Szürte

Szürte (Сюрте)
Szürte címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás (2020–) Ungvári járás (–2020)
Község	Szürte község
Rang	falu
Alapítás éve	1329
Irányítószám	89432
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Terület	1,85 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 30′ 12″, k. h. 22° 13′ 55″48.503333333333, 22.231944444444
Szürte Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szürte témájú médiaállományokat.

Szürte (ukránul: Сюрте [Szjurte], korábban: Струмківка [Sztrumkivka], oroszul: Струмковка [Sztrumkovka], szlovákul: Surty) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése

Ungvártól 15 km-re délnyugatra, a Latorca mentén fekszik.

Története

1281-ben „Strute” néven említik először. Nevét „Zritte”, „Sratha” és „Strate” formákban említették az oklevelekben. Szürte és környéke a fennmaradt okiratok bizonysága szerint azonban már 1281 előtt is lakott hely volt, valószínűleg a tatárjárás alatt elpusztult, de később újratelepült.

A település első ismert birtokosai a Rátót nemzetség tagjai, valamint a Baksa nemzetségből származó Szürtey család tagjai voltak. 1484-ben Zsigmond király címert és zászlót adományozott a településnek.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZÜRTE. Szürti. Magyar falu Ungvár Várm. földes Ura Gr. Viczay Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Kis-Ráthoz nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű.”

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szürthe, magyar-orosz falu, Ungh vmegyében, Unghvárhoz délre 2 mfdnyire: 382 r., 445 g. kath., 628 ref., 50 zsidó lak. Ref. anya, r. kath. fiók szentegyház. Nagy kiterjedésű róna határa mindent jól terem; tölgyes erdeje szép; a Latorcza vizénél vámszedése, vendégfogadója, s malma van. F. u. b. Vécsey, Ibrányi, Rozgonyi, Tarnóczy, Zsitkovszky, Teöke s m.”

1869-ben Kistéglás községet csatolták hozzá. A trianoni békéig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.

1945-ben Szovjetunióhoz csatolták. 1991 óta Ukrajna része. 2003-ban Kistéglás különvált a településtől.

Népessége

• 1910-ben 1144 lakosából 1134 magyar volt; ebből 256 római katolikus, 259 görögkatolikus, 461 református volt.
• 2001-ben 1898 lakosa volt, közülük 1495 (78,77%) magyar, 375 (19,76%) ukrán, 18 (0,95%) orosz, 2 (0,11%) szlovák, 2 (0,11%) cigány, 6 (0,3%) egyéb anyanyelvű.

Közlekedés

A települést érinti a Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.

Látnivalók

• Római katolikus temploma a 14. században épült, benne a Baksa nemzetségből származó Szürthey család 15.-16. századi sírkövei. 1730-ban átépítették.
• Református temploma 1822 és 1864 között épült, tornyai 1898-ban készültek el. Először 1983-ban újították fel, 2000-re azonban ismét fel kellett újítani. A Dorcas Aid International és a Sticgting Hulp Oost-Europa holland segélyszervezetektől kapott anyagi támogatással 2002-re fejezték be a teljes felújítást.
• Görögkatolikus temploma az egykori Téglás területén áll, elhanyagolt állapotú volt, a rendszerváltás előtt ravatalozóként használták. Ma mind görögkatolikus, mind pedig római katolikus miséket tartanak benne.

Neves személyek

Itt született:

• Kolozsváry László festőművész.
• 1818-ban Kovács Károly ügyvéd és földbirtokos.
• 1948. szeptember 9-én Tóth Lajos festő.

Források

• Fényes Elek: Magyarország Történeti Geográfiája