Panyit (Horvátország)
| Panyit (Punitovci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Panyit |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Jasna Matković (HDSSB-HSS) |
| Irányítószám | 31424 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1562 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″45.433100°N 18.416400°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 59″, k. h. 18° 24′ 59″45.433100°N 18.416400°E | |
| Panyit weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Panyit témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Panyit (horvátul: Punitovci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A községhez Josipovac Punitovački, Jurjevac Punitovački és Krndija települések tartoznak.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 25, közúton 30 km-re délnyugatra, Diakovártól 14 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Szlavóniai-síkságon, a Vuka völgyében fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe már az ókorban lakott volt. A rómaiak itteni jelenlétére utalnak a temető területén talált római leletek és a falutól északra 2,5 km-re, a Vuka folyó mentén talált leletek és római pénzérmék.
A település első írásos említése 1263-ban történt „Panith” alakban az újlaki vár uradalmának szomszédos birtokaként. A későbbi középkori oklevelek is „Panith”, vagy „Panyth” formában említik. [2] 1536-ban elfoglalta a török, 1579-ben 10 házzal említi a török defter is. Lakói a Vuka hídjának őrzőiként mentesültek a vám és az adók alól. Lakossága gabonatermesztéssel és méhészettel foglalkozott és háborítatlanul élt egészen 1683-ig, amikor feldúlta a Bécs ellen vonuló török sereg. A lakosság a környező erdőkbe menekült. Ezután a 18. század közepéig puszta volt. 1758-ban Ćolnić püspök 16, Boszniából menekült horvát családot telepített le ide. Plébániáját 1767-ben alapították. A 19. század elején 37 ház állt a településen 360 lakossal.
Az első katonai felmérés térképén „Punitovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Punitovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Punitovcze” néven 96 házzal, 596 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A század második felében szlovák, német és magyar családok települtek be.
A településnek 1857-ben 122, 1910-ben 269 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 4%-a szlovák, 3-3%-a német és magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 635, a községnek összesen 1803 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 659 | 832 | 789 | 869 | 878 | 943 | 882 | 926 | 955 | 1.018 | 943 | 829 | 809 | 741 | 641 | 635 |
Gazdaság
[szerkesztés]A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattartás.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1795-ben építették. 1855-ben harangtoronnyal és sekrestyével bővítették. A templom szentélyében a négy evangélistát ábrázoló fából faragott domborművek láthatók. A plébániát 1767-ben alapították.
Kultúra
[szerkesztés]A település kulturális és művészeti egyesülete az 1998-ban alapított KUD "Veseli šokci" Punitovci.
Oktatás
[szerkesztés]Panyiton a Josipovaci „Josip Kozarac” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK „Slavonija” Punitovci labdarúgóklubot 1962-ben alapították. A csapat a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...540. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 67. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye; Bp., 1894
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017 – doktori disszertáció (horvátul)
- Ivan Knezović: Prilog antičkoj arheološkoj topografiji Đakovštine – Zbornik Muzeja Đakovštine, 2005. 61-90. old. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
