Nem gyakran van lehetőségünk utazni, de az a néhány út hosszú időre feltölt bennünket!
Azzal kezdem, hogy olyan utcában lakunk, amilyen szerintem nemhogy a városban, de a megyében, az országban, megkockáztatom: a kontinensen sincs! Nagyon jó szomszédaink vannak. Az természetes, hogy ha egy-két tojás, egy pohár tejföl vagy éppen egy kanál szárított kapor hiányzik, bárkihez becsöngethetek! Nyáron piknik alapon sütögetünk, bicaj túrát szervezünk, és évente elmegyünk kirándulni együtt. Most kb. 20-an voltunk. Az úti cél Délvidék és Dél-Erdély.
Röviden írok pár sort, de beszéljenek inkább a képek!
1. nap: Röszkénél szerencsére nem kellett sokat várni a határátkelésre. Első megállónk egy benzinkútnál volt, és elárulom, számomra innen már nehéz lett volna elrontani a napot (amilyen ínyenc vagyok): ehettem igazi bureket! Mit tegyek? IMÁDOM! Leöblítettem egy pár korty Jelen Pivo-val... Kerek volt a világ.
A következő megálló Újvidék vára a péterváradi erőd volt. Számunkra a csodálatos panoráma volt lenyűgöző, ami az építéskor stratégiai fontosságú volt. A Duna szinte körülöleli az erődöt.
Van egy óratorony, amin egy különleges óra van: az órát mutatja a nagy mutató, a perceket a kis mutató. Az idegenvezető azt mondta, ez azért van, hogy a hajósok az órát lássák biztosabban.
Kilátás az erődből:
Következő állomás Karlóca, ahol a Békehozó Miasszonyunk kápolnáját szerettük volna megnézni. Az 1699-es karlócai béke emlékére azon a helyen építették, ahol a békekötéskor a Szent Szövetség uralkodóinak és a szultán képviselőjének a sátra állt. Sajnos csak a kerítésen kívülről láthattuk, mert zárva találtuk. A hely szelleme azért megérintett bennünket...
Folytattuk utunkat Belgrádba, ahol a fellegvárat néztük meg először.
A következő megálló Josip Bros Tito mauzóleumánál volt. Szerencsénk volt, hogy későn értünk oda, mert épp aznap ünnepelték a születésnapját, és délután 3-ig nem fogadtak látogatókat. Azért fogalmazok így, mert Tito születésének évfordulója nem akkor volt. Ő maga választotta május huszonötödikét születésnapjául (mondta az idegenvezető...)
Megnéztük a dolgozó szobáját, a rengeteg ajándékot, amit a világ minden részéről kapott. Magyarország ajándéka:
Ekkor már borzalmasan fáradt voltam, de nem akartam kihagyni egyetlen látnivalót sem. Már egyetlen egy volt hátra. Bizony kár lett volna kihagyni. Szerbia legnagyobb pravoszláv templomával zártuk a napot. A Szent Száva templomot 40 évvel ezelőtt kezdték el építeni, de a belső díszítések kivitelezése még tart. Így is lenyűgöző!
Még jó, hogy nem akartam részletesen írni... A második napot is elmesélem holnap!
