2022. december 18-ikán lett az ENSZ kisebbségvédelmi nyilatkozata 30 éves, mégis számos problémával küzd a kisebbségek védelme világszerte. Tavaly évvégén tartották Genfben az ENSZ éves Kisebbségi Fórumát, ahol az élesebb konfliktusokban semmilyen előrelépés sem született. Hogy miért? Ennek okait elemzi szakértőnk, aki részt vett a helyszínen, és beszámol a kisebbségi jogok jelenlegi helyzetéről és gyakorlati alkalmazásának realitásairól.
Dr. Dabis Attila politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem tanácsadójának, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottjának cikke a Makronómon.
Keretes: Az eredeti cikk megjelent a Makronóm Mandiner rovatában 2022. december 18-án.
30 éves a kisebbségvédelmi nyilatkozat
2022. december 18-án lett 30 éves az ENSZ Közgyűlése által jóváhagyott a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló Nyilatkozat.
A nemzetközi dokumentumok, amelyek a kisebbségi közösségek jogait védik, gyakran kellemetlen körülmények hatására születtel meg, ezek ugyanis háborús sokkhatások hosszú sorának következtében nyerték csak el jelenlegi formájukat. Ez a tény aláhúzza az olyan multilaterális (többoldalú, több felet érintő) fórumok jelentőségét, mint az ENSZ éves genfi Kisebbségi Fóruma (UN Forum on Minority Issues, melyre idén december 1-2. között került sor), illetve az ezeket 2019 óta kiegészítő regionális kisebbségi fórumok rendszere, melyeket a budapesti székhelyű Tom Lantos Intézettel együttműködve szervezi az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja.
Tekintettel az évfordulóra a tavalyi évfordulóra a genfi Fórum témája az elmúlt három évtized kudarcainak és eredményeinek áttekintése volt. Összességében a kudarcokról több példát lehetett hallani.
Fókuszpontok és fő témák a genfi kisebbségi fórumon
A négy panelből épült fel a fórum, ahol az első szakértő felszólaló, Mohammad Shahabuddin, a Birminghami Egyetem Nemzetközi Jogi és Emberi Jogi Tanszékének vezetője mindjárt olyan kérdést pedzegetett, ami utána számtalan felszólalásban visszaköszönt: a gazdasági fejlődés és a kisebbségi jogok viszonyát. A szekértő ezt a kisebbségi elnyomás és megkülönböztetés „politikai gazdaságának” nevezte. Figyelmeztetése szerint, a Nyilatkozat 4(5) és 5(1) cikkeivel ellentétben, a neoliberális gazdasági uralom alatt a kisebbségek jogos gazdasági érdekeit rendszeresen feláldozzák a nemzetgazdasági növekedés érdekében.
Így törvényes lesz a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése és döntéshozatali igényeik negligálása a növekedési öncél elérésének eszközeként.
A nem megfelelő részvétel nemcsak a gazdasági, hanem más, a kisebbségeket érintő döntések meghozatala kapcsán is előkerült, ironikus módon magának a kisebbségvédelmi Nyilatkozatnak a szövegezési folyamatát tekintve is, ahogy arra Bíró Anna-Mária, a Tom Lantos Intézet igazgatója rámutatott.
Ebben a megközelítésben külön jelentőséget adott e felszólalásnak, hogy a regionális kisebbségi fórumokon tett, több száz kisebbségi szereplőtől érkezett ajánlás legitimitásával tudta a felszólalók közül elsőként megfogalmazni annak az igényét, hogy
Érdemes létrehozni egy globális kisebbségvédelmi egyezményt, és az annak betartását felügyelő mechanizmusokkal együtt.
Az egymást metsző identitások okozta – gyakran említett és többszörösen összetett – problémát legjobban az Indiába menekült rohingya nők példája tudja prezntálni, akik a származásuk szerinti Mianmarban életveszélynek és szexuális bűncselekményeknek vannak kitéve, menedékkérőként a szomszédos Indiában pedig súlyos jogsértéseknek és megalázó bánásmódnak.
Kiemelt témaként hangzott el a kisebbségi törekvések biztonságpolitikai fenyegetésként való kezelése és kriminalizálása, a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények kérdése, különös tekintettel az online tér kihívásaira, vagy épp a nyelvi jogok maradéktalan végrehajtásának elmaradására.
Forró pontok a FÁK országokban
A rendhagyó kétperces felszólalásokban az államok magukat pozícionálták. Itt a hangsúly főleg a saját kötelezettségek végrehajtásának kiemelésén és a belső jogrendszer vívmányainak kidomborításán volt. Vérmérséklet függvényében egyes diplomaták számon kérték szomszédaik teljesítményét, példának oktán Litvánia és Örményország.
A válaszadás jogával élve cáfoltak és fogalmaztak meg hasonlóan elmarasztaló érveket a kritika hangoztatóival szemben, ez esetben Belarusz és Azerbajdzsán. Itt szó esett a nyelvi jogok végrehajtásának hiányzó kölcsönösségéről (például a litván-belarusz kapcsolatokban), valamint arról is, hogy ki birtokolja jogtalanul a másik területét, továbbá arról, hogy ki nyomja el erőteljesebben a szomszédos országhoz kulturálisan kötődő kisebbségeket a saját területén (mint a Hegyi-Karabah konfliktusban az örmény és azeri felek esetében).
A helyzet Kelet Ázsiában és az Közel-Keleten helyzete sem fényesebb
A kisebbségi közösségekből érkező résztvevők felsorolták panaszaikat a területi államukkal szemben, melyekre ezeknek a képviselői többször nem reagáltak. E civilek kritikai felszólalásait illető uralkodó jelző ebben az esetben az „alaptalan”, a személyi minősítésként a „terrorista”, a szóban forgó kisebbségi területre értve, hogy „ősi és elidegeníthetetlen”, a fórum legitimitására gyakorolt hatása e témák felemlegetésének pedig a „veszélyeztetés”. A kínai delegációéhoz hasonló sürgősséggel kért többször szót Szíria diplomatája, hogy helyesbítse a kurd honfitársát, egy átfogóan gyakori sérelmi pont, az egyes térségek elnevezésének kérdése miatt
A kurd állítással ellentétben ugyanis nincs olyan, hogy Rojava, csak olyan, hogy a Szíriai Arab Köztársaság északkeleti része.
2022-ben is lehetőséget kínált a Fórum arra, hogy az érintett felek konkrét javaslatokkal járuljanak hozzá a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer fejlesztéséhez. Emellett az érdekvédő szervezetek számára ez különösen fontos alkalom a kapcsolatépítésre és a lobbizásra.
Ez utóbbi esetében saját tapasztalat, hogy az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja és hivatala a nemzetközi tisztségviselőkkel összehasonlításban is az elérhető, nyitott és segítőkész intézmények közé tartozik, míg e képzeletbeli pólus átellenes oldalán az Európai Bizottság tisztségviselői állnak a maguk bizalmatlanságával és ódzkodásával a kisebbségi ügyeket illetően.
A nemzetközi érdekképviseletek hatékonyságáról
A nemzetközi szervezetekkel szemben nem érdemes túlzott elvárásokat támasztani, sem indokolatlanul elmarasztalónak lenni. Önmagukban egyetlen nemzeti kisebbség sorsát sem fogják ezek közvetlenül és nyomatékosan megváltoztatni.
Ezen testületek kisebbségvédelmi súlyát végül is az adja, hogy adott kisebbség tagjai, civil jogvédő szervezetei mennyiben képesek oda ügyeket kivinni, és a rendelkezésükre álló mechanizmusok segítségével nemzetköziesíteni a felmerülő nehézségeiket.
A kisebbségvédelem komplexitását mutatja, hogy még, ha ez utóbbi sikerül is, az igazi kihívás, hogy ezt követően
hogyan lehet a működésbe hozott mechanizmust megfelelően kihasználni arra, hogy azon keresztül tényleges változást generáljanak az adott állam joggyakorlatában vagy jogszabályi környezetében.
Ez a törekvés, bár néha eredményes, a végső kimenetel minőségében és stabilitásában gyakran nem múlja felül a „vigyázó nemzetközi tekintet” tartósságát és intenzitását, hacsak nem párosul olyan helyi, kisebbségi érdekérvényesítéssel, amely a jogvédelmet közösségépítéssel és ezeknek a közösségeknek a megerősítésével ötvözi. Ez biztosíthatja a hosszú távú sikerességet.
Az ENSZ Kisebbségi Fórumának dialektikája hasonlított a 2022-es COP27 klímakonferenciához, amennyiben a sok eltérő érdek közt nehéz megtalálni a mindenkit kielégítő egyensúlyt, függetlenül attól, hogy mennyire elemi fontosságú a megvitatott téma. Ami túl kevés a kisebbségeknek, az államok jelentős részének elfogadhatatlanul sok. Így annak a gondolata is, hogy legyen egy átfogó, globális, jogi kötőerővel bíró, multilaterális szerződés, mely az ENSZ égisze alatt működik, és megfelelő monitoring eljárást, ad absurdum jogorvoslati lehetőséget biztosít a védeni kívánt nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek számára.
A fenti klímacsúcs analógiájánál maradva,
a folyók ritkán állnak meg államhatároknál, szennyező anyagaikkal együtt, így evidens, hogy a klímaváltozás problémáját csak nemzetközi együttműködéssel lehet elérni.
Hasionlóképpen az államhatárokat is ritkán húzták meg a helyi lakosság nyelvi és kulturális összetételének figyelembevételével. Ezért kiemelten fontos emlékezni arra a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény első cikkére: „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének elválaszthatatlan része, és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés tárgya”.
Címlapfotó: Shutterstock
