Őszbe hajló nyárvégi menü

Bár a piacok még mindig tobzódnak a friss zöldségekben, gyümölcsökben (egy darabig még így is lesz), de lassan már beköszönt az ősz, és vége lesz a nyárnak. Idén - köszönhetően gondolom a nagyon napos, de sokszor esős időjárásnak is - mindig nagyon bőséges volt nálunk a piac választéka. Ráadásul nagyon olcsó is volt minden. Olyan finom és szép árukat és olyan áron, ahogy a piacon kínálták, nem lehetett kapni semelyik nagy bevásárlóközpontban sem. Most már sajnálom, hogy nem vittem magammal soha a fotómasinát és örökítettem meg a szép portékákat, hogy egy kis hírét vigyem a rákoskeresztúri piacnak. Nem, mintha kevés vásárló lenne ott. De legyenek csak még többen, akik piacra járnak és tapasztalják meg, mennyivel jobb hangulatú és élettel telibb  egy ilyen bevásárlásnak a hangulata, mint az, ha csak bemegyünk lézengeni egy zárt helyre. Ebben a menüben, ami nálunk most a vasárnapi ebéd volt, még ott vannak a napsütéses, meleg nyári napok ízei, de a desszert már egy kicsit ősziesre sikeredett. Sőt, a fűszereknek köszönhetően már talán téliesnek is mondható egy kicsit. 

Hozzávalók:

• étvágytól függően 1/2-1 cső kukorica személyenként
• friss petrezselyem
• fokhagyma (kb. 50 g vajhoz ízlés szerint kb. 1 duci gerezd fokhagyma)
• só
• csili pehely, vagy őrölt csili, vagy nagyon finomra aprított nem túl erős csilipaprika

A csöves kukoricát a víz forrásától számítva, kb. 10-15 perc alatt megfőzöm. A fokhagymát összezúzom, majd a felolvasztott vajban kissé megfuttatom, közben sózom is kissé. Nem kell megsütni, csak épp addig kell kevergetni alacsony lángon, amíg a vad fokhagyma ízét elveszíti, de átadja a finom aromát a vajnak. Ez kb. akkor következik be, amikor finom vajas fokhagymaillat kezd terjengeni a konyhában. A frissen kifőtt, forró kukoricára öntsünk rá a fokhagymás vajból és szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel, ill. a csilipehellyel. Ha nagyobb társaságnak tálalunk egyszerre mindent rakjunk külön kis tálkákba és mindenki ízlése szerint állítsa össze magának a saját adagját.

Tipp:

A kukoricát grillrácson meg is süthetjük kissé, de az egyszerű főtt változattal is nagyon finom lesz. Ez a megoldás a gyerekbarát verzió, mert így csak annak az adagjára szórunk a csípős csiliből, aki szereti, ill. aki meg tudja enni.

Kapros tökfőzelék tejföllel

(Az alábbi mennyiségek kb. 6 személyre lesznek elegendőek)
Hozzávalók:

• 1 fej hagyma (nálam főzőhagyma)
• 1 kg gyalult tök
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 csokor kapor
• só
• kb. 3-4 evőkanál olaj
• 2 dl tejföl
• 2 dl tej
• 2 evőkanál liszt (attól függően mennyi vizet adunk hozzá, előfordulhat, hogy kicsivel többre lesz szükség, hogy besűrűsödjön)
• 2 evőkanál étkezési keményítő

A hagymát felaprítom, majd az olajon, fedő alatt, kicsit megsózva, kb. 2-3 percig dinsztelem. Lehúzom a tűzről, elkeverem benne a pirospaprikát, majd visszateszem a tűzre, hozzáadom a gyalult tököt, átkeverem és felengedem szűken mérve annyi vízzel, épp csak hogy elérje a tök tetejét, sózom, majd letakarom és puhára főzöm. Közben a kaprot megmosom, felpaprítom, egynéhány vastagabb (de nem fás) szárrészt már most hozzáadok a tökhöz. Nekem forrástól számítva 10 perc elegendő volt, hogy jó puha legyen a tök, de előfordulhat, hogy 20 percre is szüksége lesz. A tejfölben elkeverem a lisztet, merek hozzá egy keveset a forró főzőléből, hozzáadom a felaprított kaprot is, összekeverem, majd hozzáadom a tökhöz és  2 percig forralom. Közben a tejben elkeverem a keményítőt, majd ezt is hozzáöntöm a főzelékhez és besűrítem teljesen. Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom!

Kápia paprikás-darált pulykahúsos ragu

Hozzávalók:

• 1 nagyobb fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 500 g darált pulykahús
• 2 közepes húsos paradicsom
• kb. 250-300 g kápia paprika (kb. 5-6 db kisebb)
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

A hagymát felaprítom, a fokhagymát összezúzom, majd egy serpenyőben nem túl sok olajon elkezdem dinsztelni először a hagymát, majd hozzáadhatjuk a fokhagymát is. Hozzáadom a húst is, majd elkezdem sütni. Közben a megmosott paprikát és paradicsomot kicsumázom, a paradicsomot (ha nagyon vastag a héja meghámozom) felkockázom, a paprikát pedig ízlés szerinti darabokra, kockára vagy csíkokra vágom és ezt is hozzáadom a húshoz. Aláöntök úgy kb. 1/2-1 dl vizet, sózom, borsozom, majd először fedő alatt, végül fedő nélkül puhára párolom a húst.

A desszertel, pontosabban ezzel a szirupos szilvával, ill. a mascarpone krémmel eredetileg az volt a tervem, hogy réteskosarakat készítek, majd ebbe töltöm az egészet, de végül meggondoltam magam és leegyszerűsítettem az egészet. Így is nagyon finom volt, de érdemes kipróbálni az előbbi verziót is. A réteskosárhoz ötlet itt található. 

Hozzávalók (az alábbi mennyiségből 4 nagyobb, vagy 6 kisebb adag jön ki):

A szirupban főtt szilvához:

• 1/2 kg szilva
• 1 rúd fahéj
• 1 csillagánizs
• kb. 7-8 evőkanál barna/nádcukor (a szilva savanyságától függően)

A rétegezéshez:

• babapiskóta (nehéz megmondani, úgy kb. 100 g-ra szükségünk lesz legalább)
• 500 g mascarpone
• 1 kicsi dobozos tejföl (175 g-os, nálam alacsonyabb zsírtartalmú)
• kb. 3-4 evőkanál házi vaníliás porcukor

A szilvákat megmossuk, kimagozzuk, majd felkockázzuk (nem túl kicsire). A cukrot egy lábasban megkaramellizáljuk. Miután sötét, nehezebb észrevenni, mikor nem ég még, ezért elég neki kb. fél perc, nem túl erős lángon, miután már felolvadt. Ekkor felöntjük kb. 2 dl vízzel, majd hozzáadjuk a fűszereket, újraforraljuk, majd 1-2 percig főzzük a szirupot a fűszerekkel. Ekkor beletesszük a szilvakockákat, majd kb.10 percig főzzük még. Ha kezdene nagyon szétfőni, nyugodtan zárjuk el el alatta a lángot. Végül hagyjuk teljesen kihűlni, utána elkezdhetük a rétegezést. Ehhez a mascarponét habverővel keverjük ki alaposan a vaníliás porcukorral és tejföllel. És a rétegezés közben a sziruppal mindig locsoljuk meg egy kicsit a babapiskótákat.

Tipp:

Használhatunk hozzá kockákra vágott puha piskótát is.

És így a végére csak 1-2 fotó a piac kínálatából.

Pritaminpaprika, apró sárga körteparadicsomok, őszibarack... és még megannyi ilyen szépséges finomság, sokkal olcsóbban, mintha a szupermarketek polcáról emelnénk le.

Visszatértem és már játszom is...

A közhelyesnek mondott fotótéma: naplemente az almádi kikötőből. De én akkor is szereteeeem! És akkor is fogok naplementéket fotózni, mert engem újra és újra lenyűgöz a lenyugvó nap... ;)

Kicsit eltűntem, ill. szüneteltem a blogírást (is), mert nyaralgattunk egy kicsit a Mamámnál Almádiban. Jó volt, csak fele időben pocsék időjárásunk volt, és mintha egy kicsit fáradtabbak is lennénk így nyaralás után, mint előtte voltunk... :o :D Háát igen, ha egy épp dac-, és hisztikorszakát élő gyereket kiszakítanak a megszokott környezetéből, megszokott kis napirendjéből, felborítják azt, és ráadásul még folyamatosan ki is teszik mindenféle kísértésnek, akkor annak az a vége, hogy a szülők (és jelen esetben a nővérem és kedves családja is) kapnak egy hihetetlen és mérhetetlen energiával tomboló, időnként örjöngő és hisztiző kisördögöt. Nem viccelek! Néha, Másik Felemmel ketten is kevesek vagyunk, hogy lefogjuk (cipőfelvétel, öltöztetés... stb. stb.)... Ilyenkor komolyan elgondolkodom egy elefántnak járó nyugtatólövedéken (időnként nekem is jöhet egy adag...). Na jó, ez csak rossz vicc! De komolyan nem értem, honnan lehet egy ilyen kicsi emberkének néha egy felnőttel is felérő energiája és ereje??? No mindegy! Most már itthon vagyunk és szép lassan kipihenjük a nyaralás fáradalmait is. :) Idegszálaink meg idővel majd szép kis hajókötél vastagságúak lesznek. Ez azért jó kis edzés!

Recepttel is jövök nemsokára! Már van kettő is, ami szép lassan fel is kerül majd a blogra. De előbb szeretnék eleget tenni egy játékmeghívásra. Raindrop érdeklődött gyermekkorom kedvenc ételeiről. Nincs könnyű dolgom, mert ha jól emlékszem nem voltam nagyon válogatós gyerek. Azt nem mondom, hogy bármit elém lehetett tolni, de Anyukám igen jól főz, így sok mindent szerettem.

Amik kapásból eszembe jutottak:

Húsleves - Ezt tuti, hogy nagyon-nagyon szerettem. Természetesen az Anyukám félét! Mai napig ő készíti nekem a legfinomabbat. Cérnametélttel vagy grízgaluskával? Mindegy! Jöhet mind! Húúú, de jól esne most is egy tányérral... Anyúúúúúúú!

Gulyásleves - ez nálam is nagyon nyerő volt (ma is). Ebből pedig Apukám változata az, ami nekem a legfinomabb! Zsámbékon, bográcsban készítve, jó sűrűre. :)

Anyu főzelékjeit is imádtam/imádom mai napig:

Spenót - Jó fokhagymásan, tejbe áztatott zsemlével gazdagítva. Nyammm!

Tökfőzelék - jó kaprosan, icipici pirospaprikával, hogy nagyon halovány rózsaszínes legyen.

Krumplifőzelék - Babérlevelesen. Anyukám mindig alápirított, apró kockára vágott füstölt szalonnát is, és ezzel együtt főzte a főzeléket finom krémesre, puhára. 

Sárgarépafőzelék - tőle tanultam :)

Paradicsomszósz húsgombóccal és főtt burgonyával - Nyamiiii! Ezt én is nagyon imádtam!

Krumplis tészta - Ahhh.. Nem épp a legdiétásabb sajnos, de nagyon szerettem/szeretem.

Az Anyukám féle töltött csirkecombnak nincsen párja. Gombával, petrezselyemmel, zsemlével készítve a tölteléket Nagyon finom!

Anyu féle rizottók - Nem kérem, nem az olasz, krémes változat, hanem a manapság abszolút méltatlan módon mellőzött egyszerű rizottók (ha már nem arborio rizs, és nem krémes, meg nincs benne parmezán, már nem is lehet az jó? ;)) ) és rizseshúsok: zöldséges sajttal megszórva, májas-zöldborsós, bácskai rizseshús stb. 

Zsírban sült hagymás-fokhagymás csirkemáj - Természetesen ebben is Anyu a nyerő! :)

Starking alma - Jó tudom, ez nem kifejezettem úgy étel, de azért még idevaló. És igen, kifejezetten ez az alma! Unokatesómmal rengeteg ilyet rágcsáltunk el a Mamámnál. Én nagyon szerettem ezt az fajtát!

Pattogatott kukorica - Bezony-bezony! Ezt is Mamám készítette. Na nem mikróban, hanem nagy-nagy lábasban rázogatta-pattogtatta (én is erre esküszöm, nem a mikrós, előre beízesített változatokra, amik néha mérhetetlenül el vannak sózva), majd nagy (azt hiszem piros) zománcozott vájlingba zúdította az egészet, olajjal meglocsolta, sózta, és már faltuk is be az egészet. És nem csak mi gyerekek, hanem a felnőttek is! :) Jó tudom, nem vagyok olyan öreg, de ez már akkor is vagy 20-25 évvel ezelőtt volt... Jesszus! Deee, mégis öreg vagyok! :S

Édesek közül nincs olyan sok, akárhogy agyalok. Pedig Anyukám, és a nagy családom sok nő tagja is, isteni finom sütiket készít/készített.

De A Sárgabaracklekváros Piskótatekercs ízélménye élénken él bennem mai napig. Így nagy betűvel!!! Ez volt A piskótatekercs. Most is érzem a számban az ízét és puha állagát, pedig már igen régen nem volt alkalmam enni sajnos. Füzesgyarmaton készítette Mamám testvérének a felesége, Joli néni. Friss, házi tojásból (hogy szerettem a szénakazalban kutatni utána és begyűjteni), magasra, sárgára sütve, házi sárgabaracklekvárral megkenve és olyan finomra készítve, hogy azóta sem ettem sehol máshol olyat.

Egyik unokatesómmal 1 év és pár nap van köztünk, így kicsi korunkban sokszor ünnepeltük együtt a szülinapunkat. Ezekre az alkalmakra rendszeresen készült Pali torta. Fogalmam nincs miért ez a neve, mert egy diótorta volt egyébként. A hagyományokkal ellentétben, nem kerek, hanem téglalap alakúra készítetették. Diós piskóta, diós krémmel töltve és fél diókkal kirakva a teteje. Legalábbis ha jól emlékszem, ez a mi szülinapunkra készült... :S De lehet, hogy Pali bácsinak (nagynénim férje) a szülinapjára, és azért volt Pali torta... :D Hűűűű tényleg öregszem már... Tök mindegy! Finom volt és kész!

Köszönöm Rainy a játékot! Élmény volt! Most hirtelen ennyi jutott eszembe (bár így is hosszú a lista), pedig biztos volt egy pár még. Biztos minden évben más, ahogy az egy gyereknél lenni szokott.... :D

És akiket én játékra invitálok: Duende, Vera, Eszter, Beatbull és Reni. Remélem van kedvetek hozzá (és időtök is) és eláruljátok nekünk, Nektek mik voltak gyerekkorotokban a kedvenc ételeitek. Légyszi-légysziiii! :)

Ebédre meg is kívántam a jó kis krumplifőzeléket, ezért készítettem is gyorsan egy nagy fazékkal. (A hátteret most egy, a gyerekkoromból származó kis párnahuzat biztosította, és a kanál is az enyém volt még. :)) )

Mellé egy gyors készítési útmutató: lepirítottam jó húsos, kockázott bacont (nem volt más füstölt szalonna most itthon, de ez is tökéletes hozzá szerintem), hozáadtam felaprított hagymát (mehet hozzá pici fokhagyma is, az tuti nem árt), átpirítottam. Erre ráment a kockázott burgonya, majd felengedtem annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Adtam hozzá sót, pár babérlevelet, majd felforraltam és kb. 20 perc alatt puhára főztem a krumplit. Közben tejfölt és lisztet kevertem össze, adtam még hozzá pici sót és frissen őrölt borsot, majd ezzel behabartam az egészet, és még 1-2 percig főztem, besűrítettem. Ennyi az egész! 

Spenótos-medvehagymás sárgaborsó, sajtos puffanccsal

Most már lassan lecseng (vagyis már le is csengett) a medvehagyma szezonja. De ha még van belőle esetleg otthon, akkor próbáljátok ki ebben a gazdag és laktató, leginkább főzelékhez hasonlítható ételben. Jó, tudom, nem igazán indulhatna egy szépségversenyen. De mint tudjuk, a külső nem mindig minden. Szóval ennek ellenére higgyétek el nekem, hogy nagyon finom! Erre most nem mondom, hogy a leggyorsabb, mert ugye a sárgaborsónak azért kell egy kis idő, amíg puhára fő. Viszont munka meg nem sok van vele. Én most sima fagyasztott spenóttal készítettem, de természetesen készülhet frissel is. Mindenképpen a végefelé adjuk csak hozzá, és rövid ideig főzzük csak, mert így a vitamintartalmát is jobban megőrzi, és persze a színe is üdébb, szebb zöld marad. Én sajnos előbb hozzátettem a spenótot, mint ahogy megpuhult volna a sárgaborsó, így a továbbfőzés miatt lett leginkább sóskára hasonlító színe. :) Pedig spenót az biza! És persze a medvehagymát szezonon kívül hagyjuk el nyugodtan, csak akkor menjen bele még több fokhagyma. Mert az úgy jó! Vámpírüldözősen! :D

Ez a sajtpuffancs meg... Hát nagyon nyami! Könnyű, ropogós, és jóóóó sajtos!

Spenótos-medvehagymás sárgaborsó

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 nagy fej hagyma apróra vágva
• 1 evőkanál vaj és kevés olívaolaj
• 4 gerezd fokhagyma apróra vágva
• 4 közepes szem burgonya, meghámozva, kicsire felkockázva
• 250 g sárgaborsó 1 éjszakára (vagy legalább 1-2 órára) beáztatva
• 1 zacskó fagyasztott spenótpüré (de lehet leveles is, ha friss laskázzuk fel)
• 1 kisebb csokor medvehagyma, felaprítva
• A tálaláshoz: kevés joghurt

A hagymát a felolvasztott vaj és olaj keverékén átpirítom kissé, majd hozzáadom a fokhagymát, és a felkockázott burgonyát is, és ezzel is átpirítom kicsit. Hozzáadom a beáztatott és leöblített sárgaborsót, majd felengedem annyi vízzel, hogy bő 1 ujjnyira ellepje. Sózom kissé, majd legalább 50 percig-1 óráig főzöm, vagy addig, míg puha lesz a sárgaborsó. Ekkor hozzáadom a kissé felolvadt spenótpürét, ezzel kb. 5-10 perc alatt összefőzöm, majd az utolsó percekben hozzáadom a felaprított medvehagymát is és sózom-borsozom még kissé az egészet.

 

Sajtos puffancshoz

Hozzávalók (kb. 14 puffancshoz):

• 200 g sajt vegyesen (nálam: füstölt és sima trapista, valamint parmezán)
• 2 tojás fehérje és sárgája külön-külön
• kevés őrölt szerecsendió, pici só, frissen őrölt bors
• pár evőkanál késes aprítóban finomra aprított zabpehely
• az sütéshez: olaj

A tojások fehérjét csipet sóval habbá verem. A lereszelt sajtokhoz hozzákeverem a tojások sárgáját, ahhoz is adok egy pici csipet sót, borsot és szerecsendiót, majd beleforgatom a habbá vert fehérjét. Ha túl lágy lenne, adok hozzá egy kevés őrölt zabpelyhet, de nem sokat. Kanállal gombócokat formázok belőle, majd megforgatom az őrölt zabpehelyben és felforrósított, bővebb olajban, közepes lángon szép aranysárgára sütöm mindkét oldalukat. Papírszalvétára kiszedve itassuk le róla a felesleges olajat. Frissen kisülve tálaljuk!

Zölbabfőzelék, sertéspörkölttel

Akár egy kifőzde napi ajánlata is lehetne, de ez most nem valamelyik útszéli, hanem az itthoni kifőzde ajánlata volt. Egy roppant egyszerű étel, de ahányan vagyunk, annyi féle készülhet belőle. Én ezt a verziót szeretem a legjobban, és persze ki mástól tanulhattam volna így elkészíteni ezt a főzeléket, mint az én drága Anyukámtól. Ő általában nem szereti a halovány, semmi színe nincs ételeket. Így tőle tanultam, hogy daraboljak bele nagyon apróra egy kevés sárgarépát is, és kevés pirospaprikával is színezzem meg. A tökfözelékbe is szoktunk tenni egy keveset, és mindamellett, hogy a színe is szebb lesz, még finom is. Nem mellékesen, a sárgarépa is, és a pirospaprika is nagyon jót tesz a zöldbab ízének. Nem lesz tőle egyáltalán finomfőzelék jellege, mármint a sárgarépától. Egyébként valamikor burgonya is szokott hozzá kerülni, de az már megint egy kicsit más "tészta". És mi lehet erre a legnagyobb dícséret? Másik Felem azt mondta, miután elfogyasztotta, hogy ő még életében nem evett ilyen finom zöldbabfőzeléket (vagy most csak pedálozik valamiért, hiszen már Anyukáméból is rengetegszer evett az enyém mellett, vagy csak nagyon-nagyon éhes volt :))) )...

Hozzávalók:

• kb. 500 g sárga hüvelyű zöldbab (nálam most fagyasztott volt)
• 1 közepes fej hagyma, finomra vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 2 közepes szál sárgarépa, nagyon apró kockákra vágva
• 1 csokor petrezselyem, felaprítva
• 1 nagy dobozos tejföl
• kb. 4 evőkanál étkezési keményítő
• só, pirospaprika, olaj
• kevés cukor, kb. 1 evőkanál ecet

A hagymát kevés olajon elkezdem dinsztelni, hozzáadok a fokhagymából is egy keveset, majd mehet hozzá a sárgarépa és a zöldbab is. Pár perc alatt átpárolom-pirítom kissé, megszórom kevéske pirospaprikával (én ezt most elfelejtettem, ezért a tejfölös habarással együtt került bele ez is), majd felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. és sózom is kissé. Lefedem, majd puhára főzöm a zöldségeket. Közben elkeverem a keményítőt a tejföllel, hozzáadom a maradék fokhagymát és a petrezselymet, pici sót, majd behabarom vele a főzeléket. Egyet rottyantok rajta, ízesítem picike cukorral és ecettel (ha kell még sóval is), csak hogy kerekebb legyen az egész, és már tálalhatom is az éppen éhen halni készülő családnak.

A pörköltben, amivel most tálaltam semmi különös nincs. Szokásos módon készült: sertéscombból, apróra vágott, füstölt szalonnát és jó sok hagymát alápirítva, (nekem kevés fokhagyma is ment bele), paradicsommal, paprikával, sóval, borssal és amint az a képen is látszik, véletlenül egy kicsivel több pirospaprikával, mint kellett volna (nem baj, az ízén nem rontott).

Sárgarépafőzelék

Igen, ez egy szimpla főzelék. Ami miatt úgy gondolom, hogy érdemes róla beszélni az az, hogy szerintem egyáltalán nem mindegy milyen nagyságban kerülnek bele a hozzávalók. Tapasztalatom azt mutatja, szinte egészen más hatás érhető el, ha úgy készítjük el, hogy a bele kerülő zöldségek nagy lyukú reszelőn vannak legyalulva. Talán még ízre is egészen más így. Minden esetre az biztos, hogy így már több olyan ember is szívesen megette, aki korábban nem igazán volt oda érte. (És ízlett is nekik!) Akár gyerekeknél is jó trükk lehet, de mint írtam felnőtteknél is beválik. : )

Egyébként meg nagyon fontosnak tartom, hogy egy gyerekkel minél korábban, minél többféle zöldséget megszerettessünk, mert a legfontosabb táplálékaink közé tartoznak. Ezért minél többféle módon próbálunk meg elkészíteni egy-egy ilyen ételt - és itt nagyon is számít az "állag" és a forma is -, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy valamelyik módon csak megkedveli és rájön, hogy az nem is olyan rossz. Na persze, lehet, hogy nem pont a sárgarépa szerepel a népszerűtlenségi lista élén, de minden esetre jó példa arra, mekkora különbség lehet, a többféle forma között. A készítését pedig ki mástól tanultam volna, mint az én drága Anyukámtól. Bár írok receptet, de természetesen ezt mindenki alakítsa saját ízlése szerint.

Hozzávalók:

• kb. 700-800 g sárgarépa (igazából sohasem mérem)
• ha egy kicsit fel akarjuk dobni valamivel: 1 közepes cukkini, 1-2 szál fehérrépa
• jódozott tengeri só
• 2-3 evőkanál kukoricaliszt (én ezt jobban szeretem, mert még édesebb tőle)
• olívaolaj
• apróra vágott petrezselyem
• tej

A zöldségeket megtisztítom, nagy lyukú reszelőn lereszelem, majd nem túl sok olajon, fedő alatt pár percig kissé párolom. Megszórom a liszttel, átkeverem, majd felengedem annyi tejjel, amivel főzeléksűrűségű lesz és felforralom (a későbbiekben még fokozatosan adhatok hozzá tejet, hogy elérjem a kívánt sűrűséget). Közben ízlés szerint ízesítem sóval és petrezselyemmel.

Csöppkaják

Nem szeretem, amikor egy csöppség éppen hogy elmúlt 1 éves, és rögtön azt mondják, hogy na most már adhatjuk neki azt, amit mi eszünk. Már hogy adhatnánk? Nem mondhatni, hogy én pl. egészségtelenül főzök, de nem sokszor jut eszembe, hogy abból adjak neki, amit magunknak készítettem. Legfeljebb 1-2 falatot. Sok dolog miatt. Például azért, mert mi felnőttek sokkal sósabban (nem elsózottan, csak sósabban, mint az egy gyereknek jó lenne), fűszeresebben esszük az ételeket. Én ezért nem szeretem neki adni a magunknak főzőtt levesből a zöldséget se. Különben is úgy tudom, hogy egy gyerkőcnek kb. 3 éves korára fejlődik ki teljesen az emésztőrendszere. Úgy értem olyanná, amivel már nagyoknak való ételt is gond nélkül meg tud emészteni. És különben is a sok só is rettentően leterheli a kicsi veséjüket. Éppen ezért elborzadok, amikor ilyen kicsiket párizsival, meg virslivel tömnek. Arról már nem is beszélve, hogy mi van benne (szeparált baromfihúspép, csirkebőr, ízfokozó, víz... stb.). Nem játszom az eszem, és nem vagyok álszent. Nem állítom, hogy még a vizet is én fakasztom a leveshez, amit főzök. Időnként én is eszem ilyeneket, de egy picinek én nem adnék, bár valóban ez a legkényelmesebb megoldás. Mondják, hogy talán túlzottan is óvatos vagyok... Még talán finnyásnak is néznek néhányan... Szívük joga... Én meg úgy gondolom, hogy most alapozom meg a jövőbeni ízlését, és nem utolsó sorban az egészségét. Nem tömöm kész édességekkel meg egyebekkel, hanem rengeteg gyümölcsöt, zöldségfélét, saját sütésű kenyeret, olívaolajat és ehhez hasonló ételeket kap. Remélem ezzel elérem azt, hogy pár évesen nem fogja kitúrkálni a zöldséget az ételéből, vagy leszedni a zöldséget a szendvicséről és egy csokis édességet benyomni a vacsora, vagy uzsi helyett. Nem vagyok naív. Nyilván ez is meg fog történni majd, de talán nem fogja utálni a spenótot és a többieket. Az alábbi ételek pedig szerintem olyan jól sikerültek, hogy erre viszont nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ehetjük azt, amit a pici, mert ennek van íze és bűze is. Akarom mondani jó illata, és íze is, akár egy felnőttnek is. Azt nem adom meg, hogy mennyi adag jön ki belőlük, mert ugye minden gyerek más és más étvágyú. De mindenképp több adagos, amiből én a maradékot kiadagolva mindig a mélyhűtőbe teszem. És ezek már apródarabos ételek, tehát legfőképp azoknak a babáknak ajánlom, akiknek már lassan jön, vagy esetleg már ki is jött a rágófoga.

Spenótos bulgur
Hozzávalók:

• 250 g friss spenót
• 1 gerezd fokhagyma
• olívaolaj és vaj
• nagyon kevés só
• 1 csészényi bulgur (kb. 1,5 dl-es csésze)

A bulgurhoz 2 csészényi vízet felforralok, picit sózom majd hozzáadom a bulgurt és lefedve 5-10 percig főzöm takarékon, majd elzárom alatta a lángot és A spenótot megtisztítom, vastag szárát és ereit levágom, majd metéltekre vágom és lobogó vízbe dobom, pár percet blansírozom. Közben kevés vaj és olívaolaj keverékén elkezdem párolni a pépesre nyomott, vagy apróra vágott fokhagymát, ha már jó illata van, rászedem szűrőlapáttal a spenótot és összekeverem az egészet, picit sózom, hozzáteszem a bulgurt, majd pár percig fedő alatt összepárolom az egészet.

Paradicsomos-csirkés rizottó(szerűség)

Nem merem rizottónak nevezni, mert a végén még valaki megkövez, hogy egy gyorsrizsből készült ételt (ami ráadásul külön főtt), annak nevezek. De most hirtelenjében és nagyon gyorsan ez tudtam előkapni.

Hozzávalók:

• kb. 300 g csirke- vagy pulykamell filé
• 1 kicsike fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 közepes sárgarépa
• 1 csomag főzőtasakos jázmin vagy basmati rizs
• 1 doboz konzerv hámozott paradicsom (ha lehet só nélküli)
• 1-1 teáskanál szárított oregánó és bazsalikom
• nagyon pici só és barnacukor
• olívaolaj

A rizst picit sós vízben megfőzöm. A csirkemellet nagyon-nagyon apró kockákra vágom, a hagymát és a fokhagymát úgyszintén. A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszelem. Kevés olívaolajon elkezdem megfonnyasztani a hagymát, majd hozzáteszem a sárgarépát is. Pár perc után hozzáadom a húst, majd a fokhagymát is és addig párolom az egészet, amíg a hús teljesen kifehéredik. Hozzáadom a hámozott paradicsomot, amit fakanállal összedarabolok-nyomkodok kicsi darabokra, ízesítem a zöldfűszerekkel, kevés sóval, cukorral, majd megfőzöm. Egy pici vizet is lehet hozzátenni, de csak annyit, amivel kissé kiöblítjük a konzerves dobozt. Amikor majdnem kész hozzáadom a rizst is és készre főzöm az egészet.

Paradicsomos medvehagymás cukkinifőzelék
Hozzávalók:

• 2 közepes cukkini
• kb. 2 evőkanál kukoricaliszt
• pici só
• olívaolaj és vaj
• 2 evőkanál paradicsompüré
• 1 maroknyi medvehagyma

A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem, majd kevés olajon elkezdem pirítani-párolni. Hozzáadok kevés vajat, a paradicsompürét, majd megszórom a liszttel, átkeverés, pirítás után pedig felengedem nem túl sok vízzel. Ha besűrűsödött és megfőtt, hozzákeverem a vékonyra vágott medvehagymát, de ezzel már nem főzöm, csak letakarom és így a gőzben kellőképpen megfonnyad majd. Utólag ízesítem picike sóval, ha kell.

És végül jöjjön egy édesség is, a bolti babapiskóták helyett. Bár én ezzel sem szeretem tömni két étkezés között (sőt semmivel). Inkább uzsira, tízóraira ajánlom.

Piskótatallérok

Hozzávalók:

• 2 tojás
• kb. 3 dkg gyümölcscukor
• 2,5 dkg sima liszt
• 2,5 dkg kukoricaliszt (lehet sima liszt ez is, de nekem már mániámmá vált a kukoricaliszt)
• kb. 1-1,5 dkg étkezési keményítő
• csipet só (és szeretet)
• vaníliáscukor (igazi vaníliával)

A tojásokat a sóval gép habverővel kb. 8-10 percig keverem, amíg jó habos lesz. 5 perc után hozzáadom a cukrot is, és a vaníliát is. 10 perc után pedig kanalanként hozzáadom az átszitált liszteket és keményítőt is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 13-15 percig sütöm. Nekem van egy olyan szilikon sütőformám, amiben lapos kis korongokat lehet sütni. Én ebben sütöttem, és így kb. 25 db jött ki belőle. Ennek hiányában szerintem egy sütőpapírral bélelt tepsire kisebb evőkanálnyi halmokat rakhatunk és így süthtjük meg. Legfeljebb nem lesznek szabályosak. De sebaj!