Galsinc
| Galsinc (Gašinci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Szatnica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31421 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 552 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 05″, k. h. 18° 18′ 59″45.334700°N 18.316400°EKoordináták: é. sz. 45° 20′ 05″, k. h. 18° 18′ 59″45.334700°N 18.316400°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Galsinc (horvátul: Gašinci, németül: Gaschinzi) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Szatnicához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 37, közúton 55 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 8, közúton 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység északkeleti lejtőin, a Kaznica-patak mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]Galsinc története során két részben fejlődött, mert a falut átszeli a Kaznica-patak és a déli rész régebbi, mint az északi. A települést már 1428-ban említik „Galsynch” alakban. 1474-ben „Gawsincz” néven említik.[2] A szelcei kerület része, Névna várának tartozéka volt. A név a szláv Galša személynévből ered. A török 1536-ban szállta meg és 150 évi uralma után 19 lakott háza maradt. Akkoriban még nagy kiterjedésű erdők (a Matošića gaj, a Ćurića gaj, a Kozji trt és a Kunkovica) vették körül a falut. Lakói a 18. század elején szőlőtermesztéssel kezdtek foglalkozni. A legnagyobb szőlőültetvények a Paljevina és a Latuševac nevű hegyeken voltak. A lakosság száma a század folyamán tovább nőtt, 1758-ban már 48 ház állt itt. A 19. század elejére a járványok és az elvándorlás miatt a növekedés megtorpant.
Az első katonai felmérés térképén „Gasincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gachische” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gachische” néven 73 házzal, 39 katolikus és 397 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A 19. század végén az elvándorolt horvátok helyére főként Bácskából nagyszámú német, magyar és cseh lakosság telepedett le.
A településnek 1857-ben 767, 1910-ben 1196 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a német, 38%-a horvát, 4%-a magyar, 3%-a cseh anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 691 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 767 | 833 | 783 | 899 | 1.108 | 1.196 | 1.187 | 1.272 | 1.216 | 1.149 | 1.097 | 1.069 | 934 | 893 | 849 | 691 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Máté apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a szatnicai Szent Rókus plébánia filiája.
- A falu határában 3263 hektáron a horvát hadsereg gyakorlótere működik.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD „Ledina” Gašinci kulturális és művészeti egyesület 1997 óta működik. Az egyesületet folklórkedvelők egy csoportjának kezdeményezésére alapították, akik a fiatalokat az elődök kulturális örökségének és szokásainak iránti szeretetre akarták nevelni. Az egyesületnek mintegy 80 aktív tagja van, akik 5 szekcióban működnek: a gyermek folklór, serdülő folklór, felnőtt folklór, gyermek tambura és felnőtt tambura szekciókban. Az egyesület minden évben megrendezi a „Kolo na ledini” folklórszemlét.
Oktatás
[szerkesztés]A településen a szatnicai általános iskola területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK HOŠK Gašinci labdarúgóklubot 1976-ban alapították. A megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
[szerkesztés]A DVD Gašinci önkéntes tűzoltóegyesületet 1951-ben alapították. A tűzoltószerházat 1952-ben építették. Az egyesületnek 72 aktív és 20 támogató tagja van.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...191. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 64. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
