Kötény

Folytatjuk a varrós tanulmányokat! Ezúttal egy kötényre esett a választásunk, viszont csak én varrtam, Eszter pedig instruált.

A kötény mintája megtalálható ITT. Talán nem volt a legszerencsésebb választás, ugyanis a szabásminta kézzel rajzolt, itt-ott pontatlan egy kicsit, de a célnak összességében megfelelt.

Az eredeti felsőrésze dupla anyagból készül. De mi igyekszünk egy kicsit mindig variálni, ezért dupla réteg helyett ferdepántot használtunk a szélek eldolgozásához. Egész jól is sikerült, annak ellenére is, hogy az életben nem volt még ilyen a kezemben, viszont már többször olvastam róla. ;) Nehezítésként voltak ívek, kellett toldani (ráadásul a már felvarrt ferdepántot), szóval volt itt minden!

Összességében azt gondolom, hogy jól sikerült darab lett, bár például fényképezésnél derült ki, hogy a zsebek nincsenek egy magasságban. Viszont a zsebek letűzésével (kisebb kanyarokat leszámítva) elégedett vagyok.

Sajnos fényképezéshez nem akadt modellem, úgyhogy az ajtóra felakasztva, és itt-ott gombostűvel megigazítva készültek a képek.

A kötény hossza 92 cm, a legszélesebb része pedig 93 cm.

Esztert megint nagy köszönet illeti a terelgetésért!

Ökoszatyrok a PKD keretében

Szeretjük a textilszatyrokat, de általában azzal szembesülünk, hogy a készen kaphatóknak túl hosszú a füle a mi termetünkhöz mérten. Vagy olyan hosszú, hogy időnként a földön húzzuk, vagy annyira rövidke, hogy nem tudjuk a vállunkra venni. Olykor a szatyor mérete nem tetszik.

De mindennek vége, most már méretre készült, minden kritériumnak megfelelő, jó kis pakolós bevásárlótáskáink vannak, amiknek ráadásul rövidebb és hosszabb füle is van. Lehet kézben vinni, vállra akasztani, teletömni édességgel zöldséggel.

Mindkettő ikeás anyagból készült, amik már régóta várták, hogy felhasználjuk őket. Eszter a füleket táskahevederből készítette...

... az enyémhez pedig a táska anyagát használtam fel. A keskeny anyagok kifordítása elég melós volt, de két fül közt rájöttem a technikára.

De mi is az a PKD? Egy időben sokszor töltöttük együtt a péntek délutánokat, és ilyenkor igyekeztünk kreatívan múlatni az időt. Születtek például nyulak, csigák, hogy csak a vicces varrós projekteket említsem. Meg készítettünk textilszatyrokat is. Én többnyire a szabászati feladatokért voltam felelős, ám most én is átültem a varrógép másik oldalára.

A sokhetes karantén és a maszkhiány vett rá, hogy végre elővegyem a varrógépet, és túllépjek a "mindegy hogyan, de felhajtom ezt a nadrágot" tudáson. Visszatekintve, az első maszkok kicsit jobbak voltak a vállalhatatlan kategóriánál. (Azóta szét is szedtem mindegyiket, és újból összevarrtam, valamint megállapítottam, hogy nem sikerült kétszer ugyanazt a méretet kiszabnom. Persze ha nem hagyom el mindig a szabásmintát, akkor talán egyformák lettek volna.)

Nem vállalkoztam volna rá, ha nincs Eszter, aki kellő tapasztalattal, tudással és sok türelemmel instruál engem Messengeren keresztül, miközben én csigatempóban noszogatom a varrógépet. Így alakult át a Pénteki Kreatív Délután, és jön létre bármely nap délutánján, mikor időnk és kedvünk van.

Azok a fránya cédulák...

Nem tudom, más hogy van vele, engem mérhetetlenül irritálnak azok a kisregények, amiket a pólók és mindenféle ruhadarabok oldalába varrnak. Van a barátságos megoldás, ami a Decathlonban egyre többször előfordul, hogy a ruhadarab anyagából egy kis falatot belevarrnak az oldalába, és erre applikálják rá a cédulát. Így könnyen megszabadulhat tőle az ember, csak egy nyisszantás, és megszűnt a macera.

A barátságos megoldás 

A barátságtalan megoldás pedig az, amikor egyenest bele a varrásba a cetliket, még egy szaggatott vonalat és egy kis ollót is rányomtatnak, aztán vagdaljunk, ahogy tetszik. Gyakorlatilag mindegy, hogy teszünk, nyisszantunk vagy sem, a cédula vagy a maradéka előbb-utóbb bökni fogja az oldalunkat. 

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy meghekkelem a cédulát. 

A kifordított pólót a cetlinél összetűztem, a cetlit kibontottam, a helyét összevarrtam, majd összeoverlockoltam, és ennyi. Volt cetli, nincs cetli. Nyilván nem forradalmi megoldás, biztos mások ezer éve így csinálják, de nekem most esett le, hogy ezt így is lehet.
Biztatásul mondom azoknak, akiknek nincsen varrógépük, hogy szerintem ezt kézzel is meg lehet csinálni. Kicsit több idő csak, és megéri a befektetett energiát.

Előkészítjük a pólót és a célszerszámot

Megfelelő színű cérnát választunk
(mondjuk nekem bármilyen is jó lett volna, kívülről úgysem látszik,
de kivételesen pont volt itthon bordó)

Összevarrjuk, -cikkcakkoljuk vagy overlock öltéssel eldolgozzuk a szélét.

Legyintünk rá: volt már szebb is, de ki látja?!

Szétválasztva.

Horgolt táska

Már régóta gondolkodtam rajta, hogy kéne egy táskát varrni. De mert varrásban azért nem vagyok ennyire (sem) profi, amikor kezembe került ez a rég vásárolt Barka Vitorlás Medvemama árnyalatban, gondoltam, ha nem varrni, akkor horgolni. Többedik próbálkozásra sikerült is az alját összehozni, és utána már a többit (szinte) gyerekjáték volt megcsinálni. Aztán jött a bélésprobléma. Mert bélés nélkül nem táska a táska, ezért hát varrtam bele bélést, rózsaszín-fehér pettyest, FABtextilest. Illetve az egyik fele FABtextiles, a másik, ami nem látszik, az egy sima fehér Ikeás függönymaradék. Így jobb a tartása. Az aljában táskamerevítő, belül egy zseb és egy mobiltartó van, és nem maradhatott ki a kulcstartó karabiner sem. A bélést kézzel varrtam bele olyan módon, hogy a fonalat szálaira szedtem, ezzel varrtam körbe. Az ötlet jó volt, a kézzel varrást pedig sokat kell még gyakorolnom. A gombok a bélés anyagával behúzott műanyag Prym gombok. Ezeket Budapesten a hűvösvölgyi Stop.Shopban lévő Pompom boltban vásároltam. És hogy ne legyen olyan morcos medvemama külseje, kellett rá valami csicsa is. Zsangyallal való többszöri telefonos és ememeses egyeztetés után a jojónál maradtunk (mert mindig az első ötlet a legjobb), a jojók közepére pedig odavarrtam egyet-egyet a most kedvenc gombból. Hát, ez az én első horgolt táskám.

 

Római roló – ahogy mi csináljuk

Amikor elkészült Zsangyalék római rólója, többen kértétek, mutatnám meg, hogyan is készül. Nos, Adél hathatós segítségével végre elkészült a tutorial, amit most közzé is teszek. Adél volt ugyanis az, aki elsőként elolvashatta, értelmezhette és véleményezhette. Itt is köszönöm neki, nagy segítség volt! Mivel soha életemben nem készítettem ilyen leírást, lehet, hogy némelyeknek túlságosan részletes lesz, másoknak pedig maradnak sötét foltok, amiket meg kell majd világítani. Az előbbieket kérem, legyenek türelmesek, aki kezdő ebben a témában, annak fontos, hogy jó alaposan le legyen írva a dolog, az utóbbiaknak pedig csak azt tudom tanácsolni, hogy írjanak, kérdezzenek, nagyon szívesen segítek. Amikor az első rolókat csináltam, biztos nem tartott volna fél évig a varrás, hogyha van valaki, aki megvilágítja számomra a mitmiérteket.

Tehát mindenkinek jó munkát! Letölthető pdf itt. (A googledocs-ban a rajzokon nem látszanak a vonalak, de ott vannak! A File, Print paranccsal ki lehet nyomtatni és el is lehet menteni.)

Itt látszik, hogy hogyan volt kiakasztva az ablak mellett kampóra.

Rövid, de termékeny PKD

Miután a munkahelyem gyakorlatilag minden energiámat leszívja, ezért mostanában nem gondolkozom semmi kreatívban. Viszont a múlt heti Pénteki Kreatív Délután elmaradt, úgyhogy most már muszáj volt valamit csinálni. Még néhány hete merült fel bennem, hogy jó lenne a hordozható kütyümnek (merevlemez ;)) valami tároló. Ki is néztem az anyagot a felhalmozott készletből, bár már akkor éreztem némi bizonytalanságot.

A bizonytalanság bizonyosságra váltott, mikor elmentem bélést nézni hozzá, mert megláttam, hogy egy csomó, számomra új anyag érkezett. Na, ekkor a pirosak között ingadoztam. A héten már döntenem kellett, úgyhogy leszűkítettem a variációk számát kettőre. :) (Csak takarékosan!) Persze fizetéskor már döntöttem, melyiket fogom felhasználásra előterjeszteni.

Tehát. Péntek délután - megszakítva a szatyortermelési láncot - elkövettük ezt a szütyőt. Az alapötlet a Tilda-könyvek egyikében van. Nem a hordozható kütyünek készült, hanem a sok mütyűrnek, amit a munkahelyemen néha hordoznom kell. (hordozható mütyűrhordozó :D )

Tehát: én kiszabtam a hozzávalókat, némi tépelődés után az örökölt cipzárgyűjteményből (éljen az Elzett!) kiválasztottuk a hozzávalót, és innentől GumiPókra hagytam az alkotást, én belemerültem valami teljesen másba. Míg én merültem, ő alkotott, és ez született belőle!

Egyedfejlődés

A szerdára áthelyezett kreatív délután újabb szatyrot eredményezett. Nem is akármilyet! Mert a GumiPókok mindig törik valamin a fejüket. Így mikor jeleztem, hogy a babatakarónak valami ajándéktasakot kell vásárolnom, lecsapott a lehetőségre. Tehát gyártásba kezdtünk.

Alapként adott volt egy félbehagyott-elrontott patchwork-kezdemény. Rózsaszín, tehát passzolt a takaróhoz. Rövid dobozvizit után előkerült a már ismert lila anyag.

És itt jött A Fejlődés! Rengeteg az időnk (persze, hogy nem!), simán belefér, hogy bélés kerüljön bele! Mert hát ilyen még nem volt, feldobja az egyébként igen-igen egyszerű lilaságot a szintén nagyon egyszerű rózsaszín. (Már nem emlékszem, pontosan hogy is jellemezte a színt GumiPók, de volt valami habselyem nagyibugyi is a jelzők közt.)

A végeredmény, mindössze egy szétbontás után. :)

A heti program másik csúcspontja ma délután volt, amikor is elkészült egy szett első darabja. Anyukánk jelezte még régebben, hogy kicsit hosszú neki az összehajtható szatyor füle. Ráadásként, ha nincs sok holmija, inkább dundira töm egy kisebb szatyrot, minthogy egy nagyobban henteregjenek a cuccai. Az előbb felsorolt tények elegendők voltak ahhoz, hogy megalkossuk a szatyortartó szatyrot. :)

Kifordítható, füle kétféle anyagból. Az anyagot kifejezetten neki vásárolta GumiPók - még jóval régebben, akkor még bizonytalan felhasználásal. Innen.
A szett következő darabja a "szokásos" összecsukható, félig házi készítésű ferdepánttal. Folytatás jövő hét pénteken!

Harmadikként pedig elkészült Florentine PIF-szatyra, amit ma útjára is indítottunk, reméljük, hétfőn kézbe is veheted! Használd egészséggel, reméljük, így és ilyennek szeretted volna!

Négyfülű

Faxnis egy csaj vagyok én. Nekem nem elég a két fül, mert vagy kézben viszem, vagy vállon. De ha hosszú a füle, lelóg a földre, mert nekem csak 154 centi adatott. Tehát speciális igényeimre szabva elkészült az én saját szatyrom. (Van egy másik is, olyan régifajta, de Barni lerágta a gombot róla, ezért parkolópályára kényszerült. Mármint a szatyor. :)

És még egy újdonság: a palacktartó. Mert télen-nyáron vízzel járok mindenhova. De ha a víz eldől a szatyorban, akkor ráfolyhat a cuccra, az pedig például néhány gombolyag fonal esetében nem annyira szerencsés. (Nem történt meg, de rémálmaimban szerepel.) Ezért, hogy bebiztosítsam magam, varrtam bele egy kis zugot az üvegnek.

Az anyag ismerős lehet, és attól, hogy nincs rajta rátét, összehajtható ez is, csak nem olyan szépen.

Ingatlanos

Tudom, hogy a kedves olvasóságnak elege van már a szatyrainkból, de mit tegyünk, ha igény mutatkozott egy újabbra.
Ezt a mostanit helyes kis ingatlanok díszítik, amelyekben nem kevésbé helyes pipik laknak szemmel láthatóan nagy békességben, boldogságban.
A kedves megrendelőnek pedig csak a saját szavaival tudom ajánlani: mindig legyen tele!

Hamarosan mással is jelentkezünk: Zsangyalnál horgolódik egy nagyon szép babatakaró, nálam kötődik egy kendő és horgolódik egy kardigán (remélem, ez már el is fog készülni, nem úgy, mint a többi :).

És persze lesz szatyor is, remélem, még a héten. Olyan nekem való. :)

Ökoszatyor — mumus nélkül

Mint tudjuk, a GumiPókok legnagyobb mumusa a ferdepánt felvarrása. Holott semmi okuk a félelemre, hiszen mindig legjobb tudásuk szerint bánnak el vele. Félelmük mindössze gyakorlatlanságukból ered, amit szorgalmas bontással és újravarrással igyekeznek ledolgozni. Szerintem sikerrel.
A pénteki kreatív délután viszont ferdepánt nélkül telt. Az előlaphoz két egyforma darabot szabtunk ki ugyanabból az anyagból, színt színre fordítva összevarrtuk, csak egy kis rést hagyva. Ezen keresztül kifordítottuk, bekerült a nyitott részbe a gomb bújtatója is, majd fellvarrtuk a szatyorra.

A PKD múlt heti témája Vera volt, aki nem lett Torzsa-tulajdonos, helyette kapott egy ökoszatyrot!

A színek módosultak, a múltkori téglaszín-anyag lila társa lett az alap,...

...egy rózsaszín, aprómintás anyag lett az előtét.

A gombot nagyon szerettük!

Kékes-szürkés szivecskés

Vagy pipis, vagy kékes-szürkés szivecskés – ez volt a kérés. Pipis már volt, hát inkább a szivecskéset választottam. Nagyon igyekeztem szépen varrni, mégis csúszott bele kis hiba, de kijavítottam, ez látszik is a képen, de majd mosás után eltűnik az is, meg a jelölések is. Remélem, mirkka, tetszeni fog!

Szerencsére

felmentést kaptam a titoktartás alól, így megmutathatom, hogy mi készült Zsangyal és kedvese születésnapjára. Mondhatom, nagyon nehezen bírtam volna ki vasárnapig vagy ki tudja meddig, mert valahogy úgy vagyok én ezzel mióta van ez a blogunk, hogy ha valami elkészül, azt szeretem rögtön megmutatni.

Boldog születésnapot!

Már régen is akartam egy pipis képet csinálni, el is kezdtem, de valahogy nem akaródzott sikerülni. Aztán ma délután valami megszállt, elkezdtem és be is fejeztem. Remélem, örülnek majd neki az ünnepeltek.

Torzsáék

A mai kreatív délután bowlingozással telt. Íme az eredmény:

Dr. Torzsa Kázmér és neje, Dr. Torzsáné Saláta Mária

Torzsáék GumiPók jóvoltából kerültek reflektorfénybe, aki a nyuszis ünnepi tobzódásban találta az eredeti darabokat a fenti linken. Mivel a héten több pozitív visszajelzést közvetítettem felé a varrótudományát illetően, megint hajlandó volt elővenni a varrógépet.

A nyuszitestek egyszínű pamutvászonból készültek, a fülek a sokak által ismert mintás anyagokból (maradékfelhasználás!). Töltőanyag a szokásos töltővlies. A varrás GumiPók műve, a szabás, az arckiképzés és a töltés az enyém.

Torzsáék feltörekvő fiatal orvos házaspár, közelebbről fogorvos és asszisztense, akik előtt fényes jövő áll - amint ez köztudott. (idézet Safranektől :) )

Torzsáék további sorsa: valószínűleg Verához kerülnek, ezzel szeretnénk megköszönni neki a bátorítást. Köszönjük, Vera!

Mindenkinek szép Húsvétot kívánunk!

Kicsit

elcsöndesedtünk, de most már újult erővel vágtunk bele a kreatívkodásba. A kreatív pénteket ma tartottuk (kár, hogy ettől még holnap kedd lesz és nem szombat :), és elejétől végéig ma szabtuk-varrtuk ezt a szatyrot. Kicsit (nagyon) más a színvilág, tetszik is ez nekünk, szerezni kell még színes anyagot! A ferdepánt még mindig nem a barátom, de igyekszem magamhoz édesgetni. :)

A héten még biztosan lesznek horgolt nyulak — a mi felfogásunkban. :)

Római roló

Zsangyalék új bérleményében egy darab függöny nincs, így hát megkezdtük a függönyzést. Elsőként ez a római roló készült el. A múltkor már bemutattam a hozzávalókat, de végül a függönybehúzót nem használtuk, mert kaptunk római rolóhoz való hátsó vezetőszalagot, aminek igencsak megörültem, így komplettebb a végeredmény.

Tutorial sajnos nem készült, de ha igény mutatkozik rá, akkor valamikor nyáron csinálok, mert a saját konyhánkba is varrnék ilyet a meglévők helyett. Ezeket szintén én varrtam körülbelül 15 évvel ezelőtt. Akkor a négy darabot mintegy fél éven át eszkábáltam :). Zsangyaléké sokkal gyorsabban elkészült, csak a lustaságom volt a gát, meg az, hogy varráshoz mindig le kell pakolnom az étkezőasztalról. :)

Megmutatom az enyémet is, kissé gyűröttek, de nekem nagyon kedvesek.

A tavaszi kollekció

újabb darabjai is elkészültek.

Vidám–szerelmetes pipis Zsangyalnak

Napsütéses virágos Anyukának