Old Shatterhand és a kesztyű esete

Aki belemélyedt valaha a Winnetou-történetekbe, annak ismerős lehet Old Shatterhand neve. A fiatalember, aki úgy ment a Vadnyugatra, hogy egy fél könyvtárat elolvasott. Medvenyúzástól az esőcsinálásig gyakorlatilag mindenről volt információja, és persze mindezt elsőre elég jól prezentálta a gyakorlatban is. Szegény Sam Hawkins pedig nem győzött csodálkozni.

Nos, én nagyon szeretek elméletben felkészülni, mielőtt bármi gyakorlati dologba belefogok - legyen az főzés, papírdenevér készítése, vagy épp kesztyűkötés. (A sikeresség egy másik poszt témája lesz, vagy inkább nem...)

Tehát elővettem a szakirodalmat, és nem is csalódtam! Haris Márta tollából született a Kössünk kesztyűt! című könyv, amiben az egykori Barkafonal választékából készült darabok szerepelnek. Meg persze ennél több, hiszen általában a kesztyűkötésről is szól egy igen alapos fejezet! Kezdőknek is nagy segítség lehet. Én ugye, az aranyhal-memóriámmal minden alkalommal az (újra)kezdők közé tartozom.

A másik nagy segítségem Very Pink Knits videója volt. Szuper, követhető útmutatókat készít, az újabbaknál már van választható angol felirat.

A fonal számomra újdonság, egy brüsszeli boltban bukkantam rá, ahol hiába kutattam Malabrigo fonalak után, viszont egy eldugott kosárkában pár ilyet találtam. Hosszas gondolkodás után meggyőztem magam, hogy kiváló lesz, főleg, hogy akciós volt. :)
Érdekesség, hogy a honlap gyapjúprogramot javasol mosáshoz, ám a címkén már csak kézi mosást említ.

http://www.cowgirlblues.de/article.php?id=merino-dk-solids

A kesztyűnek mintája nincs, a könyvben talált útmutató alapján raktam össze. Ami fontos volt, az a kötéspróba készítése - de ezt úgyis mindenki tudja. Alig több, mint 50 gramm fonalat használtam fel az egy pár kesztyűhoz, így lényegében megmaradt egy gombóc fonalam. Most törhetem a fejem, mihez kezdjek vele. Mivel nagyon szorosan kötök, ezért az ajánlottnál fél számmal nagyobb tűt használtam. A passzéhoz 4-es, a többi részhez pedig 4,5-est.

A végeredmény a fenti képen látható, sajnos a házi fotósom épp betegállományban van, úgyhogy  a kesztyűnek csak használaton kívüli állapotát tudtam megörökíteni.
Még nem tudom, milyen lesz mosás után, most még egy kicsit hosszabbnak érzem a kelleténél. A fonal finom, puha, bár az itteni (belga) időjáráshoz még egy kicsit túl meleg. Úgyhogy az igazi tesztelés majd a magyar télben zajlik majd - remélhetőleg elég hideg lesz hozzá!

Azok a fránya cédulák...

Nem tudom, más hogy van vele, engem mérhetetlenül irritálnak azok a kisregények, amiket a pólók és mindenféle ruhadarabok oldalába varrnak. Van a barátságos megoldás, ami a Decathlonban egyre többször előfordul, hogy a ruhadarab anyagából egy kis falatot belevarrnak az oldalába, és erre applikálják rá a cédulát. Így könnyen megszabadulhat tőle az ember, csak egy nyisszantás, és megszűnt a macera.

A barátságos megoldás 

A barátságtalan megoldás pedig az, amikor egyenest bele a varrásba a cetliket, még egy szaggatott vonalat és egy kis ollót is rányomtatnak, aztán vagdaljunk, ahogy tetszik. Gyakorlatilag mindegy, hogy teszünk, nyisszantunk vagy sem, a cédula vagy a maradéka előbb-utóbb bökni fogja az oldalunkat. 

Éppen ezért úgy döntöttem, hogy meghekkelem a cédulát. 

A kifordított pólót a cetlinél összetűztem, a cetlit kibontottam, a helyét összevarrtam, majd összeoverlockoltam, és ennyi. Volt cetli, nincs cetli. Nyilván nem forradalmi megoldás, biztos mások ezer éve így csinálják, de nekem most esett le, hogy ezt így is lehet.
Biztatásul mondom azoknak, akiknek nincsen varrógépük, hogy szerintem ezt kézzel is meg lehet csinálni. Kicsit több idő csak, és megéri a befektetett energiát.

Előkészítjük a pólót és a célszerszámot

Megfelelő színű cérnát választunk
(mondjuk nekem bármilyen is jó lett volna, kívülről úgysem látszik,
de kivételesen pont volt itthon bordó)

Összevarrjuk, -cikkcakkoljuk vagy overlock öltéssel eldolgozzuk a szélét.

Legyintünk rá: volt már szebb is, de ki látja?!

Szétválasztva.

Visszaszámlálás 1.

Akárhogy is, de visszavonhatatlanul és kérlelhetetlenül közeledik a karácsony, lassan felcsendül a boltokban a lasztkriszmösz. Tavaly született meg a gondolat, hogy készítünk egy sorozatot, ami segít ráhangolódni az őszre, majd az év végi ünnepre, de ez végül a halogatás áldozata lett. Idén újra elővettük az ötletet, és íme, meg is született az első poszt.

Mik a terveink? Nagyjából kétheti rendszerességgel jelentkezünk olyan ötletekkel, amik könnyen, extra alapanyag beszerzése nélkül, és viszonylag rövid idő alatt elkészíthetők, de legalábbis gyors sikerélményt adnak, így késztetve minket a további készülődésre. Az ötleteket teszteljük, mielőtt elkészítésre ajánljuk, és természetesen megmutatjuk a végeredményt is! Az évek során nálunk is összegyűlt sok olyan ötlet, amiket még nem valósítottunk meg, tehát lesz miből válogatni!

Mivel papírral foglalkozom, tőlem (Zsuzsitól) főleg papíros ötleteket kaptok majd. Első alkalommal apró, hajtogatással készülő papírcsillagokat mutatok. Ezt a videót használtam Paper Kawaii Youtube-csatornájáról, remek kis tutoriál!

A/4-es méretű, színes fénymásolópapírt vettem a csillagokhoz, amit a videóban ajánlott 1, 1,5 és 2 cm széles, és 30 cm hosszú csíkokra vágtam.

Rá kell érezni az első lépésre: gyakorlatilag csomót kell kötünk a papírcsíkra. Fontos, hogy ne készítsünk egyből éles hajtást, inkább finoman hajtsuk-törjük csak meg a papírt, így már látni fogjuk, hogy mennyire sikerült eltalálni a szöget. Ha kell, óvatosan húzzuk-igazítsuk a helyére a végeket. A lényeg, hogy egy ötszög keletkezzen a csomóból, szépen simuljon ki a papírszalag, ne legyen hézag, de ne is keletkezzen törés benne. Érdemes az első csíkot rászánni a gyakorlásra!
Innen már elég könnyű a dolgunk, a rövidke véget ráhajtjuk az ötszögre (ha kell, levágunk belőle), a hosszabb véget pedig elkezdjük az ötszög köré tekerni. Ha a csík végére érünk, a véget bedugjuk a két legfelső réteg alá. Ferdén levágtam a csík végét, így könnyebb volt betuszkolni a viszonylag szorosan egymásra simuló rétegek közé.

Hajtogatás

Ha ezzel megvagyunk, fel kell „fújnunk” a csillagokat. Ehhez a videóban látott módon meg kell roppantanunk a csillagok oldalát oly módon, hogy nagyjából az élek közepénél finoman benyomjuk a papírt.
Ez egy újabb kényes pont, rá kell érezni, mennyire kell erősen nyomni, hogy ne hajtsuk félbe egy hirtelen mozdulattal a csillagunkat. Nekem a következő módszer vált be: körben haladva minden élt többször benyomok, így apránként érve el a kívánt formát.

Hajtogatás és felfújás után

Sok dolgot befolyásol a papír vastagsága, így ha túl vastagra hajtjuk a csillagot, akkor nem lehet felfújni. Ha viszont túl rövid volt a csík, egyszerűen félbehajlik ahelyett, hogy szépen kiemelkedne a közepe. Így a következők a tapasztalatok:
- a 2 cm-es csíkból készült csillagokhoz dupla csík szükséges, különben nem lesz elég vastag a papírréteg. Ahol véget ért az előző csík, egyszerűen hozzáfogtam a következő csíkot, így hajtottam tovább. Szerintem nem szükséges ragasztani.
- a legkisebb csillagokhoz elegendő lehet egy 20 cm hosszú csík is, úgyhogy akár maradék papírokat is fel lehet használni hozzá.

A következő képeken egy tavaly készült sorozat maradékát láthatjátok, ezek 2,5 cm széles, és 70 cm hosszú csíkokból készültek. Egyszínű, csíkos csomagolópapírt vettem a készítésükhöz. Ez egy picivel vékonyabb volt, mint a mostani fénymásolópapír, de kiválóan működött.

Csomagolópapírból is lehet készíteni

Mihez kezdhetünk a csillagokkal? Lehet girlandot fűzni belőle. Pálcára szúrni, és vázába, szebb befőttes üvegbe tenni. Vagy ahogy EZEN a linken is látható, hatjogathatunk hozzá csillag alakú papírtálat, de láttam már képkeretbe sorakoztatva. Lehet karácsonyfára akasztgatni belőle. Ajtódísz vagy adventi koszorú része lehet. Apró ragasztópöttyel vagy celluxkarikával ajándékra tehető.

Mégiscsak színesebb így...
(A képért köszönet Katinak és Ellának!)

Felfűzéshez egy hegyes, vastagabb tűre van szükség, és óvatos mozdulatokra.

Ha már megvan a tuti csíkszélesség, akkor le lehet előre szabni jópár csillagot, hiszen innentől nem kíván eszközt vagy túl sok előkészületet a befejezés. A csíkokat pedig lazán feltekerve is lehet tárolni.

Milyen eszközöket használtam?
vágólap - tetszőleges méretben
vonalzó - fémvonalzót használok, ennek mentén lehet vágni, a műanyagba sajnos belevág a sniccer
ceruza, radír
olló
sniccer (PVC-vágó, szike - ahogy tetszik) - praktikus olyan darabot venni, amiben a penge egy fém házban fut. Sokoldalúan használható, több évtizedig jó barátunk lehet. A pengével nem érdemes spórolni: ha már nagyon bele kell nyomni a papírba ahhoz, hogy elvágja, mindenképp törjünk le a belőle! Ez a vágólap élettartama miatt is fontos, ezen kívül a tompa penge akár el is szakíthatja a papírt.

Remélem, elnyeri tetszéseteket a sorozatunk, és velünk tartotok majd a következő hetekben!

Copy + paste

Nem teljesen másolat, de mégis.

Eszter már meghorgolta egyszer ezt a kendőt, ugyanebből a fonalból, nagyjából ugyanebben a méretben. Én most újráztam, és eredményes fonalfaló projektet követtem el. Évek óta várakozó gombolyagokat, valamint egy visszabontott kísérlet darabkáit horgoltam bele. (Kiváló alkalom volt a száleldolgozást és a toldást gyakorolni, meg úgy egyáltalán: magát a horgolást.)

Eddig is tudtam, hogy a legegyszerűbb dolgokon is tudok problémázni, így ez a kendő is elég nyögvenyelősen ment: többször lebontottam, újrakezdtem, kicsit visszabontottam, hezitáltam, pihentettem, újra elővettem.

Pedig végtelenül egyszerű a minta, még én is képes voltam megjegyezni, ami elég nagy szó, mert általában legalább annyi energiát fektetek a mintaleírás testreszabására, mint amennyit a tényleges elkészítésbe. Ráadásul valamilyen oknál fogva csak rajzból, vagy angol nyelvű leírásból tudok horgolni, még nem jöttem rá, miért.

Eszterrel többször konzultáltunk* telefonon, emailben, chaten és személyesen, miközben böködtem a kendőt, ám még így sem sikerült rájönnünk, hogy miért néznek ki máshogy a szemek, mint az oktatóvideókban, vagy mint ahogy ő készíti. De nem baj, egy kis titokzatosság sosem árt.

* Ezúton is köszönöm neki a sok-sok segítséget és bátorítást.

ökozsákok

Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a környezettudatosság -- remélhetőleg. Így lett ez velem is. A szelektív hulladékgyűjtés nem újdonság, régóta műveljük, textilszatyrokat is régóta használunk, már a blog indítása után nem sokkal is mutattuk, hogy sok ilyet varrtunk, valamint jelentős gyűjteményem van különféle helyeken vásároltakból is. A zöldséghez, pékáruhoz viszont még mindig csak a nejlonzacskók voltak használatosak, amivel aztán később lehetett ezt-azt csinálni, de nem voltak túl tartósak, hamarosan a szemétben végezték. Most azonban adtam egy pofont a nejlonlobbinak, nekiálltam ökozsákokat varrni. 

Az első -- nem túl szerencsés módon -- tüllel készült. Azért volt ez rossz választás, mert a tüll nem vasalható, én pedig szeretem, ha ezek a zsákok is időnként mosva és vasalva vannak. No, nekem azért sikerült a tüllt is vasalni (de csak a szélét és csak véletlenül), ami a zsák testi épségének rovására ment. Használni viszont még lehet, zöldségnek még jó lesz, legfeljebb a szélét egy kicsit ki kell javítani.

A következők már függönymaradékokkal készültek. Függönymaradék pedig van bőven, mert amikor új lakásba költöztünk, és meglehetősen sok ablakot kellett betakarnunk, akkor a függönyös a maradékokat rám sózta. Eléggé tanácstalan voltam, hogy mihez fogok én ezzel kezdeni, három éve állt a szekrényben, de most nagyon jól jött. Ezek ráadásul nem is nejlonfüggönyök, hanem len és valami keveréke, ami azért sokkal jobban bírja a vasalást. Úgyhogy csináltam is néhány zsákot, de aztán elült a lelkesedés, félretettem a projektet.

lett soványkutyás

és mókásmacskás :)

Az igazi nagyüzem akkor indult be, amikor a PIF-ben lecsaptam egy fincsi tavaszi nyakmelegítőre, és persze nekem is felajánlást kellett tennem. A felajánlásom pedig 10 darab ökozsák volt. Rég nem volt ilyen, szinte azonnal el is kelt, örültem is nagyon, nem kellett újabb felajánláson gondolkodnom. Úgyhogy megkezdtem a sorozatgyártást, az elején minden darabot egy kicsit korrigálva az előzőhöz képest. Így aztán megvarrtam a tíz zsákot, múlt hét pénteken át is adtam a kedves új tulajdonosnak (köszönöm szépen a képeket, Gabi!), remélem, sokáig tudja majd őket használni.

 

Folytatás is lesz, már ki van szabva vagy nyolc darab, de azért most egy kis szünetet tartok...

Horgolt virágok és lepkék

Sokaknak van külföldön testvérük, gyerekük, mindenféle rokonuk. Nem tudom, mások hogyan oldják meg a születés- és névnapok megünneplését, de nálunk ez úgy zajlik, hogy Zsuzsiék időnként (szerencsére viszonylag gyakran) hazajönnek, és akkor összeülünk, megünnepeljük az addig elmúlt jeles napokat. Ebben nem az a legjobb, hogy meg vagyunk ünnepelve és -ajándékozva, hanem az, hogy együtt lehetünk, egy kicsit megint olyan, mint régen volt. (hüpp) De azért persze mindig van ajándék is, bár én azt szeretem a legjobban, amit el lehet küldeni, és aminek az átadásával nem kell megvárni a személyes találkozót.

Így született ez a kép is. Eredetileg csak egy képeslapra gondoltam, aztán ahogy horgoltam a virágokat, lepkéket, arra jutottam, hogy miért ne lehetne belőle egy kép, amit ki lehet rakni, amire jó néha rápillantani. Az még mindig elég lapos ahhoz, hogy egy nagyobb buborékos borítékba berakva el tudjam postázni.

1,5 mm-es tűvel horgoltam, Scheepjes Maxi Bonbon horgolócérnából, és az Ikeában kapható 10x15-ös Hovsta keretbe ragasztottam őket textilragasztóval (remélem, még nem hullottak le :D ) Ez a fajta keret egy kicsit mély, vagyis kényelmesen elférnek benne a kicsit magasabb dolgok is, mondhatni 3D-s képet lehet tenni bele.

 

 

Háromszor zöld pulcsi

Ezt a bejegyzést pusztán figyelemfelkeltésnek szánom, senkire nem akarom áttolni a felelősséget, és senkit sem akarok bántani vele. A más kárán tanul az okos elve alapján érdemes levonni a tanulságot, hogy senki ne járjon így, mint én.

Amikor fonalat vásárolok, sosem jut eszembe, hogy megnézzem, a gombolyagok festésszáma azonos-e. Pedig előfordulhat, hogy valamilyen sajnálatos malőr folytán összekeverednek a különböző festésszámú gombolyagok, és akkor jön a baj. Vagy jobb esetben csak kellemetlenség, megoldandó probléma. A festésszám arra szolgál, hogy tudassa velünk, hogy különböző festésekből származik a fonal, még ha a színszámuk azonos is. Tudomásom szerint nagyon ritka (vagy talán lehetetlen is?), hogy ugyanannak a színnek kétféle festésszámú változata tökéletesen egyforma lenne. De nincs semmi gond, mert  ha az ember odafigyel, akkor nem érheti meglepetés. Ha odafigyel... Nekem ennél a pulóvernél akkor tűnt fel a másmilyen festés, amikor a második gombolyagot csatlakoztattam. És amikor végignéztem a készletet ebből a fonalból, ki is derült, hogy valóban kétféle festésszámot sikerült bevásárolni sok évvel ezelőtt. Biztos, hogy nem két részletben vettem, konkrétan emlékszem is, hogy mihez kellett volna, aztán persze nem az lett belőle. 

Ráadásul úgy nézett ki, hogy nem is lesz elég a pulcsihoz a meglévő fonalmennyiség, úgyhogy nyafogtam kicsit a facebookon, de kiderült, hogy senkinek nincs ilyen festésszámú fonala (mármint amiből végül a test nagy része készült), csak egy  harmadik féle (köszönöm szépen, Judit :) ). Úgyhogy végül a pulcsi egyazon szín három árnyalatából készült. Nem vagyok maradéktalanul elégedett a végeredménnyel, de a lehetőségekhez képest sikerült eléggé jól megoldani a feladatot, és a férjem azóta boldogan hordja. 

Tanulság: akár vesszük a fonalat, akár eladjuk, figyeljünk a festésszámra! ;)

minta: Block Buster for Men and Boys
fonal: Rial Filati Relax

tű: 4 mm