Mogyorós sütemény gyömbérrel fűszerezett körtés-csokoládés krémmel

Pénteken ellátogatott hozzánk egy nagyon régen látott barát. Egy gyorsan elkészülő süteménnyel vendégeltem meg. Gyorsasága ellenére viszont cseppet sem mondható unalmasnak. A recept megint csak úgy hasraütés szerűen jött, ahogy szokott nálam. :) A körtelekvár is egy hirtelen ötlettől vezérelve került a mascarponés csokikrémbe, nem is voltam biztos benne, hogy működik-e majd, de működött. A krém összeállt és enyhén keserű csokis, enyhén körtés, enyhén gyömbér ízű lett. Éljenek a kísérletezések! A "szegény" barátok és családtagok meg mindig a tesztalanyok... :D

Hozzávalók:
A mogyorós piskótához:

• 5 nagy tojás (ha kisebbek, inkább 6 legyen)
• csipet só
• 14 dkg eritrit (vagy más édesítő)
• 10 dkg darált mogyoró
• 3 dkg lenmagliszt

A krémhez:

• 25 dkg mascarpone
• 10 dkg étcsokoládé (min. 60-70 %-os)
• 8 evőkanál körtelekvár (xilittel készített házi lekvár)
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• 1-2 evőkanál méz
• 1 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 5 dkg nagyon puha vaj 

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (légkeverésen 160 fokra). Egy közepes méretű tepsit (nálam 28x35 cm-es, ennél lehet egy kicsit kisebb is) béleljünk ki sütőpapírral. A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjéből verjünk habot egy csipet sóval, a sárgáját keverjük világosra és jó habosra az eritrittel. Keverjük hozzá az előzőleg összevegyített darált mogyorót és lenmaglisztet (ha reszelt körtét szeretnénk tenni a tésztához, azt a száraz alapanyaghoz keverjük hozzá), végül forgassuk hozzá a fehérjehabot is. Simítsuk az előkészített tepsibe, majd süssük kb. 20-25 percig. Ha elkészült hűtsük le, közben készítsük el a krémet a tetejére. Ehhez olvasszuk fel a csokoládét és tegyük félre, hogy kissé lehűljön. Közben habverővel kezdjük el összekeverni a mascarpone sajtkrémet, a mézet, a puha vajat, a kakaóport, az őrölt gyömbért, majd csorgassuk bele az olvasztott csokoládét is, végül adjuk hozzá a körtelekvárt is. A sütőpapírt húzzuk le a tésztáról, kenjük meg a krémmel, hűtsük le, majd felkockázva tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Ha most sütném meg, biztos hogy tennék még reszelt körtét is a tésztához. Mondjuk úgy 1-2 darabot nagy lyukú reszelőn lereszelve. 

A krémbe lehet még apróra darabolt cukrozott gyömbért is keverni (bár igyekszem főleg mostanában kerülni a cukrot, de ennyi még igazán belefér), vagy díszítésként megszórni vele a tetejét. 

A kandírozott gyömbérhez itt találtok receptet a blogon: 

http://ildinyo.blogspot.hu/2012/11/kandirozott-narancshej-gyomber-es.html

Körtés-kókuszos-mandulás nyers torta datolyakrémmel

Egyik hétvégén rengeteg körtét szedtünk Anyukámék telkén. Egy részét nyersen eszegettük (vagyis még mindig van, mert újabb adagot kaptunk). Másik részéből lekvár készült. Most nem vaníliás, csak sima, ill. csak egy kis részébe került egy kevés gyömbér és fahéj. Úgy is nagyon finom! A torta ötlete onnan jött egyébként, hogy szerettem volna készíteni egy golyóvá formázható kókuszos-mandulás bonbont, ami az alj alapanyagaiból készült volna. De sok lett benne a kókuszolaj, így ehhez keményebbre dermedt, mint szerettem volna, ill. nem volt kedvem már vele tovább variálni (majd legközelebb, mert azért nagyon finom), hogy egy kis kókusztejet adjak hozzá esetleg, ami tovább lágyítaná. Ezért inkább készítettem belőle egy ilyen nyers tortát, hogy mentsem alsó részhez felhasznált anyagot is, ill. a temérdek körtét is. Meg már amúgy is szerettem volna régóta ilyet készíteni. Elég tömény, így sokat nem lehet egyszerre enni belőle. Nem úgy tömény, édességre, mint pl. egy Baklava, hanem úgy anyagokban, ízekben, textúrákban, vagy hogy is mondjam... De próbáljátok ki, mert nagyon finom! A torta nagyon egyszerűen és gyorsan összeállítható, egészséges és sokféleképpen variálható.

Hozzávalók (2 db 10 cm vagy 4 db 7 cm átmérőjű kis tortához):
Az alaphoz:

• 5 evőkanál kókuszolaj (ha dermedten kezdünk neki a használatnak, kb. 3 púpos evőkanál)
• 2 csapott evőkanál eritrit vagy 1 evőkanál méz
• 3 bő evőkanál darált mandula (nálam héjas)
• kb. 5 evőkanál kókuszreszelék

A körtekrémhez:

• kb. 80-90 dkg körte
• 1 evőkanál eritrit (ha jó édes, érett a körte, el is maradhat)
• 3 bő evőkanál útifű maghéj
• 2 evőkanál kókuszolaj

A datolyakrémhez:

• 100 g datolya
• kb. 50 ml víz
• 2 evőkanál kókuszolaj 

A díszítéshez:

• kevés őrölt mandula, körteszeletek

Én üres konzervdobozokat szoktam használni formaként, melyek alul-felül ki vannak vágva. A nagyobb formához pl. az őszibarack konzerv doboza használható, a kisebb formákhoz pedig a babkonzerv doboza. Természetesen desszertgyűrűvel még szebb eredményt érhetünk el, de szerintem ez pont az a sütemény, amihez a rusztikus forma is nagyon jól illik, így nem kell a precíz fazonra koncentrálni. 

A konzervdobozokat tegyük egy kisebb tálcára (akkorára, ami majd a hűtőbe, esetleg mélyhűtőbe is befér ) aljukat és oldalukat béleljük ki alufóliával. A datolyát magozzuk kis és áztassuk meleg vízbe vagy meleg almalébe. Az alaphoz való kókuszolajat keverjük össze az édesítőanyaggal, a darált mandulával és a kókuszreszelékkel, majd turmixoljuk is egy kicsit össze az egészet és osszuk el a formák alján. A körtét mosás után hámozzuk meg, magházát vágjuk ki, majd turmixoljuk össze az eritrittel ész útifű maghéjjal együtt, keverjük hozzá a kókuszolajat és osszuk el a formákban ezt is. Tegyük hűtőbe vagy mélyhűtőbe rövid időre, hogy megszilárduljon. Végül a beáztatott datolyát is turmixoljuk krémesre és simára az áztatólével együtt, majd keverjük hozzá az olajat is és simítsuk a torta tetejére. Szórjuk meg a őrölt mandulával, majd hűtsük be alaposan és esetleg körteszeletekkel díszítve tálaljuk.

Tipp:

Mandula helyett használhatunk őrölt mogyorót is akár. A körtéhez adhatunk egy kis citromlevet is, hogy ne barnuljon meg (bár ez fajta függő is, mert valamelyik könnyebben, valamelyik kevésbé barnul). A nyers konyha inkább mézet vagy agavé szirupot használ az édesítéshez, de nekem most a 0 glikémiás indexű eritrit valahogy szimpatikusabb volt.

Néhány fotó a kertről, ahonnan a finom körték is származnak:

Zsámbék 

Az alanyok, akik a körtepálinkához, ill. ahhoz előkészített cefréhez kellettek. Persze darázs nélkül. :)

Talán sosem termett ennyi körte ezen a fán, pedig már nem fiatal fa. Mikor én gyerek voltam már akkor is öregnek számított. :)

A körteszedést segítő csapat legapróbb tagjai;

unokaöcsém, unokahúgom, keresztfiam, és a nagy fiam: Bence, Jázmin, Gergő és Beni

Gyerekkoromban mennyit játszottam ezen a fán. Ott volt a lakásom. :)

És néhány virág is a kertből:

Érik a szőlő, hajlik a vessző...

Egy talány a végére: egy fürtön belül érett, félig érett és teljesen éretlen szőlőszemek, néhány elfonnyadt vagy be sem érett szőlőszemmel kísérve. Rejtély ez hogyan jött össze így! :)

Fahéjas körtekrémleves szőlővel

Majdnem megfeledkeztem erről a levesről, pedig már vagy két hete készült, és azóta itt pihen piszkozatban. Próbáljátok ki, mert egyszerűen elkészíthető, nagyon finom levesről van szó. Megfordult a fejemben az is, hogy csokoládésan készítsem, de gondoltam, azt majd meghagyom a hűvösebb időkre, akár egy ünnepi levesnek. 

Hozzávalók (egy kb. 2 literes fazéknyi adaghoz):

• 70 dkg körte tisztán mérve (magház és héj eltávolítása után), kockára vágva
• kb. 5 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint, ill. lehet ízlés szerint egyéb édesítőanyag is)
• 2 rúd fahéj
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• kevés vaníliamag, vagy 1 vanilarúd (elég csak az íze miatt belefőzni egy kikapart rudat)
• 500 ml tejszín
• 2 csapott evőkanál étkezési keményítő
• 1 nagyobb fürt fehér szőlő

A cukrot, a vaníliarudat és a fahéjrudakat felteszem kb. 6-8 dl vízbe főni, és kb. 5 pericg forralom (így koncentráltabb lesz a fűszeríz), ezután hozzáadom a körtekockákat is. Közben a szőlőszemeket félbevágom és kimagozom, a tejszínben pedig csomómentesre keverem a keményítőt és az őrölt fahéjat. Ha már puha a körte, kiveszem a fűszereket, behabarom a levest a tejszínnel, közben botmixerrel simára turmixolom, majd 1-2 perc forralással besűrítem kissé. Ha elkészült, a forró levesbe teszem a szőlőszemeket, és csak ezután hűtöm le jó hidegre az egészet.  

Vaníliás körtelekvár

Nálunk anyukám készíti a klasszikus dzsemeket, amivel nem nagyon érdemes versenyeznem/versenyeznünk egyelőre, mert ő ezekkel mindig ellát minket (nagy örömünkre). Klasszikus alatt azt értem, hogy mindenféle különleges fűszerezés nélkülieket, de nem agyonfőzött változatokat készít. Ezért nálam mindig valami extrával megspékelt dzsem változat készül, amolyan különleges csemegeként. Ennél az adagnál épp nem sok körtém volt, de azt gyorsan fel kellett használni. Kevés volt, de kiegészítettem almával, így azért lett egy pár üveg, amit most vaníliával tettem még finomabbá. A belekerülő alma is nagyon jó tett  mind az állagának (nyilvánvaló), mind az ízének. Ha maradt volna még körtém, akkor biztos készült volna pl. gyömbéres, fahéjas és karamellás változat is. Bár ebbe a dzsembe nádcukor került, ami szintén egy kis karamelles jelleget kölcsönöz neki - ha olyan fajtát választunk. A  körtét még a Mamámtól kaptuk, amikor nála nyaraltunk, a fajtája pedig Clapp kedveltje. Ez egy nagyon finom és zamatos körtefajta. Ajánlom mindenkinek!  A Körtés-csokoládés-fahéjas koszorú is ilyen körtéből készült. A dzsemfix miatt úgy érzem egy picit szabadkoznom kell, mert ezt talán nem annyira nézik jó szemmel mostanában sokan. És már bocsánat a kifejezésért, de amennyi szart próbálnak megetetni velünk manapság, ezt cseppet sem csodálom. Szóval utánajártam pontosabban (merthogy halvány fogalmam azért eddig is volt, hogy talán nem eszünk/teszünk ezzel olyan káros dolgot...), hogy mit is takarnak az általam használt márka dzsemfixei. És mielőtt még valakiben felmerülne, hogy... senki nem fizetett le!!! Csak, és kizárólag a saját magunk érdekében akartam utánajárni annak, hogy ez még talán egy elviselhető tartalmú zacskós alapanyag, aminek köszönhetően nem kell agyonfőzni, ill. egyéb mással tartósítani és agyoncukrozni a dzsemet.  Az agyonfőzés és a teljes cukornélküliség egyébként is szerintem csak a szilvalekvárnak áll jól. Bocs, de részemről ez van! Még ha ettől kevesebbnek is tűnök az "őslekvárbefőzök" szemében... ;) Ellenben az egyéb zacskós dolgok... nahhh hát azok kifejezetten felháborítanak! Pl. a főzelék alap... :S Én még csak neten láttam ezeknek a reklámját, de őszintén nem tudom megérteni aki ilyeneket vásárol Könyörgöm, minek??? Ennyire azért vegye már a fáradságot az ember, hogy megtanuljon ellátni magát és a családját alapvető ételekkel (a főzeléknél jelen esetben csak az arányokat kell hogy megtanulja... de még azt sem, mert az is bárhonnan puskázható dolog és a "zacskós plusztól" nem lesz gyorsabban kész még a főzelék sem). Legyen már ennyi igénye arra, hogy mit eszik, és hogyan. Nem kell új recepteket kreálnia senkinek, ha nem érez indíttatást erre, de tanuljon meg legalább alap ételeket főzni. A nagyitól, anyutól, aputól, nagyobb tesótól, szakácskönyvből, újságból, internetről, vagy egy baráttól, vagy akitől lehet, vagy menjen el egy főzőtanfolyamra. Tök mindegy! A lényeg: legyen meg az alap tudása ahhoz, hogy ha az összes zacskós ételgyártó céget, gyorsétkezdét bezárják egyszer, és mindenki más eltűnik mellőle, aki főzni tud, ételt, valódi ételt tudjon tálalni maga elé/családja elé, ha kell. Mert főzni és sütni bárki tud! Ezt muszáj elhinni: tényleg bárki tud, és még jó dolog is! Nagyon jó dolog! És nem csak azért mondom, mert nekem ez nagy szerelem, és mert gasztroblogot írok. Megalkotni magunknak vagy másoknak egy ételt, ami jól sikerül, remek érzés. Különösen, ha még meg is dicsérik! Az nem olyan jó móka, amikor az ember leveszi az "egyenízt" a polcról. Nincs meg a különösebb alkotás öröme, még egy egyszerű főzeléknél sem. Főzéskor-sütéskor hozzátenni azt a pluszt, amik mi vagyunk - még akkor is, ha egy pontos receptet követünk - jó érzés. És a lelkünkből tálalni aztán egy darabot másoknak, szintén nagyon jó érzés. Senki nem úgy születik, hogy tud főzni és sütni! A gyakorlat teszi a mestert, ez itt is így működik! Mint ahogy az is, hogy valakinek nyilván jobb érzéke van hozzá, de ettől még meg kell hogy legyen az embernek az az alapvető igénye, hogy főzni tudjon és a legfontosabb talán: akarjon.

Összetevők:
fruktóz
Ezt mindenki tudja szerintem, ez a gyümölcscukor. De, csak hogy kicsivel még részletesebbek legyünk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frukt%C3%B3z

zselésítőanyag: pektin
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pektin
A lényeg: "A pektin (E440) egy heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), melyet a magasabb rendű szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő."

zselésítőanyag: dextróz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dextr%C3%B3z
A lényeg: "Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek." 

tartósítószer: szorbinsav (E 200)
http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-200-szorbinsav és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorbinsav
A lényeg:
"A szorbinsav, amely a természetben a madárberkenye (Sorbus aucuparia) gyümölcsében fordul elő, gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Nincs csíraölő hatása, ezért csak higéniailag kifogástalan termékek eltarthatóságát hosszabbítja meg. Hatékonysága savas közegben (ph<6,5) a legnagyobb. A szorbinsav zsírban és vízben oldódik. A tartósítóhatáshoz szükséges mennyiségben nem befolyásolja az élelmiszer ízét, ezért sokoldalúan használható.
Előállítás
A szorbinsavat többlépcsős kémiai reakcióval szintetikus úton állítják elő.
Biztonság
A szorbinsav veszélytelennek számít.
Az anyagot az emberi zsíranyagcsere teljes mértékben lebontja."

Hát talán inkább ezek, mint egy "jó" kis penész vagy gomba. Mindezek mellett persze nagyon-nagyon fontos az üveg megfelelő fertőtlenítése és a tető megfelelő zárása is. Előbbinél a forró vizes, alapos elmosás és még esetleg a sütőben történő kiszárítás a legmegfelelőbb. A tetők pedig nagyon fontos, hogy alaposan zárjanak. Az alapos zárást segíti elő a fejjel lefelé fordítás. Ilyenkor a forróság miatt vákuum keletkezik és ez alaposan lezárja az üveget.

Vaníliás körtedzsem
Hozzávalók (5-6 kisebb üveghez):

• 1 kg körte (tisztán mérve, felkockázva)
• 350-400 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
• kb. 200-250 g nádcukor (ízlés szerint, de még jobb, ha xilitet, eritritet használunk)
• 1 vaníliarúd kikapart magja (a legfrissebb, legpuhább, legducibb vanília érdemes erre a sorsra)
• 1 csomag 3:1 dzsemfix
• 1/2 citrom leve

A megtisztított gyümölcsöket leturmixolom a citrom levével, a vaníliamagokkal és a cukorral, majd alaposan elkeverem benne a dzsemfixet is. Felforralom és kb. 5-6 percig főzöm, majd az előkészített kis üvegekbe töltöm, és fejjel lefelé fordítom pár percre. Ezek után plédekbe csavarom alaposan az üvegeket, hagyom kihűlni, majd alaposan letörlöm őket és felcímkézem őket.

Ötletek még ízesítésre:
- őrölt fahéj
- kevés friss, reszelt gyömbér, vagy szárított, őrölt változat (akár kandírozott gyömbérdarabokat is lehet ekkor beletenni)
- levendulás cukor
- karamellizált cukor
- mandulakivonat vagy aroma, vagy Amaretto likőr stb.
- fahéjrudat főzzünk bele, vagy néhány szem szegfűszeget

Megjegyzés:
A dzsemfixhez elvileg 1250 g gyümölcsöt ír (tisztán), de az alma jó sűrítő anyag, ezért mertem kicsivel többet beletenni belőle, és teljesen jó lett így is az állaga.
A fenti eljárással egyébként egy nagyon friss, tiszta gyümölcsízű dzsemem lett. Anyukám máshogy készíti az almadzsemet. Ő citromos vízben puhára főzi a feldarabolt almát, majd leszűri (a levéből ívólevet készít) és a megfőtt almából készíti a lekvárt. 

 

Körtés-csokoládés-fahéjas sütemény

Múlthét előtti hét vasárnap Anyukámékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Ezt a sütit vittem magammal a délután kávé mellé. Megint nem volt konkrét recept és határozott koncepció, csak annyi, hogy csokis legyen és legyen benne körte is. Végül a csoki mellé még fahéj is került, de ez szerintem lehet egyéb más fűszer is. Én pl. még gyömbérrel is nagyon el tudom képzelni. És kérem szépen ilyen egy elsietett, de végül helyrehozott süti. Hogy miért lett elrontva? Mert ott kellett volna már lennünk Anyukáméknál, én meg még mindig a sütit sütöttem. Amikor kivettem a sütőből, persze, hogy várni kellett volna vele, míg lehűl kicsit, de én nem nagyon vártam és melegen próbáltam meg ezt. Komoly baja nem lett végül, de a késsel, amivel körbevágtam, kicsit lehasítottam a puha tésztából. Hogy ne legyen olyan nyomi, gondoltam bevonom étcsokival. Még egy kis csoki sosem árt alapon! Igen ám, de így jár, aki közben öltözködik, meg kapkod és nem figyel oda rendesen. A csokit kissé túlolvasztottam, ill. nem ez talán nem túl szakszerű kifejezés, de a lényeg, hogy összeállt, ahelyett, hogy olvadt lett volna (de nem égett meg legalább). Ezt úgy oldottam meg, hogy  alaposan kikevertem pár evőkanál felmelegített tejszínnel, és így legalább kenhetővé vált. Így - bár nem lett ropogós a csokibevonat -, egy finom, kicsit keményebb állagú, ganache szerű bevonat lett a tetején. Lényeg, hogy a problémamegoldó készségem működött! :)

Hozzávalók:

• 150 g étcsokoládé (min. 60 %-os kakaótartalmú)
• 250 g nagyon puha vaj
• 200 g nádcukor
• 5 tojás
• fél mokkáskanál só
• 150 g rétesliszt
• 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 1-1,5 evőkanál őrölt fahéj
• 1,5 teáskanál sütőpor
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 6 púpos evőkanál tejföl
• 3 közepes, nem túl puha körte (kb. 1/2 kg)
• kevés vaj és sima liszt a formához

 A tetejére:

• 100 g étcsokoládé
• pár evőkanál tejszín

Én ez a süteményt egy 27 cm átmérőjű kapcsos tortaformában sütöttem, ami koszorú formává alakítható egy betét behelyezésével. Ezt készítettem elő, tehát vajaztam és liszteztem ki. De nyugodtan süthetjük kisebb tepsiben is akár. A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A tésztához szánt étcsokoládét megolvasztom, félreteszem hűlni. A liszteket átszitálom a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal (a fennmaradó korpát is adjuk hozzá). Habverővel a vajat habosra keverem a cukorral és a sóval, hozzákeverem az olvasztott csokoládét, majd egyenként hozzádolgozom a tojásokat is. Belekeverem az átszitált szárazanyagot, majd a tésztát lazítandó belekeverem a tejfölt is. Habverővel keverve, simára dolgozom az egészet. A körtéket megtisztítom, kockára vágom, kevés liszttel összeforgatom (ezt azért, hogy ne süllyedjen le a tészta aljára sütés közben, én ezt most elfelejtettem megtenni), végül hozzáadom a tésztához. Az előkészített formába öntöm, majd az előmelegített sütőbe tolva, kb. 55-60 percig sütöm. Ha kissé kihűlt, leveszem róla a karimát, majd a megolvasztott, tejszínnel elkevert étcsokoládéval bevonom a tetejét, majd hagyom, hogy kissé megdermedjen és már tálalhatom is.

Tippek:

Fahéj helyett használhatunk hozzá kevés őrölt gyömbért is. Ekkor adhatunk még hozzá feldarabolt, kandírozott gyömbérdarabokat is.

A bevonathoz adhatunk még kevés vajat is, hogy még krémesebb legyen. De el is hagyhatju belőle a tejszínt, hogy abszolút ropogós csokibevonatot kapjunk.

Kicsit keményebb, de zamatos körtéket válasszunk hozzá. Én "Clapp kedveltje" körtét használtam.

Mini torták 1 éves csöppségeknek

Nemrég, egy gyerekkori jóbarátnőm kérte a segítségemet abban, hogy nemsokára 1 éves lesz a kicsi lánya, és szeretne valamilyen neki való tortát készíteni. A felnőtteknek lesz külön torta, így a pici lánynak csak egy kicsi tortát szeretne. Mondtam neki, hogy ezért szerintem felesleges, külön kis méretű tortaformát beszerezni. Egy 1 éves csöppemberkének épp elég szerintem, egy nagyméretű konzerves doboz is ahhoz, hogy össze tudjuk állítani a tortát. Bár megmondom őszintén, az alábbi két kis torta ötletéhez még ez sem szükségeltetik feltétlenül. Elég valami kisebb tálka pl., amivel körbe tudjuk vágni a piskólapot, hogy egyforma méretűek legyenek. Sikerült, külön sűrítés nélkül, maguktól is olyan jó tartású krémeket kreálni, hogy nem kellett karima az összeállításnál sem, hogy egyben maradjon az egész, amíg lehűl. Ez most két gyors ötlet. És ezek - alkalmazkodva az épp szezonális gyümölcsökhöz és természetesen ahhoz, hogy mit ehet már a gyerkőc -, tetszés szerint variálhatóak. Amúgy nagyon finomak felnőtteknek is! Szóval felszorozva a mennyiségeket, nyugodtan készülhet nagyban is. Ha valami még eszembe jut, akkor hozom majd azt is. Ezek az ötletek amúgy mindig jól jönnek. Emlékszem én is mennyit agyaltam, hogy mi is legyen, szóval remélem tudok azért ötletet adni másnak is majd. A díszítés persze lehet sokkal szebb és kifinomultabb, én most tényleg nagyon rövid idő alatt "követtem el" ezt a két kis tortát. 

Vizes-kukoricalisztes piskóta

Hozzávalók (2 kicsi, 3 rétegű, 10 cm átmérőjű torta jön ki belőle, vagy egy 3-nál többrétegű):

• 2 tojás
• 2 evőkanál porcukor (nyírfacukor)
• 2 evőkanál kukoricaliszt
• 2 evőkanál víz
• csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tojások fehérjét, csipet sóval kemény habbá verem. A tojások sárgáját is jó habosra keverem a cukorral. Hozzáadom a vizet, majd az átszitált kukoricalisztet is. Fellazítom a habbá vert fehérje 1/3-ával, majd óvatosan beleforgatom a többit is. A tepsire  simítom kb. 1/2-1 centi vastagon, majd kb. 15 perc alatt megsütöm (ne szárítsuk ki). Még langyosan kivágom belőle a szükséges lapokat, majd ha lehűl már lehet is tölteni az alábbi töltelékek valamelyikével. Ezt a mennyiséget egyébként felhasználhatjuk egy mini tortához is. Ekkor egy kicsi, ám jó magas, sokrétegű tortánk lesz. Ekkor a joghurtos krémből többre is szükség lehet.

Körtés rizskrém
Hozzávalók (ez a krém egy kicsit több lesz, de a többit nyugodtan eltehetjük édesítés nélkül, pl. köretnek is, amúgy olyan kevés így is, hogy már nem érdemes csökkenteni az adagot tovább):

• 1 dl rizs (leginkább a jázmin rizst tudom javasolni, hogy minél finomabb legyen)
• 2 dl víz
• 1 dl rizstej (el is hagyható, sima vízzel is elég ízes lesz, különösen, ha nem sima rizst használunk hozzá)
• fél evőkanál nyírfacukor
• kisebb körtének a fele, meghámozva (de lehet pl. őszibarackot is használni hozzá)

A rizst feltesszük a vízben főzni. Forrástól számítva, lefedve, takarékon, kb. 15 percig főzzük. Ezek után hozzáadjuk a rizstejet is, majd újabb 15 percnyi főzés következik. Addig főzzük, míg vajpuhára fő, és be nem szívja magába az összes folyadékot. Ha kellően puha leturmixolhatjuk. 1 kis tortára kicsit több, mint a fele mennyiségű krém kell, így csak azt édesítsük be. Ha kissé kihűlt, adjuk hozzá az apró kockákra vágott körtét. Ha szükséges, és nagyon sűrű lenne, hígítsuk még a krémet egy kis rizstejjel.

A főzéshez házi kókusztejet is használhatunk, és akkor még nagyon jól megy hozzá a banán is pl.

Joghurtkrém

Hozzávalók (kb. egy kis doboznyi, sűrű joghurt lesz belőle):

• 2 kicsi dobozos joghurt (nem light, hanem normál)
• 1 kisebb banánnak a fele
• 1 maroknyi fagyasztott meggy/cseresznye kiolvasztva, apróra vágva
• kevéske nyírfacukor

A joghurt lecsepegtetéséhez kibélelünk egy nagyobb szűrőt pelenkával, tüllel, vagy konyharuhával, beleöntjük a joghurtot, majd ezt ráhelyezzük egy tálra, amibe majd ki tud csöpögni a savó. Legalább egy éjszakán át így hagyjuk (minél tovább csepegtetjük, annál sűrűbb lesz az egész). Ezek után csak ízesíteni kell a fentiek valamelyikével. Én mindkét krémnél kevéske gyümölcscukrot adtam hozzá, majd nagyon apróra kockázott banánt kevertem bele, és a krém egyik felét megszíneztem a kiengedett meggy levével. Én az apróra vágott meggy ill. cseresznye darabokat a krémek tetején helyeztem el, de hozzá is keverhetjük a joghurthoz.

Fontos, hogy az anyag, amit a csepegtetéshez használunk, azon kívül, hogy természetesen nagyon tisztának kell lennie, ne legyen erős öblítő vagy mosószer illatú, mert ezt eléggé át tudja venni a joghurtkrémünk.

Két gyors étel az ünnepek előtti időre, vagy akár az ünnepre

Most rövidre fogom a bevezetőt, mert nagy rohanás van. Sajnos kapkodok, mert idén nem kezdtem el időben a dolgokat. Ráadásul nekünk előbb egy szülinapra is készülnünk kell. Egyik Nővérkém hétvégén ünnepli, és a tortáját én készítem majd el. Most az foglal le inkább, de a kézzel készített ajándékokkal is van még azért teendőm. A torta egyébként egy csokoládés-kandírozott narancshéjas torta lesz, fahéjas tejszíntöltelékkel és ropogós csokibevonattal. Remélem jól sikerül! Ha igen, hozom! :)

Amit most hoztam viszont, egy gyors leves és egy még gyorsabb desszert. Nálam mindkettő így az elég sietős hétköznapokra készült most, de aztán rájöttem milyen jók lehetnek ezek akár karácsonyra is (vagy egyáltalán csak így a téli időszakra). Bár a leves a fotó alapján leginkább talán tengerparti hangulatot idéz, de ez csak részletkérdés, ill. tálalás kérdése. Nem mindenkinek jön be a klasszikus halászlé, azoknak javaslom, ha mégis szeretnének valami nem túl macerás (tengeri)halas levest készíteni. A desszert pedig... hát nem azért, de nagyon-nagyon finom és már-már viccesen egyszerű...

Petrezselymes zöldségkrémleves halas galuskával

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 nagy fej hagyma, felaprítva
• 2-3 gerezd fokhagyma, felaprítva
• 1,3 liter zöldségleves (vagy sós, vegamixes víz)
• kb. 400 g cukkini, félig meghámozva, felkockázva
• kb. 300 g fehérrépa, meghámozva, felkockázva
• kb. 300 g burgonya (fele lehet csicsóka is, nálam ez volt, ez ad neki egy különlegesebb ízt), meghámozva, felkockázva
• 1 nagy csokor petrezselyem, felaprítva, szárával együtt
• só, bors
• olívaolaj
• kb. 2 dl tejszín (nálam Rama Cremefine Profi kipróbálásra, nagyon jó, részben írós, részben növényi zsiradékos főzőkrém)

A halas gombóchoz:

• 250 g (fagyasztott állapotban, kiengedve kb. 200 g) fehér húsú tengeri halfilé (pl. tőkehal, de az sem baj, ha extrább hal, pl. lazac, nem baj mert a rózsaszín is jól megy a zöldhöz... :) )
• 1 tojás
• 1/2 száraz kifli (lehet zsemle is)
• zsemlemorzsa (vagy búzadara)
• tej
• 1 gerezd fokhagyma összenyomva
• só (kb. 1 teáskanál kell majd bele), bors
• kevés citromlé és reszelt citromhéj

A hagymát kevés olívaolajon üvegesre párolom, hozzáadom a burgonyát, a fehérrépát és a fokhagymát, majd fedő alatt párolom kicsit. Mehet bele a cukkini, a petrezselyem, majd sózom, borsozom kissé pirítom kicsit, majd felengedem a levessel (vagy vegamixes-sós vízzel) és puhára főzök mindent (ha elég kicsire vágtunk mindent, akár 15 perc is elég neki). Az utolsó pár percben hozzáadom a maradék petrezselymet, majd a tejszínt, még egyszer felforralom, majd botmixerrel elturmixolom.

Közben elkészítem a halas gombócot. Ehhez karikára vágom a kiflit, majd beáztatom annyi tejbe, amennyit felszív és "mancsolható" lesz. Késes aprítóban, a zsemlemorzsa kivételével mindent összedolgozok. Majd annyi zsemlemorzsát (vagy grízt) adok hozzá, amiből majd kanállal kis galuskákat tudok szaggatni a levesbe.

Ha a leves forr és elturmixoltam már, mokkáskanállal (tényleg azzal, mert megnőnek, én teáskanálnyi adagokat tettem a levesbe és marha nagy lett, bár ki mit szeret...) kis galuskákat, gombóckákat szaggatok a levesbe és pár percig főzöm őket (a halnak nem kell sok). Kevés borrsal megszórva, petrezselyemmel díszítve tálalom.

Körtés karamellkrém, levelestészta kosárkában

Hozzávalók (12 db-hoz):

• 1 csomag levelestészta (450-500 g-os)
• a forma kikenéséhez vaj
• kevés liszt a nyújtáshoz

A körtés karamellkrémhez (pudinghoz):

• fél bögre nád vagy barnacukor
• 2,5 dl tej + pár evőkanál, amiben feloldjuk a keményítő
• 2,5 dl tejszín
• kb. 4 körte meghámozva, felkockázva
• 3 púpos evőkanál étkezési keményítő
• 1 rúd fahéj (vagy fahéjdarabkák
• pár szem szegfűszeg
• A díszítéshez: körteszeletek, őrölt fahéj, és ha még elegánsabbá akarjuk tenni karamellszálak, díszek

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Egy muffinsütő mélyedéseit kivajazom. A kiengedett levelestésztát, kissé lisztezett deszkán vékonyra nyújtom (ha igazán vékonyra nyújtjuk, bár kisebb lesz és vékonyabb, de akár 24 kis kosárkánk is lehet), éles késsel 12 kockára vágom, majd kibélelem vele a sütőforma mélyedéseit. Sütőbe tolom és kb. 20 perc alatt szép aranyszínűre, ropogósra sütöm.

Közben elkészítem a krémet. A cukrot megkaramellizálom kissé, majd felöntöm a tej és tejszín keverékével, egy teatojásba beleteszem a fűszereket, majd alaposan felforralom, hogy a fűszerek íze minél jobban kioldódjon. Közben elkeverem a keményítőt pár kanál tejjel. A körtéket, ha puhábbak elég csak az utolsó pár percben hozzáadni a karamelles tejhez és kissé átfőzni. Végül beleöntjük a feloldott keményítőt és kevergetve 1-2 perc alatt besűrítjük az egészet.

A meleg kosárkákba belekanalazom a krémet, és körteszeletekkel díszítve, fahéjjal megszórva tálalom. 

Lélekmelengető menü II. rész, leves után a desszert: Körtés-almás crumble

Lelekmelengető menüm második felvonásaként már rögtön a desszert következik. Ne együk tele magunkat annyira, ugye... :) Szóval a gyömbéres sárgarépa-krémleves után, egy finoman fűszeres kis crumble az ajánlat. Ha valakinek nem tetszenek a külföldi elnevezések (bár hivatalosan ez a neve), hívja csak egyszerűen morzsasütinek.

Valamelyik nap egyébként kiszúrtam egy birsalmás crumble receptet Chriesinél, és miután egy jó pár birsalmám van még itthon, nagyon megörültem neki. De amikor elolvastam a receptet jöttem rá, hogy nekem elő kellett volna egy kicsit főznöm a birsalmát (na majd legközelebb), viszont az ebédidő vészesen közelgett, így valami gyorsabb megoldást kellett választanom. Maga a crumble íze már nagyon a számban volt, ezért előkaptam hát pár körtét, meg almát és azzal készítettem el. A morzsa hozzávalóinál én a saját fejem után mentem most, nem követtem senki receptjét, de szerencsére sikerült jól eltalálnom mindent és nagyon jó morzsás, finoman fűszeres lett az egész. Merthogy nálam a morzsába kerültek a fűszerek, és a gyümölcsöket natúran hagytam, amik még a kevéske cukor ellenére is finoman megkaramellizálódtak néhol, és pont finoman puhára sültek.

Hozzávalók (kb. 6-8 személyre):

A gyümölcsös réteghez:

• 4-5 körte
• 2-3 alma
• 1 evőkanál barnacukor

A morzsához:

• 80-100 g cukor (nekem fehér, barna nád, és házi vaníliás vegyesen)
• 100 g zabpehely
• 100 g liszt
• 1 marék egész, héjas mandula
• 1 teáskanál fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 150 g vaj

A morzsához valókat egy késes aprítóban morzsásra dolgozom, majd a hűtőbe teszem, amíg előkészítem a gyümölcsöket. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A gyümölcsöket megtisztítom, majd közepesen vékony gerezdekre vágom, és egy tűzálló tál aljára pakolom. A tetejére egyenletesen elmorzsolom a tésztát, majd a sütőbe teszem és kb. 40 percig sütöm.

Ha nem késes aprítóban dolgozzuk össze a morzsát, akkor a zabpelyhet daráljuk le külön, vagy nagyon finom szeműt használjunk, ill. a mandulából is durvára őröltet (vagy mozsárban törtet) tegyünk hozzá.

 

Tálalásnál kínálhatunk mellé pl. vaníliasodót is, vagy akár fagylaltot is akár (pl. itt egy narancsos, de lehet sima vaníliás változat is belőle, vagy egy fahéjas almafagylalt mondjuk), de így magában is nagyon finom.

Ez leginkább egy melegen tálalt desszert, de szobahőmérsékleten is ugyanolyan finom lesz, mi legalábbis így ettük másnap reggel a maradékot.

Csokoládés-gyömbéres körtetorta

Egy akkora családban (ca. 15 ember), mint a miénk egy "szimpla" szülinapnál is sokan üljük körbe az asztalt. Nálunk érdemes összevonni a szülinapokat és többet megülni egyszerre. Így történt ez most is. Hiszen egyik Sógorom ma ünnepli a szülinapját, én pedig még 10.-én ünnepeltem, és ebből az alkalomból Anyukám készített a családnak egy pazar és nagyon finom ebédet, valamint én elkészítettem magamnak a tortámat. Az ételek, amiket Anyukám sok szeretettel készített nekünk, tényleg nagyon finomak voltak: húsleves csigatésztával, csirkepaprikás, galuskával, töltött csirkecomb, főtt, majd egyben sült petrezselyemmel megszórt burgonya, zöldséges rizs, uborka és paprikasaláta. Én meg elkészítettem gombhoz a kabátot módon a tortámat. Merthogy vettem egy kevéske kandírozott gyömbért még múltkor, és hát ez a torta már amúgy is régóta ott motoszkált a fejemben. Szerintem nagyon különleges és finom lett! Úgy tűnt, a többieknek is bejött! És ami még nagyon jó benne, hogy szerintem igencsak cukortakarékos jellegű torta. Szóval tök jó, mert amúgy sem szeretem a nagyon édes, gej tortákat. Nővérem pedig egy étcsokoládés tortát készített a sógorkának, amivel nagyon jól összepasszoltak.

Készítettem még egy citromos linzert is, amit levendulás almazselével töltöttem meg. Ez majd holnap jön.

Hozzávalók (egy kb. 26-27 cm-es tortaformához):

A tésztalaphoz:

• 150 g étcsokoládé 1 evőkanál vajjal megolvasztva
• 70 g puha vaj
• 5 tojás
• 70 g nádcukor
• kevés rum
• 150 g darált mandula (nálam héjas, késes aprítóban őrölve)
• 1 teáskanál sütőpor

A marcipánréteghez:

• 1 kisebb tömb marcipán vagy kb. 1/4 adagnyi hamis marcipán
• A körtekrémhez:
• kb. 850 g körte (zamatos vilmos a legjobb)
• 3 dl körtelé + 50 ml (nálam almalé, melyben 1 körtét elturmixoltam és adtam hozzá 2-3 evőkanál cukrot)
• 3 evőkanál zselatin vagy kb. 4 evőkanál étkezési keményítő

A gyömbéres tejszínkrémhez:

• 500 ml tejszín
• 1 tasak Zselatin Fix
• 1-2 teáskanál őrölt gyömbér
• 50 g apróra vágott kandírozott gyömbér
• ízlés szerint 1-2 evőkanál porcukor (de akár el is hagyható)

Az alap elkészítése:

A kapcsos tortaforma oldalát vajazzuk ki, alját béleljük ki formára vágott sütőpapírral. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A csokoládét olvasszuk meg a vajjal. A tojásokat válasszuk ketté. A fehérjét csipet sóval, verjük kemény habbá. A puha vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá tojások sárgáját és az olvadt, max. langyos csokoládét. A keverékhez adjuk hozzá a sütőporos mandulát, majd forgassuk hozzá a tojásfehérjét is. Öntsük a masszát az előkészített formába, majd tegyük a sütőbe és süssük kb. 30-35 percig (sütőfüggő; a végén tűpróba, hogy megsült-e. A lapot hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt nyújtsuk vékonyabbra a marcipánt, a tortaformáról kattintsuk le a karimát, és azzal vágjuk körbe, majd helyezzük rá a marcipánlapot a kihűlt tortalapra, és tegyük vissza a keretet (sőt még többrétűen hajtott alufóliát is tekerhetünk a tortalap köré, mert így nem fog oldalra lefolyni semmi, hiszen a sütés közben ugye valamennyire összemegy a tortalap és elválik a kerettől. 

A körtés réteghez:

A körtéket tisztítsuk meg, vágjuk kisebb kockákra, majd helyezzük egyből a körtelébe (vagy almalébe, és akkor egy-két botmixeres turmixolás és némi cukor hozzáadással is segítsünk), hogy ne barnuljon meg. Itt két lehetőségünk van, eldönthetjük, hogy zselatinnal vagy keményítővel szeretnénk megdermeszteni a krémet. Nekem a zselatinos megoldás most nem akart bejönni (pedig eddig életembe csak egyszer volt gondom ezzel), és egyszerűen nem akarta megdermeszteni a körtés főzetet, pedig 3 evőkanál zselatin 3 dl folyadékhoz, bőven elég kell hogy legyen. Ezért jött utána a keményítős megoldás, amivel már sikerült megdermeszteni a krémet.

Szóval én inkább a keményítős verziót javaslom eleve, hogy ne bosszankodjunk, ha valami nem úgy sül el, ahogy kellene. Ehhez egy kevés körtelében elkeverem a keményítőt, a körtét felforralom és pár percet hagyom puhulni a körtelében (vagy almalében), majd folyamatosan kevergetve hozzáöntöm a keményítőt és besűrítem. Félreteszem hűlni kissé. Ha már nem forró, akkor rákanalazom a marcipánnal borított tortalapra, elsimítgatom, hogy egyenletesen terüljön el, majd hűtőbe teszem. A körtekockákból egy keveset félretehetünk a tálaláshoz.

A gyömbéres tejszínhez a tejszínt elkezdem habbá verni a gyömbérporral, ha már van egy kis tartása belekeverem a Zselatin Fixet, végül a porcukrot is, ha kell. Beleforgatom a kandírozott gyömbérdarabkákat is, amiből egy keveset félreteszek a tálaláshoz. Ráhalmozom a tortára, majd hűtőbe teszem, amíg megdermed.

A félretett gyömbérkockákkal, körtedarabokkal és esetleg, ha valakinek úgy tetszik, kakaóporral vagy étcsokoládé darabákkal megszórva tálaljuk.

Az eredeti recept, amelyen itt-ott egy kis módosítást eszközöltem, ill. még kiegészítettem, egy nagyon régi Burda receptújságból származik.

Omlós tészta egyszerűen

Kénytelen vagyok régebbi recepteket összeszedni, mert úgy tűnik nálam, ami elromolhat, tuti el is romlik. A memóriakártyám "írásvédte saját magát" és nem enged semmi új képet átmásolni a gépemre. Próbálom azt a mély depressziót nem közvetíteni az írásaimon és a receptjeimen keresztül, amiben vagyok, de most kitört egy kicsit! Mindegy!

Szóval a jó öreg omlós tészta... Szintén nyáron készítettem először ezt a jó kis omlóstésztát, amit azóta már többször is megsütöttem, mert szerintünk nagyon finom. Apukám nagyon szereti a Benei féle linzereket és engem úgy dicsért meg, hogy azt mondta, hogy olyan finom az enyém is. Csak az enyémben nincs semmiféle adalékanyag. Na persze a margarinban találhatóakon kívül, de ha csak vajjal készítjük, úgy nem lesz annyira könnyed szerintem. Valójában az enyém sem más csak egy alaprecept, amely tojás nélkül készül. Én annyival bolondítottam meg egy kissé, hogy a sima liszt mellé adtam még egy kevés kukoricalisztet és grahamlisztet is, ami másodszorra már teljes kiőrlésű liszt lett. Tapasztalatom szerint egyébként a grahamliszt tűnik a legjobb választásnak, mert abban csak korpadarabok vannak, és ez által nem nehezíti el annyira a tésztát. De teljes kiőrlésű liszttel is nagyon finom (valójában azzal sem nehéz). Ad neki egy különlegesebb textúrát és kissé talán dióra emlékeztető zamatot is.

Hozzávalók:

• 300 g liszt (nálam: 200 g sima liszt és 50-50 g kukoricaliszt és graham liszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű liszt, pl. tönkölybúza)
• 200 g hideg vaj
• 100 g porcukor (nálam: 50 g szőlőcukor vagy nádcukor és kb. 25 g gyümölcscukor)
• tehetünk még bele vaníliát (házi vaníliáscukrot), reszelt citrom és narancshéjat stb. a végső felhasználástól függően

A lényeg, hogy tényleg hideg legyen minden (de legalábbis a vaj). Nekem nincs nagyméretű késes aprítóm, de egy kisebb igen. Ezért úgy szoktam készíteni, hogy kimérem a liszteket, hozzáadom a cukrot, majd belekockázom a vajat és 2 adagban összemorzsásítom ebben a kicsi késes aprítóban. E nélkül persze marad a kéz, de akkor minél gyorsabban végezzünk vele. Ha kész, egy nagyméretű folpackba öntöm a morzsalékot, ráhajtogatom a szélét, majd laposra (így gyorsabban hűl), és egyneműre nyomkodom az egészet. Mehet is be a hűtőbe min. 30 percre. Ezek után két részre osztom a tésztát, és amíg az egyik felével dolgozom, a másikat visszateszem a hűtőbe. Folpack között szoktam kinyújtani is, mert így nem ragad, és nem kell hozzá plusz lisztezés sem, ami csak szárítaná a tésztát. Készíthetünk belőle linzert, amit valamilyen finom, pikánsabb lekvárral (ribizli, szeder, áfonya stb.) összeragaszthatunk miután kissé kihűlt. A képen látható pedig: az egész tésztát kb. fél centisre kinyújtom, majd a tetejét szépen kirakom vékony szeletekre vágott almával, vagy körtével, megszórom nádcukorral és fahéjjal, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm. Ezt készítettem már úgy is, hogy pikáns lekvárral megkentem a kinyújtott tészta tetejét, majd apró tésztavirágokkal kiraktam és így sütöttem meg. Ez nagyon látványos volt, kár hogy nem készült róla fotó. Majd legközelebb! Ha a tésztát formákkal szúrom ki és így sütöm meg, elég neki 10-12 perc is. Semmiképp ne barnuljon meg! Mikor kisül még úgy tűnhet, hogy sületlen, de ahogy hűl, szépen omlóssá válik majd.

Megjegyzés:

Szerintem fontos a fenti lisztek használata, mert a kukoricaliszttől nagyon jó porhanyós lesz a tészta, a teljes őrlésű liszttől pedig kap egy olyan jelleget, mintha diót is tettünk volna bele.