Ivándárda
Ivándárda | |||
Kossuth utca | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Mohácsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Lőrincz Tamás (független)[1] | ||
Irányítószám | 7781 | ||
Körzethívószám | 69 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 185 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 28,03 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,67 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 50′ 15″, k. h. 18° 35′ 24″45.837540°N 18.589920°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 15″, k. h. 18° 35′ 24″45.837540°N 18.589920°E | |||
Ivándárda weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivándárda témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ivándárda (németül: Iwandarde[3]) község Baranya vármegyében, a Mohácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Mohácstól délre, Villánytól délkeletre helyezkedik el, közvetlenül a déli országhatár mellett.
A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Lippó, északkelet felől Sárok, nyugat felől pedig Kislippó. Kelet és dél felől a községhatár egybeesik az államhatárral, ott a község valószínűleg a horvátországi Főherceglak (Kneževo) és Baranyavár (Branjin Vrh) településekkel határos.
Megközelítése
[szerkesztés]A község határát érinti a Mohács és Villány térségét összekötő 5702-es út is, de központja csak egy öt számjegyű alsóbbrendű úton, az 57 118-as számú mellékúton érhető el, mely az előbbi útból kiágazva Sárokik vezet.
Története
[szerkesztés]Az első írásos irat 1296-ban említi, Jovan néven. 1526 után németek és szerbek népesítették be. 1840 körül már a németek voltak többségben. Neve az 1800-as években változott Iván-Dárdára, a mai változatára, melyen csak 1900 óta említik.
1823-ban Eszterházy Nepomuk János gróf Tolna vármegyéből az oda betelepült hesseni és württenbergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.[4]
1910-ben 1377 lakosa volt. Ebből 271 fő magyar, 829 fő német, 236 szerb, 3 horvát, 3 tót és 33 egyéb (leginkább sokác) nemzetiségű volt. A lakosok közül 853 fő tudott magyarul.[5]
A 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A trianoni békeszerződés elvágta a falutól a főherceglaki uradalmi központot.
2021-ben a falu határában az M6-os autópálya építésénél Magyarország legnagyobb kelta települését találták meg a régészek. A település i.e. 900 körül létezett.[6]
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]1990-'94 | 1994-'98 | 1998-'02 | 2002-'06 | 2006-'10 | 2010-'14 | 2014-'19 | 2019-'24 | 2024- |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Moór János | Toronicza János | Deák József | Lőrincz Tamás | |||||
– | – | – | – | |||||
- 1990–1994: Ifj. Moór János (független)[7]
- 1994–1998: Moór János (független)[8]
- 1998–2002: Toronicza János Sándor (független)[9]
- 2002–2006: Toronicza János (független)[10]
- 2006–2010: Toronicza János Sándor (független)[11]
- 2010–2014: Deák József (független)[12]
- 2014–2019: Deák József (független)[13]
- 2019–2024: Deák József (független)[14]
- 2024– : Lőrincz Tamás (független)[1]
A népesség alakulása
[szerkesztés]A helyi önkormányzat adatai szerint:
Év | Lakosok száma |
1900 | 1375 fő Az első világháború után szerbek vándoroltak el a faluból |
1930 | 605 fő |
2000 | 292 fő |
2001 | 255 fő |
2002 | 282 fő |
2006 | 250 fő |
Lakosok száma | 238 | 228 | 223 | 222 | 200 | 190 | 195 | 185 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 0,4% horvátnak, 13,5% németnek mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,6%, református 12,2%, evangélikus 3%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 26,1% (15,2% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 66,8%-a vallotta magát magyarnak, 13,7% németnek, 0,5% cigánynak, 0,5% horvátnak (29,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 20,5% volt római katolikus, 3,2% református, 2,6% evangélikus,0,5% izraelita, 0,5% egyéb katolikus, 12,6% felekezeten kívüli (59,5% nem válaszolt).[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 8.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2013 május 26)
- ↑ Vértesi, 24. oldal
- ↑ Archivált másolat. [2018. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 17.)
- ↑ Kelta település
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 19.)
- ↑ Ivándárda települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. augusztus 1.)
- ↑ Ivándárda Helységnévtár
- ↑ Ivándárda Helységnévtár
Források
[szerkesztés]- Vértesi, Zoltán. Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története (1940)