Kispapmező

Kispapmező (Pomezeu)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Község	Kispapmező
Rang	községközpont
Irányítószám	417380
SIRUTA-kód	30489
Népesség
Népesség	126 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 47′ 38″, k. h. 22° 17′ 15″46.793804, 22.287433
Sablon • Wikidata • Segítség

Kispapmező (Pomezeu) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében

Fekvése

A Király-erdő alatt, a Vida-patak mellett, Magyarcsékétől délkeletre, Belényestől északnyugatra, Tősfalva és Szitány közt fekvő település.

Története

Kispapmző nevét 1492-ben említette először oklevél Papmezeye néven.

1508-ban Papmezew, 1594-ben Papmező, 1808-ban Papmező, 1909-ben Popmezew névn írák. A községről az első nyomok a 16. századtól kezdve találhatók írott nyomok, azonban a határában álló romok között még a 17. században is fennálló torony egyik kövén az 1446-os évszám volt látható. A rommaradványok, nagyobb szabásu, várszerűen megerősített monostor alakját mutatták, a feltevések szerint itt terült el egykor Szent-Benedek község, melynek megerősített monostorából maradtak fenn ezek a romok.

Egykori várkastélya a Telegdyek itteni birtokához tartozott, melyről a 16. századból fennmaradt oklevelek emlékeztek meg. 1503-ban Telegdy István uj adománylevelet kapott rá a királytól.

1660-ban a települést a törökök foglalták el.

1851-ben Fényes Elek írta a településről: "...Bihar vármegyében, völgyes helyen, 300 óhitű lakossal, anyatemplommal, 150 hold szántó, 42 hold rét, 20 hold legelő földdel, mind úrbériség. A helység közepén egy régi vár romjai most is szemlélhetők. Bírja Mezey Ferenc."

1910-ben 330 lakosából 14 magyar, 315 román volt. Ebből 7 római katolikus, 313 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott.

Nevezetességek

• Itt temették el 1648-ban Korniss Zsigmondot, I. Rákóczi György egyik kedves emberét.
• Görög keleti temploma 1899-ben épült.

Források

• Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.