Szerotonin
Szerotonin | |||
IUPAC-név | 5-hidroxitriptamin vagy 3-(2-aminoetil)-1H-indol-5-ol | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 50-67-9 | ||
PubChem | 5202 | ||
MeSH | Serotonin | ||
| |||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | N2OC10H12 | ||
Moláris tömeg | 176,215 g/mol | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
R mondatok | R20/21/22, R36/37/38[1] | ||
S mondatok | S26[1] | ||
LD50 | 60 mg/kg (egér, szájon át) 81 mg/kg (egér, intravénás)[2] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A szerotonin (5-hidroxitriptamin [angol: 5-hydroxy-tryptamine], rövidítve: 5-HT) egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtjei állítanak elő.
Magyarázat
[szerkesztés]Maurice M. Rapport, Arda Green és Irvine Page izolálta és nevezte el 1948-ban a latin serum (savó), a szanszkrit sarás (híg) és a görög tonosz (τόνος = feszítés, erőlködés) szóból.[3]
A szerotoninnal kapcsolatos tudásunk meglehetősen hiányos, de úgy hisszük, hogy fontos szerepet játszik a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, alvás, valamint az étvágy szabályozásában. Az alacsony szerotonin-szint minden bizonnyal közrejátszik a depresszió, migrén, fülzúgás, fibromyalgia (krónikus, egész testben szétterjedő fájdalom), bipoláris zavar, OCD, valamint idegi zavarok kialakulásában. Ha az agytörzsi neuronok, amelyek szerotonint (szerotonerg idegsejtek) állítanak elő, abnormálisan fejlődnek, fennáll a hirtelen csecsemőhalál (SIDS – Sudden Infant Death Syndrome) bekövetkezése – értelemszerűen csak csecsemőknél.
Biokémia
[szerkesztés]A szerotonint főként a gyomor-bél rendszer állítja elő, nagyjából 90%-os elsőbbséggel, és legnagyobb része a vérlemezkékben és az agyban (főként a hipotalamuszban) tárolódik.
A triptofán nevű aminosavból jön létre, rövid metabolizációs folyamat révén, melyben két enzim vesz részt, név szerint a triptofán hidroxiláz (TPH) és a DOPA-dekarboxiláz (DDC). A TPH két formában létezik (TPH1, TPH2), és bizonyított, hogy kapcsolatban áll az idegességgel, depresszióval és a premenstruációs szindrómával (PMS).
A szájon át bevitt szerotonin nem fejt ki közvetlen hatást a központi idegrendszerre, mivel nem képes átlépni az érfalon, bár a TPH és metabolitja, az 5-hidroxitriptofán (5-HTP), amiből a szerotonin (5-HT) létrejön, képes erre. Intravénásan adva is hatástalan, mert nem jut át a vér-agy gáton.
Bomlástermékei közül az egyik az 5-hidroxiindolecetsav, mely a vizelettel távozik a testből. A szerotonin és az 5-HIAA bizonyos tumornál és ráknál extrém mértékben távozik a vizelettel, s így közvetetten alkalmas e betegségek teszteléséhez.
Farmakológia
[szerkesztés]A szerotonin farmakológiája hihetetlenül komplex, és legalább 7 szerotoninreceptor családot ismerünk, melyek mind a test különböző részeiben helyezkednek el, és különböző válaszreakciókért felelnek. Mint a többi neurotranszmitternél, az 5-HT-nél is nehéz pontosan behatárolni, hogy miként hat a hangulatra, tudatállapotra, és a tudatosságra.
Az egyik út a megértéshez az MDMA (ecstasy), mely masszív szerotonin-kibocsátást idéz elő, valószínűleg a visszavételt gátolva.
Az MDMA hatásai, a szinapszisba áramló szerotonin által:
Az MDMA emellett noradrenalin-kibocsátást, és kis mennyiségben dopamin-kibocsátást is előidéz. A szerkezetileg hasonló MDEA hatására látszólag csak szerotonin-kibocsátásra készteti az agyat, és hiányzik az erős stimuláns hatás. Az MDMA egyébként hatékony a Parkinson-kór tüneteinek enyhítésében, jóllehet ezt a hatását valószínűleg a dopaminnak köszönheti, mintsem a szerotoninnak.
Receptorok
[szerkesztés]5-HT1
[szerkesztés]Csökkenti a cAMP szintjét. Aktivációja hatására vazokonstrikció, neuronális gátlás, vazomotor központ gátlása figyelhető meg.
- 5-HT1A-receptor agonistai:
- 5-HT1B/D-receptor agonistái (migrénes roham kezelése):
- szumatriptán, naratriptán, rizatriptán, zolmitriptán, eletriptán, almotriptán, frovatriptán: érszűkítő és a neurogén gyulladást gátló hatás a dura materben.
- ergotamin: parciális agonsta az 5-HT1B/D- és az α-adrenerg receptorokon. Migrénes roham kezelésére ma már ritkán adják, erős méh-izomzat összehúzó hatása miatt szülés utáni vérzések csillapítására használható (terhesség alatt kontraindikált, mert vetélést okozhat).
- dihidroergotamin: α-receptorokon antagonista hatás; migrénes rohamra szubkután, intramuszkuláris, intravénás és nazálisan is alkalmazható
5-HT2
[szerkesztés]Emeli az IP3 és a DAG szintjét. Aktivációja hatására simaizmok kontrakciója (bronchusok, méh, belek), vérlemezkék aktivációja/aggregációja, NO-mediált értágulat (vázizomzat, agyhártyák) figyelhető meg.
- 5-HT2A/2C-receptor parciális agonistája:
- LSD (lizergsav-dietilamid): hallucinogén hatású abúzusszer
- 5-HT2A/2C-receptor-antagonisták:
- ketánszerin, ritanszerin: vazospazmusokra
- pizotifén: migrén profilaxisában
- metiszergid
- cproheptadin
- mianszerin, mirtazapin: depresszió kezelése
- klozapin, olanzapin, risperidon, szertindol: atípusos antipszichotikumok
5-HT3
[szerkesztés]Nem-szelektív kationcsatornákat szabályoz. Az úgynevezett kemoszenzitív-triggerzóna ingerlésében (közvetve: hányás), érző idegvégződések aktivációjában (pl.: fájdalom, viszketés) játszik szerepet.
- 5-HT3-receptor-antagonisták:
- ondanszetron, tropiszetron, graniszetron, dolaszetron: főleg citosztatikus kezelés során használt antiemeticumok (hányáscsillapítók).
- aloszetron
- galanolakton
5-HT4
[szerkesztés]Növeli a cAMP szintjét. Aktivációja hatására neuronális serkentés, pozitív kronotrop és inotrop hatás figyelhető meg.
- 5-HT4-receptor agonistái:
- cizaprid, metoklopramid: prokinetikushatású szerek, a gyomor motilitását fokozzák. A nyelőcső és a gyomor közti záróizom tónusának növelése miatt alkalmasak reflux-betegség kezelésére is.
- metoklopramid: a dopamin D2-es receptorán is antagonista; antiemeticum
- tegazerod (parciális agonsta)*
5-HT5,6,7
[szerkesztés]Kevésbé karakterizált receptorcsaládok.
Szerotonin szindróma
[szerkesztés]Életveszélyes állapot, az 5-HT1A és valószínűleg az 5-HT2 szerotonin-receptor túlingerlése váltja ki. Tünetei: A szindróma zavarodottsággal, hasmenéssel, lázzal, mozgáskoordinációs zavarokkal, halálfélelemmel, vizuális hallucinációkkal, nyugtalansággal, hidegrázással, izzadással, kontrollálhatatlan izgatottsággal, reszketéssel vagy remegéssel, rángatózással járhat.
A leggyakrabban az alábbi szerek vagy ezek kombinációi vezetnek szerotonin-szindrómához:[4]
- Szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI): citaloprám, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, szertralin
- Szerotonin és noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI): venlafaxin, trazodon
- Szerotonin Modulátor és Serkentők (SMS): vortioxetin, vilazodone
- Bupropion
- Fájdalomcsillapítók: fentanil, tramadol
- Migrén ellenes szerek: szumatriptán, zolmitriptán
- L-[triptofán] aminosav
- Hangulatstabilizáló: lítium
- Hányáscsillapítók: graniszetron, metoklopramid, ondanszetron
- Köhögéscsillapítók: dextrometorfán
- Növényi készítmények: ginzeng és orbáncfű
- Drogok: LSD, Ecstasy, amfetamin, meszkalin
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich) (hidroklorid)
- ↑ Szerotonin (ChemIDplus)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 131. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ A szerotonin-szindróma. [2014. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.)
Források
[szerkesztés]- Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó lapok
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Serotonin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.