X–24
Megjelenés
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
X–24 | |
Az X–24A a földön | |
Funkció | Kísérleti repülőgép |
Gyártó | Martin Marietta |
Gyártási darabszám | 1 db |
Személyzet | 1 fő |
Első felszállás | 1969. április 17. |
Méretek | |
Hossz | 7,47 m |
Fesztáv | 3,51 m |
Magasság | 2,92 m |
Szárnyfelület | 18,10 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 2885 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 db Reaction Motors XLR–11 négykamrás rakétahajtómű |
Tolóerő | 37,7 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1036 km/h |
Legnagyobb repülési magasság | 21 763 m |
Szárny felületi terhelése | 288 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,70 |
Háromnézeti rajz | |
Az X–24A háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz X–24 témájú médiaállományokat. |
A Martin Marietta X–24 szárny nélküli (úgynevezett lifting body) kísérleti repülőgép volt, melyet az X–23, valamint az M2–F1, M2–F2, M2–F3 és a HL–10 kísérleti repülőgépek segítségével szerzett tapasztalatok felhasználásával terveztek, űreszközök légkörbe való visszatérésének és leszállásának tanulmányozására. A program eredményeit a Space Shuttle tervezéséhez használták fel. A repülőgépet a NASA B–52-es nehézbombázójáról indították, majd egyes esetekben repülési magasságát megemelték rakétahajtóműve segítségével, ezután siklórepülésben szállt le. Egyszer teljesen átépítették, az így létrejött repülőgép lett az eredetire alig hasonlító X–24B.