Igazán izgalmas este elé nézhetett az, aki ezen a szeptemberi vasárnap estén a Barba Negrát választotta az otthonmaradás helyett, ugyanis négy, igazán izgalmas külföldi zenekar tette tiszteletét nálunk, két hazai csapattal kiegészülve.
Egy kicsit az előzményekről:az est egyik fő zenekara, a finn Amberian Dawn a nyár elején Facebookon jelentette be, hogy közös turnéra indul a norvég Sireniával. A poszt alatt kommentben mindenki leírhatta, hová szeretné, ha eljutna a turné, a menedzsment ennek megfelelően szervezte az állomásokat. Hasonló megoldással korábban nem találkoztam még, nagy örömömre a poszt alatt szépen gyülekeztek a "Hungary" kommentek, így nem is lehetett kérdés, hogy lesz magyarországi dátum. Az eseménynek a Barba Negra Blue Stage adott otthont, méghozzá igen kecsegtető módon: egy előzetes regisztrációt követően mindössze 999 forintért lehetett megtekinteni az estét. Több, hasonló megmozdulása is volt már a helyszínnek, pl a tavalyi, igen nagy sikerű Visions of Atlantis/Xandria bulin is hasonlóképp, ingyen vehettek részt a szemfüles rajongók, de több más rendezvényre is biztosít ilyen ingyenes, vagy nagyon olcsó bejutást a helyszín, ami a mai, igen profitorientált világban nagyon szimpatikus, üdvözlendő megmozdulás a Barba Negra részéről. Mivel egy komplett, 6 zenekaros minifesztivál kerekedett az estéből, így a kapunyitás igen korán, 17:00-kor volt. Sajnos csak később tudtam érkezni, így a két, magyar fellépő, a Mezmerized és a Meteora koncertjét sajnos lekéstem, a külföldi fellépők műsorait azonban már láthattam.
Elsőként a svéd Rexoria állt színpadra, akik némiképp kilógtak a felhozatalból, ám kellemes meglepetést okoztak mindenki számára. A 2016-ban alakult, eddig három albumot megjelentető négy fős csapat zenéjét valahova a Battle Beast felé tudnám sorolni: némi 80-as évek feeling, ragadós refrének, karcos női hang. A Frida Ohlin frontasszonnyal felálló csapat elég gyorsan beindította a bulit, annak ellenére hogy látszott rajtuk: nagyon izgulnak. A turné budapesti állomása volt a legnagyobb egyébként, így érthető volt az izgalom, hiszen a koncertkörút legnagyobb helyszíne és legnagyobb számú közönsége volt a hazai. Ez egyébként az egész estén meglátszott: mindenki nagyon odatette magát és mindenki 200 %-on pörgött. A Rexoria fellépését kissé nehezítette, hogy a basszeros Jonas Gustavsson a turné előtt egy hónappal balesetet szenvedett és levágta az egyik ujját, így gitár helyett szintetizátort ragadott a teljes turnén. Az ilyen módon, egy gitárossal felálló csapat azonban mindent beleadott, és egy nagyon is ütős műsorral örvendeztette meg a magyar közönséget.
Setlist:
Paradigm
Fading Rose
Set Me on Fire
Horizon
The Rise of the Phoenix
Light Up the Sky
Enchanted Island
Reach for The Heavens in Time
A Rexoria nagy sikerű buliját a finn illetőségű Dark Sarah első magyarországi fellépése követte. A csapat érdekessége, hogy az azt alapító Heidi Parviainen korábban az Amberian Dawn, azaz az est egyik fő attrakciójának énekesnője volt. A csapat és az énekesnő között azonban megmaradt a jó viszony, hiszen Heidi annak idején nem valami konfliktus miatt vált ki a bandából, hanem szerette volna saját zenei útját járni. Ennek a zenei útnak az eredménye a Dark Sarah.
Ha a Rexoria koncertjére azt mondom, sikeres, a Dark Sarah bulijára már nem túlzás, ha azt írom: konkrétan felrobbant a ház. Az eddig öt albumot megjelentetett csapat műsorának gerincét a legutóbbi, "Attack of Orym" album adta: a hét dalból öt erről a lemezről érkezett. A Rexoria buliján látható izgalomnak itt már nyoma sem volt, Heidi nagy tapasztalattal rendelkező énekesnő, aki profin vezényelte a műsort és csavarta a közönséget az ujjai köré. A nagy nézőszám és a helyszín mérete erre koncertre is rányomta a bélyegét, minden zenész nagyon lelkes volt, szinte kézzel fogható volt az, ahogy a zenekar és a közönség kölcsönösen hergelte egymást, maximumra járatva a jó hangulatot. Heidi többször is megjegyezte, mennyire jól érzi magát nálunk, és biztos, hogy amint lehet, visszajönnek. A Dark Sarah jött, látott, győzött, magyarországi debütálásuk gyakorlatilag felért egy atombomba robbanással: akkorát szólt, hogy még a Holdról is látszott.
Setlist:
Attack of Orym
Warning Sign
B.U.R.N.
Invincible
Hero and a Villain
Melancholia Illuminate
Elérkeztünk végre az est főzenekaraihoz. A Dark Sarah bulija után ugyan felmerült a kétség az emberben, lehet-e ezt fokozni, ám ahogy színpadra lépett az Amberian Dawn, minden kétséget kizáróan kiderült: lehet. A finn székhelyű, Tuomas Seppälä billentyűs által vezetett csapat a megalakulása óta igen nagy változásokon ment keresztül, kezdve egy enekesnőváltással: a klasszikus képzettségű Heidi kilépését követően a mikrofont Capri Virkkunen vette át. Capri nagyon sokszínű énekesnő, ha kell, áriázik, ha kell, popénekesnő, ha kell, ordít, gyakorlatilag bármire képes a hangjával, ami földi halandó számára lehetséges. Ennek megfelelően a zene is átalakult, így a korábban a sablonosnak mondható, tipikus szimfo metál csapat zenéje az énekesnő érkezésével átalakult: először elkalandoztak a kissé durvább, olykor erőszakosabb vonal felé, majd bekúszott a zenébe egy váratlan hatás: az ABBA. Először csak finoman, elszórva érkeztek a vérprofi, ABBA hatású saját dalok, majd később egy konkrét ABBA feldolgozáslemez, és kialakult hogy gy nagyon is egyedi zene, ami az Amberian Dawn sajátja, és garantált, hogy azonnal felismered: a zenekar által képviselt stílus neve az egyébként általuk elnevezett Happy Heavy Metal. A név pedig nagyon is találó, és jellemezte a koncertet is.
Hiszen mindenki boldog volt: a zenekar és a közönség is, és a Dark Sarah által megteremtett hangulat csak tovább fokozódott. Kiváló zenészek, kiváló énekesnő, profin összerakott program... más nem is kell. A koncert programja egyébként tekinthető egy Best of összeállításnak is, a zenekar szinte minden korszaka megidéződött egészen a korai évektől napjainkig. Capri kiváló énekesnő és remek frontember, aki főzenekarhoz méltóan vezényelte a teljes bulit. Sokat és jól kommunikált a közönséggel, az énekteljesítménye pedig lenyűgöző. Nem először jár nálunk a csapat, azonban először járt itt headlinerként, és jelesre vizsgáztak. Ha itt véget ér az este, már mindenki boldog, de hátra volt még egy zenekar, akik nem, hogy felrakták az i-re a pontot, hanem írtak mellé még egy i betűt. Ez a zenekar a Sirenia.
Setlist:
Valkyries
Fame&Gloria
Cherish My Memory
Dragonflies
Looking for You
Gimme! Gimme! Gimme!
Circus Black
Magic Forest
Knock Knock Who's There
That's Me
Golden Coins
River of Tuoni
Lay All Your Love on Me
A Morten Veland által alapított norvég Sirenia sokmindent megélt zenekar, akiket valahogy mindig elkerült a szerencse... A csapat az alapítót leszámítva többször is lecserélődött, és annyi énekesnőt elfogyasztott, hogy gyakorlatilag rekordernek számít. A zene azonban mindig minőségi volt, talán ez volt az, ami mindig meg tudta menteni a csapatot. Morten tudja, mit kell csinálni, és noha a teljesítménye hullámzó, néha becsúszik pár rosszabb lemez, de mindig tudja, hogyan üljön fel újra a vonatra. A legutóbbi, 2016-os énekesnőváltás például kifejezetten botrányosra sikerült, a zenekar élén 8 évig éneklő Ailyn Giménez tisztázatlan körülmények között, egyik pillanatról a másikra kényszerült távozásra. Morten Veland azonban tudta, mi a teendő, és gyorsan mikrofon mögé állított egy francia operaénekesnőt, Emmanuelle Zoldant, aki egyébként a csapat megalakulása után segédkezik a kórus és háttérvokálok terén. Emma gyorsan és hamar felnőtt a feladathoz, a hangját tovább képezte, így ma már az opera áriák helyett a lehető legsokszínűbben használja isten adta tehetségét, és általa a csapat olyan magasságokba repült, mint korábban soha. Konkrétan a headliner státuszig, mára masszív rajongótábora alakult ki a zenekarnak. És egy kicsit a koncertről is: a Sirenia ezen az estén konkrétan olyan volt, mint egy úthenger.
A nézőszám és a helyszín itt is megtette a hatását, a négytagú csapat is 200 %-on hozta le az estét. A kiválóan összeállított program egy pillanatnyi üresjáratot sem hagyott, minden dal a kellő helyen szerepelt. A műsor az Addiction no.1 dallal vette kezdetét, a tagok szó szerint robbantak a színpadra, a kezdeti lelkesedés később sem hagyott alább, sorra következtek a jobbnál jobb dalok, a hangzásban pedig végig volt annyi kosz, hogy még az egyébként könnyedebb darabok, mint a Lost in Life is rendesen kirúgta a ház oldalát. A feszes program egyetlen hátulütője, hogy ezúttal Emma igen szűkre fogta a kommunikációt, nem sztorizgatott, megállás nélkül jöttek egymás után a dalok. Ez más esetben negatívum lenne, azonban most nagyon is helyénvaló volt, nem hiányoztak a monológok, a zene mindent vitt. Emma és Nils Courbaron gitáros kettőse most is vitte a műsort, a két zenész folyamatos összjátéka, poénjai most is megadták a hangulatot. Morten Veland alapító szokás szerint kissé a háttérbe vonult, de ő ilyen: nem sztárolja magát, elvan oldalt, közben pedig mesterien bűvöli a gitárját. Minden hibátlan volt tehát, a Sirenia megérdemelten tart ott, ahol, Emma a lehető legjobb dolog, ami a zenekarral történt, hozzá hasonló énekesnő kevés van a színtéren. Egy valóban egységes, összeszokott csapatot láthattunk, nagyon erős programmal. Tisztelet a magyar közönségnek is, hiszen egy este sikere nagyban múlik a publikumon is, ez az este pedig minden szempontból a lehető legjobban sült el. Köszönet a Barba Negrának a helyszínért, a rendezvény profi lebonyolításáért, ebbe a vasárnapba sehol nem lehetett belekötni. Egy nagyon profi, nagyon jó hangulatú este volt ez, kiváló fellépőkkel, egy remek helyszínen. Várom az újabb találkozást.
Setlist:
Seti (Intro)
Addiction no.1
Dim Days of Dolor
Into the Night
In Styx Embrace
Deadlight
Lost in Life
A Thousand Scars
Treasure 'n' Treason
Nomadic
Voyage, Voyage
Wintry Heart
My Mind's Eye
The Other Side
Ráadás: The Path to Decay
Írta: BornVillain
Képek: Barba Negra, Dark Sarah
