A gyapjút festés előtt, közben vagy után többnyire pácolni kell, hogy a szín, amit nem kis melóval elérünk tartós maradjon. Kivételt képeznek a magas csersavtartalmú növények, a kávé, tea, tölgy- és dió- alkatrészei például.
A timsó nem változtat az árnyalaton, csak erőteljesebbé teszi a tartósság mellett.
A vasgálic és a rézgálic azonban a manipuláció eszköze is. A vasgálic a drappból sötétbarnát, barnából feketét varázsol, a rézgálic pedig a sárgákból ragyogó zöldet. Meglehet egyebet is tudnak, csak én még nem próbáltam.
Vasgálicot ritkán, inkább a kísérlet kedvéért használok, mert a barna különféle árnyalatait remekül meg lehet festeni nélküle is, feketébe hajló sötét árnyalatokat pedig nem használok.
A rézgálic, az a valami. Eddig festés után pácoltam, így az átváltozás megdöbbentő volt: a sárga vagy épp mocsárszín fonalakból pár perc alatt ragyogó zöldek lettek. Tegnap új módszert próbáltam: egy vödör vízben feloldottam diónyi rézgálicot, és kerek napig áztattam benne fél kiló fonalat.
Ilyen lett:
A rézgálic hatásmechanizmusa most a másik oldaláról volt megfigyelhető: bekékítette a fonalat, s amikor a sárga festőlébe került, azonnal zölddé vált.
Nem egyéb ez sem, mint amit ovis korunk óta tudunk: sárga+kék=zöld. Magamtól nem jutott volna eszembe, de szerencsére másnak igen, hogy ez a színkeverősdi fonalon eljátszható vegyszer nélkül is: a sárgára festett fonalat kék festőlében kell felülfesteni. Ez lesz majd a következő manipulációs próbálkozásom.
Most a rézgáliccal előpácolt turbolyás fonal szárad, hamarosan bemutatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése