Ugrás a tartalomhoz

Vázsonyi Vilmos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vázsonyi Vilmos
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1917. június 15. – augusztus 18.
ElődBalogh Jenő
UtódGrecsák Károly
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1918. január 25. – május 8.
ElődGrecsák Károly
UtódTőry Gusztáv
Születési névWeiszfeld Vilmos
Született1868. március 22.
Sümeg
Elhunyt1926. május 29. (58 évesen)
Baden bei Wien
SírhelySalgótarjáni utcai zsidó temető
Párt
  • Nemzeti Demokrata Polgári Párt
  • Polgári Demokrata Párt
GyermekeiVázsonyi János
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Vázsonyi Vilmos témájú médiaállományokat.

Vázsonyi Vilmos, születési nevén Weiszfeld Vilmos (Sümeg, 1868. március 22. – Baden bei Wien, 1926. május 29.) magyar ügyvéd, liberális-polgári demokrata politikus, miniszter. Bársony Dóra opera-énekesnő nagybátyja, Vázsonyi Endre matematikus unokatestvére.

Életpályája

[szerkesztés]

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918. októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel kiváltotta a nacionalista körök ellenszenvét. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett. Unokája, ifj. Vázsonyi Vilmos (1935–2008) az 1956-os emigráció kiemelkedő képviselője emlékezésében részletesen beszámol a családról.[1]

A párbajellenes mozgalom egyik vezetője volt, így Szüllő Gézának sem szolgáltatott elégtételt.

Írásai

[szerkesztés]
Vázsonyi János és Vilmos síremléke a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben

Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hadas Miklós-Zeke Gyula: Egy fölösleges ember élete, Beszélgetések Vázsonyi Vilmossal, Balassi, Budapest, 2012, 414 oldal

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben

Irodalom

[szerkesztés]
  • Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság, 2010. augusztus 25.
  • Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
  • Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
  • Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995
  • Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), é. n. Genius
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vázsonyi_Vilmos&oldid=26899807”