A nyugati világ két legelterjedtebb vadászrepülőgépe, az ötödik generációs amerikai F–35 Lighting II. lopakodó vadászgép és a negyedik generációs francia Rafale egyaránt komoly ellátásilánc-problémákkal küzd, amelyek megakadályozzák, hogy gyorsan kielégítsék a hazai és a külföldi keresletet.

Bár az F–35-ös gyártási léptéke együttvéve meghaladja az összes többi nyugati vadászgéposztályét, a gyártási program várhatóan több mint 50 géppel marad el az idén elkészítendő 156 repülős céltól, ami önmagában is jóval alacsonyabb az eredetileg tervezett darabszámnál. Ennek eredményeként az amerikai légierő, amely eredetileg évi 110 F–35A átvételét tervezte, várhatóan még a jóval kevesebb, 48 vadászgépre vonatkozó idei célját sem tudja teljesíteni. Az F–35-ösök gyártásának csökkentését a repülők szoftverfrissítésével kapcsolatos problémák okozták.

Az F–35-öst egy 1,7 ezer milliárd dolláros fegyverprogram részeként állították elő, amelynek során 55,5 milliárdot fektettek a kutatásba és fejlesztésbe, mielőtt a repülőgép szolgálatba állt. Az F–35-ös program puszta léptéke, a várhatóan több mint 3000 gép megépítéséért hatalmas beruházásokat hajtottak végre, így a méretgazdaságosság miatt csökkenthették az egységköltséget, valamint egy magasabb technológiai színvonalú terméket eredményeztek.
Az F–35-ös és a Rafale az erőgépeiket tekintve egymás ellentétei, az F–35 F135-öse a világ legerősebb vadászmotorja, míg a Rafale M88-asa a leggyengébb. A Rafale két M88-as hajtóművet használ, ami hozzájárul azok redundanciájához, és javítja a túlélést, de a karbantartása nehezebb, mint az egymotoros repülőgépeké. Ennek ellenére a Rafale-ból az F–35-ös flottánál körülbelül 40 százalékkal nagyobbat lehet üzemben tartani, ugyanazért a költségért.
Az F–35-ösről azt állítják, hogy korábban megfigyelték a külföldi üzemeltetőit, és ezeket az adatokat visszaküldte az Egyesült Államoknak, amely képes a tengerentúli vadászgépeit működésképtelenné tenni azáltal, hogy korlátozza a hozzáférést a működési kódjaihoz.

A másik, nagy mennyiségben gyártott ötödik generációs vadászgép, a kínai J–20-as esetében a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje számára történő átadások gyorsan emelkedtek. Az idén várhatóan 80-100-at, 2024-ben pedig mintegy 120-at kapnak.

A 2023-as szállításokra vonatkozó csökkentéseken túl, hosszabb távon, több mint 20 ügyféllel az F–35-ös gyártása túl alacsony ahhoz, hogy az amerikai és a biztonsági partnereik flottáit az általuk kívánt ütemben korszerűsítsék. Jay Malave, a Lockheed Martin pénzügyi igazgatója ennek megfelelően júliusban kiemelte, hogy a teljes beszállítói láncban széles körű és jelentős beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi, évi 156 repülőgépes célon túl érdemben növelni lehessen a termelést.

Bár a repülőre vonatkozó új külföldi megrendelések jelentős többletforrásokat juttattak az F–35-ös programba, és a vadászgép folyamatosan nyeri a NATO-kompatibilis hadseregek felszerelésére kiírt tendereket a jóval kevésbé versenyképes európai negyedik generációs gépekkel szemben, a gyártást korlátozó tényezők közül többnek a megoldása évekig eltarthat. A képességek súlyos hiánya, valamint az Egyesült Államokban az ötödik generációs vadászgépek és a komplex csúcstechnológiai termékek gyártására képes szakképzett munkaerő elégtelen száma az egyik fő szűk keresztmetszet, ami az egész előállítás területén érezteti a hatását. Ez pedig elősegíti a fejlett gyártás további kiszervezését Kelet-Ázsiába.

A francia Rafale

A másik nyugati vadászgép, amely az elmúlt években jelentős megrendeléseket kapott, a francia Rafale. Náluk is tovább romlottak a gyártást aláásó ellátásilánc-problémák, és ez megnehezítette a megrendelések teljesítését. A vadászgép készítője, a Dassault Aviation ennek megfelelően július közepén arra figyelmeztetett, hogy ez a helyzet hatással lesz a repülőgépük fejlesztésére és gyártására, pedig fel kellene gyorsítaniuk az előállításukat, hogy teljesíteni tudják a vállalásaikat. Jelenleg 160 Rafale vadászgépre van megrendelésük, amelynek a nagy többsége exportra készül – a felét az Egyesült Arab Emírségeknek kell leszállítaniuk egy 2021 decemberében aláírt 19 milliárd dolláros szerződés keretében.

A Rafale kezdetben rendkívül népszerűtlen  volt, és az Algériától, Marokkótól Dél-Koreáig és Szingapúrig tartó tendereken folyamatosan alulmaradt az olyan gépekkel szemben, mint az orosz Szu–30-as, az amerikai F–15-ös és F–16-os. Sőt, a helyzete csak romlott, mivel a 2010-es évek közepén az F–35-ös exportpiacokra való belépése miatt az európai repülőgépeknek nem sok esélyük maradt arra, hogy felvegyék a versenyt a hasonló árú, ám technológiailag teljesen más ligában játszó amerikai géppel szemben.

Az összes ötödik generációs vadászrepülőre 2013 óta jellemző aktív, elektronikusan pásztázott tömbradar integrálása előtt a Rafale nem kötött exportszerződéseket. Miután beszerelték ezt a fejlett repüléselektronikát – amely lehetővé teszi a modern, hálózatközpontú csatatereken való harcot, valamint a legkorszerűbb ellenfegyverek használatát, különösen a Meteor levegő-levegő rakétát és a Scalp radarkikerülő cirkálórakétát –, olyan államokat céloztak meg, amelyek nyugati fegyverzetet akartak maguknak, de politikai okok miatt az F–35-ösök beszerzésében akadályoztatva voltak.

Leginkább olyan ügyfeleknek adtak el gépeket, amelyek megfeleltek ennek a feltételnek. Az Egyesült Arab Emírségeket például kizárták az F–35-ösök beszerzéséből, miután visszautasították az amerikai nyomást, hogy szüntessék meg az együttműködést a Huawei kínai távközlési céggel, míg Indiának, Egyiptomnak és Katarnak soha nem ajánlották fel ezt a géptípust. Annak ellenére, hogy a vadászrepülők értékesítését folyamatosan korrupciós botrányok övezték, figyelemre méltó a franciák piaci teljesítménye.

A Rafale-nek számos előnye van az F–35-össel szemben, többek között kevesebb probléma jellemzi a teljesítmény és a megbízhatóság területén. Sokkal alacsonyabb az üzemeltetési, valamint az élettartamköltsége, és ami talán a legfontosabb, a nyugati vadászgépekhez képest nagyobb szabadságot nyújt a repülőgép felhasználási módját illetően. Az Egyesült Államok ugyanis szigorúan ellenőrzi, hogy hol, hogyan és milyen célokra használják a gépeit, még a negyedik generációs repülők esetén is.

A francia gép harci potenciálja azonban nagyon messze elmarad az amerikai riválisától, és nem valószínű, hogy az európai államok belátható időn belül az F–35-össel és a J–20-assal egy súlycsoportban lévő vadászgépet fognak gyártani, ha egyáltalán terveznek ilyesmit. Az F–35-öst és a Rafale-t egyaránt érintő ellátásilánc-problémák a nyugati csúcstechnológiai gyártást több ágazatban érintő általánosabb ipari gondok közepette jelentkeznek, amelyek a Covid–19-válság óta csak súlyosbodtak Ez egyre nagyobb jelentőségű a nagy geopolitikai feszültségek idején, amikor a Nyugat ellenfelei, különösen Kína, Oroszország és Észak-Korea, gyorsan javítják a saját, fejlett fegyvergyártásuk méretét és kifinomultságát, beleértve a vadászgépek gyártását.

(Forrás: Military Watch Magazine)