Míg az európai országok félnek a közelgő téltől, Németország folyamatosan a gáztárolói feltöltésén munkálkodik. A németek ismét a rájuk szabott uniós gazdasági struktúrát és ennek eredményeképpen gazdasági mozgásterüket kihasználva az gázárakat így az egekbe tudják tolni a többi ország részére.

Bakajannisz H. Péter írása a Makronómon

Az eredeti cikk a Mandiner Makronóm rovatában jelent meg: 2022. szeptember 15.

A német ármanipuláció

Az orosz-ukrán háború kezdetét az EU fenyegetőzései követték, amelyek keretében az öreg kontinens mielőbb gázembargót szeretett volna bevezetni Oroszországgal szemben, ezáltal a tőzsdei gázárak természetesen átlépték felső határukat, hiszen teljes volt a bizonytalanság a közeljövőben a földgázellátás alakulását illetően, írta az Analyst a „Német földgáz csalás” című elemzésében.

A görög kutatóintézet hangsúlyozza: általában véve a földgázpiac nyáron lassú, mivel a háztartások által használt mennyiség csekély. A szállítók ezt az időszakot és az alacsony árakat kihasználva vásárolnak gázt a télire, amit saját tárolóikban helyeznek el. Manapság azonban már kevés racionális szállító vagy nagykereskedő kívánja a jelenlegi, magas piaci áron beszerezni a gázt.

Fennáll a veszély, hogy ha a Gazprom ősszel hirtelen megemeli az exportját, a földgáz ára a tőzsdéken beomlik, és ezzel óriási veszteségeket okoz azoknak, akik nyáron magas áron vették és télre tárolták a gázt – áll az elemzésben.

Nem ez a helyzet azonban Németországban, ahol a Szövetségi Hálózati Ügynökség egyfajta vészhelyzet alá helyezte a német földgázpiacot: ennek keretében a „Trading Hub Europe” (THE) – egy nagyon kicsi és főleg műszaki szolgáltató a földgázpiacon – magára vállalta azt a domináns feladatot, hogy szó szerint mindent megvásároljon, amit a gázpiacon talál, mutat rá a Spiegel.

Ezáltal a németek földgáztárolói a műszakilag maximális napi mennyiséggel töltődnek fel, vagyis napi 504 000 megawattórával – többel, mint amennyit Oroszország összeségében biztosít. Az Analyst írása alapján, ami még lenyűgözőbb, hogy az említett vállalat a talált mennyiségeket, bármilyen áron felvásárolja.

Minden nyertes mellett több vesztes áll

Nem meglepő, hogy nyáron az egekbe szálltak a gázárak, hiszen a már decentralizált – a kereslet és a kínálat által kialakult árak – gázpiacon a németek napi szinten 504.000 megawattórát vásárolnak, hangsúlyozza a kutatóközpont.

Továbbá felmerül a kérdés, hogy ki fizeti a THE vastag számláit, hiszen egy kis cégről van szó, amely nem rendelkezik a szükséges forrásokkal. Az Analyst kritikusan az állami tulajdonú német fejlesztési bankra mutat – a KfW-re – amely szokás szerint ilyen esetekben jelentkezik, és ezáltal 15 milliárd eurós hitelkeretet biztosít a THE számára.

Egyértelműen ennek a fejleménynek több nyertese is van – a norvég Statoil, a holland Gasunie és a számos, főként amerikai LNG-szolgáltató rengeteg pénzt keres a német vásárlásokból, miközben Európa többi része a vesztes oldalán áll e tranzakciók függvényében, írja az Analyst.

A versenyképes német gazdaság

Az utóbbi konklúzióra jutott az Olasz Ipari Államszövetség, a Confindustria is, amely frissebb kutatásában kimutatta, hogy a német „gáztrükk” versenyképesebbé teheti a már amúgy is versenyképesebb német gazdaságot az Európai Unión belül.

Az olaszok véleménye alapján Olaszország havi energiafelhasználási költségei várhatóan 5,7 és 6,8 milliárd euró között nőnek, miközben az ipari feldolgozás területén a költségnövekedést 2,3 és 2,6 milliárd euró közötti összegben becsülik.

Továbbá, a számítások alapján az energiaárak növekedése az olasz ipar termelési költségeinek akár 8 százalékát is kiteheti, a pandémia előtti 4 százalékról növekedve. Ugyanakkor Németországban ez a szám 7,2 százalékra emelkedik, szintén a korábbi 4 százalékról. Franciaországban pedig az atomenergia segítségével az arány 4,8 százalékra nő, a korábbi 3,9 százalékról, ahogy azt az alábbi diagram is mutatja.

Az olaszok ezáltal joggal tartanak attól, hogy a folyamatosan csökkenő versenyképességük az euró bevezetése után újabb súlyos csapást szenved, különös tekintettel fő versenytársaikra, Franciaországra és Németországra.

Ahogyan azt már régebben megírtuk a Makronóm Rovatban, az európai szabadpiaci integrációnak a németek lettek az egyértelmű nyertesei, miközben a periférikus – de leginkább a dél-európai országok – szenvedték el a legnagyobb károkat.

Az Analyst elemzésében kiemeli: ironikus, hogy ugyanakkor Németország kancellárjának volt mersze a Bizottsággal együttműködve országa támogatása érdekében 15 százalékos földgázfogyasztás-csökkentést kérni minden EU-tagállamtól, miközben spekulatív módon manipulálja a gázárakat.

Ezt a lépést Németország csak azért teheti meg, mert ő volt az egyetlen ország, ahol a GDP-hez viszonyított államadósság 2010-es 82 százalékról 2019-re 58,9 százalékra csökkent. Ez lehetővé tette, hogy még a pandémia alatt is volt terük az államadósság növelésére, emlékeztet a görög kutatóintézet.

Mindez tehát egy újabb bizonyítéka annak, hogy az európai szolidaritás – amelyre gyakran hivatkoznak a németek – egy nagy mítosz,

írja az Analyst. Az északi országok, Németország vezetésével már el is utasították a közös energiapolitikára vonatkozó déli javaslatokat, hogy az európai polgárok és az európai vállalkozások egyformán részesüljenek támogatásban – lényegében közömbösek mind az EU, mind az eurózóna jövője iránt, ismét bizonyítva, hogy ostobaság egy egyesült Európára hivatkozni, benne Németországgal, zárja elemzését az intézet.

Címlapfotó:123rf.com