Ugrás a tartalomhoz

Nagykeszi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykeszi (Veľké Kosihy)
Nagykeszi református temploma
Nagykeszi református temploma
Nagykeszi címere
Nagykeszi címere		 Nagykeszi zászlaja
Nagykeszi zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásKomáromi
Rangközség
PolgármesterCsóka Lajos
Irányítószám946 21
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség945 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség41 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Terület24,40 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 45′ 29″, k. h. 17° 52′ 55″47.758100°N 17.881900°EKoordináták: é. sz. 47° 45′ 29″, k. h. 17° 52′ 55″47.758100°N 17.881900°E
Nagykeszi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykeszi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykeszi (szlovákul Veľké Kosihy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykeszi a Csallóközben, Komáromtól 22 km-re nyugatra a Duna bal partján fekszik. A falu szerves része az egykori Kiskeszi, közigazgatásilag a községhez tartozik Eklipuszta (Okánikovo), ahol a szlovák lakosság él. Határában állt az egykori Érseklél település. Itt torkollik a Dunába a Gellér-Keszi-csatorna.

Nagykeszi területe 24,4 km², nyugatról Kolozsnéma, Tany és Nemesócsa, északról Ekel, keletről Csallóközaranyos, délről Ács és Nagyszentjános községek határolják. Déli határát a Duna, északi határát a 63-as (Pozsony és Komárom közötti) főút alkotja, melyről Eklipusztánál egy mellékút ágazik le, mely egyben a falu főutcáját alkotja és Kolozsnéma, valamint Csicsó felé teremt összeköttetést. A falut érinti a Duna töltésén haladó kerékpárútvonal is.

Élővilága

[szerkesztés]

Nagykeszin 3 gólyafészket tartanak nyilván, azonban csak kettőből van adat fészkelésről. Az egyikben 2011-ben 5, 2012-ben 3 fiókát, 2013-ban nem fészkeltek, 2014-ben 5, 2015-ben 2 fiókát számoltak össze. A másikban 2011-ben és 2012-ben 2-2, 2013-ban nem volt, 2014-ben 3, 2015-ben 4 fiókát tartanak számon, 2018-2022 között 4-4 fiókát számoltak össze, 2023-ban 2 fióka volt. 2024-ben mindkét fészek ismét foglalt volt.[2]

Történelem

[szerkesztés]

Területén neolit kori települést és honfoglalás kori temetkezési helyet tártak fel. Neve a magyar Keszi törzs nevéből származik, annak szállásterülete lehetett. Első írásos említése 1268-ból villa Kezu néven történik. 1272-ben Kezu Maior, 1380-ban Nagkezew néven említik. Kezdetben Bán és Szolgagyőr, majd 1266-ban Komárom várának tartozéka. Később több nemesi család birtoka volt. 1540-ben a Csúzy család szerzett birtokot a községben. A török hódoltság korában a két Keszi is elpusztult, a 17. század végén Kiskeszit Vigyázó Pál veszprémi főispán, Nagykeszit pedig Rába Pál telepítette újra. A 17.-19. század között 13 családnak volt birtoka itt, köztük az Eszterházy, Amadé és Zay családoknak. 1715-ben 21 háztartás volt a faluban.

1787-ben az első népszámlálás 44 házat és 336 lakost talált a településen. 1828-ban 51 háza és 249 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból és halászatból éltek. 1848-ban 49 köznemesi család lakta, lakói közül 142 katolikus, 263 evangélikus és 17 zsidó volt.

Vályi András szerint "Nagy Keszi. Elegyes falu Komárom Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Érsek Lélhez közel, és annak filiája, határjának szántó földgye meg lehetős, nagyobb észét a’ Duna szokta el önteni; piatzozása Komáromban más fél mértföldnyire, réttye legelője is meg lehetős."[3]

Fényes Elek szerint "Keszi (Nagy-), magyar f., Komárom vgyében, Érsekléllel határos, de a Dunára ki nem terjed, mert délről kis Keszivel szomszéd, Komáromtól 2 mfldnyi távolságra. Határa 3190 holdra terjed, mellynek 1/3-da szántóföld, 2/3-da legelő, kaszáló, nádas és mocsáros helyek. Az egész határból 1680 h. urbéri; a többi curialis és allodialis birtok. Földe igen jó, kivévén a mocsáros laposokat, mellyek Pozson várm. a Milléren folynak ide, s még kifolyások a többiek által gátoltatván, itt száradnak ki, különben a járás most késziteti a zsilipet az öreg Duna partján a Kis-Keszi fokon alul, mellyen időről időre ezen vizek itt ki fognak folyni. Népessége 423 lélek, u. m. református 263, r. kath. 142, zsidó 17, ágostai 1. Van itt 7 16/82 rész urb. telek, mellyet 14 gazda és 6 zsellér mivel; 49 nemes családfő. Nevezetesebb épülete a ref. templom és Zámory Károly úr csinos lakháza. F. u. Zámory, Illés, Reinprecht, Lehoczky, Vigyázó nemes családok és a szentmártoni főapátság."[4]

1886-ban kolera járvány pusztított a településen. 1887-ben hozzácsatolták Kiskeszi falut. 1888-ban a község nagy részét tűzvész pusztította el. Önkéntes tűzoltó egyletét 1890-ben alapították. Az első világháborúban 35 nagykeszi lakos vesztette életét. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott.

1926-ban Fejérváry Gézáné nagykeszi, valamint Nagy Nándor nemesócsai birtokát részlegesen konfiskálták, és területén létrehozták Eklipuszta kolóniát. A 407 hektáros területet (melyet 1930-ban már Okánikovo néven említenek, mely nevet Ľudovít Okánik korabeli szlovák politikusról kapta) Nagykeszi, Nemesócsa és Ekel területéből hasították ki. A kolóniára 31 család (21 szlovák, 4 morva, 6 magyar) települt, 1930-ban 142-en éltek itt. 1928-ban iskolát is létrehoztak a telepen.[5]

1920-ban, 1926-ban és 1927-ben agrársztrájkok zajlottak a községben. 1935-1937. között évente előfordult tűzvész, 1926-ban és 1928-ban árvíz pusztított. A két világháború között 3 könyvtár, kálvinista énekkar, és kulturális szövetség (SzMKE) is működött a faluban. 1938-1945. között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor a legnagyobb birtokosok Malcomesa Gyula, Goldschmied Marcell, Terdi György és a Nagyléli Mezőgazdasági Részvénytársaság voltak határában. A Hangya-szövetkezetnek 1938-ban 211 tagja volt. A második világháborúban 47 nagykeszi lakos vesztette életét.

1945-ben Nagykeszit újra Csehszlovákiához csatolták; 1948-ig, a kommunista hatalomátvételig a jogfosztottság és a kitelepítések évei következtek. 1949-ben megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet (JRD), 1952-1954. között a községbe bevezették a villanyt. Az 1954-es dunai árvíz is sújtotta a falut, de az 1965-ös csaknem teljesen elpusztította. A helyreállítás Prága-Nyugat és Beroun csehországi járások segítségével történt. 1966-ban töltőállomást létesítettek a Duna-parton. 1970-ben épült fel új kultúrháza. Az 1970-es években a nagykeszi JRD egyesült a csicsóival, az állami gazdaság pedig az ekelivel.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 847, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 970 lakosából 830 magyar és 108 szlovák nemzetiségű volt.

2011-ben 990 lakosából 770 magyar és 183 szlovák nemzetiségű volt.

2021-ben 945 lakosából 712 (+38) magyar, 168 (+17) szlovák, 2 (+13) cigány, 3 (+1) egyéb és 60 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Oktatás

[szerkesztés]

A faluban 1-4. osztályos magyar nyelvű alapiskola működik, két összevont osztállyal. Az 1929-ben[7] épült iskola 1959-ig ötosztályos iskolaként működött.[8] Nagykeszin magyar, Eklipusztán szlovák nyelvű óvoda működik. Korábban Érseklélen és Eklipusztán (1929-től) is működtek népiskolák.

Gazdaság

[szerkesztés]

A Duna partján kavicskitermelés folyik. A község határában 2001-ben 14 község közös hulladéklerakóját alakították ki.[9] Termelőszövetkezete (szarvasmarhatenyésztés) a kiskeszi falurészben működik. Korábban a zólyomi Agrostav betongyárat üzemeltetett Nagykeszin, melynek telephelyét 2007-ben egy spanyol vállalat vásárolta meg, mely transzformátorokhoz való rézdrótok gyártását kezdte itt el.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Katolikus templom
    Katolikus templom
  • Kultúrház
    Kultúrház
  • Alapiskola
    Alapiskola
  • Klasszicista református temploma 1819-ben épült, berendezéséhez tartozik egy értékes keresztelőkészlet 1755-ből. A református egyház fatornyát 1732-ben gyújtották fel.[10]
  • Az egykori érsekléli katolikus templom (1865) anyagából építették a községi temető mellett álló új katolikus kápolnát, melyet 2007. május 10-én szenteltek fel.
  • Fennmaradt néhány nádfedeles, nyeregtetős vályogház a 19. századból.
  • Klasszicista kastélya az 1830-as években épült.
  • A régi gátőrház a Duna töltésénél 1913-ban épült.
  • A Nádas természetvédelmi terület a falu határában 105 hektáros területen fekszik.

Emlékművek, emléktáblák

[szerkesztés]
  • Első világháborús emlékmű
    Első világháborús emlékmű
  • Első világháborús emlékmű (részlet)
    Első világháborús emlékmű (részlet)
  • Második világháborús emlékmű
    Második világháborús emlékmű
  • A honfoglalási emlékmű
    A honfoglalási emlékmű
  • A kommunista hatalomátvétel emlékműve
    A kommunista hatalomátvétel emlékműve
  • Emléktábla Eklipusztán
    Emléktábla Eklipusztán
  • Az első világháború áldozatainak obeliszkos emlékműve (tetején turullal) a régi temetőben található.
  • A második világháborús emlékmű az új temetőben található.
  • A honfoglalási emlékmű a községháza melletti parkban található, 1999. augusztus 20-án állították.
  • A kultúrház előtt található az 1948-as kommunista hatalomátvétel emlékműve (1983-ban állították).
  • Eklipusztán, a volt iskola épületén, a "jubileumi iskola" létesítésének 70. évfordulóján, 1999. október 15-én emléktáblát helyeztek el.
  • Az 1993-ban tragikus körülmények között elhunyt Virág László emléktáblája a községi hivatal épületének falán található.

Szakrális kisemlékek

[szerkesztés]
  • A régi temető 1936-ban állított nagykeresztjét 2009-ben újították fel.
  • Az új temető nagykeresztjét 1986-ban állították.
  • Fém harangláb Kiskeszi településrészen.
  • Eklipuszta temetőjének nagykeresztje fémből készült.
  • Temetői nagykereszt (régi)
    Temetői nagykereszt (régi)
  • Temetői nagykereszt (új)
    Temetői nagykereszt (új)
  • Harangláb
    Harangláb
  • Temetői nagykereszt (Eklipuszta)
    Temetői nagykereszt (Eklipuszta)

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Érseklélen született 1801-ben Redl Miksa (1801-1866) az 1848-49-es szabadságharcban Nagyvárad kapitánya.
  • Érseklélen született 1879-ben Erdős Renée írónő.
  • Érseklélen hunyt el 1803-ban Taixiperger Mátyás katolikus lelkész.
  • Itt született 1937-ben Kopócs Tibor grafikus, illusztrátor, festőművész 1937. október 1-jén.
  • Itt született 1883-ban Tóth Zoltán gyógypedagógus, természetrajz-kémia szakos középiskolai tanár.
  • Itt szolgált és hunyt el Valesius János Antal (1666-1758) a cseh protestánsok első püspöke a történelmi Magyarországon, 1745-1754 között Nagykeszi kálvinista lelkésze és esperese volt.[11]

Képtár

[szerkesztés]
  • A községi hivatal épülete
    A községi hivatal épülete
  • Református templom
    Református templom
  • Református templom kapuja
    Református templom kapuja
  • Katolikus templom
    Katolikus templom
  • Nagykeszi utcakép
    Nagykeszi utcakép
  • Nagykeszi utcakép
    Nagykeszi utcakép
  • Kétnyelvű helységnévtábla
    Kétnyelvű helységnévtábla
  • Óvoda
    Óvoda
  • Park Kiskeszin
    Park Kiskeszin
  • Sírkövek a régi temetőben
    Sírkövek a régi temetőben
  • Temető
    Temető
  • Drótgyár
    Drótgyár
  • Nagykeszi határában
    Nagykeszi határában
  • A Duna töltése Nagykeszi határában
    A Duna töltése Nagykeszi határában
  • A termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe
    A termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe
  • Zsilip a Gellér-Nagykeszi-csatorna torkolatánál
    Zsilip a Gellér-Nagykeszi-csatorna torkolatánál
  • A Gellér-Nagykeszi-csatorna
    A Gellér-Nagykeszi-csatorna
  • Gátőrház a Duna-parton
    Gátőrház a Duna-parton
  • Kavicskitermelés a Duna-parton
    Kavicskitermelés a Duna-parton
  • Eklipuszta
    Eklipuszta
  • Eklipuszta - volt iskola
    Eklipuszta - volt iskola
  • Eklipuszta - temető
    Eklipuszta - temető
  • Eklipuszta - helységnévtábla
    Eklipuszta - helységnévtábla
  • A Kolozsnéma felé vezető út
    A Kolozsnéma felé vezető út

Testvértelepülés

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Simon Attila:Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, Fórum, Somorja, 2008
  6. ↑ ma7.sk
  7. ↑ Archivált másolat. [2007. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 19.)
  8. ↑ http://www.deltasoft.hu/kat/index.php?km_t=koz&km_comm=keres&km_regio=5&nev=&szekhely=&submit=keres%E9s&ID=1689[halott link]
  9. ↑ Archivált másolat. [2008. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 28.)
  10. ↑ Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 106; Földváry, L. 1898: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez II. Budapest, 30.
  11. ↑ csemadok.sk; emlekhelyek.csemadok.sk

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagykeszi&oldid=27394967”