Salzgitter

	Salzgitter
; Salzgitter címere	; Salzgitter zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Alsó-Szászország
Járás	Alsó-Szászország
Rang	járási jogú város
Alapítás éve	1942. április 1.
Polgármester	Frank Klingebiel (CDU)
Irányítószám	38226; 38259; 38228; 38229; 38239;
Körzethívószám	05341; 05300; 05339;
Rendszám	SZ
Testvérvárosok	Lista Gotha (1988–); Imatra (1970–); Swindon (1975–); Créteil (1980–); Sztarij Oszkol (1987–);
	Népesség
Teljes népesség	105 039 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	469,11 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	223,91 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	é. sz. 52° 09′ 01″, k. h. 10° 21′ 34″52.150278°N 10.359306°EKoordináták: é. sz. 52° 09′ 01″, k. h. 10° 21′ 34″52.150278°N 10.359306°E
	Salzgitter Pozíció Alsó-Szászország térképén
	Elhelyezkedése Alsó-Szászország térképén
	Salzgitter weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Salzgitter témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. július 22.) ezen a változaton alapul.

Salzgitter járási jogú város Németországban, Alsó-Szászországban. A tartomány egyik legnagyobb ipari központja, az ország legfiatalabb városainak egyike. 1942. április 1-jén 28 község összevonásával hozták létre. Az új település központja a 13. század óta fennálló Bad Salzgitter lett.

Fekvése

Alsó-Szászországban, Goslarból a B6-os úton elérhető település.

Népessége

A népesség alakulása 1980 és 2023 között

Lakosok száma	116 784	113 872	102 394	98 588	98 095	101 079	104 548	104 948	104 548	105 039
	1980	1990	2010	2011	2012	2015	2017	2019	2022	2023

Adatok: Wikidata

Története

A mai Salzgitter környékén az első emberi lakóhelyek bizonyítéka a Salzgitter Lebenstedt régészeti hely, ahol 1952-ben mamutok, rénszarvasok és a neandervölgyi emberek csontdarabjait tárták fel. Az egymást átfedő régió hatalmas vasérc lelőhelyei, már ismertek voltak a Krisztus születése előtti időkben is.

Salzgitterben épült fel a II. világháború előtt és alatt a Hermann Göring Birodalmi Művek, az a nagy acélipari vállalat, amely a II. világháború végén már 9 nagyolvasztóból, egy komplett hengerműből és a hozzá tartozó öntődéből állt. Az üzemeket 1945-ben a szövetséges hatalmak döntése eredményeképpen 1945 után leszerelték, majd 1951-ben hozzáfogtak újjáépítéséhez. 1971-ben az acélműben és a hozzá tartozó kiegészítő üzemekben már 60 000 ember dolgozott.

A város ipari fejlődését a déli határában található az ország egyik legnagyobb vasérctelepe, ahol a föld mélye mintegy 2,5 milliárd tonna ércet rejt magában.

A várost a tervezők egy része „mintaváros”-nak tartja, mivel beépített zöldövezetek szabdalják keresztül. A 28 egymástól különálló kisebb-nagyobb községet ugyanis eredetileg kisebb erdősávok választották el egymástól.

A város azonban nemcsak mint ipari centrum ismert, hanem egyben üdülőkörnyék is, melyet kitűnő gyógyvizének és termálfürdőinek köszönhet. Salz-Lebenstedt mellett egy 45 hektáros tó is található, mely egyben a vízisportok kedvelőinek kedvenc helye.