Egy hosszú nap margójára...
Hinnünk kell, hogy a világ jó hely és a jónak ad otthont. Hogy a Gondviselés kisimÃtja azt amit mi nem tudunk. Hogy a nagy pulóverben a mi csomónk sem hiába való. Keresni minden napnak a saját báját, nem baját ð . Belesimulni a mindenségbe, néha vacogva, dideregve, máskor felmelegedve és melegÃtve. Elfogadni, hogy minden van, mindenhogy. Ãletünk nem a közösségi médiák kirakata, bárhogy is igekszünk. Hogy idÅnként magunkra hagyatva élünk, maguntól is elhagyottan. Hogy a sötét órákban sötét gondolataink vannak. Hogy az élet része Minden, szó szerint és átvitt értelemben. Hogy a csendes napok is szépek... a magány egy lehetÅség... a bánat átmeneti, akár az öröm ð. Mert minden múlandó, és ami fontos az mégis örök. SzÃvetekben Årizzétek!