Ugrás a tartalomhoz

Esterházy Móric

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esterházy Móric
Esterházy Móric 1917-ben
Esterházy Móric 1917-ben
Magyar Királyság 20. miniszterelnöke
Hivatali idő
1917. június 15. – augusztus 20.
UralkodóIV. Károly
ElődTisza István
UtódWekerle Sándor
Magyar Királyság tárca nélküli minisztere (ügyköri megnevezés nélkül)
Hivatali idő
1918. január 25. – május 8.

Született1881. április 27.[1]
Oroszlány, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1960. június 26.[1] (79 évesen)
Bécs, Osztrák Köztársaság
Pártpártonkívüli

SzüleiSchwarzenberg Franciska Paula
Esterházy Miklós
HázastársaKárolyi Margit (1918–1960)
Gyermekei
  • Esterházy Mátyás
  • Esterházy Marcell Gyula
  • Esterházy Menyhért Alajos
  • Esterházy Mónika Margit
Foglalkozás
Valláslatin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Móric témájú médiaállományokat.

Gróf galántai és fraknói Esterházy Móric (Majkpuszta, 1881. április 27.Bécs, 1960. június 26.) magyar arisztokrata politikus, császári és királyi kamarás (1905), az Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztese (1916), valóságos belső titkos tanácsos (1916), miniszterelnök (1917), Esterházy Péter író nagyapja.

Családja

[szerkesztés]

Édesapja gróf Esterházy Miklós Móric (1855–1925), császári és királyi kamarás, 1887–1918-ban a főrendiház tagja, a Magyar Katolikus Kör elnöke (1891–1897) és a Szent István Társulat társelnöke (1893–1911), édesanyja Schwarzenberg Franciska hercegnő (1861–1951), Schwarzenberg Adolf törökverő győri hős leszármazottja. A szülők 1880. április 14-én, Bécsben kötöttek házasságot, amelyből öt gyermek született: Móric, Esterházy Alajos (1883–1916), Esterházy Polyxena (1886–1976), Esterházy Ida (1891–1948) és Esterházy Valentine (1898–1942).

Esterházy Móric 1918. március 23-án, Budapesten vette feleségül Károlyi Margit grófnőt (1896–1975), akinek tőle négy gyermeke született: Esterházy Mátyás (1919–1998), Esterházy Marcell (1920–1945), Esterházy Menyhért (1922–1954) és Esterházy Mónika (1928–2015).

Élete

[szerkesztés]

Tanulmányait a szülői háznál kezdte, 1895–1899 között a győri bencés gimnázium magántanulója, majd 1899 és 1904 között a budapesti és az Oxfordi Egyetem hallgatója volt. Itt ismerte meg Lord Halifaxot (teljes nevén: Edward Frederick Lindley Wood, Halifax Earlje), – Anglia későbbi külügyminiszterét – akihez szoros barátság fűzte. Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett Európában és Észak-Amerikában. 1905-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a főrendiházban foglalt helyet. A következő évben az ifj. Andrássy Gyula gróf lemondásával megüresedett tőketerebesi kerületben független 67-es programmal szerzett mandátumot, s ugyanitt 1910-ben és 1918-ban is elnyerte a választók bizalmát. Az első világháborúban önkéntesként harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. 1917-ben előbb tartalékos századossá, június 15-én pedig, Tisza István menesztése után IV. Károly király miniszterelnökké nevezte ki, de nemsokára rá, alig két hónapos kormányzás után lemondott. A kormányát követő Wekerle-kabinetben 1918. január 25-től május 8-ig tárca nélküli miniszteri (ténylegesen: népegészségügyi) posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével bízták meg. A Tanácsköztársaság alatt a csákvári földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain.

Esterházy Móric

A politikába 1931-ben tért vissza ismét, amikor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben jelöltséget vállalt a tapolcai kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké.[2] Széles körű bel- és külföldi publikációival keltett feltűnést. Pártjában már a kezdetekben nagy tekintélyre tett szert, elnyerte annak bizalmát, amelynek köszönhetően tagja lett a 33-as Országos Bizottságnak, ahol gyakori felszólalásaival többször sikerült az adófizetők és általában a magángazdaság érdekében jelentős könnyítéseket elfogadtatnia. Kezdeményezésére vezethető vissza egy, a részvényjog reformját célzó mozgalom megalapítása és az uzsoratörvény-javaslat. Az 1939 és 1944 között az Egyesült Keresztény Párt képviselőjeként a Magyar Élet Pártjának Zala vármegyei listájáról jutott be a Képviselőházba. Támogatta Kállay Miklósnak a második világháborúból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a Gestapo (német titkos államrendőrség) 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta. Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később Sopronkőhidán raboskodott. 1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza Magyarországra. 1951-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Heves megyei Hortra telepítették ki. Internálása alatt sírásóként dolgozott. 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő négy évét, ahol 1960-ban hunyt el. Mariazellben nyugszik.

Miniszterelnöksége

[szerkesztés]
Esterházy (jobb szélen) és kormánya a Szent István-napi körmeneten, 1917-ben

A Ferenc József halála után trónra lépő új, a politikai ügyekben még kevésbé tájékozott IV. Károly király már 1917 januárjában is felvetette Tisza István menesztését, de erre akkor nem került sor. Miután a király április 28-i utasítása után sem tudott a kormány a népjóléti intézkedésekről és a választójog kiterjesztéséről javaslatot előterjeszteni, az uralkodó lemondásra szólította fel Tiszát, amit ő május 23-án be is adott. Ezután Károly király több párttal tárgyalt, mindvégig eredménytelenül. Az Alkotmánypárt és Apponyi Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártja, azon belül is ifj. Andrássy Gyula és Wekerle Sándor került előtérbe. Sokak meglepődésére június 8-án a politikai életben kevéssé ismert 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel IV. Károly kormányalakításra, így jött létre a magyar politikai élet első kisebbségi kormánya, de amelybe jobbára Andrássy hívei kerültek, de a mérsékelt ellenzék másik két pártja egy-egy, valamint a baloldali ellenzék is két tárcát kapott. A kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Célkitűzései, elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztés, a Nemzeti Munkapárt parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott. A földmunkás szakegyesületek alapszabályainak jóváhagyására nehezen, míg a bányászokéra egyáltalán nem lehetett rábeszélni. A tervek között szerepelt még az üzemek militarizálásának enyhítése, de a gyakorlatban ez sem valósult meg. Egymást követték a kudarcok, amivel a kormány elvesztette a tekintélyét. A kiútra kétféle megoldás volt elképzelhető. Az egyik, hogy szövetségbe lépnek Tiszával, vagy a képviselőház feloszlatásával és a nép segítségével rákényszerítik a munkapártra a mérsékelt reformokat, de Esterházy mindkét lehetőség elől kitért, és augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A másnap kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját. Esterházy Móric és kabinetje hivatalosan augusztus 23-ig maradt hivatalban.

Emlékiratai

[szerkesztés]
  • Gróf Esterházy Móric emlékiratai; szerk. Forgács József; magánkiad., Oroszlány, 2021
Elődje:
Tisza István
Utódja:
Wekerle Sándor

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Zalahegyi Zoltán. „Gróf Esterházy Móric és Győr - Biczó Zalán könyvéről és a győri Esterházy-emléktábláról”, Jog-Állam-Politika, 2021, Szakcikk Adatbázis (Hozzáférés: 2024. március 24.) (magyar nyelvű) „JÁP, 2021/3., 163-166. o.” 
  2. Gróf Esterházy Móric a demokráciáról és a korrupcióról, Tapolca, 1931. julius 12., huszadikszazad.hu

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]