Simone Simons, az Epica frontasszonya mostantól nem csak zenekarával kívánja meghódítani a rajongókat. A vörös hajú dívát számos más művésszel is összehozta a sors a több, mint húsz éve tartó pályafutása során - köztük a holland progresszív metal egyik legnagyobb nevével, Arjen Lucassennel. A két zenész közös albumot dobott piacra, ahol Simone végre megcsillogtathatta szólóképességeit is.

Simone és Arjen közös projektje három dallal vezette fel a korongot. Először az Aeterna csapott le ránk májusban - Simone szerint ez a szám olyan, mintha az Epica és az Ayreon zenei gyermeke lenne. Aztán jött az In Love We Rust, egy szívfacsaró ballada, végül a R.E.D. című szerzeményben az Epica gitárosa, Mark Jansen is beszállt a buliba. Ez a dal a mesterséges intelligencia témáját boncolgatja, mindezt egy igen látványos videoklippel.

Hogy őszinte legyek, az Epica legutóbbi albuma, az "Omega", számomra olyan volt, mint egy langyos sör egy forró napon - nem igazán hozott lázba. A szimfonikus részek továbbra is kifogástalanul szóltak, Simone hangja is rendben volt. De számomra a 2016-os "The Holographic Principle" (kritika ITT) után -ami rogyásig volt energikus dalokkal-, az "Omega" olyan sterilnek tűnt, mint egy kórházi műtő. Nem volt rossz, de valami nagyon hiányzott. Ezért is vártam kíváncsian, mit tud Simone szólóművészként.

Be kell vallanom, hogy az Aeterna és az In Love We Rust eleinte nem igazán ragadott meg. Kissé középszerűnek tűntek. Azonban a R.E.D.-re már felkaptam a fejem. Talán Mark miatt...? Nem tudom eldönteni.

Aztán végighallgattam az albumot, és meglepődtem. A Weight Of My World olyan érdekes megoldásokat vonultat fel, amiket az Epicától hiába vártunk volna. Kreatív dallamok, elektronikus elemek, de mindez úgy, hogy a metal hangzás nem szenved csorbát. A Vermillion Dreams szenvedélyes és nyugodt részei váltakoznak, kellemes egyveleget alkotva, a The Core igazán zúzósra sikeredett, itt ismét felbukkan Mark. De a legnagyobb meglepetést a Cradle To The Grave okozta, amelyben Alissa White-Gluz, az Arch Enemy énekesnője is közreműködik. Ez kétségtelenül az album egyik csúcspontja. A kapzsiságról szóló Dystopia dallamos-melankolikus hangulata nem nyomaszt, inkább elgondolkodtat, a gitárszóló pedig különösen megindító. A dal vége felé fokozódik a tempó, és egy igen dinamikus tétellé növi ki magát. Az albumzáró Dark Night Of The Soul ismét egy lassú, érzelmes szám, de Simone éneke annyira érdekes és gyönyörű, hogy végig leköti a figyelmet.

Arjen Lucassen, ez a 64 éves zenemágus, már évtizedek óta bizonyítja, hogy amihez hozzáér, az arannyá változik. Most Simone Simons-szal bútorozott össze egy album erejéig, és lássunk csodát, a "Vermillion" album sem okoz csalódást. Ez a lemez olyan, mint egy jól megkevert koktél: egy rész Arjen jellegzetes hangzásából, egy rész Simone egyedi stílusából, és máris kész a tökéletes keverék. Az eredmény? Egy igazán fülbemászó, izgalmas zenei utazás. Mint említettem, az Aeterna és az In Love We Rust első hallásra olyan volt, mintha langyos vízbe csobbantam volna - nem igazán hagyott mély nyomot. De ahogy végigpörgettem a teljes albumot, rá kellett jönnöm: ez a dalcsokor bizony telitalálat. 

A két holland tehetség együttműködése olyan, mint amikor két mesterszakács szabadul be egy konyhába - az eredmény nem lehet más, csak ínycsiklandó. A "Vermillion" tökéletesen ötvözi kettejük egyedi 'ízeit', létrehozva valamit, ami ismerős is, meg nem is - de mindenképpen szerethető. A két művész egyedi stílusának találkozása olyan zenei élményt eredményez, ami után nehéz visszatérni a megszokott kerékvágásba. Arjen tapasztalt produceri munkája és Simone kivételes hangi adottságai olyan kombinációt alkotnak, ami ritka a mai zenei palettán - álomszerű, varázslatos dallamok, elgondolkodtató szövegek és az a fajta precizitás, ami nem esik túlzásokba. 

9/10

Kiadó: Nuclear Blast

Zenészek:

Simone Simons - ének

Arjen Anthony Lucassen - gitár, billentyűk, dalszerzés

Rob van der Loo - basszusgitár

Koen Herfst - dob

Ben Mathot - hegedű

Vendégzenészek: Mark Jansen, Alissa White-Gluz, John Jaycee Cuijpers

Dallista:

01. Aeterna
02. In Love We Rust
03. Cradle To The Grave (feat. Alissa White-Gluz)
04. Fight Or Flight
05. Weight Of My World
06. Vermillion Dreams
07. The Core
08. Dystopia
09. R.E.D.
10. Dark Night Of The Soul

Tavasszal jelentette be Simone Simons, miszerint augusztus 23-ával megjelenik első szólóalbuma, amely a "Vermillion" címet viseli majd, és amely korongot nem mással karöltve készítette el, mint honfitársa, Arjen Lucassen, akivel az Ayreon projekt kapcsán már korábban több ízben is dolgozott együtt.

Májusban az Aeterna című szerzeménnyel mutatkozott be szólóénekesként Simone, aki akkor megnyugtatta az Epica rajongóit: esze ágában sincs elhagyni a zenekart, sőt, dolgoznak új nagylemezükön is, amely előreláthatólag 2025-ben kerül boltokba. Júniusban a holland énekesnő az In Love We Rust című kislemezével rukkolt elő, a napokban pedig egy internetes zenei magazinnak mesélt bővebben a készülő kiadványról - kiderült, hogy már tavaly aktívan dolgozott a dalokon.

"Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni rajta, de már előtte is beszéltünk egy közös albumról. Évekkel ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e velem kiadni egy lemezt. Érdekelte a dolog, de mindketten túlságosan elfoglaltak voltunk akkortájt. Tavaly az Ayreon koncertjein én is színpadra álltam, de előtt ő már megírt pár dalt, én pedig felvettem az éneksávokat. Tehát nem egyszerre született meg az összes dal, több részletben készültek el. Az Aeterna-t Arjen javasolta első kislemeznek, mivel ez egyfajta fúziója az Epica és az Ayreon stílusának, tükrözve a zenei pályafutásunk hasonlóságait. Egyfajta lágy felvezetőnek szántuk a dalt, hogy megmutassuk a rajongóknak, mire számítsanak. De minden szám egyedi hangzásvilággal bír."

"Az In Love We Rust pedig Arjen és az én egyik kedvenc számom is az albumról, egy gyönyörű ballada. Ki ne szeretné a balladákat? És ebben a hónapban megjelenik egy harmadik kislemez, ami egy igen súlyos dal lesz. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá az emberek. De minden dal zseniális, és mindegyiket szeretem! Olyanok, mintha mind a "kisbabáim" lennének."

- magyarázta Simone, aki saját projektje és az Epica mellett Charlotte Wessels új dalában, a Dopamine-ban is vendégeskedett.

A múlt hónap folyamán derült ki, hogy az Epica frontasszonya szólóban is kamatoztatni kívánja tehetségét, és Arjen Lucassennel karöltve augusztus 23-án piacra dobja saját albumát, amely a "Vermillion" címet viseli majd. 

Egyúttal megnyugtatta a rajongókat, miszerint nem hagyja el az Epicát, amely csapat szintén dolgozik új nagylemezén, a korong pedig a tervek szerint 2025-ben jelenik meg, négy évvel az utolsó korong, az "Omega" után.

Simone első kislemeze, az Aeterna május 7-én debütált, a mai nappal pedig újabb szerzeményt osztott meg az énekesnő - a tétel az In Love We Rust címet viseli, természetesen videoklip is készült hozzá.

"A videót egyetlen felvétellel rögzítettük, hogy minél tisztább és nyersebb legyen. Úgy döntöttünk, fekete-fehér lesz, hogy a figyelem a dalon maradjon. Az In Love We Rust egészen más, mint az első kislemezünk, az Aeterna, ami jól mutatja, mennyire sokszínű is ez az album. Ez az egyik kedvenc dalunk. Reméljük, hogy ti is annyira szeretitek majd, mint mi."

- mesélte Arjen a videóról.

A szerzemény egy szakítást dolgoz fel, ez pedig azért is lehet érdekes, mert egy mexikói rajongói csoportban hónapok óta arról pusmognak a tagok, hogy Simone és Oliver Palotai házassága véget ért - olyan érvekkel igyekeznek ezt alátámasztani, mint hogy nem követik egymást az Instagramon, és jó ideje nem készültek közös képek. Az énekesnő és a Kamelot billentyűse 2004-ben találtak egymásra, miután Simone szakított csapattársával, Mark Jansennel. 2013 októberében, pár hónappal esküvőjük után született meg fiuk, Vincent. Hogy mi az igazság, nem tudhatjuk, a dalszöveg mindenesetre nagyon beszédes.

2005 és 2016 között alkotott a szimfonikus metalt játszó holland csapat, amelyet Arjen Lucassen és a mexikói származású énekesnő, Marcela Bovio hívott életre. Megalakulásuk évében, "Embrace the Storm" címmel jelent meg első albumuk,  Live in the Real World címen egy évvel később pedig első DVD-jüket is kiadták.

2009 májusában érkezett a második album, a "The Flame Within", amelyet a "Darker Days" követett 2011 júniusában, utolsóként pedig 2014 áprilisában a "The War of Our Own".

Marcela és a basszusgitáros Johan van Stratum 2011-ben összeházasodtak, majd 2018-ban barátsággal elváltak. A pár 2016-ban az Anneke van Giersbergen által alapított VUUR projekt részesei lettek, ám Marcela 2017 tavaszán zenei nézetkülönbségek miatt távozott a formációból.

A Stream of Passion 2016 tavaszán jelentette be, hogy 11 év közös munka után befejezik működésüket, búcsú DVD-jük "Memento" címmel, az év novemberében jelent meg.

Eközben a tagok különböző projektek mellett szólómunkákkal is jelentkeztek, Marcela Bovio -aki időközben sikeresen legyőzte súlyos betegségét, a méhnyakrákot- Dark Horse White Horse néven új projektet is létrehozott.

A mai napon azonban váratlan, de annál örömtelibb hír fogadta az együttes Facebookos oldalán a rajongókat: a zenekar feltámadt hamvaiból és 2023. szeptember 9-én egy reunion koncertet adnak a Dynamo fesztiválon.

Megtörténik! Ennyi év után is hallottuk, hogy énekeltek, és nem tudtunk nemet mondani... Egy bensőséges reunion show ott, ahol minden elindult.

- írta a csapat a friss közleményben, a jegyek pedig hamarosan kaphatók lesznek.

Nem tért ki azonban a banda arra, hogy csak egy koncertet adnak, vagy új lappal kezdenek ismét zenekarként.