Kókuszos-barackos granola/ropogós müzli

Manapság mindig mindenki rohan. Bár azt senki nem tudja pontosan, hogy hova, senki nem tudja, hogy valójában miért is, de azért rohanunk. Mert az most kell. Nem tudjuk miért hajtunk, vagy miért hajtanak, de azért hajtunk. Ill. a legtöbb esetben nem tudjuk, és a rohanást magát is csak akkor vesszük észre sokszor, azt az őrületes hajtást, amikor megállunk, megállhatunk egy percre. Az már közhelynek számít, ha leírom, ebben a nagy rohanásban néha reggelizni sincs időnk, se kedvünk. De energia azért mégis kell. Ilyen helyzetekre jönnek jól a gyors, de tápláló, kellő energiát nyújtó reggelik, amik még azoknak is tetszenek, akik nem igazán szeretnek reggelizni, vagy épp nem nagyon fér ilyenkor beléjük  egy királyi adag reggeli. Én is ilyen vagyok. Nem tudok sokat enni reggelire, pedig elvileg ugye akkor kellene többet enni. Sőt közvetlen felkelés után is csak akkor eszem, ha hétvégén itthon vagyok. Akkor is egy kávé és pár keksz, pár falat étel, ami még jól esik ilyenkor. Ha munka van és rohanás, reggel örülök, ha felkelek és összekapom magam meg a gyerkőcöt, aztán irány az ovi meg a munka. Nekem ilyenkor se időm, de leginkább étvágyam nincs, így 9-ig nem is eszem semmit ilyenkor. Viszont egy jó kis joghurt, és kevés ilyen ropogós müzli vagy granola nagyon jól tud esni és kellő energiával is lát el. Ha még friss gyümölccsel is feltuningolom, még finomabb, még egészségesebb, és még laktatóbb. Sőt gyümölcs mellett még a joghurt és egyéb tejtermék is elhagyható nyugodtan, úgy is finom. És hogy ezt mivel gyorsabb enni? Nem gyorsabb, csak kényelmesebb, mint egy szendvics, és még a munka (gép) mellett is elfogyasztható, így már erre sem lehet fogni, hogy nem eszem. És nem csak reggelire lehet ám enni. Poharas desszertek alapanyagaként is nagyszerűen működik, mindenféle ízesítésben.

Még karácsony környékén készült egyébként (ill. egész pontosan két ünnep között) ez a finomság, leginkább ajándékba, ezért ez az igen nagynak tűnő mennyiség. És kérem, fel ne hördüljön senki azon, hogy te atyaég, mennyi méz. Ilyen adag elnyeli bizony. És különben is, nem kell egy kisebb vödörnyit a joghurtba pakolni belőle. :)

Hozzávalók:

• 400 g zabpehely
• 100 g kukoricapehely
• 100 g szezámmag (opcionális)
• 50 g búzacsíra
• 100 g kókuszreszelék
• 100-150 g aszalt sárgabarack
• 250 g méz
• 2 evőkanál golden syrup
• 3 evőkanál napraforgó olaj

A sütőt felmelegítem 180-190 fokra (én légkeverésen szeretem sütni 160-170 fokon). Egy nagy tepsit kibélelek sütőpapírral (legjobb, ha ez szilikonos bevonatú). A száraz hozzávalókat összekeverem. A mézet a golden syruppal és a napraforgó olajjal felforralom, majd alaposan összekeverem a száraz hozzávalókkal. Egyenletesen elterítem a tepsiben, majd  a felmelegített sütőben kb. 25-30 (sütőfüggő!) percig sütöm, majd hagyom kihűlni és már ehetjük is.

Tipp:

Ezt a receptet igen sokféleképpen lehet variálni. Az elkészítésnek csak a fantázia szabhat határt, és persze az egyéni ízlésünk. Kerülhet bele még sokféle olajos mag, aszalt és friss gyümölcsök (utóbbi persze csak tálalásnál kerüljön bele), puffasztott rizs, egyéb pelyhesített gabonafélék stb. stb. Megbolondíthatjuk fűszerekkel is. Pl. a fahéj remekül passzol hozzá, de kevés őrölt gyömbérrel, vagy szegfűszeggel is jó lehet.
Néhány variáció, ami most hirtelen eszembe jutott:
Pisztáciás-málnás (friss vagy fagyasztott), édes, sűrű joghurttal (görög).
Mogyorós-aszalt őszibarackos, még egy kis őszibarack befőttel megbolondítva, szintén görög joghurtba.
Kókuszos-aszalt vegyes trópusi gyümölcsös (ananász, papaya stb.), kókuszpehellyel, banános joghurtba (banán összenyomkodva villával és összekever a joghurttal).
Fahéjas-mazsolás-almás. A fenti keverékhez aszalt barack helyett aszalt almakockákat és mazsolát adunk, kókuszt elhagyjuk és fahéjjal fűszerezzük. Friss almával feldobhatjuk még tálaláskor.