Komárom (Szlovákia)

Komárom (Komárno)
A városháza a Klapka téren
Komárom címere Komárom zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Komáromi
Rang	város
Első írásos említés	1075
Polgármester	Keszegh Béla (független)
Irányítószám	945 01
Körzethívószám	00421 (0) 35
Forgalmi rendszám	KN
Testvérvárosok	Lista Szászsebes Weißenfels Komárom Kralupy nad Vltavou Blansko Terezín Lieto
Népesség
Teljes népesség	32 287 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	357 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	102,88 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 45′ 48″, k. h. 18° 07′ 42″47.763333333333, 18.128333333333
Komárom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A Nádor-vonal V. bástyája a levegőből

A két Komáromot összekötő Erzsébet-híd

Komárom vagy Révkomárom (szlovákul Komárno kiejtése^ⓘ, németül Komorn, szerbül Komoran) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál. Nevezik még Észak-Komáromnak, Öreg-Komáromnak, illetve egyesek Szlovák-Komáromnak, hogy megkülönböztessék az egykori déli városrésztől, amely ma Komárom (vagy Dél-Komárom) néven önálló település Magyarországon. Komárom járási székhely és a Nyitrai kerület harmadik legnépesebb városa Nyitra és Érsekújvár után. A szlovákiai magyarság legfontosabb kulturális és politikai központja. A város fontos gépipari (hajógyártási) központ, valamint forgalmas dunai árukikötő. A magyarországi Komárommal közúton az Erzsébet híd és a 2020-ban átadott Monostori híd, vasúton a Komáromi vasúti összekötő híd kapcsolja össze. Korábban közúti és vasúti határátkelőhely volt, de Szlovákia és Magyarország schengeni egyezményhez való csatlakozása után ez a szerepe megszűnt.

Komárom városát a honfoglalás után, a 11. században alapították, habár a Duna jobb partját már a rómaiak is lakták. A Magyar Királyság idejében Komárom vármegye székhelye volt, a városi rangot 1265. április 1-jén kapta meg. A város a török hódoltság idején végvárként funkcionált, az 1594-es sikertelen török ostrom után kezdődött meg a komáromi erődrendszer kiépítése. Az erődök ezután fontos szerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban is, amely során három ütközetre is sor került a Habsburg Birodalom és Magyarország csapatai között. Az első világháború után az újonnan megalapított Csehszlovákia határát a Duna folyása közepén húzták meg, ezzel elválasztva a város északi és déli részét. A trianoni határ miatt 3000 km²-es vonzáskörzetének csaknem felét elveszítette, amely jelentősen visszavetette a fejlődésben. A város fejlődése csak a szocializmus évtizedeiben, az iparosítás révén gyorsult fel.

Komárom 2004 óta egyetemi város is, itt alapították meg első szlovákiai magyar nyelvű egyetemként a Selye János Egyetemet. Komárom legfőbb nevezetessége a várost körülölelő erődrendszer, amely szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján.

Földrajz

Komárom a Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág-Duna összefolyásánál fekszik, a Kisalföld sík vidékén. A város közigazgatási területén, Lándorpusztánál ömlik a Vág-Dunába a Nyitra, torkolatánál egy folyami sziget is kialakult (Apáli). Ez a vidék gazdag élővilágával, ártéri erdeivel természetvédelmi terület. 110 m-es tengerszint feletti magasságban terül el, keletről és északról a Vág-Duna és annak holtága, délről a Duna alkotja természetes határát. Az Erzsébet-sziget csaknem a város teljes hosszában végighúzódik és a hajógyár, valamint a kikötő által használt Kis-Duna-ág választja el a várostól. Kiváló helyzete révén már az ókorban fontos kereskedelmi utak keresztezték itt egymást és ez megalapozta a város későbbi fejlődését. A középkorban itt volt az egyetlen olyan átkelőhely (gázló) a Pozsony és Buda közti 200 kilométeres folyamszakaszon, amely az év minden szakában, nagyobb egységek (kereskedőkaravánok, hadseregek) számára is használható volt. A folyam szabályozása előtt a Komárom feletti szakaszon a számtalan mellék- és holtág, Szőny és Dunaalmás térségében mocsár, tovább Budapestig pedig a folyamig ereszkedő hegyek alkottak természetes akadályt. Pozsony és Budapest között ma is csupán Komáromnál ível át kettős híd (közúti és vasúti) a Dunán. A város fekvése napjaink térszerkezetében is rendkívül előnyös (pontosan félúton fekszik az egykori és a mai magyar főváros között).

Mai közigazgatási területe 102,88 km², ezzel Szlovákia legnagyobb kiterjedésű helységei közé tartozik. A településföldrajzi értelemben vett Komáromot északról a 19. században épült Nádor-vonal erődítménye, északnyugatról és nyugatról pedig a Magyarországra vezető vasútvonal határolja. A történelmi városmag ennél jóval kisebb, határát északról a Rákóczi, nyugatról pedig a Kertész utca alkotja. Az ezen kívül eső terület túlnyomó része a 19-20. században épült be. Kiterjedt falusias területeket csatoltak hozzá 1954-ben, a jókora tanyavilággal rendelkező Kavát (amely korábban Keszegfalvához tartozott), 1960-ban Gadócot, 1979-ben pedig az addig önálló községnek számított Örsújfalut. A város közvetlen vonzáskörzetébe tartozó települések: Gadóc (Hadovce) a gútai út mellett, Kabátfalu (Nová Osada) a Komáromi-főcsatorna zsilipjénél, Gyulamajor (Ďulov Dvor) az érsekújvári főút mentén, Harcsás (Harčáš) és Kisizsa (Malá Iža) a Vág-Duna bal partján; valamint az egykori érseki birtok, Lándorpuszta (Lándor) a Nyitra torkolatánál. Örsújfaluval együtt két jelentősebb puszta, Szentpálpuszta (Pavel) és Cserhátpuszta (Čerhát) is közigazgatásilag Komárom része lett.

Élővilága

• 
  Gólyafészek Örsújfalun 2022-ben
• 
  Kava 2024
• 
  Kava 2024

A Csallóköz alsó részén Aranyos után Ulrich Jasper Seetzen 1802-es dunai útja során külön kiemeli hogy gyakoriak errefelé a gólyák.

Az épületek ereszalja kedvelt költési helye a különféle fecskéknek. A Duna-parton és az Erzsébet-szigeten számos többféle koros fa található.

A város külterületén több gólyafészket is nyilvántartanak. Örsújfalun több gólyafészek volt az idők során, melyek elpusztultak. 2016-2021 között sorozatosan 3 fiókát, 2022-ben 4 fiókát számláltak.

Nevének eredete

Történelmi városközpont (Nádor utca)

A mai város területén három piacos település volt a 11-13. században, Villa Camarum, Villa Kezw (Keszi) és Villa St. Andrea (Szentandrásfalva), az elsőben felismerhető a város nevének eredete. A tatárjárás után a mai Szent András templom körüli Szentandrásfalváról, és a Nádor-vonal IV. bástyájának környékén levő Kesziről nincs említés.

Komárom vára, metszet Paolo Veronese Furlani Il primo libro delle città című művéből (1567)

A Komárom név eredetére számos magyarázat született, de egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Az elfogadottabb szerint a Kamar-Komar alak szláv, illetve török személynévi eredetű. A közismert feltevés, ami szerint a szláv komár szó (magyarul szúnyog) adta a város nevét, vitatott. A Camarum név a latin aurum („arany”) szót rejtheti magában.^[forrás?] Anonymusra hivatkozva egyes kutatók a kunok latin nevét (cumanus) veszik a név alapjául, mások szerint egy valamikori főispán nevéből származik. Alapy Gyula szerint a Kama folyó mellékéről származó törzsek adták nevét, s „vízkanyarulatot” jelentene. Blaskovics József turkológus professzor véleménye szerint a magyarokhoz csatlakozott kabar nép nevéből származhat a Komárom név. Minden alapot nélkülöz, de érdekességként megemlítendő az a magyarázat, mely szerint a város neve német eredetű: az ostromlóknak kiáltott Komm morgen, vagyis jöjj holnap (mert ma ugyan nem tudsz bejönni) adta a város nevét.

A 17. században több törvénycikk is Rév-Komárom néven említi a várost. Fényes Elek 1836-ban, illetve A Pallas nagy lexikona a 19. század végén említi Révkomáromot, mint Komárom egyik nevét. Mivel a mai magyarországi Komárom ekkor még nem is volt a város része, kizárólag erre vonatkozhatott. Ez az elnevezés Magyarországon az 1990-es években a médiában és a köznyelvben is elterjedt, a Földrajzinév-bizottság is ennek használata mellett döntött.

Történelem

Bővebben lásd: Komárom története

Komárom 1594-es török ostroma, amely a védők sikerével zárult

Klapka, Komárom hőse

Az első önálló szlovákiai magyar egyetem, a Selye János Egyetem modern szárnya

A Vág-Duna torkolatánál, a Duna partján felépült Komárom, rendkívül gazdag múltra tekinthet vissza. A dunai és Vág-dunai révek tették lehetővé három nagy területi egységnek: a Dunántúlnak, a Csallóköznek, és a Mátyusföldnek a folyamatos összeköttetését; birtoklásuk az egész környék feletti uralmat jelentette. A hely nagy jelentőségű volt a rómaiak számára is, akik a Duna jobb partján kiépítették a határt védő limes erődrendszert, Brigetio légióstáborral egyetemben. A Duna bal partján, a mai Izsa község mellett Celemantia néven pedig ellenerődöt hoztak létre. Brigetio erős erődítménnyel, kikötővel és dunai híddal rendelkezett.

Az 5. század környékén a hunok és más barbár törzsek áttörték a limes erődrendszerét és behatoltak Pannoniába. A rómaiak után avarok-hunok telepedtek itt le, keveredve a már régóta itt élő törzsekkel. A környék a magyarok bejöveteléig hadászati és gazdasági központ volt. Erről tanúskodik a komárom-hajógyári avar kori temető.

A magyar törzsek 9. századi letelepedése után a gróf Cseszneky család ősatyja, Ketel vezér kapta meg a csallóközi területeket. Fia, Alaptoma a Vág-Duna közben (mai Komárom területén) építette fel Komárom várát, amely Komárom vármegye névadója és első székhelye is lett.

1245-ben IV. Béla a tatárjáráskor Komárom várát védő kapitánynak adományozta Hetény elnéptelenedett birtokát is. Városi jogait 1265-ben IV. Bélától kapta. A királyi várat egy időben Csák Máté bitorolta és birodalmának déli védőbástyájává tette. 1317. november 3-án vették vissza a király seregei. Közben több birtokosa is volt, majd 1527-ben I. Ferdinánd serege egy napi lövetés után elfoglalta. 1529-ben meghódolt a Bécs ellen vonuló szultán serege előtt, de az nem hagyott benne őrséget, ezért kardcsapás nélkül került vissza. 1551. augusztus 11. hajnalán törökök támadtak Komáromra, azonban visszaverték őket. 1594-ben olasz építészek átalakították, ekkor tűnt el a középkori mag. Még az év őszén a török hatalmas hadsereggel próbálta meg bevenni a várat, azonban a Braun Erasmus vezette végvári vitézek egy hónapos hősies küzdelemben kitartottak a hideg évszak beköszöntéig.

A városnak 1606-ban református kollégiuma, 1649-ben katolikus gimnáziuma létesült. 1663-ban a török közeledtére megerősítették, korszerű védművekkel látták el. A kurucok meg sem próbálkoztak ostromával. 1715-re az ország ötödik legnagyobb városává fejlődött. 1763-ban a Magyar Királyság legnagyobb, 6,3-as erősségű földrengése sújtotta. 1783-ban II. József a vár elbontását rendelte el, majd 1785-ben a városnak adta. 1808-ban ismét bővítették és megerősítették, kiépült külső erődrendszere. 1809-ben ide menekült I. Ferenc a francia hadak elől.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során a komáromi vár különleges szerepet játszott. 1848 tavaszán az esztergomi nemzetőrök merész akciója következtében vér nélkül került magyar kézre. 1848. szeptember 17-én tűzvész pusztította. 1848 decemberétől az osztrákok folyamatosan ostromolták Komáromot. A várost 1849. április 22-én mentette fel a Damjanich János és Klapka György vezetésével érkező magyar sereg. 4 nappal később, 1849. április 26-án határában zajlott a komárom-szőnyi csata (első komáromi csata), amelynek során sikerült áttörniük az ostromgyűrűt.

A második komáromi csata Komárom várának védői, (Görgei Artúr és Klapka György parancsnoksága alatt), valamint a várat ostromló osztrák-orosz sereg között zajlott 1849. július 2-án. A fiatal magyar sereg bátor helytállásával és fegyelmezettségével sikeresen verte vissza a számbeli fölényben levő ellenség támadását. A csatát július 11-én sikertelen áttörési próbálkozás követte (harmadik komáromi csata). A Duna jobb partján vívott ütközetben Görgei vereséget szenvedett az osztrák seregtől. A vár a továbbiakban Klapka György parancsnoksága alatt jelentős osztrák erőket kötött le, és csak jóval a fegyverletétel után, október 2-án kapitulált. Az 1850-es években továbbépítették és hatalmas, 60 000 katonát befogadó erődítménnyé vált.

A mai magyarországi város területe a 19. század végéig Szőny része volt Újszőny néven. E településrészt 1896-ban hozzácsatolták Komáromhoz azután, hogy 1892-ben elkészült a Duna két partját összekötő Erzsébet híd. Ezután az északi részt Öregkomáromnak is nevezték, hogy a déli parton fekvő Komárom-Újvárostól megkülönböztessék. Az akkor még egységes városnak 1910-ben 22 337 lakosából 19 924 magyar, 1248 német és 768 szlovák.

1919-ben, az északi rész csehszlovák megszállásakor a két városrész elszakadt egymástól, amit a trianoni diktátum 1920-ban megerősített. Addig Komárom vármegye Csallóközi járásának, és egyben a vármegyének székhelye volt.

1920 és 1923 között a Magyarországon maradt rész továbbra is törvényhatósági jogú városként működött, bár normális körülmények között mintegy 6000 főnyi lakossága alapján ez nem így lett volna. Elnevezése is bizonytalan volt, hol Újkomáromként emlegették, hol Komárom (Újváros) néven. Az átmeneti állapot az 1923-as megyerendezéssel ért véget, amikor a város elnevezése Komárom lett és rendezett tanácsú várossá alakult az Esztergom székhelyű Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyén belül.

1939 és 1945 között a város az átmenetileg visszaállt magyar uralom alatt újra egyesült. 1941-ben a lakosság 96%-a magyar volt. Komárom térségében 1945 januárjában heves páncélosütközet zajlott, a város ostroma azonban viszonylag nagyobb civil veszteségek nélkül ment végbe. Január 21-én éjjel 46 bombát dobtak a városra a szövetséges bombázás során, nagyobb kár azonban nem keletkezett. A második világháború után az északi rész ismét Csehszlovákia (ma Szlovákia) része lett.

1945-ben magyar lakosságából 9000 főt kitelepítettek, helyükre szlovákok jöttek. A szocializmus éveiben a város gyors fejlődésen ment keresztül, itt hozták létre Csehszlovákia legnagyobb hajógyárát. 1974-ben 27 000 lakosa volt. 2003-ban alapították és 2004-ben itt kezdte meg működését a három egyetemi karral rendelkező Selye János Egyetem.

2020. január 1-étől, európai példák alapján, Szlovákiában elsőként itt vezették be az ingyenes városi tömegközlekedést (busz).

Közigazgatás

Önkormányzat

A komáromi városháza a Klapka György téren

A Városi hivatal a Tiszti Pavilonban

A komáromi városi önkormányzat élén az 1990-ben elfogadott alaptörvény értelmében a polgármester áll. Jelenleg (2018 óta) ezt a tisztet Keszegh Béla (független) tölti be, aki Stubendek Lászlót (2014–2018) követte hivatalában. A polgármester és helyettesei a Klapka-téri városházában működnek. A városi képviselő-testület 25 tagból áll, akiket a 2006-os választásokkor 5 szavazókörzetből választottak meg. A képviselő-testületnek 9 bizottsága van, irányítása alá tartozik a városi hivatal (amely a Tiszti Pavilon épületében működik), a 8 tagú városi tanács és a városi rendőrség.

A város jelképei

• 
  Komárom címeres zászlaja a Megye utcában
• 
  Pecsétlenyomat 1604-ből a MNM-ban
• 
  Pecsétlenyomat 1699-ből a MNM-ban
• 
  Komárom pecsétje az 1745-ből származó kiváltságlevélen

A város hivatalos jelképei a városi címer, zászló és pecsét, melyek leírását az 1990. évi alaptörvény rögzíti [3].

A címert a város pecsétjén már 1604-ben ábrázolják, majd 1745-ben, Mária Terézia kiváltságlevelén is látható. A címer a Duna és a Vág-Duna által körülölelt szigetcsúcsot ábrázolja, rajta a komáromi vár háromtornyú alakjával és nagy rácsos nyitott kapuval, vörös háttér előtt. A vár felett két aranyszínű, hatágú csillag látható. Ugyanezek a motívumok láthatóak Dél-Komárom címerén is.

A város zászlaja zöld-sárga-piros színű trikolór, mely fecskefarokban végződik. A szocialista időszakban a város akkori címerével (amely a jelenlegihez hasonlított) együtt használták [4]. A városi zászló a városháza épületén látható a szlovák állami zászlóval, használatának feltételeit szintén az alaptörvény szabályozza.

Komárom pecsétjét a városi címer alkotja Sigillum Civitatus Comaromiensis körirattal.

A város jelképe még a Klapka-induló [5] is, melyet az 1849-es ostrom idején komponált Egressy Béni, a komáromi védősereg zenekarának hadnagya. A diadalmas ácsi ütközet után (1849. augusztus 4-én) játszották először a városi díszfelvonuláskor [6]. Klapka utolsó seregszemléjén, október 3-án is a Klapka-indulót játszották. Később (1861-ben) Thaly Kálmán írt hozzá szöveget. Az induló 1896 óta naponta kétszer is felhangzott a városháza tornyából, 10 és 16 órakor egy huszár trombitán játszotta el. 1999-ben a szabadságharc 150. évfordulójakor felelevenítették ezt a hagyományt és azóta újra felhangzik naponta 9 és 18 óra között..

Városrészek

A Platánfa sor az Erzsébet-szigeten

• Belváros
• Kikötői városrész
• Északi városrész-Vág lakótelep
• Singelő, Holt-Vág, Apáli-sziget
• Külváros
• Erzsébet-sziget

Külterületek, csatolt részek:

• Cserhátpuszta (Čerhát)
• Gadóc (Hadovce)
• Gyulamajor (Ďulov Dvor)
• Harcsás (Harčáš)
• Kabátfalu vagy Partosújtelep (Nová Osada)
• Kava
• Kisizsa (Malá Iža)
• Lándor vagy Lándorpuszta
• Pálmajor (Pavel)
• Örsújfalu (Nová Stráž)

Népesség

1850-ben 11214 lakosából 10817 magyar, 299 német, 93 szláv, 3 olasz és 1-1 francia és spanyol volt; ebből 5788 római katolikus, 3849 református, 1149 zsidó, 377 evangélikus és 51 görög n. egyesült vallású.

1880-ban 13108 lakosából 11535 magyar, 742 német, 252 szlovák és 179 egyéb anyanyelvű; ebből 7012 római katolikus, 3848 református, 1851 zsidó, 354 evangélikus, 26 görög keleti, 8 görögkatolikus és 1 unitárius volt. Őrsújfalut 749 magyar és 9 szlovák anyanyelvű lakta.

1890-ben 13076-an lakták, ebből 12170 magyar, 515 német, 233 szlovák és 151 egyéb anyanyelvű; illetve 7010 római katolikus, 3761 református, 1925 zsidó, 353 evangélikus, 20 pravoszláv és 5 görögkatolikus. Őrsújfalun 875 magyar anyanyelvű élt.

1900-ban 19996-an lakták: 17092 magyar, 1369 szlovák, 1234 német és 60 horvát anyanyelvű; vallásuk szerint 12336 római katolikus, 4488 református, 2296 zsidó, 728 evangélikus, 88 görögkatolikus és 41 görög keleti volt. Őrsújfalun 1020 magyar és 5 szlovák anyanyelvű élt.

1910-ben 19391-en lakták, ebből 17088 magyar, 1169 német és 756 szlovák anyanyelvű; illetve 12059 római katolikus, 4370 református, 2090 zsidó, 662 evangélikus, 184 görögkatolikus, 13 unitárius és 12 görög keleti vallású. Őrsújfalut 1217-en lakták: 1215 magyar és 1 szlovák anyanyelvű.

1919-ben 16 552 lakosából 13869 magyar (83,79%), 2441 csehszlovák (14,74%), 141 német (0,85%), 4 ruszin és 67 egyéb nemzetiségű volt.

1921-ben 17715 lakosából 13584 magyar, 2411 csehszlovák, 729 német, 128 zsidó és 834 személy állampolgárság nélküli volt. Ebből 10933 római katolikus, 3692 református, 2253 zsidó, 434 evangélikus és 403 egyéb felekezetű. Őrsújfalun 1333 magyar és 16 csehszlovák volt.

1930-ban 21158 lakosából 12645 magyar (59,76%), 5335 csehszlovák (25,21%), 1024 német (4,84%), 653 zsidó, 210 egyéb, 25 ruszin és 1266 állampolgárság nélküli személy volt; ebből 13812 római katolikus, 3871 református, 2001 zsidó, 612 evangélikus, 75 görögkatolikus és 787 egyéb felekezetű. Őrsújfalut 1306 magyar és 211 csehszlovák lakta.

1941-ben 21982-en lakták, ebből 21322 magyar (97%), 226 szlovák (1,03%), 157 német és 278 egyéb nemzetiségű; illetve 21062 személy anyanyelve magyar, 337 német és 305 szlovák volt. Őrsújfalut 1390 magyar és 36 szlovák lakta.

1970-ben 26633 lakosából 15741 magyar (59,10%) és 10342 szlovák (38,83%) volt. Őrsújfalut 1447 magyar és 287 szlovák lakta.

1980-ban 32520 lakosából 20 022 magyar (61,57%) és 11 873 szlovák (36,5%) volt.

Az 1991-es népszámláláskor 37 370 lakosából 23 753 magyar (63,5 %), 12 641 szlovák (33,8 %), 540 cseh (1,44 %) és 254 cigány (0,68%) nemzetiségű volt. Ugyanekkor 16 678 római katolikus (44,6%), 3153 református (8,4%) és 1391 evangélikus (3,7%) vallású lakosa volt a városnak. A felekezeten kívüliek száma 7715 fő (20,6%), 8096 lakos felekezeti hovatartozását a népszámlálás nem állapította meg.

2001-ben 37 366-an lakták: 22 452 magyar (60%), 12 960 szlovák (35%), 459 cigány (1,2%), 368 cseh (1%), 24 német, 17 ukrán és 5 ruszin nemzetiségű.

2007. december 31-én a Szlovák Statisztikai Hivatal becslése szerint Komáromnak 36 066 lakosa volt.

2011-ben 34 349 lakosából 18 506 magyar (53,88%), 11 509 szlovák (33,5%), 141 cigány (0,4%), 232 cseh (0,7%) és 3699 ismeretlen nemzetiségű, illetve 34 349 lakosából 20 080 magyar (58,5%), 9 883 szlovák (28,8%), 139 cigány (0,4%), 213 cseh (0,7%) és 3813 ismeretlen anyanyelvű; vallásuk szerint 15192 római katolikus, 4066 református, 954 evangélikus, 213 görögkatolikus, 172 metodista, 128 jehova tanúi, 96 baptista, 68 pravoszláv, 40 zsidó, 21 ókeresztény, 16 huszita vallású, 7922 nem vallásos és 5181 ismeretlen vallású.

2021-ben 32967 lakosából 17 696 magyar (53,68%), 10 315 (31,29%) szlovák, 179 cigány, 5 ruszin, 485 egyéb és 4287 (13%) ismeretlen nemzetiségű volt. Második nemzetiségként a magyart további 995-en jelölték, így a magyarok száma 18 691 fő (56,7%).

Népességszám-változás

_forrás

Év Lakosság 1715 - 8321 1720 - 10 420 1780 - 11 007 1787 - 12 067 1847 - 20 660 1850 - 11 214 1870 - 12 812

Év Lakosság 1880 - 13 108 1891 - 13 076 1910 - 22 337 1921 - 17 715 1930 - 21 158 1940 - 21 957 1950 - 16 343

Év Lakosság 1961 - 23 995 1970 - 26 633 1980 - 32 520 1991 - 37 346 2001 - 37 366 2011 - 34 349 2021 - 32 967

Gazdaság

A komáromi hajógyár

• A város legfontosabb ipari üzeme az 1947-ben alapított Szlovák Hajógyár (Slovenské lodenice), amely a rendszerváltás előtt Steiner Gábor kommunista politikus nevét viselte. A folyami és tengeri hajókat (korábban szovjet, napjainkban főleg német megrendelésre) egyaránt előállító vállalat a 2000-es évek elején a csőd közelébe került, de állami beavatkozással sikerült megmenteni a bezárástól, bár foglalkoztatottainak száma töredékére csökkent (mintegy 800 alkalmazott 2006-ban). A városban már 1898 óta működött hajógyár, akkor még az Erzsébet-sziget nyugati részén (a mai határátkelő közelében). 1923-ban a csehszlovák állam bérbe adta a Škoda részvénytársaságnak, mely hajójavítással, motoros vontatók, uszályok, monitorok előállításával foglalkozott. Az 1920-as években 300-500 alkalmazottja volt a gyárnak. Az új hajógyár alapkövét 1947. április 23-án tették le a város nyugati részén, a Nádor-vonal I. erődjénél, amelyet a gyár építésekor lebontottak. A gyorsan bővülő üzem 1950-ben önálló nemzeti vállalattá alakult és Steiner Gábor nevét vette fel, ebben az évben kezdődött meg a termelés. Hamarosan a város és a járás legnagyobb munkaadójává vált. Az 1954-es és az 1965-ös árvizek súlyos károkat okoztak. A gyár fénykorában folyami és tengeri hajókat, kotrógépeket és uszályokat is előállítottak.
• Az élelmiszeripar fő képviselői az 1970-ben, a Szövetkezeti utcában átadott sütöde és a Gadóci úton található húsfeldolgozó üzem. A 2000-es években rövid ideig jegestea-üzem (London Ice) is működött Komáromban.
• A komáromi nyomda az egykori Szent József ispotály helyén 1904-ben épült Spitzer-házban működött 1950-ig. Mai helyére, a Duna-rakparti épületbe 1985-ben költözött. 1960 óta főként újságokat, folyóiratokat állít elő, az Új Szó kivételével csaknem az összes szlovákiai magyar sajtóterméket itt készítik, de sok magyarországi hetilapot is itt nyomtatnak.
• A bőrgyár a Pozsonyi úton, a cipőgyár a Szabadság utcában (a gútai út mellett) fekszik. A cipőgyárat az 1970-es években hozták létre elsősorban a női munkaerő hasznosítására.
• Őrsújfalun a korábbi tejfeldolgozó üzem helyén 2006 óta bútorgyár működik.
• A rendszerváltás előtt dohánygyár is működött a városban, amelyet 1923-ban hoztak létre a nem sokkal korábban megszüntetett lőporgyár helyén. 1965 után füstszűrőket is előállítottak az üzemben, ahol 1973-ban 270-en dolgoztak.

Közlekedés

Közúton

Központi buszpályaudvar

Az egykori határátkelőhely Magyarország felől

A vasúti Duna-híd

Kis-Duna-ág

Komárom Dél-Szlovákia fontos közúti csomópontja, az Erzsébet-híd révén pedig a magyarországi úthálózathoz is kapcsolódik. A 63-as főút köti össze Dunaszerdahelyen (50 km) keresztül Pozsonnyal (100 km), valamint Párkánnyal (50 km). 2001 óta, a Mária Valéria híd átadásával ez utóbbi szakasznak megnőtt a jelentősége és a forgalma. A 64-es főút Érsekújvárral (29 km) és Nyitrával (70 km) teremt összeköttetést. Az 573-as út Gútával (23 km) köti össze Komáromot, Gútán keresztül pedig a Vág-Duna jobbparti településeivel és Vágsellyével (52 km) teremt összeköttetést. A járás településeivel és Szlovákia legtöbb városával a SAD társaság (melynek városi telephelye a város nyugati végén, a Pozsonyi úton található) Karosa autóbuszai kötik össze Komáromot, bár napjainkban megjelentek a magánkézben levő buszjáratok is. A központi buszpályaudvar a vasúti pályaudvar mellett található (korábban a Kossuth téren volt), a Petőfi utca északi végénél. Kisebb buszpályaudvar található a hajógyár mellett, a Pozsonyi úton is. A 63-as út városon áthaladó szakaszát (Pozsonyi út–Megyercsi út–Rákóczi utca) az 1970-80-as években szélesítették ki négy sávosra, a II. bástyánál a vasúti síneket átívelő felüljárót 1984 augusztusában adták át.

A városnak három közúti hídja van. A Dunán átívelő Erzsébet híd 1892-ben épült fel. A 414 m hosszú híd északi lábánál, az Erzsébet-szigeten építették fel 1982-ben a komáromi határátkelőhelyet. 2007. december 21-én, a schengeni egyezménybe való belépéskor megszűnt a határellenőrzés, azóta teljesen szabad az átjárás a magyarországi és a szlovákiai városrész között. A városból a Kertész utca vezet az Erzsébet hídra, amely a Kis-Duna-ágon átvezető, 1968-ban épült felnyitható hídon vezet át (elődjét, a kis-dunai acélhidat 1898. november 21-én adták át a forgalomnak). Az 1913-ban épült, a második világháborúban felrobbantott vág-dunai híd helyett 1946–1948 között fahidat építettek, amely azonban 1950-ben leégett. Helyette egy ideig összerakható acélhíd szolgálta a forgalmat, majd 1955-ben átadták a mai Vág-hidat.

Az ezredforduló után, a dél-komáromi ipari park megnyitásával és az Európai Uniós csatlakozással jelentősen megnövekedett az országúti forgalom a városban, mely egyre nagyobb terhelést jelent az Erzsébet hídnak és a Komáromon áthaladó főutaknak. Ezért döntés született a vasúti Duna-híd mellett egy új híd megépítéséről, amelynek építése a tervek szerint 2016-ban kezdődik meg. A hidat eredetileg a Vág-Dunától keletre, Harcsásnál tervezték felépíteni, de később a jelenlegi helyszín mellett döntöttek. A várost nyugatról elkerülő Monostori híd egypilonos szerkezetű, 590 méter hosszú átkelő lett.

Vasúton

1884-ben épült meg az Újszőny-Tata-Budapest vasútvonal, melynek állomása a Duna jobb partján létesült. A város lakói csak 1892 óta, az Erzsébet híd megépülése után jutottak el akadálytalanul az új állomásra, amely Újszőny (a mai Dél-Komárom) gyors fejlődését hozta (1896-ban hivatalosan is Komáromhoz csatolták). 1896-ban elkészült a Pozsonyt Komárommal összekötő csallóközi vasútvonal, melyen november 16-án indult el az első vonat Dunaszerdahely felé. Állomása (az indóház) az akkori városon kívül, a Kisér mellett épült fel. A vasúti közlekedés fejlődésének nagy lökést adott a Komárom-Érsekújvár vasútvonal átadása 1910. május 4-én. A vonal kiépítésével járt a vasúti Vág-híd felépítése, új állomásépület létesítése (a mai helyén, 150 méterre az indóháztól), a mocsaras területen egy magas töltés létrehozása. 1910-1914 között felépült a vasúti Duna-híd és így megvalósult a Duna két oldalán futó vasútvonalak összekapcsolása. Ehhez új vasúti töltéseket kellett létrehozni és a Nádor-vonalat átvágni az I. és II. bástya között. 1914. április 9-én megindult a forgalom a közadakozásból épült Komárom-Gúta szárnyvonalon is.

1944. október 7-én és 14-én amerikai repülőgépek több hullámban bombázták Komáromot és a vasútállomást majdnem teljesen lerombolták. A vasúti hidakat a németek robbantották fel 1945 márciusában. 1947-ben indulhatott csak meg újra a vasúti forgalom Érsekújvár felé, az ideiglenes vág-dunai acélhíd megnyitásával (1953 júliusában építették újjá). 1954. december 28-án újjáépítették a dunai acélhidat is és január 1-jén megindulhatott a forgalom a magyarországi Komáromba vezető vonalon. Az 1950-es évek elején épült meg a hajógyár felé leágazó üzemi szárnyvonal is.

Az érsekújvári vasútvonalat 1967-1969 között villamosították, az első villanymozdonnyal vontatott szerelvény 1969. szeptember 27-én futott be a komáromi állomásra. 1972. május 24-én a magyarországi Komáromba vezető vasútvonal villamosítása is befejeződött. 2003-ban a Szlovák Vasutak (tucatnyi más mellékvonallal együtt) megszüntette a forgalmat a Komárom-Gúta mellékvonalon.

Vízen

Komárom Szlovákia második legfontosabb kikötője (Pozsony után). A dunai kikötő elsősorban teherforgalmat bonyolít le, a személyforgalom jelentéktelen. A legfontosabb áru a Dél-Szlovákiában termelt gabona, amelyet a Kis-Duna-ág északi partján kiépült rakpart darui raknak át a szállítóuszályokba. A két világháború között kiépült kikötőt a várostól magas kerítés választja el, így a város életéhez az szinte egyáltalán nem kapcsolódik.

Helyben

A városi tömegközlekedést az érsekújvári igazgatósághoz tartozó komáromi SAD (Slovenská autobusová doprava) társaság látja el. A városi buszok 4 vonalon (MHD 2, 3, 7, 8) közlekednek. A városban 4 taxivállalat is működik.

Kultúra, művelődés

A magyar nyelvű Jókai színház esti fényben

A Klapka tér Klapka György szobrával

Városközpont a Szent András-templommal

Komárom a szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, 1952 óta itt működik a Jókai Színház. Színielőadásokat tartanak még a Városi Művelődési Központban (VMK), melynek épülete az 1980-as évek elején épült az Anglia-parkban, az Újvár kapujának közelében. Ekkor a Barátság háza nevet kapta és a szovjet kultúra népszerűsítését szolgálta, egyben a várban állomásozó szovjet katonaság kultúrháza volt. 1990 óta művelődési központ. Később Csokonai Vitéz Mihályról nevezték el.

A városi filmszínház a Megye utcában, a vármegyeházzal szemben, az egykori Centrál szálló szomszédságában álló Tatra-mozi. 1924-1928 között a Centrál kibővítésével hangversenytermet hoztak létre, később mozivá alakították át, amelynek nézőtere 332 férőhelyes. A II. lakótelepen szabadtéri mozi található, melyet 2007-ben újítottak fel.

Komárom legnagyobb könyvtára a Szinnyei József Könyvtár (korábbi nevén Komáromi Járási Könyvtár) az Eötvös utcában, de a Selye János Egyetem is gazdag könyvtárral rendelkezik.

A képtárak közül meg kell említeni a volt helyőrségi templomban működő Limes galériát és a Nádor-vonal V. bástyájában található T galériát is.

A városnak 1966 óta saját kamarazenekara is van, amely a Comorra nevet viseli. A zenekar főként a komáromi zeneiskola pedagógusaiból áll, évente többször tart előadásokat.

A város legjelentősebb ünnepi rendezvénye az 1991 óta minden év április végén megrendezett Komáromi Napok.

Helyi sajtó, média

Komáromban három fontosabb helyi lap jelenik meg:

• Komárom város önkormányzatának hivatalos lapja az ingyenesen terjesztett Komáromi Lapok, mely 1849-ben jelent meg először. 1871-1944 között folyamatosan megjelent hetilapként, sokáig Tuba János főszerkesztése alatt. 1991-ben újraindították, de immár kétnyelvű kéthetilapként és elődjénél jóval kisebb terjedelemmel [7] Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben;
• A Delta a Komáromi járás hetilapjaként határozza meg magát, szintén kétnyelvű újság, 2003 óta jelenik meg;
• A Dunatáj magyar nyelvű regionális hetilap, 1990 óta jelenik meg.

A Komáromi Városi Televízió kétnyelvű, hetente változó félórás műsorral jelentkezik. Komáromon kívül a járás csaknem felében fogható az adása (Lefedettségi térkép).

Oktatás

Felsőfokú

• Selye János Egyetem – 2004-ben alapították.

Középfokú

• Selye János Gimnázium – az 1649-ben a jezsuiták által alapított későbbi bencés gimnázium a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb oktatási intézménye. Jelenlegi épülete 1908-ban épült a Király püspök utcában. Egykori híres diákjának nevét 1994-ben vette fel.
• Ľudovít Šulek Gimnázium – a Széna téren található épületét eredetileg polgári fiúiskolának emelték 1910-ben. A szlovák nyelvű gimnázium 1936 szeptemberében kezdte meg működését, 1995-ben vette fel a komáromi vár kazamatáiban 1849-ben elhunyt szlovák Štúr-követő nevét, akinek emléktáblája is van a gimnázium alagsorában.
• Ipari Szakközépiskola – a Jókai színházzal szemben, a Petőfi utcában található főépületét 1964. február 17-én adták át.
• Gépészeti Szaktanintézet – a hajógyár szakmunkás-utánpótlásának képzésére alapították az 1950-es években. Épülete a Vár utcában található, a sporttelep mellett.
• Építők Utcai Szaktanintézet – 2007-ben egyesítették a Gadóci Mezőgazdasági Szakközépiskolával.
• Marianum Iskolaközpont – magyar nyelvű egyházi iskola, alap- és középfokú képzéssel, óvoda is tartozik hozzá. Az 1929-ben alakult Marianum Kisszeminárium épületében működik a Király püspök utcában 1994 óta.

Alapfokú

• Munka utcai Alapiskola – 1966-ban épült fel a város legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája.
• Eötvös utcai Alapiskola – a kikötői lakótelepen található a város 2. legnagyobb magyar nyelvű alapiskolája, melyet 2008-ban 450 diák látogatott.
• Jókai Mór Alapiskola – korábban Béke utcai Alapiskola néven, magyar nyelvű.
• Komenský utcai Alapiskola – szlovák nyelvű.
• Határőr utcai Alapiskola – szlovák nyelvű, az egykori Leánypolgári épületében működik.
• Rozmaring utcai Alapiskola – szlovák nyelvű.
• Kisegítő Alapiskola.

A 2020/2021-es tanévben az alapiskolákba járó 2 774 tanuló 60,6%-a (1 682 diák) tanult magyar tanítási nyelvű alapiskolában. [8]

Turizmus, látnivalók

Műemlékek

A Duna Menti Múzeum

Belváros:

• Komáromi vár (Ó- és Újvár)
• Klapka tér
  • Klapka György tábornok szobra
  • Városháza
  • Zichy-palota – Európa-udvar, II. András király szobra, Országalma-szökőkút, Zenepavilon
  • Anglia-park
  • Tiszti Pavilon
• Nádor utca
  • Ghyczy-kúria
  • Szent András templom
  • Bencés rendház
  • Duna Menti Múzeum
  • Szent József-kápolna
  • Vigadó
  • Grand Kávéház
  • ráctemplom
• Megye utca
  • Szentháromság-szobor
  • Centrál Szálló (ma biztosító)
  • Vármegyeháza
• Jókai utca
  • Szent Anna-kápolna
  • Jókai Mór és Selye János emléktáblája
  • református templom és református kollégium
• Kossuth-tér
  • Szent Rozália templom
• Ferences barátok utcája
  • Katonatemplom
  • evangélikus templom

Kikötői városrész:

• Zsidó Kistemplom, holokauszt emléktábla
• Pozsonyi-kapu
• Komáromi temetők

Singelő:

• Komáromi erődvonal VI. bástya – római kőtár (lapidárium)
• V. bástya – T-galéria
• Apáli-kapu

Szobrok, emlékművek

Az Apáli Természetvédelmi Terület Lándornál

• 
  Jókai szobra a Duna Menti Múzeum előtt
• 
  A Meghurcoltak emlékműve az 1945 után kitelepítetteknek állít emléket
• 
  A két Péczely József és Tóth Lőrinc emléktáblája

• Klapka György tábornok szobra – a város Klapka tábornokról elnevezett főterén áll, 1896. november 15-én avatták fel. Alkotója Róna József, aki a tábornok budapesti síremlékét is készítette. Az 1895-ben megalakult Klapka-szobor bizottság gyűjtést kezdett a szobor állítására. A kőtalapzat (amelyet október 22-én állítottak fel) előtt áll a tábornok és a katonák vitézségét jelképező harci oroszlán. Eredetileg díszes vasrácsozat vette körül a szobrot. 1947. április 30-án a szobrot eltávolították a térről és helyére egy évvel később Milan Rastislav Štefánik szobrát állították. Tárgyalások folytak a szobor átadásáról Magyarországnak, ami végül nem történt meg. 1965-ben, a várossá emelés 700. évfordulóján állították újra fel az Anglia-parkban, majd 1991. május 5-én nagyszabású ünnepség keretében visszakerült eredeti helyére.
• Jókai Mór szobra – Berecz Gyula alkotása, a Duna Menti Múzeum előtt látható. Az egész alakos ülőszobrot 1937. november 28-án adták át. A második világháború után lebontották, de már 1952-ben visszakerülhetett eredeti helyére. Bővebben...
• A Kis-Duna hídjának lábánál található Lehár-parkban (a zeneszerző szülőházának helyén) áll Lehár Ferenc bronzszobra, mely a művészt karnagyként ábrázolja. Emil Venkov pozsonyi szobrász alkotását 1980. június 5-én avatták fel.
• Csokonai Vitéz Mihály szobra a Gombai utcában áll. A 2 m magas, egész alakos bronzszobrot – Darázs Rozália alkotását – a költő halálának kétszázadik évfordulóján, 2005-ben avatták fel.
• Kaszás Attila egész alakos szobrát 2008. április 19-én avatták fel a Jókai színház előtt.
• Szent István király lovasszobrát 2009. augusztus 21-én avatták fel a Lúdpiac téren.
• Milan Rastislav Štefánik egész alakos szobra (Otakar Špániel cseh szobrász alkotása) a róla elnevezett téren áll, a Matica slovenská székháza előtt. A szobrot eredetileg 1930-ban emeltette a várban állomásozó 12. csehszlovák gyalogezred az Anglia-parkban, a várba vezető út mellett. 1938 őszén Besztercebányára menekítették, ahol az Urpín-hegyen állították fel. 1948. május 9-én állították fel újra a főtéren, a mai Klapka-szobor helyén. Az 1950-es évek elején lebontották, majd 1968-1974 között ismét az Anglia-parkban állt. Mai helyén 1990. október 28-án avatták fel.
• V. László mellszobra – a városban született király mellszobrát 2000-ben avatták fel az Anglia-park szélén, a Városi Művelődési Központtal szemben.
• Selye János mellszobra a Tiszti Pavilon udvarán áll.
• A meghurcoltak emlékműve a Megye utcában, a kitelepített komáromiaknak és a második világháborúban elhurcoltaknak állít emléket. A súly alatt görnyedő emberalakokat ábrázoló szobrot 1999. május 2-án adták át.
• A második világháború áldozatainak emlékműve a Széna-téren áll. Emil Venkov alkotását 1971. május 21-én avatták fel, a nyilasok által 1944-1945-ben meggyilkolt 34 antifasiszta emlékét őrzi.
• Az aradi vértanúk emlékműve az Anglia-parkban található.
• A szovjet tengerész szobrát, Ľudmila Cvengrošová szobrászművész alkotását 1965. március 30-án állították fel a Štefánik téri parkban.

Természeti látnivalók

• Vág-holtág üdülőtelep
• Apáli-sziget – Apáli Természetvédelmi Terület

Sport, szabadidő

• A szervezett sportélet a városban az 1896-ban alapított városi és vármegyei sportegyesület működésével indult meg. 1900-ban alakult meg a ma is működő KFC (Komáromi Football Club). A 20. század elején létrejött a KAC (Komáromi Atlétikai Club), ahol labdarúgással, tenisszel és vízi sportokkal foglalkoztak.
• Komárom sportéletének központja az Anglia-park északi oldalán, a termálfürdő szomszédságában levő sporttelep. A középkorban itt folyt a Vág-Duna, később egy liget keletkezett (Pintyliget), amelynek fáit a 19. században kivágták és katonai gyakorlóteret hoztak létre. Itt létesült később a Spartak SE stadionja: 1973-1978-ban épült a 800 férőhelyes sportcsarnok, majd 1980-1981-ben a röplabda- és a birkózócsarnok.
• A komáromi felnőtt kosárcsapat a 2000–2001-es szezon óta a szlovák kosárlabda-bajnokság első osztályában szerepel, a 2014-2015-ös szezonban bajnoki címet nyert.
• A város évente megrendezett jeles sporteseménye a két Komárom közötti futóverseny, melyet a Komáromi Napok alkalmából tartanak.
• Eurovelo 6 kerékpárút – A vadonatúj kerékpárút hálózatnak köszönhetően akár több napra is érkezhetünk úgy a térségbe, minden napra más-más útvonal, más típusú élmények juthatnak.

Komárom – Nagyléli sziget: A nagyléli sziget az egyik utolsó dunai sziget, amely a folyó szlovákiai szakaszán található. Igazi családi kerékpáros program az ökofarm felkeresése, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt kiváló programokat kaphatnak.

Szolgáltatások:

• lovaskocsikázás
• piknikezés gyönyörű természeti környezetben a nagyléli szigeten
• lovaglás (előzetes bejelentkezés)
• sátras kemping (közös konyha, szociális helyiségek)
• büfé
• osztálykirándulások, táborok, természetiskola
• interekaktív kiállítás
• vízi turisztikai lehetőségek

Komárom – Izsa (Kelemantia – római tábor): Római erőd romjai, amely a Limes vonalán helyezkedett el.

Komárom – Karva: A karvai Dunakorzón impozáns, 16 méter magas kilátóból csodálható meg a Duna és a környék, mellé hangulatos parkot építettek a pihenni vágyó bringásoknak. Ha nagy a meleg, kihagyhatatlan programa dunai szabadstrand, a finom kavicsos, sekély partszakasz kiváló lehetőség a fürdőzésre, a rengeteg kagyló pedig bizonyítja, hogy kiváló a vízminőség. A nyári időszakban a Dunán Karva és Lábatlan között kishajó közlekedik.

• Komáromi Termálfürdő – A fürdő mintegy 2,5 hektáron terül el. Két aktív termálforrás – egy 45 és egy 30 C fokos – áll a vendégek rendelkezésére. A kinti fürdőben található a CASTIGLIONE típusú úszó- és tanmedence, egy klasszikus medence, valamint a gyermek pancsoló és az ülő termálmedence. A fürdő területén kényelmesen strandolhatnak, sportolhatnak a vendégek. Kipróbálhatják az ún. strandröplabdát, asztaliteniszt, a legkisebbek pedig a mászókákat. Újdonság a gyermekmedencénél található elefánt csúszda, valamint a termálvizes ülőmedencét körülvevő fényvédő függöny.
• Csónak és kajak-kenu kölcsönzés – A nyári hónapokban igazi élményt kínál a Holt-Vág parti kölcsönző, ahol vízi bicikliket, csónakokat és paddleboardokat lehet kölcsönözni. A vízi lehetőségeken túl tandem, roller és kerékpár is kölcsönözhető.
• Sétahajózás Észak-Komáromban – A városnézés a St. Borbála kikötőtől kezdődik. A Pluto kishajó 40 fő befogadására alkalmas. A rendszeres menetrend mellett iskolai és egyéb csoportos kirándulásokra is igényelhetó.
• Jumpland – örökmozgók birodalma
• Laser Arena Komárom
• Holdas lovas és szabadidőpark – A Holdas lovastanya Komáromtól pár kilométerre található. Kiváló helyszíne lehet osztálykirándulásoknak, céges vagy akár családi rendezvényeknek is. Amit kínál: – lovaglás kezdőknek és haladóknak – osztálykirándulások (lovaglás, kézműves foglalkozás, íjászkodás) – céges rendezvények, csapatépítők – kemencés ételek, bográcsos ételek, borkóstoló
• A hagyományos András-napi vásár.

Híres személyek

• 1842-ben Petőfi Sándor Orlai Petrich Somával meglátogatta barátját, Jókai Mórt a városban.

Testvérvárosok

• Blansko, Csehország
• Komárom, Magyarország
• Kralupy nad Vltavou, Csehország
• Lieto, Finnország
• Szászsebes, Románia
• Terezín, Csehország
• Weissenfels, Németország

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Komárom (Szlovákia) témájú médiaállományokat.

• Komáromi járás településeinek fórumai
• Komárom város fóruma
• A Selye János Egyetem honlapja
• Észak-Komáromi Polgár Info -független hírportál
• Révkomárom.lap.hu – linkgyűjtemény
• Egy város – két ország: Komárom – Komárno (MEK)
• https://www.visitdanube.eu/hu/latnivalok-2
• A komáromi dohánybeváltó

Irodalom

• Edward Brown 1673: A Brief Account of Some Travels in Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thessaly, Austria, Styria, Carinthia, Carniola, and Friuli. London, 13, 27-28.
• Eberhard Werner Happel 1688: Thesaurus Exoticorum
• Robert Townson 1797: Travels in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793. London, 57-59.
• Richard Bright 1818: Travels from Vienna Through Lower Hungary. Edinburgh, 297 (magyarul 2019)
• Holéczy Mihály 1821: Körültekintés a komáromi várban. Szépliteraturai Ajándék
• Holéczy M. 1823: A rév-komáromi augusztána vallástételt tartó evangyélika oskolának emlékezete. Rév-Komárom
• Holéczy M. 1824: A komáromi földindulások. Tudományos Gyűjtemény V
• Holéczy M. 1825: Rév-Komáromnak esmertetése. Tudományos Gyűjtemény V
• Rudolf von Jenny 1835: Handbuch für Reisende in dem österreichischen Kaiserstaate II. Wien, 81-82.
• Beöthy Zsigmond 1851: Emlékrajzok Komárom történetéből. In: Beöthy László (szerk.): Romemlékek
• Szillányi Péter 1851: Komorn im Jahre 1849 mit besonderem Hinblick auf die Operationen der ungarischen Armee an der oberen Donau und Waag. Leipzig.
• Thaly Zsigmond 1852: The fortress of Komárom (Comorn) during the war of independency in Hungary in 1848-49. Translated by Wm. Rushton. London
• Szinnyei József 1863: Adatok Rév-Komárom halászatához, Vasárnapi Ujság
• Szinnyei József 1863: A révkomáromi földrengésekről, Vasárnapi Ujság
• Procházka Ferenc 1866: Komáromi nyomdászat története, Eger
• Hamary Dániel 1867: A komáromi várőrség utolsó szép napja
• Hamary Dániel 1868: A komáromi nemzetőrök jegyzőkönyve 1849-ben
• Hamary Dániel 1868: Komáromi vár napjai s emlékek 1849-ből. Országos Honvéd Naptár
• Hamary Dániel 1869: Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt, Pest
• Rómer Flóris 1869: Az komáromi jegyzőkönyvből. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek IV, 438-440.
• Hamary Dániel 1875-76: Az 1849. komáromi honvédparancskönyvből, Pozsonyvidéki Lapok
• Szinnyei József 1881: A komáromi magyar színészet története, Komárom
• Pesty Frigyes 1882: Magyarországi várispánságok története különösen a XIII. században
• Magyary Szulpic Ferenc 1882: Rév-Komárom törekvései a szabad királyi városi jog elnyeréseért. Komárom. (Különnyomat a rév-komáromi sz.-Benedek-rendi kis-gymnasium Értesítőjéből)
• Magyary Szulpic Ferenc 1884: Adatok a komáromi szent András templom történetéhez. Komárom. (Különnyomat a komáromi kis-gymnasium Értesítőjéből)
• Takáts Sándor 1885: Adalékok Komárom városának történelméhez, Komáromi Lapok VI.
• Takáts Sándor 1885: Árpád-kori történelmünk legfontosabb része (1239-1269) Komáromi Lapok VI.
• Takáts Sándor 1885: Komárom IV. Béla alatt, Budapest
• Takáts Sándor 1886: Lapok egy kis város multjából, Komárom (Előbb a Komáromi Lapokban)
• Takáts Sándor 1886: A komáromi boszorkányok, Budapesti Hírlap 8.
• Klapka György 1886: Emlékeimből, Budapest
• Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a kőkorban, Komáromi Lapok VIII/14, 2.
• Szinnyei József 1887: Komárom 1848-49-ben. Naplójegyzetek. Budapest
• Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a bronzkorban, Komáromi Lapok VIII/15, 1-3.
• Gyulai Rudolf 1887: Megyénk a népvándorlás és a vezérek korában, Komáromi Lapok VIII/18, 2-3.
• Gyulai Rudolf 1888: Adalék megyénk római hódoltsága korához, A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1887. évi jelentése, 1-10.
• Gyulai Rudolf 1889: Komárom-vármegye és város Róbert Károly koráig való történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1889. évi jelentése, 3-45.
• Kacz Lajos 1889: Huszonöt év a komáromi dalárda történetéből. Komárom
• Gregorics Gábor 1890: Az 1848/49-ki ujonczozás nálunk. Komáromi Lapok 1890/31.
• 1890 Ko­márom 1594-ki térképe. Komáromi Lapok 1890/2.
• Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 3-89.
• Gyulai Rudolf 1891: Komárom-vármegye nemes családainak történetéhez, A Komáromvármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egylet 1890. évi Jelentése, 108-165.
• Szamota István 1891: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest
• Gyulai Rudolf 1892: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1891. évi jelentése, 3-165.
• Vértesi Leander Péter 1893: A komáromi dalegyesület évi rendes közgyűlése. A komáromi dalegyesület Évkönyve
• Gyulai Rudolf 1893: Adatok Komárom vármegye monográfiájához, A Komáromvármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egylet 1892. évi Jelentése, 3-48.
• Gyulai Rudolf 1894: Törökvilág Komárom megyében
• Németh Vilmos 1894: A komáromi kath. gymnasium története a Jézustársaság vezetése alatt. Komárom
• Csepy Dániel 1896 Emléklapok a komáromi első takarékpénztár ötvenéves történetéből. 1845. július 1-jétől 1896. június 30-ig. Komárom
• Kacz Lajos 1895: Emléki lapok. A komáromi önsegélyző egyesületnek (Népbank) 25 éves története. Komárom
• Gyulai Rudolf 1896: A cs. k. szabaditékos révkomáromi Biztositó Társaság története. Komárom
• Gyulai Rudolf 1896: Az alsócsallóközi ármentesitő társulat története. Budapest
• Gyulai Rudolf 1896: A komáromi benediktinus gimnázium és társház története. Komárom
• Gyulai Rudolf 1896: A komáromi kath. főgimnázium története 1812-től, A sz. B. r. Komáromi IV. oszt. kath. gimnáziumának Értesitője az 1895/6 évről
• Csánki Dezső 1897: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest
• Gyulai Rudolf 1897: A komáromi Szent András templom és kath. elemi iskola történeti vázlata. Magyar Sion
• Takáts Sándor 1897: A komáromi vizahalászat a XVI. században. Vasárnapi Újság
• Takáts Sándor 1898: A komáromi harminczadosok dolga a XVI. és XVII. században. Vasárnapi Újság
• Szendrey Imre 1898: A Rév-Komáromi ev. ref. főiskola története. Komárom
• Sörös Pongrác 1903: A bakonybéli apátság komáromi rév- és vámjövedelme. Komáromi Ujság
• Gyulai Rudolf 1903: Komárommegye őskora. A Komárom vármegyei és városi Muzeum-egyesület 1901/2. évi Értesítője XV-XVI, 24-38.
• Farkas Benő 1903: Komárom szab. kir. város vizvezetéki művének és csatornázásának ismertetése. Komárom
• Sörös Pongrác 1904: Komáromi dolgok 1848-49-ből, Sárkány Miklós dr. Komáromi Ujság
• Sörös Pongrác 1905: Jakab komáromi káplán, Komárom és a Széchenyi könyvtár. Komáromi Ujság
• Takáts Sándor 1906: Thelekessy Imre, mint komáromi naszádos kapitány. A komáromvármegyei és városi muzeum-egyesület 1905. évi értesítője, 16-24.
• Komárom vármegye és Komárom. In Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. 1907.  
• Takáts Sándor 1907: A magyar malom. Századok 41/2, 143-160.
• Takáts Sándor 1908: Komárom vidéke és Brigetio a 18. század közepén. A komáromvármegyei és városi muzeum-egyesület 1907. évi értesítője, 24-33.
• Takáts Sándor 1909: Komáromi daliák a XVI. században. Budapest
• Tóth-Kurucz János 1909: A komáromi molnár-céhek története. Komáromi Lapok 1909/33, 5
• Alapi Gyula 1910: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Komárom
• Alapi Gyula 1911: Komáromvármegye nemes családai. Komárom
• Baranyay József 1912: Fejedelemjárás Komárom vármegyében. Budapest
• Baranyay József 1913: A kisgimnázium. Komáromi Újság 1913/10.
• Baranyay József 1914: A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története. Budapest
• Alapi Gyula 1914: A komáromi kulturház, MK Ért. VIII/1, 1-15.
• Alapi Gyula 1914: A komáromi görög-keleti templom faragott műkincsei. Archeologiai Értesítő 1914/2.
• Alapi Gyula 1916: Plébánosok Komáromban (1773-1915). Komáromi Lapok XXXVII/ 6.
• Alapi Gyula 1916: Az elnémult komáromi harangok. Komáromi Lapok XXXVII/ 35.
• Gáyer Gyula 1916: Komárommegye virágos növényeiről. Magyar Botanikai Lapok 15
• Alapi Gyula 1917: Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei. Komárom
• Kiss Gyula 1919: Komáromi almanach
• 1925 A komárnoi országos Jókai emlékünnepélyen. Magyar Tanító V, 147.
• Edelényi Szabó Dénes 1927: Komárom megye felekezeti és nemzetiségi viszonyai a mohácsi vésztől napjainkig. Magyar Statisztikai Szemle
• Takáts Sándor 1927: Szegény magyarok I-II. Budapest
• Baranyay József 1928: Régi utazások Komárom vármegyében. Komárom
• Filous, Josef 1930: Pevnost Komárno. Komárno
• Alapi Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján. Nemzeti Kultúra I, 33-43.
• Alapi Gyula 1933: Regesták Komárom város levéltárából. Nemzeti Kultúra II, 305-311.
• Csákós József 1934: Lubenau Reinhold utijegyzeteiből. Nemzeti Kultúra II, 177-184.
• Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 32 No. 10.
• Fülöp Zsigmond 1937: A Jókai Egyesület huszonöt éve. Komárom
• Nyáry Pál 1938: Komárom sz. kir. város és Komárom-Újváros története
• O'sváth Andor 1938: Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene. Budapest
• Baranyay József 1938: Királyi keresztelő Komáromban. Komáromi Lapok 1938/52.
• Baranyay József 1938: Komárom a magyar népdalokban. Komárom
• 1938-1939 Sborník Matice slovenskej XVI-XVII.
• Kovács Alajos 1940: Komárom város népességének fejlődése és összetétele Magyar Statisztikai Szemle 1940/május
• Thirring Gusztáv 1940: Komárom város és vármegye népessége II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle
• Szél Tivadar 1940: Komárom közegészségügye. Magyar Statisztikai Szemle
• Sajóhelyi István 1940: Komárom vármegye és Komárom tj. város területe, mívelési ágmegoszlása, földbirtokviszonyai és mezőgazdasági termelési adatai. Magyar Statisztikai Szemle
• Fülöp Zsigmond 1941: Komárom
• Benisch Artúr 1941: A szociális vármegye. A komáromvármegyei közjóléti és gazdasági szövetkezet működése. Magyar Statisztikai Szemle
• Baranyay József 1943: A vesztőhelytől az internálótáborig. Komárom
• Bárdos, L. I. – Piskolti, B. 1960: Komárom 1919. évi történetéből. Komárom
• Györffy György 1963–1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest
• Komárno és környéke, Sport, 1967
• Güntherová, Alžbeta a i. 1968: Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava, 65.
• Ginzeri Árpád – Dobi Géza – Kajtár József 1970 (összeáll.): Franz Lehár (1870-1970). Komárno
• František Buda 1972: Naša dychovka komárňanská. Komárno
• Vojtech Gecző 1972: 50 rokov športového rybárstva v Komárne – A komárnói sporthorgászat 50 éve
• Hamar Kálmán 1972: Adalék az 1919. május 1-i komáromi felkelés történetéhez. Irodalmi Szemle 1972/5.
• Kecskés László 1973: Komárom története
• Kajtár, J. 1973 (összeáll.): Komárno és vidéke műemlékei. Komárno
• Réti László 1973: A Magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecsétjeik. Budapest, 114.
• Vojtech Tok 1974: Komárňanská pevnosť – A komáromi erődítmény. Komárno
• Peter Broucek 1974: Türkenjahr 1663 und Niederösterreich. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich NF XL
• Štefan Bende a kol. 1975: Komárno 1945-1975. Komárno
• Kecskés László 1975: A Komárom környéki halászat. Irodalmi Szemle XVIII/4, 325-344.
• Kecskés László 1975: Komárom emlékműve, műemlékei, utcanévadói
• Vida, F. 1976 (szerk.): 80 rokov vodných športov a tenisu v Komárne – A komárnoi vízisport és tenisz 80 éve. Komárno
• Bölcskei, J. – Mácza, M. 1977: No pasaran! – spomienky a dokumenty o španielskych interbrigadistoch z Komárna
• Érsek János 1978: Komáromi útmutató. Komárom
• Anton Točík 1978: Ďalšie pohrebisko z doby avarskej ríše v Komárne. AVANS 1977, 229-232.
• Kecskés László 1978/2006: Komáromi mesterségek
• Kecskés László 1978: Komárom erődrendszere
• Kecskés László 1979: Komárom irodalmi élete
• Eduard Brown 1980: Cesta z Komárna do banských miest v Uhorsku a odtiaľ do Viedne. Martin
• Michal Mácza 1981: Robotnícke hnutie Komárna a okolia vo fotodokumentoch. Komárno
• Štefan Korbeľ 1981: Visszatekintő elmélkedés az iszonyatos földrengésről – A komáromi földindúlásról
• Virágh Józsefné 1981: A komáromi magyar szinészet története 1792-1918
• Mačanský, L. – Kajtár, J. 1982 (összeáll.): A komárnói járás. Bratislava
• Jakab, Július – Vondráková, Mária 1982: Antropológia kostier z 8. storočia z pohrebísk v Komárne. Slovenská archeológia 30, 395-427.
• Trugly Sándor 1982: Pohrebisko z doby Avarskej ríše v Komárne-Robotníckej štvrti. Spravodaj Oblastného podunajského múzea v Komárne 2, 5-49.
• Tok Béla 1982: Adatok a komáromi építőácsok történetéhez. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 2, 49-67.
• 1984 30 rokov Štátneho okresného archívu v Komárne. Komárno
• Szénássy Zoltán 1984: Komáromi Olympos. Košice
• Kecskés László 1984/1993: Komárom az erődök városa
• Kecskés László 1985: Komárom. Győr
• Mácza Mihály 1985: Komárom fejlődése képekben. Bratislava
• 1985 Komárno -Štyridsať slobodných rokov – Negyven szabad esztendő. Komárno
• Tok Béla 1985: Komárom kereskedelme a XVI-XVIII. században. Új Mindenes Gyűjtemény 4. 169-194.
• Gráfel, Ľ. 1987: Pevnostný systém mesta Komárna. Ochrana prírody a pamiatok v Západoslovenskom kraji I/ 1, 88-93.
• Szénássy Zoltán 1987: Új Komáromi Olympos. Tatabánya
• Tapolcainé Sáray Szabó Éva 1987: A komáromi nyomdászat és sajtó 1849-ben. Tatabánya
• Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 66.
• Tok Béla 1987-1988: A komáromi Jókai Egyesület I-II. Irodalmi Szemle 1987/10, 1081-1090, 1988/1, 65-73.
• Mácza Mihály – Pusztai Ágota – Fűrészné Molnár Anikó: Fotográfusok Komáromban, Tatán, Tatabányán. Tatabánya, 1988
• Gombkötő Gábor 1988 (főszerk.): Komárom megye története I. Komárom
• Varga Imre 1989: Szülőföldem, Csallóköz, Európa
• Szénássy Zoltán 1989: Komárom ostroma 1849-ben. Komárom. ISBN 963-03-29840 (cikke az Irodalmi Szemle 1989/3, 304-312. oldalain)
• Lakatošová Veronika 1989: Dokumenty k dejinám osláv 1. mája – Výberový katalóg. Komárno
• Ortutay András 1989: Komárom a XVIII. század első kétharmadában. Limes 2, 7-21.
• Mácza Mihály 1991: A komáromi temetőkről. Iuxta Danubium 9, 16-42.
• Reško Marian 1991: Staré pohľadnice Komárna – Régi komáromi képeslapok
• Bartakovics István: Pünkösdi harangzúgás Komáromban. Partizánske
• Mácza Mihály 1992: Komárom – történelmi séták a városban. Košice
• 1992 100 éves a komáromi Erzsébet-híd – Dunajský most v Komárne 100 ročný. Komárom
• Bilkó István 1993: Komárom város tűzvédelmének története. Komárom
• Koncsol László 1993 (szerk.): Kúr Géza – A Komáromi Református Egyházmegye. Csallóközi Kiskönyvtár. Partizánske
• Koncsol László 1994 (szerk.): Fényes Elek – Komárom vármegye leírása (1848). Csallóközi Kiskönyvtár. Dunaszerdahely
• Bárdos I. – Kecskés L. – Mácza M. 1994 (zost.): Komárno – Komárom – mesto na oboch brehoch Dunaja. Budapest
• Szénássy Árpád 1994: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története (1789-1989)
• Eva Dénešová – Ľudovít Gráfel 1994: Rímske lapidárium. Pamiatky a múzeá 1994/4, 45.
• 1995 Bél Mátyás – Komárom vármegye leírása (1730-1740 körül). Csallóközi Kiskönyvtár
• Horváth Csaba 1995: Adalékok Komárom 1920-1942 közötti katonai szerepéhez. Limes 1995/3, 133-140.
• Nagybákay Péter 1995: A magyarországi céhes kézművesipar jelvényei. Budapest, 122.
• Elena Hanzelyová – Ivan Kuzma – Ján Rajtár 1996: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1994, 81-88.
• Takáts Sándor 1996: Fejezetek Komárom művelődés- és gazdaságtörténetéből (Hídvégi Violetta). Tatabánya
• Bihary Mihály 1996: A régi Komárom (egy borbély emlékiratai)
• Fülöp Éva 1997: "Mi lettél, Komárom, mi történt te véled..." Újabb adatok az 1763. évi komáromi földrengésről. Limes – Tudományos szemle 10.
• Domokos György 1997: Adatok a komáromi vár 16. századi építéstörténetéhez. Limes 10/4, 64-92.
• Horváth Csaba 1997: Komárom, a katonaváros 1920-1945. Limes 1997/3, 119-133.
• Virág Jenő 1997 (szerk.): Id. Szinnyei József komáromi históriái. Tatabánya
• Szénássy Árpád 1997: A népi élelmiszerelőállítástól az ipari feldolgozásig Komárom megyében 1945-ig. Komárom
• Mácza Mihály 1997: A komáromi Simor-zárda története. Érsekújvár
• Štefan Benda 1997: Ako dokončiť a využiť vojenský kostol v Komárne. ON 12, 17 (március 18.)
• Tóth László 1997: “...miként hajdan az apostolok". A komáromi magyar színjátszás története a kezdetektől 1945-ig
• Tóth László 1998: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története 1945-től napjainkig
• Baranyay József 1998: Kalandozások Komárom vármegyében
• Holka, F. – Bednár, M. 1998 (zost.): Slovenské lodenice Komárno – 100 rokov stavby lodí. Bratislava
• Mácza Mihály 1998: Mert a haza kívánja – 1848-49 komáromi dokumentumai. Komárom
• Reško, A. – Danko, R. 1998: Komárno – Evanjelický a. v. kostol. Malá vlastivedná knižnica 95. Bratislava
• Szamódy – Csikány – Horváth 1998: Komárom erődváros. Komárom
• Szénássy Zoltán 1998/2005: Rév-Komárom
• Domokos György 1999: Törökkori várrajzok Stockholmban – Beszámoló a stockholmi Királyi Hadilevéltárban végzett kutatásról. Hadtörténelmi Közlemények 112/1, 112-116.
• Kemecsi Lajos 1999: Komárom vármegye 1813. évi ár- és bérszabása. Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6.
• Gráfel Lajos 1999: Nec arte Nec marte – a komáromi erődrendszer. Komárom. ISBN 8096793020
• Bartakovics István 1999: Hív a komáromi imanapi harangszó. Komárno. ISBN 80-8056-122-2
• Mácza Mihály 1999 (zost.): Komáromi kalendárium a 2000. esztendőre. Érsekújvár
• Ratimorsky Piroska 2000: Rímske lapidárium v Komárne. Pamiatky a múzeá 2000/3, 62-63.
• Alapi Gyula 2000: Komárom vármegye kultúrtörténetéből
• Raab Ferenc 2000: A komáromi zsidók múltja és jelene. Komárno
• Valesius Antal János 2000: Levelek 1725-1740 – A komáromi református egyházmegye iktatókönyve
• 2000 Az Mester Emberek jó rendtartása – Magyar nyelvű céhlevelek (1525-1682)
• Kovács Éva 2000: Határváltó diskurzusok: Komárom 1918-22, 1938. In: Bárdi Nándor (szerk.): Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában
• Mannová, Elena 2000: "...de most már jó szlovák" – a nemzeti identitás variációi két dél-szlovákiai kisváros egyesületi életében, 1918-1938. Regio 11/4, 93-103.
• Elena Mannová 2001: Konštrukcia menšinovej identity v mestskom prostredí: Maďari v Komárne a Lučenci (1918–1938). In: Peter Salner – David Luther (eds.): Etnicita jako faktor polarizácie mestského spoločenstva v 20. storočí. Bratislava, 111–140.
• Eva Ďurčová 2001/2006 (zost.): Slovník osobností komárňanského regiónu
• Héder Ágnes 2002: Sírfeliratok a révkomáromi református temetőben (a kezdetektől 2000-ig). Nitra
• Kecskés László 2002: Komáromi szekeresgazdák. Komárom
• Számadó Emese 2002: 110 éves a komáromi Erzsébet híd 1892-2002. Komárom
• Mácza Mihály 2002: Jókai és szülővárosa. Veszprém
• Mácza Mihály 2002: Komárom nevezetességei
• 2003 Az Mester Emberek jó rendtartása – Magyar nyelvű céhlevelek (1683-1719)
• Kecskés László 2003: Komáromi ötvösök és asztalosok. Komárom
• Kiss Vendel 2003 (szerk.): Magyarország legerősebb bástyája Komárom. Komárom
• Csikány Tamás 2003: Csata Komáromnál 1849. július 2-án avagy a szabadságharc harcászata
• Kovács­ Éva 2003:­ A „házassági ­piac”­ alakulása Komáromban­ (1900–1940). ­In: ­Horváth Zsolt – Lugosi András – Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörténet. Budapest
• Ortutay András 2003: Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. Tatabánya
• Mácza Mihály 2004: Az impériumváltás és következményei Komáromban (1919–1938). Limes 2004/3. 113–126.
• Kürthy Anna – Tóth Krisztina 2004: Komárom és Szőny képviselőtestületi jegyzőkönyveinek kivonatai 1879-1950
• Szénássy Zoltán – Szénássy Árpád 2005: Komárom, a Duna Gibraltárja
• 2005 Komárom és környéke – turisztikai útikalauz. Komárom
• Kecskés László 2005: Komáromi halászok
• Veronika Lakatosova: Forrásanyagok a családi iratok kutatásához a Komáromi Állami Járási Levéltárban. In: Csombor Erzsébet: Levéltár és helytörténet – Archív a regionálna história. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. Esztergom, 2005
• 2005 Az Mester Emberek jó rendtartása – Magyar nyelvű céhlevelek (1722-1738)
• Számadó Emese 2005: 40 éves a komáromi Klapka György Múzeum
• Jana Gregorová – Michal Škrovina 2005: Proces formovania stratégie obnovy pevnosti v Komárne. Architektonické listy FA STU 9/3-4, 20-29.
• Szénássy Zoltán 2006: Új komáromi Olympos
• Gráfel Lajos 2006: Nec arte nec marte – A komáromi erődrendszer. Komárom
• Kvasnicová, Magdaléna 2006: Architektonicko-historický a umeleckohistorický výskum uličného krídla bývalej rezidencie jezuitov v Komárne. Monumentorum Tutela 17, 131-144.
• Charles Loring Brace 2006: Magyarország 1851-ben
• Zombori Lajos – Tóth József 2007: Magyar közlekedési bárcák. Budapest, 48, 119-122.
• Petra Kóošová 2007: Príspevok k činnosti fortifikačných staviteľov pôvodom z Apeninského polostrova na území dnešného Slovenska na prelome stredoveku a novoveku. Musaica XXV.
• B. Bartal Mária 2007: Komárom templomai
• Farkas Veronika 2007: Rév-Komárom – A Szent András-templom műkincsei. Komárno
• Ratimorsky P. – Bednár, P. 2007: A jezsuiták egykori komáromi rendháza és kollégiuma – Előzetes jelentés a régészeti feltárás eredményeiről. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője. Komárom, 125-142.
• Sikos T. Tamás – Tiner Tibor 2007 (szerk.): Egy város – Két ország – Komárom – Komárno. Komárom
• Tomáš König 2007: Ďalšie včasnostredoveké sídlisko v Komárne. Musaica XXV, 99-111.
• Herczeg Renáta – Számadó Emese – Túri Zsolt 2007: Komárom és településrészeinek egyesülése. Komárom
• Klokner Loránd 2007: A Komáromi Mezőgazdasági Középiskola parkjának rövid története és dendroflórája. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma Értesítője 2, 189-194.
• Molnár Antal 2008: Végvár és rekatolizáció – Althan Mihály Adolf és a katolikus restauráció kezdetei Komáromban. In: Elfelejtett végvidék. Budapest, 139-148.
• I. Rusina a kol. (Ed.) 2009: Renesancia – Dejiny slovenského výtvarného umenia. Bratislava, 744-745. ISBN 978-80-8085-940-4
• Számadó Emese 2009: "Retirálja, retirálj, Komáromig meg se állj" – 200 éves a komáromi erődrendszer. Komárom
• Mácza Mihály – Számadó Emese 2009: Komárom 1919. évi eseményei. In: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei. Tata, 129–146.
• György Károlyné Rabi Lenke: 2009: "Ki gépen száll fölébe..." – Komárom, és a környező ipartelepek bombázása 1944-1945. Komárom
• Bese László 2009: Az államfordulat komáromi eseményeinek visszatükröződése a helyi sajtóban (1918–1920). Eruditio-Educatio 4/ 4, 7–26.
• Rédli Margit – Számadó Emese 2010: Révkönyv – Komárom 2010. Komárom
• L. Balogh Béni 2010: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között. In: Évkönyv 2010 – A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyve, 195-245.
• Számadó E. 2010: Czerny József – néhai komáromi iskolaigazgató. Tatabányai Múzeum Évkönyve 1, 161-172.
• Számadó E. 2010: Régészeti kutatások Komárom / Szőny területén, a római kori Brigetióban, 1990-2010 között. In: Acta Mvsei Sabesiensis 2 (Terra Sebvs)
• Martin Štefánik – Ján Lukačka a kol. 2010: Lexikon stredovekých miest na Slovensku
• Hudi József 2011: Kacz Lajos visszaemlékezései. Pápa
• Simon Attila 2011: A kettéosztott város. Fórum Társadalomtudományi Szemle XIII/2.
• 2011 Umelecké skvosty pravoslávnej cirkevnej obce v Komárne – A komáromi ortodox egyházközség műkincsei. Komárno ISBN 978-80-89392-43-8
• Vajda Barnabás (szerk.) 2011: Államhatár és identitás – Komárom/Komárno. Komárom
• Bese László 2011: 1919. május 1-je Komáromban. A szigeti csata elfelejtett története
• Fritz Beke Éva 2012: A vágsellyei és a komáromi zsidó hitközség története. In: Szécsi J (szerk.): Keresztény-zsidó teológiai évkönyv 2011. Budapest, 49-83.
• Illés Pál Attila 2012: A komáromi bencés rendház a két világháború közötti korszakban. In: Illés, P. A. – Juhász-Laczik, A. (szerk.): Örökség és küldetés – Bencések Magyarországon 1. METEM – Rendtörténeti konferenciák 7/1. Budapest, 385-398.
• Csikány Tamás 2012: Komárom, a szűz vár – 1809
• 2012 Profil komárňanskej fotografie – Komáromi fotográfia arculata. Komárno
• Moravitz Péter 2012: 1945 tavasza leventék menetelése nyugat felé – Napló. Komárom
• Prohászka Péter – Trugly Sándor 2012: Avarské nálezy zo 7. storočia z Komárna z Bercsényiho (dnes Gombaiho) ulice. Zborník SNM CVI – Archeológia 22, 193-204.
• Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 186.
• Hermann Róbert 2012: Okmánytár az Aradi Ereklyemúzeum iratanyagából (1836-1892). Szeged
• Ivan Kuzma 2012: Vojenské mapovania Uhorského kráľovstva na južnom Slovensku a diaľkový prieskum. Študijné zvesti 52, 63-117.
• V. Dvořáková 2012: Historické mestá na Slovensku
• Lénárt Orsolya 2013: Thesaurus Exoticorum des Berufsschriftstellers E. W. Happel. In: Ungarnbilder im 17. Jahrhundert.
• Tömösközi Ferenc 2013: Adalékok a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület történetéhez 1945-ig. In: PhD-konferencia 2013. Debrecen, 510-523.
• Lévai Attila 2013: Az ellenreformáció eseményei és hatása Komáromban és környékén a 17. század második felében. In: Kónya Péter (szerk.): Rekatolizáció, ellenreformáció és katolikus megújulás Magyarországon. Prešov, 72-81.
• Csikány Tamás 2013: Egy céltalan haditerv – Komárom 1849. július 11. Hadtörténelmi Közlemények 126/2, 353-376.
• Marek Gere 2013: Záchranný archeologický výskum Komárno – „Nová pevnosť“. Predbežné výsledky. Iuxta Danubium 15, 87-108.
• Dikácz Norbert 2013: A komáromi Szent András-templom kriptája. Iuxta Danubium 15, 120-133.
• Jančár, M. 2013: Országgyűlési képviselőválasztások Komárom szabad királyi városban az 1910-es évben. Iuxta Danubium 15, 134-143.
• Kiss Vendel 2013 (szerk.): Komárom ismeretlen csillagai – Komárom 1848-as történetének históriai félárnyékba került szereplői
• Dohnanec Tibor 2013: Csaták Komárom vára alatt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idejében. Hallgatói Műhelytanulmányok 2. Debrecen, 76-84.
• Demmel, J. – Michela, M. 2013: „Pre rodné mesto žil, pre národ pracoval.“ – Pomník Jánosa Tubu ako možné miesto pamäti maďarskej komunity na Slovensku. In: Rozpad Uhorska a Trianonská zmluva. Bratislava
• Seres Huszárik Erika 2013: A komáromi hipermarketek versenye a fogyasztókért. Földrajzi Közlemények 137/2.
• Vadas András 2013: „A Dunára én bizon nem megyek, mert még nem akarok meghalnom”. A Duna jégjelenségei a kora újkorban (1530–1650). In: Micae Mediaevales III.
• Prohászka Péter 2013: Hroby z 10. – 11. storočia a iné nálezy z Komárna – Kavy. Zbor. SNM – Archeológia 23, 117-124.
• Prohászka Péter – Trugly Sándor 2014: A Komárom-Bercsényi (ma Gombai) utcai 7. századi avar leletek. In: Anders, A. – Balogh, Cs. – Türk, A. (szerk.): Avarok pusztái. Budapest, 313 nn.
• Anton Hruboň – Katarína Ristveyová 2014: "Prinavrátené" Komárno. Krakov – Ružomberok
• Katarína Ristveyová 2014: Migrácia Slovákov a Čechov z južného Slovenska po viedenskej arbitráži (s dôrazom na región Žitného ostrova). In: Migračné procesy Slovenska (1918-1948). Banská Bystrica
• Tibor Dohnanec 2014: Vývoj komárňanskej pevnosti v období kuruckých bojov. Rozšírenie komárňanských opevnení v rokoch 1661–1683. In: Peter Kónya (ed.): Doba kuruckých bojov – Kuruc küzdelmek kora. Prešov
• Gálffy László 2014: Dunai társadalmak – Változások a városi folyamtérben Bécs és Buda között (XIII. század vége-XV. század közepe). In: Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Víz és társadalom Magyarországon a középkortól a XX. század végéig. Budapest, 111-154.
• Paluga, L. 2015: Pramenná hodnota situačného plánu komárňanských kúrií z roku 1821. In: Historické mapy, plány a veduty z Podunajska a Považia – Duna és Vág menti régiók történelmi térképei, tervei és metszetei. Bratislava – Komárno, 102-127.
• Mácza Mihály 2015: Válogatott tanulmányok. Fejezetek Komárom és Alsó-Csallóköz történetéből. Szerkesztette: Galo Vilmos. Komárom
• L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... Somorja-Komárom
• Bartus Dávid 2015: Bronzistenek – Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban. Komárom
• Rabi Lenke – Számadó Emese – Turi Zsolt – Oláh Kálmán – Bálint Ferenc 2015: Komárom – Helytörténet a kezdetektől napjainkig. Komárom
• Plháková, V. 2015: Sídlisko kostolackej kultúry v Komárne – poloha Stará pevnosť. Katedra archeológie FiF UK Bratislava, diplomamunka
• Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
• Tokár Géza 2016: Vállalkozói kétnyelvűség Komáromban – Vélemények és nyelvhasználati szokások. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2016/1.
• Oto Makýš 2016: Pamiatkový výskum Starej pevnosti v Komárne. Monument revue 5/1, 40-46.
• Eva Augustínová 2016: Ex historia comaromiensibus bibliothecis. In: Varia Theresiana
• Lukáš Paluga 2016: Komárňanská meštianska reštaurácia v roku 1745. In: Varia Theresiana
• Tibor Dohnanec 2016: Vplyv vybraných vojenských konfliktov habsburskej monarchie na komárňanský pevnostný systém v rokoch 1683 – 1810. Dejiny 2/2016.
• Tamáska Máté 2016: Komárom Duna-partjának várostörténete a kezdetektől 1945-ig. Építés-Építészettudomány 44/1-2, 107-128.
• Tóth László 2016: ...nagy haszna a Teátromnak. Régi s új színháztörténeti dolgozatok Komárom és Pozsony múltjához. Budapest
• 2017 Soli Deo Gloria – A protestáns egyházak története Komáromban, a Duna két partján
• Mathédesz Lajos 2018: Római kőemlékek másodlagos felhasználása az 5–11. században a mai Szlovákia területén. In: Sötét Idők Túlélői
• L. Juhász Ilona 2018: A komáromi zsidóság emlékjelei. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2018/2.
• Számadó Emese – Bálint Ferenc – Turi Zsolt – Pokornyi Gábor 2018: Komárom, komáromiak, komáromi alakulatok az első világháborúban. Komárom
• Alexander Fehér 2018: Vegetation History and Cultural Landscapes – Case Studies from South-west Slovakia
• Mácza Mihály 2018: Komáromi anziksz – Várostörténeti barangolások. Komárom
• Tóth, I. 2018: Štefan Csízi a prienik funkcionalizmu do Komárna v medzivojnovom období – Bytový dom s lekárňou Dr. Kovácsa. Monument revue 7/2.
• 2018 Iuxta Danubium 16
• L. Juhász Ilona 2018: Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében
• Igor Bazovský 2018: Depot mincí z okolia Komárna. Denarius 7.
• Karczag Ákos - Szabó Tibor 2018: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei I.
• Stoklas, Boris – Hrabkovský, Milan 2019: Staré rímske razby mincí z oblasti stredodunajského barbarika v neskoroantickom období. Numismatický sborník 33/2.
• L. Juhász Ilona 2019: Szent Cirill és Metód szobra Komáromban. Fórum Társadalomtudományi Szemle XXI/1.
• Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere – Szlovákia. Budapest, 50-51.
• Gertrúda Březinová - Marek Gere 2021: Komárno in the La Tène Period. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
• Jozef Dukes - Eugene Slutsky 2023: Slovenské synagógy na starých pohľadniciach. Bratislava, 48-49
• Ollé Katalin 2024: Egy szálloda meséi - Európa-történetek. Komárom
• Andrej Ozimy: Végvárból citadella. In: 19. századi erődök múltja és jelene Közép-Európában
• Okres Komárno. Krajské pamiatkové stredisko Bratislava
• Darina Lehotská: Diplomatický seminár – Latinské písomnosti zo 16.-18. storočia. Bratislava
• Kovács György é.n.: A Komárom megyei dolgozók harca a proletárhatalomért 1918-1919
• Ľudovít Gráfel é.n.: Pevnostný systém Komárna. Bratislava
• Alapy Gyula: Komárom város és vár története (kézirat)
• Kupa Mihály Tamás: A komáromi Kossuth-bankó (kézirat)
• A volt komáromi és lévai magyar kir. 22. és 52. gyalogezred 2. világháborúban elesett katonáinak névjegyzéke
• Komárom, 1938–1945. A Felvidék visszacsatolása és komáromi következményei a korabeli sajtó és dokumentumok tükrében. Kiállítás a visszacsatolás komáromi eseményeinek 70. évfordulója tiszteletére; szöveg Számadó Emese, Turi Zsolt, szerk., kiállításrend. Számadó Emese; 2. jav. kiad.; Komáromi Közgyűjteményi Alapítvány, Komárom, 2011 (A komáromi Klapka György Múzeum katalógusai)