Mármint az arábiai kaland, ahogy férjemmel magunk közt emlegetjük; legalábbis az ő számára, mert mi csak valamivel később követjük. Szokás szerint ő az előretolt helyőrség, a felderítő alakulat. Igyekszem majd írni a tapasztalatainkról, élményeinkről (amik most még csak neki vannak), hátha tudok néha valami érdekeset, hasznosat írni erről az országról, ahová turistaként nem lehet kijutni.
Olvastuk a kint dolgozók fórumán, hogy a legfőbb szabály arrafelé a hármas szabály. Vagyis ha valamit el kell intézned, elsőre nem fog sikerülni, másodszorra sem, de harmadszorra jó eséllyel igen. Az eddigi kevés tapasztalatunk során ez mindenképpen beigazolódni látszik. Férjemnek tavaly december 31-én kellett volna munkába állnia, ehelyett június közepére állt össze minden, hogy el tudjon indulni. Eközben az eredetileg Rómában elindított vízumügyét először áttették Londonba, hogy ott majd hamarabb elkészül, majd onnan visszatették Rómába, hogy mégiscsak ott lesz meg korábban. Emiatt háromszor csinálta végig a kötelező orvosi vizsgálatokat, a londoni vizsgálatra pedig nekem is ki kellett utaznom, így randiztunk egyet (ő Milánóból utazott ugyanis, én pedig itthon vagyok a lányokkal Magyarországon. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy mint nálunk minden, ez is izgalmasan alakult, egy filmbe illő üldözési jelenettel zárult, mert a céges fogadáson odaadtam a férjemnek az útlevelemet az ügyintézés miatt, amit aztán szépen nála is felejtettem, csak a reptérre tartó buszon vettem észre, de addigra már a következő buszon robogott vele utánam. Meg az is rém romantikus volt, amikor hajnal fél ötkor felvertem, hogy segítsen fejni, mert a kézi tejszívótól ínhüvelygyulladást kaptam.)
Na de mit számít fél év várakozás és idegbaj, amikor végre kint van. (Megmondom: több tucat ősz hajszálat mindkettőnk fején.) Az utazás jó hosszú volt, de hát mit csináljunk, Szaúd-Arábia messze van. A cég jóvoltából (az utat ők fizetik) üzleti osztályon utazott a férjem; afféle pórnépként nekünk már ez is élmény. Érkezéskor természetesen fogadta a cég képviselője, elkísérték a szállására, ami egy frissen épült toronyház 31. emeletén van. Nem tudjuk, ez a végleges elhelyezése-e, merthogy arról volt szó, családi házat kapunk apró kertecskével a cég egyik falujában, amit a dolgozóknak alakítottak ki (már csak azért is, hogy szabadabb, európai stílusú életvitelben és mozgalmas közösségi életben lehessen részük). Ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy a céges falvak annyira tele vannak, hogy az újabb munkavállalókat máshol kell elhelyezni. Előnye, hogy így legalább nem kellene ingáznia a férjemnek, mert előfordulhat, hogy valaki a munkahelyétől akár 100 km-re eső faluban kap lakást, és akkor hiába a családcentrikus munkaidő (reggel héttől délután négyig, vasárnaptól csütörtökig). Hátránya egyrészt a kertecske hiánya, másrészt az állítólag pezsgő közösségi életből így kimaradunk (bár egy ilyen toronyházban 3-4000 ember lakik, hátha nem fog üldözni a magány). A jövő hétfői eligazításon kiderül, mi a helyzet.
A lakás 158 négyzetméter, de majd összehúzzuk magunkat. (Az utóbbi három albérletünk összesen nem volt sokkal nagyobb.) Két hálószoba van benne (egy nekünk, egy a lányoknak), egy nappali (benne a falon LED TV, ami rögtön elnyerte nagylányunk tetszését, hiszen eddig nem volt tévénk, neten néztük a rajzfilmeket). A két szobához tartozik négy fürdőszoba (összes eddigi albérletünkben volt ennyi, mint ebben az egyben: egy-egy tartozik a két hálószobához, egy a nappalihoz a vendégek számára, egy pedig a mosókonyhához, hogy ha lesz mosónőnk (aki korán hal, és amúgy sem lesz), akkor ne kelljen az előző három valamelyikét használnia). Van egy szép tágas konyha étkezővel, mosogatógéppel, a mosógép mellett szárítógép, továbbá kezdő csomagként kaptunk hajszárítót, vasalót, vasalódeszkát, vállfákat, edénykészletet, törölközőket, ágyneműt, tisztítószereket és egy alap tisztasági csomagot, meg néhány tartós élelmiszert, hogy ne kelljen rögtön a boltba rohanni érkezés után. A toronyháztól naponta kétszer céges busz indul a néhány kilométernyire levő bevásárlóközpontba. A lakók rendelkezésére áll még egy uszoda, egy szauna (ami a szabadban bárhol átélhető, hiszen nem ritka az 50 fok; férjem: "ma csak max. 43 fok várható", én: "vigyél kabátot"), konditerem, billiárdterem. A lakásban három telefon van, ha netán nem hallanánk meg, ahogy átkiabálunk egymásnak a szobákból.
Aki kedvet kapott egy kis nézelődéshez, íme a toronyház honlapja.
