Alkér
Alkér (Cheriu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Fugyivásárhely |
Rang | falu |
Községközpont | Fugyivásárhely |
Irányítószám | 417362 |
SIRUTA-kód | 30309 |
Népesség | |
Népesség | 1138 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 172 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 00′ 45″, k. h. 22° 01′ 19″47.012531°N 22.021976°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 45″, k. h. 22° 01′ 19″47.012531°N 22.021976°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alkér (románul Cheriu) falu Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Sebes-Körös völgyében, Nagyváradtól délkeletre, Félixfürdőtől északkeletre fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kér Árpád-kori falu. Nevét már 1202–1203 között említette oklevél v. Alqueri alakban, tehát már ekkor két „Kér” nevű település volt egymás közelében. 1214-ben Deus f. Sancti de v. inferioris Quer, 1249-ben t. Keer;, 1291–1294 között ugyancsak Keer, 1332–1337-ben Ker, Keer, Felker 1552-ben Nagy Keer, Kys Keer, 1808-ban Kér (Nagy- vel Fel-) h., 1851-ben Kér (Nagy-), 1913-ban Alkér néven fordult elő.
A falu a magyar Kér törzsbeliek települése volt, amely 1214-ben már két faluból állt. Alkéren Hus jobbágyát (Johannem ioubagionem) vádolta a falubeli Deus a bihari udvarispán előtt. 1249-ben IV. Béla király Kért a Geregye nemzetségből való Pál országbírónak adta, akinek fiától, Miklós vajdától IV. László elkobozta Al- és Felkért és a váradi káptalannak adományozta.
A 14. század elején már mindkét Kérnek egyháza is volt; Alkér papja 1291–1294 között egy évben 1 fertót adott a püspöknek, és a pápai tizedjegyzék szerint 1332–1337 között évi 9 garas, Felkér papja pedig 1332, 1334–1337 között évi 16 garas pápai tizedet fizetett.
Kér lakossága magyar volt, mely a török idők alatt elpusztult.
1715 után Kér falut románokkal telepítették be.
Fényes Elek 1851-ben írta a településről:
Kér (Nagy-), románul Tyer, Bihar vármegyében, a Sebes-Körös völgyében, magas dombon. Lakja 456 óhitü, anyatemplommal. Van 22 egész urbéri telke, igen szép erdeje, agyagos földe, melly a zabot leginkább kedveli. Birja a váradi deák káptalan.
1910-ben 536 lakosából 25 magyar, 506 román volt. A falu lakói közül 15 fő görögkatolikus, 17 református, 500 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Központi járásához tartozott.
A 2002-es népszámlálás szerint 692 lakója közül 429 fő (62,0%) román nemzetiségű, 262 fő (37,9%) cigány etnikumú, 1 fő (0,1%) pedig magyar volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.