Kannibalizmus (zoológia)
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A zoológiában a kannibalizmus olyan cselekedet, amely során egy egyed részben vagy egészben elfogyasztja a faja egy másik példányát. A kannibalizmus gyakori ökológiai kölcsönhatás az állatvilágban, és több mint 1500 faj esetében ismert példa az előfordulására [forrás?] (ez az adat 1981-ből származik és valószínűleg alábecsült érték).
Eltérően attól, ahogy korábban gondolták, a kannibalizmus nem csak rendkívüli élelemhiány vagy mesterséges körülmények esetén fordulhat elő, természetes körülmények között is megtörténik a különböző fajoknál.[1][2][3] A tudósok igazolták, hogy a kannibalizmus a természetes életközösségekben mindenütt ismert. Különösen jellemző a vízi életközösségekre, melyekben az élőlények közel 90%-a valamikor az életciklusa során részt vesz a folyamatban. A kannibalizmus nem korlátozódik a húsevő fajokra, a növényevők és az üledékevők között is előfordul.[4]
Szexuális kannibalizmus
[szerkesztés]A szexuális kannibalizmus a kannibalizmus egyedi esete, melynél a nőstény egyed megöli és elfogyasztja ellenkező nemű fajtársát a párosodás előtt, alatt vagy után. Ritkább esetben előfordul, hogy a szerepek felcserélődnek.[6][7] A szexuális kannibalizmust többek között feljegyezték a vöröshátú pók, a fekete özvegy pók, az imádkozó sáska és a skorpió nősténye esetében.
Méreten alapuló kannibalizmus
[szerkesztés]A méreten alapuló kannibalizmus, mely esetében a nagyobb példány fogyasztja el kisebb fajtársát, jóval gyakrabban fordul elő. Az ilyen méreten alapuló populációknál a kannibalizmus az egyedpusztulás 8 (például a Belding-ürge esetében) – 95%-át (például a szitakötőlárvák esetében) okozhatja,[8] tehát alapvető és fontos tényező a populáció[9] és a közösségdinamika szemszögéből.[10] A méreten alapuló kannibalizmus gyakran figyelhető meg a természetben a különféle taxonoknál.
Utódok elfogyasztása
[szerkesztés]A kannibalizmus egy másik gyakori formája az utódokkal való táplálkozás, amikor a felnőttek saját fajuk utódait (néha a saját utódaikat) fogyasztják el.
Klasszikus példái között előfordul olyan, csimpánzokkal kapcsolatos eset, amelynél a felnőtt hímek csoportjai megtámadták és megették az utódokat,[11][12][13] de a kannibalizmus e formája a macskákra,[14] a kutyákra,[15] a hörcsögökre,[16] a páviánokra, a medvékre,[17] az oroszlánokra,[18][19][20] valamint a halak egyes fajtáira is jellemző.
A halaknál többnyire az alábbiak figyelhetők meg:
- az összes utód elfogyasztása, amikor a szülő valamennyi ivadékot megeszi
- az utódok egy részének elfogyasztása, például a kis géb (Potamoschistus minutus) képes a tojások 40%-át megenni anélkül, hogy a szaporodás sikerét csökkentené.[21]
A mezőgazdasági területeken ismert tény, hogy a házi sertések képesek megenni a saját utódaikat, ami jelentősen hozzájárul a malacok elhullásához.[22][23]
Méhen belüli kannibalizmus
[szerkesztés]A méhen belüli kannibalizmus a húsevő fajoknál tapasztalható, melyeknél a megtermékenyítés során több embrió jön létre, de csak egy születik meg. A nagyobb vagy erősebb példány ugyanis képes kevésbé fejlett testvérével táplálkozni. Egyes esetekben a magzat fogyaszja el embrió testvérét (adelfofágia).
A tojásokkal szaporodó gerinceseknél a méhen belüli kannibalizmus megfelelője az oofágia, a tojásokkal való táplálkozás.[24]
A méhen belüli kannibalizmus ismert a heringcápák[25] és a foltos szalamandra esetében,[26] de egyes csontos halaknál is előfordul.[24] A karbon időszaki tengerimacska-alakúak közé tartozó Delphyodontos dacriformesről azt feltételezik, hogy szintén képes volt a kannibalizmus e formájára, az újszülöttek (vagy talán elvetélt példányok) éles fogai és a beleikben levő ürülék legalábbis erre enged következtetni.[27]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225‑251. o.
- ↑ Laurel, R. Fox (1975). „Cannibalism in natural populations. Annual Review of Ecology and Systematics” 6, 87‑106. o.
- ↑ Cannibalism: Ecology and evolution among diverse taxa. New York: Oxford University Press (1992)
- ↑ Laurel R. Fox, (1975). „Cannibalism in natural populations”. Annual Review of Ecology and Systematics 6, 87‑106. o.
- ↑ Mike Maxwell: Sexual cannibalism, mate choice, and sperm competition in praying mantids. (Hozzáférés: 2009. június 24.)[halott link]
- ↑ Kenwyn Blake Suttle: The Evolution of Sexual Cannibalism. University of California, Berkeley, 1999. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Min-Li Tsai & Chang-Feng Dai (2003). Cannibalism within mating pairs of the parasitic isopod Ichthyoxenus fushanensis (abstract page). Journal of Crustacean Biology 23 (3), 662–668. o. DOI:10.1651/C-2343. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Polis, G. A. (1981). „The evolution and dynamics of intraspecific predation”. Annual Review of Ecology and Systematics 12, 225–251. o.
- ↑ Claessen, David, A. M. De Roos, and L. Persson (2004). „Population dynamic theory of size-dependent cannibalism”. Proceedings of the Royal Society of London Series B-Biological Sciences 271 (1537), 333–340. o.
- ↑ Rudolf, V. H. W. (2007). „Consequences of stage-structured predators: Cannibalism, behavioral effects and trophic cascades”. Ecology 88, 2991–3003. o.
- ↑ (1999) „Infanticide in chimpanzees: Review of cases and a new within-group observation from the Kanyawara study group in Kibale National Park”. Primates 40 (2), 337–351. o.
- ↑ Wilson, M. L., W. R. Wallauer, and A. E. Pusey (2004). „New cases of intergroup violence among chimpanzees in Gombe National Park, Tanzania”. International Journal Of Primatology 25 (3), 523–549. o.
- ↑ Watts, D. P., J. C. Mitani, and H. M. Sherrow (2002). „New cases of inter-community infanticide by male chimpanzees at Ngogo, Kibale National Park, Uganda”. Primates 43 (4), 263–270. o.
- ↑ Hartwell, S,: Cats that kill kittens. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Does a mother dog sometimes eat her new pups?. WikiAnswers.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Does the male hamster eats their own babies or the female?. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Germany denied Knut sequel as polar bear eats cub. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Packer, C. (2001). „Infanticide is no fallacy”. American Anthropologist 102 (4), 829. o.
- ↑ Bertram, B.C. (1975). „Social factors influencing reproduction in wild lions”. Journal of Zoology 177, 463–482. o.
- ↑ Lion Cannibalism Awes Trailists and Guides Alike. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Bioone Online Journals - Parents Benefit From Eating Offspring: Density-Dependent Egg Survivorship Compensates For Filial Cannibalism. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Lay, Donald C.: Management Tips to Reduce Pre-Weaning Mortality. Forthy-Sixth Annual North Carolina Pork Conference. North Carolina State University, 2002. [2007. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ Harris, M.J., Li, Y, Gonyou, H.W.. „Savaging in gilts and second parity sows: a study of seven commercial farms” (PDF). Journal of Animal Science 79, Article 62. o. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ a b Crespi, Bernard, Christina Semeniuk (2004). „Parent-Offspring Conflict in the Evolution of Vertebrate Reproductive Mode”. The American Naturalist 163 (5), 635–654. o. DOI:10.1086/382734.
- ↑ Hamlett, William C., Allison M. Eulitt, Robert L. Jarrell, Matthew A. Kelly (1993). „Uterogestation and placentation in elasmobranchs”. Journal of Experimental Zoology 266 (5), 347–367. o. DOI:10.1002/jez.1402660504.
- ↑ Stebbins, Robert C., Nathan W. Cohen. A Natural History of Amphibians. Princeton, NJ: Princeton University Press, 9. o. (1995). ISBN 0-69110-251-1
- ↑ Lund, R. (1980). „Viviparity and intrauterine feeding in a new holocephalan fish from the Lower Carboniferous of Montana”. Science 209, 697‑699. o.
Források
[szerkesztés]- Cannibalism: Ecology and Evolution of Cannibalism among Diverse Taxa. New York: Oxford University Press, 361. o. (1992). ISBN 0198546505
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cannibalism (zoology) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]Magyar nyelven
[szerkesztés]- Kannibalizmust figyeltek meg orangutánoknál, 2009. május 21. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
Angol nyelven
[szerkesztés]- Thompson, Andrea: Why Some Animals Eat Their Offspring, 2007. november 14. (Hozzáférés: 2009. június 24.)