Sárgarépaleves sajtos-diós tortellinivel

Ez a leves még tegnap ebédre készült. Bár még ma is ezt ettük, mert igen kiadós és laktató volt ezzel a tésztabetéttel. Nem a legnyáribb leves, inkább az őszhöz tudnám kapcsolni, ha már valamelyik évszakhoz kellene, de ettől függetlenül teljesen jól esett most is nekünk. A tortellinit én most készen vettem, így ez most inkább csak egy ötlet, semmint bonyolult recept. De ettől még jó, így megosztom veletek! Nagyon jól passzoltak benne az ízek, így bátran ajánlom.

Hozzávalók (kb. 4-6 főre, 4 főre igencsak kiadós lesz, főleg ha 250 g tortellinit teszünk bele):

• 1 csomag újhagyma, de még jobb a póráhagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 500 g sárgarépa (ebből kb. 3 kisebb szál fehérrépa volt)
• só, bors
• frissen reszelt szerecsendió
• olívaolaj, kevés vaj
• 250 g sajttal és dióval töltött friss tortellini (nekem ennyi volt 1 doboz, de ha nem akarjuk nagyon sűrűre, elég bele 200 g is bőven)

A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, majd kevés vaj és olívaolaj keverékén kissé megdinszteljük. Hozzáadjuk a megtisztított, szintén feldarabolt zöldségeket, majd ezzel is alaposan átpirítjuk-pároljuk. Közben belekeverjük az apróra vágott fokhagymát is, sózzuk és borsozzuk is kissé. Felengedjük kb. 1,5 liter hideg vízzel, ízesítjük még, majd felforraljuk és puhára főzzük a zöldségeket. Lehetőleg lassú tűzön, hogy szép lassan tudjanak kiolódni az ízek. A végén adjunk hozzá frissen őrölt szerecsendiót, ill. a tortellinit is, és a csomagoláson található utasítás szerint főzzük meg a tésztát is a levesben. Nálam ez 2 perc volt. Tálaláskor reszeljünk még rá szerecsendiót.

Tipp:

Természetesen, ha mi magunk készítjük el hozzá a tortellinit, az még jobb. A tészta töltelékenként használjunk ricottát, reszelt parmezánt és eidami vagy ementáli típusú sajtot, darált diót, sót és borsot.

Cseresznyés-ricottás-csokoládés sütemény

Könnyed, kakaós kevert tészta, jó sok cseresznyével megpakolva, tetején sült habos ricottás-csokoládédarabkás krémmel. Ez a sütemény készült minap a konyhában. Nagy tepsinek tűnt, ám mire vittem belőle anyukáméknak, meg mind a két nővéremnek, már szinte alig maradt belőle. De nem baj, mert így az igazán diétás! :) Megint csak nem volt határozott elképzelés, csak úgy jöttek a dolgok. Azt viszont tudtam, hogy nem sima cseresznyés-piskótás sütit szeretnék sütni, mert volt itthon ricottám, amit bele szerettem volna mindenképp varázsolni valahogyan a sütibe. Hát végül így sikerült a varázslás! Azt mondják finom lett! :) Egyedül a szeletelésével akadt némi probléma, mert a cseresznye miatt egy kicsit hajlamos volt a szétesésre. Bár amikor alaposan lehűtöttem, egész jól megoldható volt ez is.

Hozzávalók (én egy 35x28 cm-es magasabb falú tepsiben sütöttem)
A tésztához:

• 200 g graham liszt
• 100 g rétesliszt (2 evőkanál búzacsírával keverve)
• 2 púpos teáskanál sütőpor
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 2-3 evőkanál (cukrozatlan) kakaópor
• 100 g vaj
• 150 g nádcukor
• 1 evőkanál vaníliáscukor (házi)
• 2 tojás (nagyobb tojás)
• 150 ml joghurt és tejföl vegyesen

A tetejére:

• 1 nagyobb tálkányi kifejtett cseresznye
• 1-2 evőkanál nádcukor

A ricottás krémhez:

• 3 tojás sárgája és fehérje külön
• kb. 3-4 evőkanál gyümölcscukor
• 1-2 evőkanál vaníliáscukor (vagy kevés igazi vaníla)
• 100 g étcsokoládé felaprítva
• 500 g krémesebb ricotta
• csipet só

A tepsit előkészítem, oldalát kivajazom, aljára pedig sütőpapírt fektetek (ez a szeletelésnél is óvja majd a tepsinket). A sütőt előmelegítem 160 fokra légekeverésen (sima sütés 180 fok).

A tésztához való száraz alapanyagokat egy tálba szitálom. Egy másik tálban, habverővel alaposan kikeverem a puha vajat a cukrokkal, majd hozzáadom egyenként a tojásokat is, és azzal is alaposan elkeverem. Végül a lisztes keveréket - még mindig a habverővel keverve - beledolgozom a vajas-tojásos keverékbe, majd lazítom a joghurt és tejfölt keverékével, és alaposan elkeverem azzal is. A tésztát a tepsibe simítom, belerázogatom, majd beteszem a sütőbe és kb. 10 percig elősütöm. Közben a tetejére szánt tojások fehérjét csipetnyi sóval habbá verem, a sárgáját is 1-2 perc alatt alaposan kikeverem a cukrokkal, majd beledolgozom a ricottát is. Végül beleforgatom a darabokra vágott étcsokit is és a habbá vert tojásfehérjét is. Ha kész a tészta elősütése, a kevés cukorral összekevert cseresznyével kirakom a tészta tetejét úgy, hogy nagyjából ügyelek arra, hogy belső felükkel inkább lefelé nézzenek, és a kakaós tésztát színezzék meg a sütés során kifolyó levükkel, és ne a fehér ricottás krémet. Ha kiraktam bőven cseresznyével, tetejére simítom a ricottás habot, majd visszateszem a sütőbe és újabb kb. 25-30 percig sütöm (a széle kaphat egy kis aranysárga színt, akkor biztosan megsült már, de mindez sütőfüggő azért). Alaposan hűtsük le mielőtt szeletelünk belőle. És ha még nem elég a jóból, tetejére tehetünk még kevés csokoládét, tejszínhabot, vagy cseresznyét díszítésképpen.

Tippek:

Ha kisebb tepsiben sütjük, mindenképp csökkentsük arányosan a tészta mennyiségét, mert úgy túl vastag lesz már.

A tetejére készíthetünk vastagabb krémet is, kb. még 250 g ricottát hozzáadva. A tojás mennyiségét is növelhetjük, de igazából nem feltétlenül szükséges, mert a fenti tojásmennyiség is össze fogja szerintem tartani. Ekkor csak a cukor mennyiségét növeljük még esetleg egy kicsit, ill. tehetünk hozzá még reszelt citromhéjat is.
Használhatunk meggyet is, de azt mindenképpen kalkuláljuk bele, hogy az azért jóval savanyúbb.

Vaníliás ricotta/túrótorta eperdzsemmel

Hétvégén ebédre voltunk hivatalosak anyukámékhoz (mostanában ez sűrűn előfordul), és gondoltam, én vállalom a desszertet, így szombat este gyorsan sütöttem két sütit. Az egyik ez a túró/ricotta torta volt, aminek az elkészítése írtó egyszerű. A másik egy egyszerű csokis muffin, de most csak erről a tortáról írok (ebből is csak ezt az utolsó szeletet sikerült megmentenem a fotózáshoz). A torta omlós tésztával készült ugyan, de ez egy olyan változat, amit nem kell pihentetni egy percet sem. Ahogy összegyúrtuk már mehet is bele a formába. A végeredmény mégis maximálisan finom, igazi omlós tészta lesz. A receptet anyukám egyik sütiskönyvében találtam (Péter Jánosné: Süteményeskönyv - 800 recept), csak én a tölteléket készítettem most másként, mentem a saját kútfejem után, meg illeszkedtem ahhoz, ami éppen itthon volt fellelhető. A ricotta mellett nálam a túrókrém, jelen esetben a Lidl-ben kapható vödrös változat volt, amiben némi tejszín is van. De ha hagyományos túrót használunk hozzá, egyrészt mindenképp dolgozzuk krémesre, úgy lesz igazán finom, másrészt akkor elég lesz hozzá csak 1 evőkanál keményítő és kevés tejszín.

Az eredeti tervem az volt, hogy tészta és a túrókrém közé eperlekvárt kanalazok, de ez tökre kiment a fejemből, így amikor már rákerült a tésztára a töltelék, akkor pöttyöztem bele pár kanállal a dzsemből. De miután itt a friss gyümölcsök szezonja, ezt el is hagyhatjuk nyugodtan, és a kisült és kihűlt tortára halmozhatunk mindenféle friss gyümölcsöt. Most leginkább ugye epret, de eszembe jutott, hogy áfonyával, málnával vagy őszibarackkal is milyen isteni lehetne. És hogy a gyümölcsök megőrizzék a frisseségüket, tehetünk rá kevés tortazselét is, miután szépen kidíszítettük az egészet.

Hozzávalók (26 cm-es pitesütő formához, kb. 16 szelethez):
A tészta:

• 120 g nem túl hideg vaj + egy kevés a formához
• 150 g liszt (ebből nekem 2 evőkanál kukoricaliszt volt, ettől még omlósabb lesz) + egy kevés a nyújtáshoz és esetleg még az összegyúráshoz
• 50 g cukor
• fél citrom héja és kevés leve

A töltelék:

• 500 g krémesebb ricotta és/vagy krémes (natúr) túró (nekem fele-fele arányban)
• a másik fél citrom leve és reszelt héja
• 4 tojás sárgája
• kb. 5 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint)
• fél rúd vanília kikapart magja
• 2 púpos evőkanál étkezési keményítő
• A díszítéshez: eperdzsem, vagy ízlés szerint friss gyümölcsök (lásd fent)

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy pitesütő formát kissé kivajazok. A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot és egy csipet sót, belereszelem a citromhéjat, kevés levet is adok hozzá, majd elmorzsolom és összegyúrom a vajjal. Ha nagyon lágy lenne, adok még hozzá kevés lisztet, de ne túl sokat, csak éppen hogy kezelhetőbb legyen. Jó vajas kell, hogy legyen. A tésztából kiveszek egy kisebb tojásnyi darabot (a tetejére díszítésnek), a többit egyenletesen belenyomkodom a formába, és az előmelegített sütőben 15 perc alatt elősütöm. Közben elkészítem a tölteléket. Ehhez a fenti hozzávalókat alaposan kikeverem, majd ráöntöm a az elősütött tésztalapra. Ha dzsemet szeretnénk hozzá használni, ekkor tehetünk rá pár kiskanál pöttyöt, ill. a maradék tésztából készíthetünk rá díszítést: rácsot, kis virágokat, pillangokat, csillagokat, egyebet. Ezek után visszateszem a sütőbe és újabb 40-45 perc alatt megsütöm. Felvágás előtt én hagytam teljesen kihűlni, majd hűtőbe tettem pár órára, így jó hideg lett.

Sült spárga citrommal, parmezánnal, petrezselyemmel és ricottás palacsintával és egy finom bónusz leves

Ezt a bejegyzést is most írom meg már másodszorra. Talán most majd sikerül úgy, hogy ne tűnjön el kompletten. A blogger állítólag megjavult már.... Hát nekem még mindig vacakol... :S Remélem most már nem sokáig...

De visszatérve az ételhez: minap a piacon, végre én is hozzájutottam (egyáltalán kijutottam a piacra :) ) zöld spárgához, így gyorsan vettem is egy csomaggal. Teljesen más kajának indult, de végül így végezte. Roppant könnyű kis tavaszi fogás, mely szerintem simán elmenne előételnek is akár. Főleg, ha csak palacsinta nélkül tálaljuk a spárgát. A kis palacsintából egyébként lesz egy jó pár, de ugye ebből azért több is elfér a bendőben... :)

Ricottás sós palacsinták

Hozzávalók:

• 250 g ricotta
• 2 tojás
• só, bors
• 8 bő evőkanál rétesliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 kis dobozos natúr joghurt
• 1 marék reszelt sajt
• 3 evőkanál olívaolaj

A ricottát kikeverem a tojással, hozzáadom a lisztet, a sütőport, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a sajtot, a joghurtot és az olajat is. Egy teflonos serpenyőt felmelegítek, evőkanálnyi köröket pötyögtetek bele, majd közepes lángon, aranysárgára sütöm mindkét oldalukat. Amíg megsütöm a spárgát, melegen tartom a palacsintákat.

Sült spárga parmezánnal, citrommal és petrezselyemmel
Hozzávalók:

• 1 köteg zöld spárga
• olívaolaj
• frissen facsart citromlé
• só, bors
• parmezánforgácsok
• petrezselyemzöld

A spárgákat megmosom, fásabb végeiket levágom, majd egy nagyobb serpenyőben kevés olajon megsütöm minden oldalukat (sütőben is süthetjük). Közben sózom-borsozom. Ha megsült, meglocsolom kevés citrommal, megszórom petrezselyemmel és parmezánnal.

A spárgás finomság előtt egy nagyon egyszerű kis levest ettünk, amiről gyorsban sikerült egy igen semmitmondó fotó készítenem. Azért remélem elhiszitek, hogy nagyon finom. Még mindig tart a jázmin rizs mánia, amit a barátnőm hozott a múltkor és nagyon-nagyon friss és iszonyat finom.

1 fej hagymát apróra vágok, és kevés olajon megfuttatok kissé 1 gerezd összezúzott fokhagyma társaságában. Hozzáadok 3 szál sárgarépát, melyet a tisztítás után nagylyukú reszelőn lereszelek, és ezt is átpirítom kissé. Felengedem 1,5 liter zöldséglevessel, majd ha felforrt hozzáadok 1/2 dl átmosott jázmin rizst. Felforralom újra, és puhára főzöm az egészet. Nekem a friss rizs miatt kb. 15 perc alatt nagyon puha lett. Végül hozzákeverek 1 csokor apóra vágott petrezselymet és sózom, borsozom még a levest, ha szükséges.

Áfonyalekvárral és ricottával töltött kiflik

Megint egy süti. Sajnos még nem friss gyümölccsel. Hol van nálam az eper, meg a spárga mostanában??? A piacon persze van, csak épp én nem nagyon jutok el oda most (de egyszer, kutyafuttában eljutottam). Holnap a második hetet kezdem meg egy beteg gyerkőccel, úgyhogy most blokkolva vagyok agyilag is, meg fizikailag is. Mostanában szinte nem is fotóztam! Ahhoz sincs kedvem! Fasírtban vagyok a fotómasinával is... :)

De ma  legalább ebédre voltunk hivatalosak, így csak sütit "kellett" készítenem. Hirtelen ez jutott eszembe, mert volt itthon ricotta is, meg egy üveg áfonyadzsem is bontva (a szombati Johny-palacsintázás után....) De a süti legalább finom, még ha nem is világszépe! És ez a lényeg! :)) Vagy nem?

Hozzávalók (2 tepsihez, kb. 38-40 kis kiflihez):

• 420 g sima liszt + a gyúráshoz és a nyújtáshoz egy kevés
• 80 g kukoricaliszt
• 1 púpos teáskanál sütőpor
• fél teáskanál só
• 140 g gyümölcscukor (sima cukorból több kell bele, kb. 200 g)
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 100 g vaj
• 100 g zsír
• 1 tojás
• 2 kisebb evőkanál tejföl

A töltéshez:

• 200 g ricotta (vagy sima túró)
• 1 tojás sárgája (ha szárazabb a túró/ricotta, mehet bele a fehérje is)
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• pár evőkanál áfonyalekvár (vagy ízlés szerint más dzsem, pl. eper)
• A szóráshoz: sima, vagy vaníliás porcukor

A liszteket átszitálom a sütőporral, hozzáadom a sót és a cukrokat, majd elmorzsolom benne a zsiradékokat. Végül hozzákeverem a tojást és a tejföl, majd alaposan összegyúrom. Ha kell még adok hozzá kevés lisztet is, de nem sokat, inkább tegyük hűtőbe egy rövid időre, ha túl lágy lenne a tészta. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A ricottát keverjük össze a tojással és a vaníláscukorral. Osszuk 3 részre a tésztát, majd lisztezett deszkán nyújtsuk vékonyra. Kenjük meg a ricottás krém 1/3 részével, majd osszunk el rajta pár kanál dzsemet. Ne legyen túl sok rajta, mert nehezen tudjuk majd feltekerni (én ebbe a hibába estem, ezért lettek lapik a végén). Vágjuk fel szeletekre, mint egy tortát, majd a szélesebb részél kezdve, tekerjük fel őket. Pakoljuk sütőpapírral bélelt (vagy zsírozott, lisztezett) tepsire, majd az előmelegített sütőbe tolva kb. 20 perc alatt süssük meg.

Figyeljünk oda, mert ha gyümölcscukrot használunk hozzá, a sütés során hamarabb kap színt a sütink. Langyosan szórjuk meg porcukorral, de ez el is maradhat, én csak azért tettem, mert így lepleztem a csúnyaságát. :)

Házassági évfordulós menü

Hát ez a bejegyzés is egy kicsit később jött létre, mint szerettem volna, de ami késik nem múlik ugye... A hozzá kapcsolódó fotók nagy részét elvesztettem a múltkori "kis probléma miatt". A desszertről készült fotók viszont megmaradtak legalább, úgyhogy már csak ezért is (vagy inkább "csakazértis") közzé teszem ezt a bejegyzést, hiszen mégis csak a házassági évfordulónk vacsorájáról volna szó... Elnézést, hogy az előételről és a főételről nem tudok képet mutatni most, de remélem azért így is elhiszitek nekem, hogy finom volt... és hmmm... olyan jó színes is...

Apropó fotók és egy kis off:

Egy kéréssel fordulok hozzátok. Mint írtam korábban is, a gépemben tönkrement a winchester és több mint 1 évnyi munkát, emlékeket és iszonyat mennyiségű fotót veszítettem  el... Azt mondják, hogy a speciális adatmentéssel foglalkozó cégek még meg tudnák menteni az adatokat. Ez viszont nekem most nagyon sok pénzbe kerül. Ha ismer valaki olyan céget, aki jó áron dolgozik, megbízható és "nem kell hozzájuk hitelt felvenni", akkor örömmel venném, ha írna nekem. Sőt, ha esetleg valaki aki ilyennel foglalkozik és még esetleg ezen soraimat is olvassa, akkor jelezném, hogy nagyon szívesen belemegyek barter üzletbe is. Ez alatt azt értem, hogy ha lementi az adataimat, én cserébe nagyon szívesen reklámozom itt a blogon. Nagyon boldog lennék, ha sikerülne megoldani ezt a dolgot, mert a múlt héten kisírtam már a lelkemet is...

Ami  a házassági évfordulót illetti. Mérlegen? A valóság... Na jó a viccet félretéve a 4. volt múlt hét előtti héten. Aznap estére készítettem el ajándékképen ezt a vacsorát.

Szóval visszatérve a receptekre:

(Fotó pótolva: 2012. március 6. A recepttel ellentétben a fotón látható nem snidlinggel, hanem petrezselyemmel készült és azzal is nagyon finom)

Előételnek sült padlizsántekercseket tálaltam, snidlinges-paprikás fetasajttal töltve.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb padlizsán, só, bors, olívaolaj

A töltéshez:

• 200 g feta vagy krémfehér sajt
• 1/2 piros kaliforniai paprika
• 3 evőkanál aprított snidling (vagy petrezselyem)
• 1 kisebb citrom leve
• frissen őrölt bors

A padlizsán végeit levágjuk, majd hosszában vékony szeletekre vágjuk. Ha valaki szokta, itt be is sózhatja és félreteheti. Én megmondom őszintén soha nem szoktam, de mégsem volt még problémám emiatt. Nem volt keserű soha. Úgy hallottam manapság már nem olyan keserűek egyébként a padlizsánok, mint régen voltak. Hogy ez minek köszönhető, azt nem nagyon tudom. Biztosan a termesztés során "okosítottak" valamit rajta. Az is igaz, hogy fiatalabb és inkább kisebb példányokat szoktam vásárolni, mert ezekben a mag is kevesebb, ami még szintén okozhatja esetleg a keserűséget.

A töltelékhez valókat összeaprítjuk, ízesítjük őrölt borssal, kevés citromlével, az aprított snidlinggel és félretesszük. A padlizsánt sózzuk, borsozzuk, majd mindig nagyon kevés olívaolajat aláöntve (amit aláöntünk azt mindig magába is szívja, úgyhogy ne vigyük túlzásba, mert a végén tocsogni fog) szépen megsütjük. Ha van egy bordázott belsejű serpenyőnk, abban még szebben tudjuk kivitelezni ezt a dolgot. A megsült és kissé kihűlt padlizsánszeletek egyik végére ráhalmozunk egy kevés tölteléket, majd feltekerjük. Behűtve vagy szobahőmérsékleten tálaljuk. 

(Fotó pótolva 2012. március 6.)

(Fotó pótolva 2012. március)

A főétel vargányás-paradicsomos csirkeragu volt, melyhez petrezselymes-túrós gnocchit készítettem köretként.

Hozzávalók:

• kb. 500 g csirkemell filé, kisebb kockákra vágva
• kb. 3-4 szelet bacon, felcsíkozva, vagy kockára vágva
• 1 jó nagy marék szárított vargánya, forró vízbe beáztatva, majd feldarabolva
• 1 nagy fej hagyma, apóra vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• só, bors, olívaolaj
• 1 evőkanál vargányapor
• 1 doboz hámozott paradicsom konzerv, összedarabolva
• 1 doboz passzírozott paradicsom
• A tálaláshoz: friss vagy fagyasztott petrezselyem

A bacont kevés olívaolaj hozzáadásával elkezdem sütni, majd hozzáadom a hagymát és a fokhagymát is. Rövid ideig pirítom, majd mehetnek hozzá a csirkemellkockák is, amit alaposan átsütök. Végül ráteszem a szárított vargányagombát is, felengedem a 2 féle paradicsommal, ízesítem sóval, borssal, és a vargányaporral, felengedem a gomba áztató levével is, majd fedő alatt, időnként megkeverve készre párolom az egészet.

A köret:

Petrezselymes-túrós gnocchi
Hozzávalók:

• 500 g túró (legjobb a finom krémesebb házi) vagy ricotta
• 50 g reszelt sajt
• 2 tojás
• kb. 150 g rétesliszt
• só, bors
• 1 csokor petrezselyem felaprítva
• kevés olvasztott vaj

A túrót összekeverem a tojással, a reszelt sajttal, ízesítem sóval, borssal, a petrezselyemmel, majd hozzáadom a lisztet és egy nem túl kemény, de nem is lágy tésztát gyúrok belőle. Rétesliszttel megszórt deszkán mindig egy kisebb adagból hurkákat hengergetek, majd éles késsel kis darabokat vágok belőle. Forrásban lévő sós vízben kifőzöm, addig amíg feljön a víz tetejére, max. 1/2-1 perc elég neki utána, különben szétesik. Szűrőlapáttal kiszedem, majd kevés olvasztott vajra teszem, hogy ne ragadjanak össze.

Desszertnek egy sütés nélküli, étcsokoládés talapzatú minitorta készült, melyre tejszínes fehércsokoládékrémet halmoztam, végül az édes ellensúlyozásaként gránátalmamagokkal és mandarinnal díszítettem. Egy kicsit töménynek tűnhet, úgyhogy ebből az a pár falat is elég, de egy ilyen estén egyébként sem az a cél, hogy teleegyük magunkat. Ketten osztozunk egy tortán (ez így romantikusabb is), és így másnap reggelire is marad egy.... ;)

Hozzávalók (2 kisebb tortához):
Az alaphoz:

• 100 g babapiskóta morzsa
• 60 g étcsokoládé
• 40 g vaj

A fehércsokoládés krémhez:

• kb. 150 g fehércsokoládé (nekem belekerült kb. 2 kocka étcsoki is, azért nem teljesen fehér)
• 200 g tejszín

A díszítéshez:

• gránátalma, mandarin

A tejszínt forrpontig hevítjük, majd felolvasztjuk benne a fehércsokit. Félretesszük és kihűtjük. A formához én 2 nagyobb méretű kiürült konzervesdobozt használtam (mondjuk őszibarackkonzerv vagy hasonló, de lehet még kisebb is akkor akár 4 még kisebb is lehet belőle) melynek kivágtam az alsó részét is, így tulajdonképpen egy hengerem maradt, melyet oldalt kibéleltem sütőpapírral és az aljához is tettem egy darabot. A tortaalaphoz felolvasztottam az vajat az étcsokival, majd hozzákevertem a babapiskóta morzsát. Kettéosztottam, majd belenyomkodtam a két konzervesdoboz aljába. Amikor a tejszínes fehércsoki kihűlt, habverővel lazítottam rajta egy kicsit (hab nem lesz belőle, nekem legalábbis nem lett, de nem is az volt a célom), majd rákanalaztam az alapra és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap lehúztam róla a konzervesdobozt, majd óvatosan leszedtem róla a papírt. Kidíszítettem a gyümölcsökkel, majd tálaltam.

Végső leszámolás: Zsályás-citromos csirke, sütőtökös galuskával

Tényleg volt még egy épségben megmaradt sütőtököm. Ezúton is hála kedves unokatesóméknak, akik rengeteg saját termelésű sütőtökkel láttak el az idén is minket. És persze a Nagyszülők is hoztak nem keveset, ami persze nem baj, hiszen imádjuk. És miután az elmúlt napokban nem igazán volt alkalmam szezonális, friss zöldségeket beszerezni (de szombaton már kijutottam a piacra végre, és ez különben is még hét elején készült), gondoltam ebből alkotok valamit. A múltkori galuska finomságán és sikerén felbuzdulva, az készült a tökből is. Be kell hogy valljam, hogy az elmúlt 1 hónap alatt ez már a harmadik verzió, mert a spenótoson kívül, a múltkor egy medvehagymás változatot is bekebeleztünk már. A sütőtökös galuskához pedig egy zsályás-citromos csirkemellet készítettem, tehát jelen esetben a galuska a köret szerepét töltötte be. Ez a tök már nem volt annyira édes, de azért még így is finom volt. És azért beírom ide is, hogy ha újból itt lesz a szezonja (bár bébiételből sem lehet rossz, bár ahhoz nyilván több liszt kell), ne feledkezzek meg majd róla.

Hozzávalók:

 A zsályás-citromos csirkéhez:

• 600 g csirkemell filé, felkockázva
• 300 ml tejszín
• kevés tej
• 1 közepes fej hagyma, apróra vágva
• 4 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• kevés olívaolaj és vaj
• só, frissen őrölt bors
• fél marék friss zsályalevél felaprítva
• fél citrom héja nagyobb darabokra vágva (fehér rész nélkül)

A sütőtökös galuskához:

• 500 g sült sütőtökhús, pürésítve
• 200-220 g sovány túró vagy ricotta
• 2 tojás
• 200-250 g rétesliszt (nagyban függ a sütőtök víztartalmától)
• (nekem szárazabb volt a sütőtököm, ezért kevés vizet is tettem hozzá, így kellett kb. 250 g liszt)
• kb. 1 evőkanál só (én tettem bele 2 evőkanál cukrot is, mert nem volt annyira édes ez a sütőtök, de szerintem alapból nem szükséges hozzá)
• A főzővízbe: só, kevés olaj
• A tálaláshoz: kevés olvasztott vaj

A csirke elkészítése:

A hagymát megdinsztelem kevés olaj és vaj keverékén, majd hozzáadom a fokhagymát és a csirkemellkockákat. Addig sütöm, míg ki nem fehéredik kissé, közben sózom, borsozom. Hozzáadom a tejszínt, a zsályát, és a citromhéjat is és lefedve puhára főzöm. Ne ijedjünk meg, a tejszínt összerántja kissé a citrom. Legvégül kóstolom, ízesítem ha még kell, és ha szükséges, öntök hozzá egy egészen pici tejszínt (esetleg tejet) is.

A galuska elkészítése:

Egy nagy fazékban felteszek forrni vizet. Ha már forr, gyorsan összekeverem a galuskához valókat, majd a kissé sózott, olajos vízbe szaggatom (vizes deszkáról, éles késsel, vagy nokedliszaggatóval). Nagyságtól függően 1-3 percig főzöm, szűrőbe pakolom, leöblítem kissé és olvasztott vajban átforgatom..

Ricottás-cukkinis lepény

Nagyon szeretem a cukkinit! De nem, nem én vagyok ilyen elvetemült, hogy majd 900 forintos kilóáron meg is vásároljam. Másik Felem Nagyszülei voltak ilyen "elvetemültek", hogy kedveskedjenek egy kicsit az egyetlen pici dédunokájuknak. Még szerencse, hogy ilyen áron csak egy darabot vettek. Igaz az 24 dekás volt, tehát így is 200 forintba került. Gondolkodtam mi is legyen ebből az 1 darabból, mert az nem túl sok ugye pl. egy jó kis medvehagymás sárgarépás cukkinifőzelékhez, vagy pl.  egy bazsalikomos-paradicsomos cukkinikrémleveshez. Így hát agyaltam-agyaltam, közben a kezembe akadtak a dolgok és ez született belőle. Hidegen a legfinomabb szerintem. El tudom képzelni egy tál finom, friss zöldségekkel teli salátával, vagy akár hús mellé "köretként", de kisebb kockákra vágva akár előételként is megállná a helyét. Érdemesebb egy laposabb tálban sütni, mint az enyém. Én egy kicsit elszámoltam magam ezért került ebbe a mélyebb formába.

Hozzávalók:

• 1 cukkini (kb. 24-25 dkg-os)
• 6-7 evőkanál kukoricaliszt
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• só, bors
• 4 tojás
• 250 g ricotta
• 2 evőkanál joghurt (ha a ricottából dobozosat veszünk, lehet hogy nem is lesz rá szükség, nekem a zacskós változat volt, ami egy kicsit "szárazabb")
• fél marék apróra vágott, fagyasztott medvehagyma (most már végképp kifogytam belőle)
• pár darab olajban eltett aszalt paradicsom, apróra vágva
• kb. 4 szál újhagyma, felkarikázva 
• A sütőedényhez: némi vaj és zsemlemorzsa

A sütőt előmelegítem 190 fokra. Egy laposabb (kb. 20x25 centis) tűzálló edényt kivajazok, majd megszórom zsemlemorzsával.

A cukkinit alaposan megmosom, két végét levágom, majd nagylyukú reszelőn lereszelem (a héjától szándékosan nem fosztottam meg, én szeretem).

Összekeverem a sütőporos kukoricaliszttel, picit sózom, borsozom, majd hozzáadom a medvehagymát, az újhagymát és az aszalt paradicsomot is.

A tojások fehérjét kevés sóval kemény habbá verem. 

A tojások sárgáját a ricottával, a joghurttal és szintén pici sóval alaposan elkeverem, majd hozzákeverem a lisztes cukkinit. 

A tojáshabból kiveszek 1 evőkanálnyit, ezzel lazítok egy kicsit a cukkinis masszán, majd a többit is óvatosan hozzáforgatom.  

A masszát beleöntöm a sütőformába, majd kb. 40-45 percig sütöm, vagy amíg a teteje szép aranybarna lesz, és belülről is megsül. Ez nagyban függ attól milyen mély az edény, tehát mennyire tud elterülni benne a massza. Mert nyilván minél vékonyabb, annál hamarab átsül a közepe is.
Én a tetejére szórtam egy kevés reszelt kecskesajtot is (amint az látszik a képen is), ami elég karakteres volt nekem most hozzá (egyébként szeretem, de most eléggé elnyomta az ízeket), ezért nem is írtam a hozzávalóknál, de ha valaki szereti nyugodtan szórjon rá.

Túrós-marcipános kalács (Stollenhez hasonló sütemény)

Hiába múltak el az ünnepek, ennek a kalácsnak olyan finom a fűszerezése és olyan finom benne a rengeteg aszalt gyümölcs, hogy muszáj volt készítenem újra egy ilyen jellegű kalácsot. Ráadásul olyan jó egy ilyet elmajszolni felkelés után, a nagy bögre tejeskávé mellé. És nem utolsó szempont az sem, hogy fóliába csomagolva viszonylag sokáig eltartható. És persze azért is készítettem újra, mert, mint már írtam Apukám is nagyon szereti, és szerettem volna hálánk jeléül kedveskedni nekik vele. De ezt negyed annyi időbe sem telik elkészíteni, mint a másikat. Merthogy ennek a tésztája sütőporos, ezért sem dagasztani, sem keleszteni nem kell. A túrónak köszönhetően kicsit "nedvesebb" a tésztája, mint a hagyományos Stolleneknek. Bár én nem is sima túrót használtam hozzá, hanem ricottát, mert éppen az volt itthon. Ez talán még jobb, mint a sima túró, mert még inkább semleges az íze, és kevésbé nedves. Az eredeti recepten - amit egyébként egy régi Tina receptes újságban találtam -, én megint módosítottam egy kicsit. Tettem hozzá finom, aromás fűszereket is, és a belekerülő aszalt gyümölcsök arányán, és összetételén is változtattam. Ja, és nem tettem bele olajos magvakat sem most (pisztácia, kesudió), de csak azért, mert éppen nem volt. A fűszerek miatt bármennyire is karácsonyiasan hangzik, nyugodtan meg lehet sütni bármikor, mert a benne lévő fűszerek csak kellemesen, nem tolakodóan, inkább a háttérben jelennek meg.

Hozzávalók:

• 300 g sima liszt
• 200 g rétesliszt
• 1 zacskó (7 g) sütőpor
• 200 g nagyon puha vaj
• 160 g cukor 
• 1-2 evőkanál igazi vaníliás porcukor (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)
• 4 tojás
• 350 g túró (zsíros házi túrót használjunk, ha tehetjük)
• 150 g mazsola (nálam sultana és arany vegyesen)
• 50 g aszalt barack
• 100 g kandírozott narancs és citromhéj
• csipet só (na meg szeretet :) )
• fűszerkeverék: 1-1 teáskanál fahéj és őrölt szegfűszeg, kevés őrölt kardamom és frissen reszelt szerecsendió
• 150 - 200 g marcipán 
• pár csepp rumaroma és kevés mandulaaroma vagy valamilyen illatos likőr (pl. Amaretto)

A tetejére:

• kb. 150 g olvasztott vaj
• porcukor

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket kisebb kockára vágom és kevés likőrrel meglocsolom, vagy színtelen keserű mandula aromával ízesített vízbe teszem és hagyom pár percig puhulni. A narancs és citromhéj mehet bele simán is, áztatás nélkül. A liszteket átszitálom a sütőporral, hozzáadom a fűszereket, a cukrokat és a sót, majd laposan elkeverem. Hozzáadom a túrót, a puha vajat kisebb darabokban, a tojásokat és kevés rumot, majd villával elkezdem összedolgozni az egészet. Ha összeállt a tészta kézzel átgyúrom még röviden. Ha szükséges még, nagyon kevés lisztet is adok hozzá. Végül belegyúrom, dolgozom az alaposan lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöket is. A tésztát kicsit hosszúkásra formázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Kilapítom kissé, majd az egyik hosszanti oldalra ráfektetem a hengerré formált marcipánt, és ráhajtogatom a tészta oldalát, majd hengerré formázom az egészet. (Ha túl nagynak találjuk, ketté is oszthatjuk a tésztát, hogy két kisebb kalácsunk legyen.) Sütőbe tolom és kb. 40-45 percig sütöm (sütőfüggő!). A vége felé letakarhatjuk a tetejét sütőpapírral, hogy ne süljön meg nagyon a teteje, ill. ne száradjon ki. Ha kisült, még melegen kenjük meg bőven olvasztott vajjal, majd szórjuk be porcukorral az egészet.

Frissentartó fóliában érdemes tárolni, hogy ne száradjon ki.

Spenótos ricottával töltött cannelloni, paradicsomos mártásban sütve

Ez a vasárnapi ebédünk volt. Jamie Oliver-nek van egy hasonló receptje, de annyi könyvem van tőle, hogy nem volt akkor időm mindet átböngészni a pontos recept után. De egy háziasszony mindig leleményes, ezért én (mint oly sokszor már) mentem a saját fejem után. Hát így sikerült (jól sikerült):

Hozzávalók:

• kb. 1/2 doboz cannelloni tészta, vagy ha számolom akkor úgy kb. 14-16 cső lehetett (1 doboz általában 250 g-os)
• 500 g-os paradicsompüré
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb fej hagyma
• kb. 200 g fagyasztott blansírozott spenótlevél (a Tesco-ban lehet ilyet 450 g-os csomagban kapni és nagyon praktikus, mert diónagyságú adagokban van, nem egy tömben, így könnyű keveset is kivenni belőle)
• 4-5 szem aszalt paradicsom
• 250 g ricotta
• 250 g natúr sajtkrém
• 200 g tejszín
• némi reszelt sajt
• olívaolaj
• szerecsendió, bazsalikom, só, frissen őrölt bors, kevés barnacukor

A hagymát és a fokhagymát megpucolom, majd finomra vágom, ill. összenyomom. Két lábast veszek elő: egy kisebbet és egy picit nagyobbat. Mindkettőben elkezdek felmelegíteni kevéske olajat. A kisebbik edénybe 2 összenyomott fokhagymát szórok, a nagyobbikba pedig a hagymát, erre szórok egy kevéske cukrot és sót is, majd egy kicsit megpirítom. A fokhagymás olajnak ha már érzem egy az illatát, rádobom a spenótot (nem szükséges kiengedni), egy picike vizet is öntök alá, majd fedő alatt elkezdem párolni. A megdinsztelődött hagymához hozzáadom a maradék 1-2 gerezd összenyomott fokhagymát és az apróra vágott aszalt paradicsomot. Hozzáöntöm a paradicsompürét is, majd felengedem kb. annyi vízzel, amennyi a dobozába fér. Fűszerezem sóval, borssal, 2 teáskanál bazsalikommal és a forrástól számítva, gyenge tűznél kb. 10 percig, lefedve rotyogtatom. A spenót ha már felengedett, leveszem róla a fedőt és elfőzöm alóla a vizet, majd ízesítem sóval, borssal, és frissen reszelt szerecsendióval. Félreteszem hűlni, amíg a paradicsommártás is elkészül. Egy magasabb falú tűzálló tálat kissé kiolajozok, a sütőt pedig előmelegítem 180 fokra. A kissé kihűlt spenótot összekeverem a ricottával és egy kevés tejszínnel lágyítok az egészen. Ízesítem sóval, borssal. A krémsajthoz hozzáadom a tejszín, teszek bele egy kis borsot és szerecsendiót is, majd botmixerrel összedolgozom. A paradicsommártást beleöntöm a tűzálló tálba. A cannellonikat megtöltöm a spenótos ricottával, majd belehelyezem a mártásba. A tetején elosztom a tejszínes krémsajtot, majd megszórom egy kis reszelt sajttal és addig sütöm, amíg szépen meg nem pirul a sajt a tetején (kb. 30-35 perc elég neki szerintem).

Tarte au fromage, avagy Túrótorta

Hihetetlen, de ez is eljött. Az én Csöppségem 1 éves lett vasárnap. Ezt a tortát készítettem én el neki. Egy újságban találtam a receptet, de némileg módosítottam rajta. A kukoricaliszt-graham liszt-sima liszt ilyen arányú keveréke a tésztánál pl. nagyon jó ötletnek bizonyult, mert nagyon finom omlós lett, fullasztó érzés nélkül. A tölteléket sem a recept szerint csináltam, ezért egy ici-picit "száraz" lett nekem. Merthogy tettem bele egy kevés tejszínízű pudingport is. Nem is értem miért gondoltam, hogy az a rengeteg tojás majd nem tartja össze. És szerintem teljes egészében készülhet ricottával, vagy tégelyes, vagyis a krémesebb változatú túróval. A lényeg, hogy én már a módosított receptet írom ide. Bár nem a leglátványosabb torta, ami valaha a kezeim közül kikerült, de szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni, mert finom. Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 g graham liszt
• 50 g kukoricaliszt
• 100 g sima liszt
• 100 g hideg vaj
• 50 g porcukor
• csipetnyi só
• 1 evőkanál reszelt citrom-, és narancshéj
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 750 g ricotta (vagy tégelyes túró, mert tapasztalatom szerint az általában krémesebb)
• 9 tojás
• 220 g cukor
• kb. 2 evőkanál reszelt citrom-, és narancshéj

A tésztához a liszteket átszitáljuk, elkeverjük a cukorral, sóval, citrushéjakkal, elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a tojást és sima tésztává gyúrjuk. Fóliába csomagolva 30 percre hűtőbe tesszük.

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. Kivajazunk és lisztezünk egy kapcsos tortaformát. A tésztát belesimítjuk az aljába és kb. 15-20 percig elősütjük.

Addig a töltelékhez felsorolt hozzávalókat habosra keverjük egy habverő segítségével.

Ha a tésztát elősütöttük, hagyjuk egy kicsit hűlni. Ráöntjük a túrós masszát, majd sütőbe tolva 50-60 percit sütjük.

Porcukorral meghintve tálaljuk (nálam születésnapi díszítést kapott most). Nagyon finom hozzá egy kevés nem túl keményre felvert vaníliás tejszín és málna (ha fagyasztott még nagyon kiengedni sem kell, mert akkor úgyis csak sok levet ereszt)