Svetoblažje
| Svetoblažje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Trnava |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31411 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 66 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 174 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 58″, k. h. 18° 17′ 42″45.266000°N 18.295000°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 58″, k. h. 18° 17′ 42″45.266000°N 18.295000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Svetoblažje falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Trnavához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 44, közúton 56 km-re, Diakovártól légvonalban 10, közúton 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység délkeleti lejtőin, a Breznica-patak völgye felett fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a középkorban is létezett. 1422-ben „Blasincz”, 1428-ban „Blasyncz”, 1474-ben „Blasincz” alakban említik. Névna várának tartozéka volt.[2] Nevét Szent Balázs tiszteletére szentelt templomáról kapta. A középkori keresztény lakosság átvészelte a török megszállást is egészen 1683-ig, amikor a Bécs ellen vonuló török sereg kifosztotta és lerombolta a települést. Ennek következtében a lakosság elmenekült és a falu kihalt. 1697-ben az üres faluba öt, Boszniából érkezett pravoszláv család telepedett le. A 18. században a lakosság tovább gyarapodott, 1758-ban 13 lakott ház állt a településen. A falu a 19. században is tisztán szerb falu maradt, az első horvát családok csak a 20. század elején települtek be.
Az első katonai felmérés térképén „Sveto Blas” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szveto-Blasie” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Blasje” néven 39 házzal, 236 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 219, 1910-ben 293 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 9%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 65%-a szerb, 26%-a horvát, 4%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 70 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 219 | 233 | 170 | 196 | 240 | 293 | 314 | 333 | 354 | 340 | 293 | 255 | 207 | 139 | 96 | 70 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...667. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 63. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Ivana Čatić: Topominija Đakovštine Osijek, 2017. - doktori disszertáció
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
