Papucscsőrű madár

Papucscsőrű madár
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae);
Nem:	Balaeniceps; Gould, 1850
Faj:	B. rex;
Tudományos név
	Balaeniceps rex; Gould, 1850
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Papucscsőrű madár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Papucscsőrű madár témájú médiaállományokat és Papucscsőrű madár témájú kategóriát.

A papucscsőrű madár vagy papucscsőrű gólya (Balaeniceps rex) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae) családjába tartozó Balaeniceps madárnem egyetlen faja.

A családján belül az egyetlen ma is élő faj. Egyes ornitológusok szerint a papucscsőrűmadár-félék családja monotipikus, azaz kizárólag a névadó papucscsőrű madár tartozik ide.

Rendszertani besorolása

2014-ben Jarvis és társai alaktani és DNS-vizsgálatokat végeztek a mai madarak körében; eredményeiket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban közölték.^[1] Ennek a nagyléptékű kutatásnak a hatására az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusának (International Ornithological Congress) jóváhagyásával^[2]^[3] ezt a madárfajt a családjával együtt kivették a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjéből,^[4]^[5] és áthelyezték a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe.^[6]^[7]^[8]^[9]^[10]^[11]

Előfordulása

Kizárólag Afrikában őshonos, a füves mocsarak, papirusz mocsarak lakója. A Felső-Nílus, a Kongó és Zimbabwe az elterjedési területe. Egyiptomban is élt, de a mocsarak megritkulásával kiszorult az országból. Újabban Botswanában is előfordul. A faj állománya egész Afrikában mindössze 1500 egyedből áll.

Megjelenése

A papucscsőrű madár testhossza 120 centiméter, szárnyfesztávolsága legfeljebb 2 méter, magassága körülbelül 115 centiméter. Mindkét nemnek galambszürke a tollazata. Fején vastag tollbóbita látható, ha a madár izgatott, ezt felborzolja. Kampós végű, hatalmas csőre sajátos külsőt kölcsönöz neki. Hosszú lábával jól gázol a vízben; gyakran egy lábon állva türelmesen vár a zsákmányára.

Életmódja

Magányosan, esetleg párban él. Meglehetősen ritka madár. Csak akkor gyűlik össze több egyed, ha táplálékhiány van. Rejtett életmódot él. Alkonyatkor vagy éjjel vadászik, a tenyészpár mindkét tagja a területük ellentétes oldalán táplálkozik.

Erőteljes csőrével ragadja meg zsákmányát, amely főleg kisebb állatokból áll. Elsősorban a halakkal táplálkozik, ami lehet tüdőshal, sokúszóscsuka, harcsa vagy bölcsőszájú hal. Fogyaszthat még kisebb madarakat, kígyókat, békákat, gyíkokat, teknősöket, fiatal krokodilokat, puhatestűeket és elhullott állati tetemeket. Kétféle vadásztaktikája létezik: az egyik, hogy mozdulatlanul áll és megvárja az alkalmas pillanatot, a másik pedig a lassú gázolás. Lehetőleg olyan helyet választ a táplálékszerzésre, ahol sekély a víz és magas a növényzet, melynek révén el tud rejtőzni, hogy észrevétlen legyen a potenciális zsákmány számára. Amikor zsákmányt észlel, akkor a madár lemerevedik és előrenyújtott nyaka és feje tartja meg az egyensúlyát. Amikor elkapja a zsákmányt, akkor véletlenül egy kevéske növény is a csőrébe kerül. A növényzet eltávolítása érdekében a papucscsőrű madár egyik oldalról a másikra forgatja a fejét, miközben megtartják a zsákmányt. Táplálkozás előtt a zsákmányt általában lefejezi.

A felnőtt madárnak nincs sok ragadozója. A tojásokat és a fiókákat elkaphatják a madárfészkeket kifosztó ragadozók, de a szülők agresszíven védik fészekaljukat és olyan helyeken fészkel, ami sok ragadozó számára hozzáférhetetlen.

Repülés közben a nyakát behúzza. Szelíd az emberrel szemben. A papucscsőrű madarat tanulmányozó kutatóknak sikerült 6 méteres körzetbe kerülniük a fészkén lévő egyedtől. Az emberre nem jelent fenyegetést, csak visszanéz rá. Kelepelése a gólyákra emlékeztet, noha a pelikánokkal áll közelebbi rokonságban.

Szaporodása

A költési időszak az élőhelytől függően különböző. Párzási rendszere a monogámia. Nem költ kolóniában, a tenyészpár költőterülete 3 négyzetkilométer. Területüket hevesen védik a ragadozóktól és a vetélytársaktól.

Magas, fűvel bélelt fészket rak, melynek átmérője 1 méter. Fészekalja 4 kékesfehér tojásból áll. A kotlás körülbelül 30 napig tart. Éjszaka csak a tojó, nappal a két szülő felváltva kotlik. Fiókái kezdetben pelyhesek. A ragadozók támadásai és az erőforrások eloszlása miatt általában csak egy fióka marad életben. Mindkét szülő kiveszi részét a fiókák táplálásába, naponta legalább 1-3 alkalommal adnak nekik enni, de amikor a fiókájuk nagyobb lesz, napi 5-6-ra nő az etetések száma. 4 hónapos korukban válnak önállókká.

A vadonban 36 évig is élhet.

Képek

Röpképe
Portré
Pár a fészeknél
Kitömött papucscsőrű madár a londoni Természettudományi Múzeumban

Jegyzetek

↑ "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
↑ R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 19.)
↑ Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
↑ Hackett SJ, Kimball RT, Reddy S, Bowie RC, Braun EL, Braun MJ, Chojnowski JL, Cox WA, Han KL, Harshman J, Huddleston CJ, Marks BD, Miglia KJ, Moore WS, Sheldon FH, Steadman DW, Witt CC, Yuri T (2008). „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science (journal) 320 (5884), 1763–1768. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.
↑ Gill, F. and Donsker, D. (eds). (2010). Family Links Archiválva 2013. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. IOC World Bird Names (version 2.4).
↑ A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
↑ International Ornithological Committee: Ibises to Pelicans & Cormorants. IOC World Bird Names: Version 2.11. WorldBirdNames.org, 2012. január 2. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
↑ doi:10.1111.2Fj.1439-0469.2007.00433.x
↑ Cracraft, Joel; Barker, F. Keith; Braun, Michael J.; Harshman, John; Dyke, Gareth J.; Feinstein, Julie; Stanley, Scott; Cibois, Alice; Schikler, Peter; Beresford, Pamela; García-Moreno, Jaime; Sorenson, Michael D.; Yuri, Tamaki & Mindell, David P. (2004): Phylogenetic Relationships Among Modern Birds (Neornithes): Toward an Avian Tree of Life. In: Cracraft, J. & Donoghue, M.J. (eds.): Assembling the Tree of Life: 468-489. Oxford University Press, New York. ISBN 0-19-517234-5 PDF fulltext Archiválva 2013. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ doi:10.1098/rsbl.2006.0523
↑ (2008) „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–68. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
Animal Diversity Web

ITIS szerinti rendszerbesorolás
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 - papucscsőrű gólya a magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Jarvis-1] "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.

[2] R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. (Hozzáférés: 2015. február 19.)

[3] Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)

[4] Hackett SJ, Kimball RT, Reddy S, Bowie RC, Braun EL, Braun MJ, Chojnowski JL, Cox WA, Han KL, Harshman J, Huddleston CJ, Marks BD, Miglia KJ, Moore WS, Sheldon FH, Steadman DW, Witt CC, Yuri T (2008). „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science (journal) 320 (5884), 1763–1768. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.

[5] Gill, F. and Donsker, D. (eds). (2010). Family Links Archiválva 2013. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. IOC World Bird Names (version 2.4).

[6] A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)

[7] International Ornithological Committee: Ibises to Pelicans & Cormorants. IOC World Bird Names: Version 2.11. WorldBirdNames.org, 2012. január 2. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 30.)

[8] :10.1111.2Fj.1439-0469.2007.00433.x

[9] Cracraft, Joel; Barker, F. Keith; Braun, Michael J.; Harshman, John; Dyke, Gareth J.; Feinstein, Julie; Stanley, Scott; Cibois, Alice; Schikler, Peter; Beresford, Pamela; García-Moreno, Jaime; Sorenson, Michael D.; Yuri, Tamaki & Mindell, David P. (2004): Phylogenetic Relationships Among Modern Birds (Neornithes): Toward an Avian Tree of Life. In: Cracraft, J. & Donoghue, M.J. (eds.): Assembling the Tree of Life: 468-489. Oxford University Press, New York. ISBN 0-19-517234-5 PDF fulltext Archiválva 2013. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben

[10] :10.1098/rsbl.2006.0523

[11] (2008) „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–68. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]