Bogyafalva
Megjelenés
Bogyafalva (Bodești) | |
Bogyafalva görögkeleti ortodox temploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Arad |
Község | Nagyhalmágy |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyhalmágy |
Irányítószám | 317162 |
SIRUTA-kód | 11085 |
Népesség | |
Népesség | 110 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 287 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 22° 34′ 47″46.291656°N 22.579831°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 22° 34′ 47″46.291656°N 22.579831°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bogyafalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bogyafalva (Bodești) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Halmágycsúcstól délkeletre, Zarándbánya nyugati szomszédjában, hegyoldalon, völgykatlanban fekvő zsáktelepülés.
Története
[szerkesztés]Bogyafalva nevét 1441-ben, majd 1445-ben említette először oklevél Bodyafalva néven, mint a világosi várhoz tartozó települést. 1525-ben Bogesthfalwa, 1808-ban Bugyesd, Bugyiest, 1888-ban Budesd, 1913-ban Bogyafalva néven írták.
1601-ben Toldy István kapta meg, 1732-ben pedig Raynald modenai herceg birtoka volt. Román lakossága földműveléssel és gyümölcstermeléssel foglalkozott.
1910-ben 443 román görögkeleti ortodox lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Nagyhalmágyi járásához tartozott.
Nevezetesség
[szerkesztés]Galéria
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Arad. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szab. kir. város monographiája. Szerk. Jancsó Benedek, a 3. kötettől Somogyi Gyula. Arad: Monographia-Bizottság. 1892–1895.