Ugrás a tartalomhoz

Zalavég

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalavég
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Zalavég címere
Zalavég címere		 Zalavég zászlaja
Zalavég zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásZalaszentgróti
Jogállásközség
PolgármesterMarton András (független)[1]
Irányítószám8792
Körzethívószám83
Népesség
Teljes népesség323 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület12,11 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Map
é. sz. 47° 00′ 22″, k. h. 17° 01′ 34″47.006230°N 17.026150°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 22″, k. h. 17° 01′ 34″47.006230°N 17.026150°E
Zalavég (Zala vármegye)
Zalavég
Zalavég
Pozíció Zala vármegye térképén
Zalavég weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalavég témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalavég község Zala vármegyében, a Zalaszentgróti járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Zalavég a Kemeneshát déli lejtőin, a Zala folyó kanyarulatától kissé északra helyezkedik el. Főutcája a Batyk és Szemenye (a 7328-as út és a 8-as főút) között húzódó 7359-es út. Zalabér-Batyk vasútállomásról és Zalaszentgrótról rendszeresen, Sárvárról napi háromszor jár autóbusz a településre.

Érdekesség, hogy a települést érintette volna az 1847-ben tervezett Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Zalaszentgrót-Nagykanizsa vasútvonal.[3]

Története

[szerkesztés]

Véged formában 1247-ből való az első ismert említése. Birtokosa akkor a Ják nemzetségből való Zlaudus veszprémi püspök volt. Örökösei a Ják nemzetségből kerültek ki egészen a 14. századig. 1325-ben Károly Róbert Sitkey Kopasznak adományozta. 1346-ban vásártartási jogot kapott, ám az okirat arra enged következtetni, hogy a település már az Árpád-korban is rendelkezett ezzel a kiváltsággal, csak időközben elvesztette azt. 1418-ban a helyi egyház kérésére búcsúengedélyt kapott Véged. 1508-ban már a vámszedés joga is megillette, így lényegében mezővárossá fejlődött.

A törökök először 1532-ben dúlták fel, az ezt követő békés időszakban azonban tovább gyarapodott. Az 1570-es évektől viszont folyamatosan ostromolták a törökök, így a lakosság nagyrészt elmenekült és a szomszédos mocsaras területeken keresett menedéket; a földeket ezután már csak ritkán művelték. 1665-ben a Sitkey család kezéből az Esterházyakhoz került a település, amely 1670-ben teljesen lakatlanná vált.

Véged 1735-től kezdve települt újra, elsősorban környékbeli lakosokkal. Így a szomszédos Baltavár birtokosa, Festetics József és a sok végedi birtokos között folyamatos háborúskodás folyt. Mindazonáltal a település gyorsan fejlődött, 1754-ben a jáki templom mintájára készült román templom helyén egy újat építettek, ám egyházilag Zalabér alá rendelték. A 18. századra a helyi iskola is megszerveződött. A 19. században azonban lényegesebb fejlődés nem történt, mivel Véged több nagybirtokos kezében volt, akik nem akartak beruházni mások hasznára.

1809-ben Bonaparte Napóleon csapatai jártak a faluban. Egy 1834-es tűzvészben temploma leégett, de már 1836-ra újra is építették. 1907-ben vette fel Véged a Zalavég nevet, mivel a korábbi nevet a falu lakossága csúfolkodásra alkalmasnak találta. 1913-ban nyílt meg a Zalabér–Sárvár vasútvonal, amely nagyban elősegítette Zalavég fejlődését és iparosodását. Egy leágazó mellékvágány bekapcsolta a hálózatba a mikosdpusztai uradalmat is.

A második világháború során a település egyike volt azoknak, amelyet a németek legutoljára engedtek át a szovjeteknek. Még egy kisebb szükségrepülőtér is épült a sok háborús csapást szenvedett faluban. Végül 1945. március 28-án foglalta el a Vörös Hadsereg.

Az 1945-ös földosztás alkalmával nagy mennyiségű földet osztottak ki, illetve a mikosdpusztai majorságban lengyárat és állami gazdaságot hoztak létre. Az életszínvonal látványosan javult. 1949-ben posta, 1962-ben kultúrház épült. A villanyt azonban csak 1963-ban vezették be teljesen Zalavégre. Autóbusz 1968-tól jár a községbe. Az 1970-es évekre Zalavég behozta korábbi hátrányát, ám az ekkori iparfejlesztési terv a meglévő kis ipart is át kívánta csoportosítani Zalaszentgrótra. 1975-ben megszűnt a vasút, amely a település fejlődésének ütőere volt, és a rendszerváltáskor a lengyár is bezárt. Az 1990-es évektől a falu nagyban próbált új utakat keresni a fejlődésben elsősorban a turizmusban, ám az elzártsága mindezidáig komoly visszatartó erőnek mutatkozott.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Kovács Sándor (független)[4]
  • 1994–1998: Kovács Sándor (független)[5]
  • 1998–2002: Kovács Sándor (független)[6]
  • 2002–2006: Nagy Tamás (független)[7]
  • 2006–2010: Pék József Csaba (független)[8]
  • 2010–2014: Pék József Csaba (független)[9]
  • 2014–2019: Marton András (független)[10]
  • 2019–2024: Marton András (független)[11]
  • 2024– : Marton András (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
372
374
355
307
337
337
323
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,9%, cigány 6,55%. A lakosok 88,9%-a római katolikusnak, 2,97% reformátusnak, 1,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (5,1% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 93,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% cigánynak, 1,2% németnek, 0,3% bolgárnak, 0,3% ukránnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 64,1% volt római katolikus, 3,9% református, 0,3% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,3% izraelita, 2,4% egyéb keresztény, 2,1% egyéb katolikus, 4,7% felekezeten kívüli (22% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 12.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ A Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Zalaszentgrót-Nagykanizsa vasútvonal terve
  4. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  7. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  8. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  9. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  10. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. ↑ Zalavég települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 17.)
  12. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  13. ↑ Zalavég Helységnévtár

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zalavég&oldid=27616880”