Pasta alla Boscaiola, az egyik legfinomabb tésztaétel

Ez tényleg az egyik legfinomabb tésztaszósz és nem is kell hozzá túl sok minden. Tészta alla Boscaiola, vagyis tészta sonkás-gombás-tejszínes mártással. Évekkel ezelőtt nagyon sokat, vagyis sokszor ettünk ilyet az egyik kedvenc és szívünknek nagyon kedves étteremben. Másik Felem hatalmas örömmel fogadta, hogy ismét készítettem ilyet. És most végre meg is örökítettem és közzé is teszem, hogy ti is kipróbáljátok, ha esetleg még nem hallottatok róla. Íme, ahogy én készítem:

Hozzávalók (4 személyre):

• 40 dkg száraztészta (pl. spagetti, fetuccini, penne, sardi gnocchi tészta -  ez utóbbi látható nálam most)

A mártáshoz:

• 1 nagy hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 100 g vékonyra szeletelt füstölt sonka (nálam fekete-erdei, ezzel nagyon-nagyon finom)
• 400 g gomba 
• 500 ml tejszín
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors
• 1 teáskanál szárított oregánó
• 1 teáskanál vargánya por
• 1 csokor petrezselyem
• A tálaláshoz: parmezán sajt, aprított petrezselyem, frissen őrölt bors

A tésztát főzzük ki al dente, sós vízben, és közben készítsük el a szószt a lentiek szerint. 

A sonkát csíkozzuk fel, a gombát tisztítsuk meg, vágjuk félbe és karikázzuk fel. Egy nagyobb teflonos serpenyőbe öntsünk kevés olívaolajat és melegítsük fel alaposan. Süssük ki rajta a sonkát, majd szedjük ki egy tányérra és tegyük félre. A fennmaradó zsiradékon két részletben süssük ki a gombát, de közben ne sózzuk, csak borsozzuk kissé. Ha elkészült, a gombát is tegyük félre, majd a serpenyőbe öntsünk még kevés olívaolajat és süssük meg benne a megtisztított és felaprított hagymát. Tegyük hozzá az összezúzott fokhagymát, pár másodpercig pirítsuk azzal is, majd öntsük hozzá a tejszínt. Szórjuk hozzá a vargányaport és az oregánót, majd forraljuk fel. Adjuk hozzá a kisütött sonkát és a gombát is, majd pár perc alatt forraljuk össze. Közben kóstoljuk és ennek megfelelően sózzuk és borsozzuk is. Vigyázzunk, mert a sonka is sós, ezért kell kóstolni mindenképpen. Utoljára a megmosott, felaprított petrezselymet adjuk hozzá, de ezzel már nem kell túl sokat főzni, inkább csak hagyjuk, hogy a forró szószban összeessen kissé. 

Végezetül a kifőzött tésztát keverjük hozzá a forró mártáshoz. Max. 1/2 dl tésztafőző vizet adhatunk még hozzá, hogy még szaftosabb legyen, de ennél többet ne, különben nagyon vizes lesz az egész. A fentiekkel tálaljuk ízlés szerint.

Tipp:
Ízlésünk szerint, bármilyen gombát használhatunk hozzá, lehet akár vegyesen is. Egyszerű barna vagy fehér csiperkével is nagyon finom lesz, de még jobbat tesz neki, ha ilyenkor használunk hozzá egy kis ízesebb gombafajtát is, pl. szárított vargányát adunk hozzá, egész vagy por alakban. Nagyszerűen feldobja.

És ez talán nem túl autentikus, de nagyon finom lesz, és pikánssá is teszi kicsit, ha megszórjuk tálalásnál egy kevés csilipehellyel is.
Sok recept használ hozzá paradicsomot is, de szerintem nélküle finomabb.
Tésztából is sokfélét választhatunk hozzá, de vegyük figyelembe, hogy mindegyik tésztaféle más mennyiségű mártást vesz fel, így ennek függvényében szaftosabb, vagy kevésbé szaftos lehet a végeredmény. De erre jó ötlet egy kevés tésztafőző vizet félretenni és ezzel szaftosabbá tenni egy kicsit a végeredményt.

Házassági évfordulós menü

Hát ez a bejegyzés is egy kicsit később jött létre, mint szerettem volna, de ami késik nem múlik ugye... A hozzá kapcsolódó fotók nagy részét elvesztettem a múltkori "kis probléma miatt". A desszertről készült fotók viszont megmaradtak legalább, úgyhogy már csak ezért is (vagy inkább "csakazértis") közzé teszem ezt a bejegyzést, hiszen mégis csak a házassági évfordulónk vacsorájáról volna szó... Elnézést, hogy az előételről és a főételről nem tudok képet mutatni most, de remélem azért így is elhiszitek nekem, hogy finom volt... és hmmm... olyan jó színes is...

Apropó fotók és egy kis off:

Egy kéréssel fordulok hozzátok. Mint írtam korábban is, a gépemben tönkrement a winchester és több mint 1 évnyi munkát, emlékeket és iszonyat mennyiségű fotót veszítettem  el... Azt mondják, hogy a speciális adatmentéssel foglalkozó cégek még meg tudnák menteni az adatokat. Ez viszont nekem most nagyon sok pénzbe kerül. Ha ismer valaki olyan céget, aki jó áron dolgozik, megbízható és "nem kell hozzájuk hitelt felvenni", akkor örömmel venném, ha írna nekem. Sőt, ha esetleg valaki aki ilyennel foglalkozik és még esetleg ezen soraimat is olvassa, akkor jelezném, hogy nagyon szívesen belemegyek barter üzletbe is. Ez alatt azt értem, hogy ha lementi az adataimat, én cserébe nagyon szívesen reklámozom itt a blogon. Nagyon boldog lennék, ha sikerülne megoldani ezt a dolgot, mert a múlt héten kisírtam már a lelkemet is...

Ami  a házassági évfordulót illetti. Mérlegen? A valóság... Na jó a viccet félretéve a 4. volt múlt hét előtti héten. Aznap estére készítettem el ajándékképen ezt a vacsorát.

Szóval visszatérve a receptekre:

(Fotó pótolva: 2012. március 6. A recepttel ellentétben a fotón látható nem snidlinggel, hanem petrezselyemmel készült és azzal is nagyon finom)

Előételnek sült padlizsántekercseket tálaltam, snidlinges-paprikás fetasajttal töltve.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb padlizsán, só, bors, olívaolaj

A töltéshez:

• 200 g feta vagy krémfehér sajt
• 1/2 piros kaliforniai paprika
• 3 evőkanál aprított snidling (vagy petrezselyem)
• 1 kisebb citrom leve
• frissen őrölt bors

A padlizsán végeit levágjuk, majd hosszában vékony szeletekre vágjuk. Ha valaki szokta, itt be is sózhatja és félreteheti. Én megmondom őszintén soha nem szoktam, de mégsem volt még problémám emiatt. Nem volt keserű soha. Úgy hallottam manapság már nem olyan keserűek egyébként a padlizsánok, mint régen voltak. Hogy ez minek köszönhető, azt nem nagyon tudom. Biztosan a termesztés során "okosítottak" valamit rajta. Az is igaz, hogy fiatalabb és inkább kisebb példányokat szoktam vásárolni, mert ezekben a mag is kevesebb, ami még szintén okozhatja esetleg a keserűséget.

A töltelékhez valókat összeaprítjuk, ízesítjük őrölt borssal, kevés citromlével, az aprított snidlinggel és félretesszük. A padlizsánt sózzuk, borsozzuk, majd mindig nagyon kevés olívaolajat aláöntve (amit aláöntünk azt mindig magába is szívja, úgyhogy ne vigyük túlzásba, mert a végén tocsogni fog) szépen megsütjük. Ha van egy bordázott belsejű serpenyőnk, abban még szebben tudjuk kivitelezni ezt a dolgot. A megsült és kissé kihűlt padlizsánszeletek egyik végére ráhalmozunk egy kevés tölteléket, majd feltekerjük. Behűtve vagy szobahőmérsékleten tálaljuk. 

(Fotó pótolva 2012. március 6.)

(Fotó pótolva 2012. március)

A főétel vargányás-paradicsomos csirkeragu volt, melyhez petrezselymes-túrós gnocchit készítettem köretként.

Hozzávalók:

• kb. 500 g csirkemell filé, kisebb kockákra vágva
• kb. 3-4 szelet bacon, felcsíkozva, vagy kockára vágva
• 1 jó nagy marék szárított vargánya, forró vízbe beáztatva, majd feldarabolva
• 1 nagy fej hagyma, apóra vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• só, bors, olívaolaj
• 1 evőkanál vargányapor
• 1 doboz hámozott paradicsom konzerv, összedarabolva
• 1 doboz passzírozott paradicsom
• A tálaláshoz: friss vagy fagyasztott petrezselyem

A bacont kevés olívaolaj hozzáadásával elkezdem sütni, majd hozzáadom a hagymát és a fokhagymát is. Rövid ideig pirítom, majd mehetnek hozzá a csirkemellkockák is, amit alaposan átsütök. Végül ráteszem a szárított vargányagombát is, felengedem a 2 féle paradicsommal, ízesítem sóval, borssal, és a vargányaporral, felengedem a gomba áztató levével is, majd fedő alatt, időnként megkeverve készre párolom az egészet.

A köret:

Petrezselymes-túrós gnocchi
Hozzávalók:

• 500 g túró (legjobb a finom krémesebb házi) vagy ricotta
• 50 g reszelt sajt
• 2 tojás
• kb. 150 g rétesliszt
• só, bors
• 1 csokor petrezselyem felaprítva
• kevés olvasztott vaj

A túrót összekeverem a tojással, a reszelt sajttal, ízesítem sóval, borssal, a petrezselyemmel, majd hozzáadom a lisztet és egy nem túl kemény, de nem is lágy tésztát gyúrok belőle. Rétesliszttel megszórt deszkán mindig egy kisebb adagból hurkákat hengergetek, majd éles késsel kis darabokat vágok belőle. Forrásban lévő sós vízben kifőzöm, addig amíg feljön a víz tetejére, max. 1/2-1 perc elég neki utána, különben szétesik. Szűrőlapáttal kiszedem, majd kevés olvasztott vajra teszem, hogy ne ragadjanak össze.

Desszertnek egy sütés nélküli, étcsokoládés talapzatú minitorta készült, melyre tejszínes fehércsokoládékrémet halmoztam, végül az édes ellensúlyozásaként gránátalmamagokkal és mandarinnal díszítettem. Egy kicsit töménynek tűnhet, úgyhogy ebből az a pár falat is elég, de egy ilyen estén egyébként sem az a cél, hogy teleegyük magunkat. Ketten osztozunk egy tortán (ez így romantikusabb is), és így másnap reggelire is marad egy.... ;)

Hozzávalók (2 kisebb tortához):
Az alaphoz:

• 100 g babapiskóta morzsa
• 60 g étcsokoládé
• 40 g vaj

A fehércsokoládés krémhez:

• kb. 150 g fehércsokoládé (nekem belekerült kb. 2 kocka étcsoki is, azért nem teljesen fehér)
• 200 g tejszín

A díszítéshez:

• gránátalma, mandarin

A tejszínt forrpontig hevítjük, majd felolvasztjuk benne a fehércsokit. Félretesszük és kihűtjük. A formához én 2 nagyobb méretű kiürült konzervesdobozt használtam (mondjuk őszibarackkonzerv vagy hasonló, de lehet még kisebb is akkor akár 4 még kisebb is lehet belőle) melynek kivágtam az alsó részét is, így tulajdonképpen egy hengerem maradt, melyet oldalt kibéleltem sütőpapírral és az aljához is tettem egy darabot. A tortaalaphoz felolvasztottam az vajat az étcsokival, majd hozzákevertem a babapiskóta morzsát. Kettéosztottam, majd belenyomkodtam a két konzervesdoboz aljába. Amikor a tejszínes fehércsoki kihűlt, habverővel lazítottam rajta egy kicsit (hab nem lesz belőle, nekem legalábbis nem lett, de nem is az volt a célom), majd rákanalaztam az alapra és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap lehúztam róla a konzervesdobozt, majd óvatosan leszedtem róla a papírt. Kidíszítettem a gyümölcsökkel, majd tálaltam.

Karfiol "rizottó", citromos gombával és ropogós morzsával

Ha nagyon  gonosz akarnék lenni, mondhatnám, hogy ez egy egyszerű, sima karfiolfőzelék, gombás-morzsás feltéttel. De mégsem! Ez annál sokkal fenségesebb! Olvastam már több helyen is, hogy a karfiolt szokták használni, mint rizshelyettesítő, úgy hogy még nyersen apróra vágják, vagy aprítóban szemcsésre dolgozzák. Gondoltam, akkor miért nem lehetne belőle egy rizottóhoz hasonló ételt készíteni. Hát íme, ilyen lett! Szerintem nagyon finom és különleges lett!

Igazából most jövök rá, hogy ez az első karfiolos étel a blogomon. Pedig igazából most már nagyon szeretem! Régebben nem annyira voltam oda érte (bár akkor is megettem), de most már egyre inkább.  És igazából, ha belegondolunk ez egy tényleg gyors kaja. Ha van egy késes aprítónk, amiben le tudjuk "darálni" a karfiolt, akkor igazán nagyon gyorsan lehet haladni vele.

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 nagyobb fej karfiol
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• kb. 1,5 dl száraz fehérbor
• 3 evőkanál keményítő
• kb. 5-6 dl tej (vagy tejszín egy kis vízzel keverve)
• 1 evőkanál vaj
• olívaolaj
• só, bors, csipet cukor

A citromos-petrezselymes-gombás feltéthez:

• 2 gerezd fokhagyma
• kb. 25 dkg gomba
• só, bors (nálam kevés vargánya por is)
• olívaolaj
• kevés frissen facsart citromlé
• friss, aprított petrezselyem

A morzsához:

• a tetejére kb. 1 bögre házi zsemlemorzsa (nem túl finom szemű), olívaolajon 1 gerezd összenyomott fokhagymával, sóval, borssal ízesítve, folyamatos kevergetés mellett aranybarnára pirítva

A karfiol "rizottóhoz":

A karfiolt megtisztítom, rózsáira szedem, majd egy késes aprítóban morzsásra dolgozom.  Nem kell túl finomra, de ne is legyenek benne nagy darabok, inkább mintha kisebb rizs szemek lennének. Csak kisebb adagokban tegyük a gépbe, mert így tudja szerintem igazán jó állagúra dolgozni.

A hagymát felaprítom, majd kevés olívaolajon megfuttatom kissé, egy picike cukor hozzáadásával. Hozzáadom a fokhagymát is, majd mehet bele a karfiolmorzsa is, borsozom, sózom, majd átpirítom kicsit. Felengedem a borral és elpárologtatom belőle az alkoholt, majd hozzáöntöm a tejet, vagy tejszínt, felforralom és félpuhára főzöm a karfiolt. Nem kell pürévé főzni, a karfiol szemek még maradjanak haraphatóak, mintha rizottót készítenénk. Kevés tejben feloldom a keményítőt, majd behabarom vele és besűrítem. Legvégül belekeverem a vajat és ízesítem még utólag, ha szükséges. Ha van kéznél egy kis reszelt parmezán, még az is nagyon jól jön bele.

A gombás feltéthez:

Az összezúzott fokhagymát egy kevés olívaolajon megfuttatom, majd rádobom a szeletekre vágott gombát, megszórom kevéske vargánya porral, majd megpirítom. Először ne sózzuk, csak borsozzuk, hogy a gomba ne engedjen sok levet és inkább piruljon. Ha gomba már majdnem kész adjuk hozzá a petrezselymet, kevés citromlevet, is és sózzuk is kissé, majd süssük készre.

Tejszínes-petrezselymes gombaleves

Ismét egy leves, amit ma készítettem nagyon gyors tempóban. A barátnőm ihlette, mert tulajdonképpen ő készített nekem ilyet múltkor, amikor vendégül látott egy csajos estére. (Vééégre eljött ez az idő is! Hurrááááá!!! Mármint a csajos esték! :D).

Nem tudom, hogy nála így készült-e, de eléggé hasonló lett az eredmény. Én még egy kis vargánya porral is feldobtam most. Szóval finom, és igen gyorsan elkészül! Ennél több meg nem igen kell sokszor. Komolyan látni kellett volna, ahogy készült. Bevásárlásból hazaesve, át se öltözve házi ruciba - persze a bemosakodás megvolt azért -, közben pakolva a vásárolt cuccokat, fél lábbal időnként kerülgetve őket, szintén fél lábon egyensúlyozva, gyorsan felvagdosni a hagymát, a gombát, meg a petrezselymet... Szóval vicces volt!

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• kb. 25-30 dkg gomba (nálam most "egyszerű" csiperke)
• tengeri só (vagy ízfokozó nélküli bio leveskocka, vegamix), frissen őrölt bors
• kb. 1 evőkanál vargányagomba por
• olívaolaj
• 2 dl tejszín (vagy tejföllel fele-fele arányban)
• 1 púpos evőkanál keményítő
• 1 csokor petrezselyem, feldarabolva (a szára is külön apróra)

A hagymát felkockáztam, kevés olívaolajon megdinszteltem kissé, közben pici sóval megszórtam. A gombát felszeleteltem, majd szintén megpirítottam kissé, közben ismét sóztam picit és borsoztam, ill. hozzáadtam az összezúzott fokhagymát, és a gombaport is. Felengedtem kb. 1 liter vízzel, hozzáadtam a petrezselyem szárát is, ill. egy keveset a petrezselyemlevéből is, sóztam, borsoztam, majd fedő alatt puhára főztem a gombát (nem kell sok idő neki). Közben a tejszínben elkevertem a keményítőt, majd behabartam vele a levest. Egyet forraltam még rajta, majd hozzáadtam a maradék petrezselyemlevelet is, és letakarva hagytam kicsit összeesni azt is.

Anitának ajánlva: Gombakrémleves vargányával

 

Ez a leves még vagy jó három héttel ezelőtt készült, amikor is Anita barátnőmet invitáltam meg magunkhoz egy vasárnapi ebédre. Mint kiderült sikerült a kedvencét elkészítenem, persze anélkül, hogy tudtam volna előre. A leves csak úgy hasraütészerűen készült (mint már annyi minden más nálam), sőt még fotó sem készült rólae először. Csak amikor másnap kérte a barátnőm a receptet, akkor kattintottam le gyorsan a maradékot és próbáltam visszaemlékezni, hogy mit is tettem bele. Na jó persze: gomba, az alap. Főleg egy gombalevesnél. :) Itt az egyszerű csiperkét én most egy kis - jó áron vásárolt - szárított, majd itthon házilag porított (mert így állítólag még intenzívebb ízeket lehet kicsalni belőle, és tényleg) vargányával dobtam fel.

A leves után egy zöldfűszeres túrókrémmel töltött, baconbe csavart, sült csirkemell volt, egyszerű burgonyapürével. Desszertnek pedig egy egyszerű barackos-krémes joghurtos-kekszmorzsás poharas desszert a kávé mellé.

Kedves Nita barátném! Ezt a levest Neked ajánlom, innen is! Melengesse a lelked, tudom nagy szükséged van most rá!

Hozzávalók kb. 8 személyre (nekem igen nagy fazékkal készült):

• 2 fej hagyma, felaprítva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 800 g csiperkegomba, felszeletelve
• 2 közepes burgonya, kicsire felkockázva
• 3 evőkanál étkezési keményítő (vagy liszt)
• 500 ml tejszín
• só, bors,
• kb. 3 evőkanál szárított vargánya por, kevés forró vízben feloldani
• só, frissen őrölt bors,
• olívaolaj, kevés vaj
• A tálaláshoz: ízlés szerint pirított gomba, petrezselyem

A hagymát kevés olaj és vaj keverékén kissé megpirítom, hozzáadom a burgonyát, majd fedő alatt párolom egy keveset. Mehet hozzá a gomba, a fokhagyma is, majd újabb pár percet pirítom (ekkor kivehetünk belőle egy keveset a tálaláshoz, ha szeretnénk). Felöntöm kb. 1,3-1,4 l vízzel (vagy egy gyengébb ízű zöldséglevessel, akkor viszont gyengén sózzuk csak), majd sózzuk és hozzáadjuk a vargányás vizet is és puhára főzzük az egészet. A tejszínben elkeverjük a keményítőt, majd behabarjuk vele a levest. Egyet forralunk rajta, ízesítjük örölt borssal, majd simára turmixoljuk az egészet. Aprított petrezselyemmel és a pirított gombával tálaljuk. Ha tovább szeretnénk gazdagítani, pirított kenyérkockákat is adhatunk hozzá.

És egy fotó még, csak úgy (ahol főszerepben a virág):