Ősz, tükörkép

Egy kora őszi színkavalkád. És víztükör. Rég voltam vízen. Holnap leszek, de nem a fotók kedvéért. Kiveszem a csónakot s legközelebb akkor szállok vízre ha elbír a jég. Éjjelente már mínuszban van a levegő. Gyorsan befagy a sekélyes és akkor bennragadok az ágban.

Volt már hogy így esett, s órákba telt míg átvágtam a csónakkal a jégmezőn. Nem tesz jót a hajótestnek.
Nem vitás, az idén többet ringatózott a kikötőben mint siklott a nyílt vízen.
A vadkacsák legnagyobb örömére. Meséltem már? ... Nem. Akkor most. Valamiért a mi csónakunk a legnépszerűbb -nem csak én állítom, sporttárs is tette már szóvá- vadkacsáéknál. S biztosan nem csak azért, mert az idén kevesebbet mozgattam, ez így volt tavaly is, meg azelőtt. Rátelepszenek csapatosan, már épp csak nem költenek benne és természetesen az otthagyott toll a kisebbik probléma. A nagyobb, az szar ügy!
Holnap kihúzom a seggük alól és elcsomagolom telelőre. ... Hogy mi lesz jövőre? Ha másért nem is, de a kacsák kedvéért biztosan vízre teszem.