Dinó-rejtek

Dinó-rejtek
A Dinó-rejtek bejárata
Hossz	843 m
Mélység	115 m
Magasság	4 m
Függőleges kiterjedés	119 m
Tengerszint feletti magasság	239 m
Ország	Magyarország
Település	Csobánka
Földrajzi táj	Pilis hegység
Típus	hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám	4830-8
Elhelyezkedése
Dinó-rejtek Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 37″, k. h. 18° 56′ 39″47.643533333333, 18.944233333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Dinó-rejtek témájú médiaállományokat.

A Dinó-rejtek Csobánkán, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található egyik barlang. Érdekessége, hogy felső szakasza hárshegyi homokkő és alatta lévő karsztos kőzet határán alakult ki. A barlang nagy része 2015 óta tárult fel, az új részt felfedező kutatók a barlangot Kiss Péter-barlangnak nevezik, Kiss Péter magyar hegymászó emlékére.

Leírás

A Csobánkai-nyeregből az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék Ω, azaz kék barlang jelzésű turistaútján közelíthető meg. A Ziribár-hegy délkeleti tövében, Csobánka központjától nyugatra, körülbelül másfél kilométerre található. A Macska-barlang közelében, attól körülbelül 70–75 méterre nyílik. A Tavasz-kunyhótól körülbelül 15 méterre, egy homokkőfal (középkori vagy még régebbi kőfejtő) tövében van a bontással átalakított bejárata. A helyét barlangjellel jelölik a turistatérképek.

Oligocén, hárshegyi homokkő és dachsteini mészkő határán alakult ki a bejárat és a barlang felső kuszodája. A járatok zöme azonban már az alatt, a karsztosodó kőzetben található. Különlegessége a homokkő fedőréteg miatti szokatlan képződmények, pl. szőnyegszerű baritkristály-bevonatok, a Mindenszentek-teremben a faltól független, átvilágítható gipszkéreg, de a hévizes barlangokban egyébként megszokott borsókő minden változata ugyancsak megtalálható.

A barlang jelenleg 843 méter hosszú és 115 m mély. Mélypontja 30 méterrel mélyebben van, mint a Macska-barlang mélypontja.

A barlang – akárcsak a Macska-barlang – alsó bejáratként huzatol, télen befelé, nyáron kifelé. A nyáron kilépő huzat meleg idő esetén a denevérnyílásnál vagy akár a bejárat előtti bevágásban is jól érezhető. A huzat széndioxidtartalma magas, 1% feletti, ami arra enged következteteni, hogy a barlang (akárcsak a Macska) egy jelentősebb, még nagyrészt ismeretlen barlangrendszerhez tartozik.

Denevérek is előfordulnak benne, de jelentéktelen számban. A kis patkósdenevér, a nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a barlangban. A barlang nem látogatható, le van zárva.

1972-ben volt először Dinó-rejteknek nevezve a barlang az irodalmában. Ezt a nevet a barlangbejáratot felfedező csapat adta neki a csapat egyik tagjának Dinó beceneve miatt. Előfordul a barlang az irodalmában Borz-alom barlang (Holl 1988) (van egy hasonló nevű barlang, a Borzalom-barlang), Dino-rejtek (Baja 1998), Dinó-rejtek barlang (Csernavölgyi 1972), Dínórejtek (Csanádi 1998) és Kiss Péter-barlang (Takácsné 2017) neveken is.

Kutatástörténet

1971-ben a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport kutatta a barlangot. Az 1971. évi csoportjelentésben az olvasható, hogy a Macska-barlangtól néhány méterre lévő, névtelen kis barlangban is kutattak és 8–12 m-t jutottak előre benne. Tervezték, hogy még abban az évben elkészítik a barlang térképét. Az 1972. évi csoportjelentésben az van írva, hogy a hosszú-hegyi munkaterületükön, a Macska-barlang közelében feltártak egy kb. 40 m hosszú barlangot, amelynek a Dinó-rejtek barlang nevet adták. Az 1972. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott a feltárás híre, de a kiadványban az lett publikálva, hogy a barlang a Dinó-rejtek nevet kapta.

Az 1974-ben megjelent, Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között van a Dinó-rejtek. A Pilis hegység barlangjait leíró rész szerint 1972-ben tárták fel a Vörös Meteor Tektonik Barlangkutató Csoport tagjai a Macska-barlang közelében lévő Dinó-rejteket, amelynek hossza kb. 40 m. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Dinó-rejtek a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Csobánkán helyezkedik el. A Macska-barlang és a Tavasz kunyhó közelében van bejárata. A barlang 40 m hosszú és bivakolásra alkalmas. A kézirat barlangról szóló része 1 irodalmi mű alapján lett írva.

A Dinó-rejtek elején elhelyezett ajtó

Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Pilis hegység barlangjai között a barlang Dinó-rejtek néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A Karszt Barlangkutató Csoport 1985-ös jelentésében arról lehet olvasni, hogy a szakemberek megítélése szerint nagyon valószínű, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Macska-barlanggal. Bizonyított geológiai összefüggés azonban nincs a két barlang között. A Macska-barlangtól 70 m-re található és kb. 8 m-rel magasabban van a Dinó-rejtek bejárata a Macska-barlang szintjétől. Majdnem végig kuszoda jellegű a Dinó-rejtek. A csoport a barlang bejárásakor azt állapította meg, hogy az egy régi kaverna, amely a leszakadt kőtömbökkel nagyon feltöltődött.

A barlang alja a törmelék tetejéből áll és a barlang mennyezete azonos a kaverna főtéjével. A barlangról majd egy pontos barlangtérképet kell rajzolni, amely alapján megfigyeléseket lehet végezni és amely a későbbi kutatás irányát is meghatározhatja. 1985-ben a csoport eltávolította a barlangbejáratból a laza kőtömböket és aránylag kényelmes helyet készített a későbbi bontáshoz, valamint a barlang felméréséhez. A bejárat megtisztításával tette meg a csoport az első lépéseket azért, hogy bizonyíthassák az összefüggését a Macska-barlanggal.

Az 1987-es csoportjelentés alapján az 1987. évi kutatótáborukkor és máskor is felkeresték a körülbelül 25–30 méter hosszú kuszodát és a csoport nagy mennyiségű szemetet távolított el innen, valamint elkezdte felmérését. A Papp Ferenc Barlangkutató Csoport tagjai 1988-ban felmérték az általuk Borz-alom barlangnak nevezett, kis barlangot és egy alaprajzi barlangtérképet, metszeteket és a Macska-barlanggal közös metszetet szerkesztettek és rajzoltak. A felmérést Dolánszky György vezette és részt vett benne a csoport majdnem összes fiatal tagja. Balázs Béla és Kárpát József 1990-ben felmérték a Dinó-rejteket, majd a felmérés alapján elkészült a barlang alaprajz térképe.

A Kárpát József által 1991-ben írt összeállításban meg van említve, hogy a Dinó-rejtek (Csobánka) 60 m hosszú és 4 m mély. Az 1991-ben kiadott, A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban az van írva, hogy 1972-ben tárták fel a Macska-barlang közelében a Vörös Meteor barlangkutatói a kb. 40 m hosszú üregét. A Budapesti Denevérvédelmi Csoport 1992-től kezdte vizsgálni denevérállományát. 1992 óta lett megfigyelve a barlangban a nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér. 1993-ban találtak benne először kis patkósdenevért. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1996. évi barlangnapi kiadványában meg van ismételve az 1991-ben megjelent útikalauz barlangleírása.

A Dinó-rejtek bejárata

A denevérfaunisztikai vizsgálat eredményéről 1998-ban Csanádi Dávid számolt be a Denevérkutatás című kiadványban. Csanádi Dávid tanulmánya szerint Budapest vonzáskörzetében van a barlang és hétvégente kirándulók százai keresik fel a környékét. A barlangot kevesebben látogatják, mint a Macska-barlangot, mert a meredek emelkedő, amely felett nyílik a barlang és a zsombolyszerű bejárat riasztóan hat a barlangi tapasztalattal nem rendelkező turistára. A barlang rövid, végig kúszva kell bejárni és csak egy-két helyen lehet feltérdelni benne. 1992 óta évente több alkalommal végeztek monitoring jellegű vizsgálatot a barlangnál. Párzóhelyként és téli szállásként használják különböző denevérfajok. Kis egyedszámú kis patkósdenevér kolónia található itt rendszeresen. A barlang denevérállománya állandó és a barlangot egyelőre nem kell fokozottan védeni. A barlang könnyebben lezárható lenne, mint a Macska-barlang, de nem kell lezárni, mert a Dinó-rejteket kevesen látogatják.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Pilis hegységben található Dino-rejtek az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2000. évi Karsztfejlődésben az olvasható, hogy a Hosszú-hegy délkeleti végén nyíló barlang a késői oligocén–késői miocén idején alakult ki. A dachsteini mészkő és a hárshegyi homokkő réteghatárán történt oldódás a barlangban és baritkristályok váltak ki a barlang homokkőből álló mennyezetén. A Pilis hegység néhány barlangját és édesvízi mészkő előfordulásait bemutató ábrán szerepel a barlang. Az ábra szerint 200 méter és 250 méter közötti tengerszint feletti magasságban, a Macska-barlang felett helyezkedik el a barlang.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Pilis hegységben található Dino-rejtek a felügyelőség engedélyével látogatható. 2014–ben a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület tagjai felfigyeltek rá, hogy nyáron nagy huzat érkezik ebből is és Macska-barlangból is, és a huzat forrását a barlangokban is megtalálták. A Macska-barlangra azonban másoknak volt engedélye, ezért csak a Dinó-rejtek maradt számukra. Szpeleopolitikai feszültségek miatt a Szent Özséb BKE kérésére a semleges Finta Gábor kutatásvezető kért kutatási engedélyt, így eleinte az ő neve alatt láttak munkához.

A kutatás a huzatot követve történt, kezdetben a barlang széles, lapos kuszodája közepén lefelé bontva. Azonnal kiderült, hogy a barlang nem egy tágas folyosó feltöltődéseként alakult ki, hanem eleve ilyen keskeny, a homokkő főte alatti széles járat aljzata alatt 1 m-en belül megjelent a szálban álló mészkő, benne a továbbvezető járattal. A kibontott törmelék azonban hamarosan már nem volt elhelyezhető, mert a kuszodában elfogyott a hely, ezért a felszíntől kezdve (a bejárati törmelékdombba utcát vágva) kitágították a járatot, többszáz m³ törmeléket kitermelve. Ez a munka egy éven át tartott, szinte minden hétvégén, végül 2015 őszén (Mindenszentek ünnepén) bejutottak a Mindenszentek-terembe. A szabad járat kezdetét, ahol egy szűk és veszélyes omladék-átbújás maradt, a halottak napjára utalva "Holtak-kapuja" névvel illették. Egy héttel később túljutottak a mélyponton, és elérték az Ikrás-aknát (majd hamarosan az ún. Rakottkrumpli-ágat is), ezzel feltárult a barlang 30 m mélységig, és hossza megnégyszereződött, azonban térfogata sok nagyságrenddel nőtt meg. Egy kuszodából egy állva járható, és különleges képződményekben gazdag barlang lett. (Az egyesület szerint ez tette indokolttá az új névadást is.)

2017-ben a barlang kutatása sikerrel folytatódott, több lépcsőben feltárult a számos videóval és cikkel is dokumentált mélyebb szint, egészen 65 m mélységig, ennek a szakasznak a legtágasabb része a képződményekben különösen gazdag Négyéves-terem, de az új rész inkább a szűk hasadékokról híres. A barlang 2017-ben elérte a jelenlegi méreteit. Kutatása napjainkban is folyik, az egyik mélyponton, a Feneketlen-hasadékban a ledobott kő 10 másodpercig pattog - itt egy mérőszalagra kötött súlyt 23 m mélységig sikerült leengedni. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Dinó-rejtek (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Kiépítése

A barlang új részeinek veszélyessége és sérülékenysége miatt az Ikrás-akna felfedezése után (2015-ben) a Holtak Kapuját a felfedezők alaposan beomlasztották, itt lényegében visszaállt a kutatás előtti állapot. A terv már ekkor is az volt, hogy ezt egy alapos, szakszerű, példamutató kiépítés fogja követni.

2016-ban a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízást adott a felfedező Szent Özséb barlangkutató Egyesület részére a barlang ajtóval való lezárására. A barlang előtti, törmelékbe vágott, 3–4 m mély "utcát" az Igazgatóság félig betemettette, hogy az ne legyen életveszélyes. (Az Egyesület szerette volna az "utcát" inkább felfalazni és beboltozni, és az ajtót kijjebb elhelyezni, hogy a barlang előtere is védetté váljon, de ezt az Igazgatóság nem engedte.)

A lezárás elkészítése mellett az Egyesület - a barlangra kiváncsi kollegák és szimpatizánsok nagyszámú csapatával kiegészülve - önszorgalomból kényelmesen tágra kibontotta a Holtak-kapuját, és felszínre termelte onnan az összes törmeléket, majd itt helyben talált kövekből rakott, kevés betonnal összefogatott "természetes jellegű" támfallal megszüntette az omlásveszélyt, és az Ikrás-aknába tüzihorganyzott létrát szerelt, hogy a képződmények ne taposódjanak le a kötélen való közlekedés során.

Ez tette lehetővé a további, hatékony feltáró kutatást, és így a 2017-es felfedezéseket.

A Kiss Péter-barlang név

Kiss Péter 2004-ben - akkor még csak teljesítménytúrázóként - csatlakozott az akkor még igen friss Szent Özséb Barlangkutató Egyesülethez, és éveken keresztül annak legaktívabb tagjai közé számított, számos felfedezésben vett részt, eleinte főleg a Pilisben. Innen indult ki barlangász majd abból a hegymászó pályafutása, amely 2013-ban a Kanchendzöngán tragikus véget ért. A Szent Özséb Barlangkutató Egyesület már akkor elhatározta, hogy egy barlangot fog róla elnevezni, azonban az ezt követő első komolyabb felfedezésükre 2015-ig kellett várni. A "Kiss Péter-barlang" név ellen azonban a barlang bejárati kuszodáját 1972-ben felfedező egykori csoport (vagy legalábbis egy tagja) tiltakozott, ezért az illetékes szervek a barlang átnevezését nem támogatták, tehát hivatalosan Dinó-rejtek maradt, de a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület mindenütt Kiss Péter-barlangként hivatkozik rá.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. 63. számú cédula. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Csanádi Dávid: A Macska-barlang és a Dínórejtek denevérfaunisztikai vizsgálata. Denevérkutatás, 1998. (3.) 15–17. old.
• Csepregi István: III. ker. Központi SE Karszt Barlangkutató Csoportjának 1987. évi jelentése. Kézirat. Budapest, 1988. március 1. 6. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Csernavölgyi László: Beszámoló a VM Egyetértés Tektonik Barlangkutató Csoportjának 1971. évi munkájáról. Kézirat. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Csernavölgyi László: Beszámoló a VM Egyetértés Tektonik Barlangkutató Csoportjának 1972. évi munkájáról. Kézirat. Budapest, 1972. december 10. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Csernavölgyi László: Beszámoló a Vörös Meteor Tektonik Barlangkutató Csoportjának 1972. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 43. old.
• Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 19., 28. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
• Had András: III. ker. Központi SE Karszt Barlangkutató Csoport 1985. évi jelentése. Kézirat. Budapest, 1986. április. 2., 10. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József: A Pilis barlangjai. Kézirat, 1990.
• Kárpát József: A Pilis-hegység területén levő barlangok jegyzéke. Kézirat. 1991. október. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kérdő Péter: Jelentés a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport 1988. évi tevékenységéről. Kézirat. Budapest, 1989. február 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 277., 294. old.
• Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne említve a barlang.)
• Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Budapest, Sport, 1991. 35. old. („A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai” című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2339. old.
• Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 19–21. old.
• Sásdi László: A Pilis-hegység karsztjának fejlődéstörténete. Karsztfejlődés, 2000. (5. köt.) 88., 90. old.
• Sásdi László: A Pilis karsztjának fejlődéstörténete. Kézirat. 2002. 13. oldal és egy ábra a 16. és a 17. oldalak között. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Slíz György: 120 méter mély a Dinó-rejtek (avagy a Kiss Péter-barlang). MKBT Tájékoztató, 2020. május–június. 10–13. old.
• Szokol Adrienn: A pilisi Hosszú-hegy csoport barlangjainak bemutatása. Kézirat. Budapest, 2011. 23., 24., 24–25., 39., 40. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Takácsné Bolner Katalin: A Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat eredménye. MKBT Tájékoztató, 2017. november–december. 9. old.
• –: Dinó-rejtek leírás. Kézirat. Szerzőnév és dátum nélkül. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További információk

• A barlanglezárásról szakszerűen. A Kiss Péter-barlang, 2016. (YouTube video.)
• Csobánka, Macska-barlang, Ziribár-hegy 2/2 (Az elejétől szerepel benne a barlang.)
• Országos Barlangnyilvántartás
• Slíz György: Továbbjutás az „új kristálybarlangban” – a Rakottkrumpli-ág.
• Slíz György: Kiss Péter-barlang