Erasmus

Valamikori (imádott) iskolám, a József Attila Gimnázium részt vesz az un. ERASMUS programban. Ennek keretében Európa több országából érkeztek diákok Makóra. Ittartózkodásuk első napján különböző kézműves foglalkozásokon vehettek részt. 

A gimnáziumban vászon táskára készítettek egyéni dekorációt. A Szent Gellért Borházban pedig csipke verést próbálhattak ki Mátó Erzsébet irányításával, bőr ékszereket készíthettek idősebb és ifjabb Lenhardt Béla tanácsai segítségével. A hímes tojás írásának rejtelmeibe én igyekeztem bevezetni őket. Az íróka használata elég nagy kihívás volt, de nagyon sokan ráéreztek a technikára hamar. Azt tudom, hogy Lengyelországban, Csehországban van hagyománya az írott tojásnak, de a török és spanyol diákok is nagyon szép tojásokat készítettek! 

Természetesen adtam magyar területeken hagyományos mintákat is, de legtöbben "saját mintákat" írtak.

Hadd mutassak néhány képet! 

 Ugye milyen szép?

Elmélyült alkotó munka!

A fiúk sem voltak restek! 

Persze voltak, akik inkább gyönyörködtek az alkotásokban és az alkotókban!

A jókedv elengedhetetlen!   

Ugye látszik mennyire szuper délután volt?!

Ismét feltöltődtem a sok vidám, lelkes fiatal között! Ha ők csak fele annyira élvezték, mint én - már nem töltöttük el hiába ezt a délutánt! 

KÖSZÖNÖM!

Levezetésként

Pár tojást mentettem magamnak, hogy az ebédlő asztalt díszítse. Köztük azokat, amiket az előző bejegyzésemben ígértem. Bolgár, lengyel, ukrán hímeseket írtam. Teljesen felvillanyoztak ezek az új minták!
Új...? Nézzétek meg! Nagyon hasonlóak az eddig válogatott mintáimhoz...

Ezekkel kívánok boldog ünnepet mindannyiótoknak!

Tavasz...

Nem emlékszem ilyen tavaszra... Bár öt évvel ezelőtt nagy hó volt március közepén, de nem tartott sokáig! (Vagy csak szépülnek az emlékek...?) A lényeg, hogy hóesést látva az ablakból nem nagyon volt hangulatom hímes tojást írni... Még szerencse, hogy a hűséges és az új vásárlóim bíztak a tavaszi ünnep eljövetelében és idejében megrendelték a hímeseket! 

Természetesen ahogy megéreztem a meleg viasz illatát máris tavaszt éreztem, és nagy boldogsággal írtam egyiket a másik után.

Ismét a piros tojás volt a legkapósabb, ...

azért a többit is igényelték nagy örömömre!

Most már saját örömömre alkotok. Kicsit kilépek a komfort zónámból és más nemzetek mintáit is kipróbálom!

Megmutatom, de csak pár nap múlva!

Addig is látogassatok meg március 29-én a Makói József Attila Múzeumban 9-12-ig ott mutatom meg, hogyan is készülnek a hímeseim!

Az új esztendőre

Ismét mögöttünk van egy esztendő. Elérkezett egy újabb. A szilveszteri bulik elhalkulnak, lassan a petárdák is elfogynak. Ilyenkor az emberek összegzik az elmúlt évet. Új terveket szőnek, új álmokat dédelgetnek. Én is így vagyok ezzel. Sok szépet várok ettől az évtől! Biztosan lesznek szebb és mostohább napok, de remélem, hogy az év végén ismét csak a szép emlékek árasztanak el! A nehezebb napokra gondolva pedig megkönnyebbült sóhajjal emlékezünk: de jó, hogy elmúlt!

Ilyenkor mindig elolvasom újra és újra Vörösmarty Mihály versét:

Ártatlanság köntösében
A szép újesztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.

Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik a teljes boldogság
Édes örömével.

E kettőből úgy keverjen,
Az új év magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.

Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen

(Vörösmaty Mihály: Ártatlanság köntösében)

Ezzel kívánok minden olvasómnak boldog új esztendőt! 

Fotó: Joó Annamária

Karácsony múltával

Elmúlt a karácsony, és bizony egyetlen bejegyzéssel sem leptelek meg titeket advent idején, akkora volt a hajtás!
Hangulatos kézműves vásár volt kis városunkban. Csak hétvégenként délután voltunk nyitva, így nem számítottam ekkora érdeklődésre. Szerencsére hét közben mindig akadt pótolni való, vagy éppen megrendelés. 
Megpróbálok átadni valamit a hangulatból ezzel a pár képpel:

Azért erre mindig van időm:

(A család kedvenc gyümölcskenyere)

Mindenkinek kívánok boldog új esztendőt szeretetben, békességben, egészségben, boldogságban! 

Megígértem...

Az előző bejegyzésben megígértem, hogy lesznek még halloweenes fülbevalók! Azóta kiderült, hogy a Hagymatikum bulijához kapcsolódva kézműves vásár is lesz Makói Kiskaska néven. Ez újabb lökést adott, hogy el ne feledkezzek az ígéretemről... Nem lett kész minden, amit terveztem, de ha ennek lesz hagyománya, jövőre talán elkészítem a többit is! Egyelőre ennyi:

 

 

Most már a karácsonyi készletet gyarapítom!

Hamarosan jövök a részletekkel! 

Most megosztó leszek...

Most talán meghökken, aki figyelte eddigi munkáimat... 

Halloween közeledtével ismét elkezdődik a vita, hogy akkor most ezt ünnepeljük, vagy nem... Ezt mindenki döntse el maga! Miért ne legyen ez jó buli, vicceskedés, ijesztgetés...?

Tavaly ilyenkor lányoméknál vártuk a kistestvért, és én is velük voltam Kanadában. Minden ház feldíszítve - melyik jó ízléssel - melyik nem. Kata apukájával feldíszítette a ház bejáratát és izgatottan próbálgatta a jelmezét. Egy csendes vasárnap délután közösen megnéztük a The Book of Life című animációs filmet. Nos, időbe telt, mire el tudtam vonatkoztatni a történetet és a gyönyörű dalokat a mellékszereplők torz, néhol ijesztő megformálásától... (Máig nem értem mi volt a céljuk a készítőknek ezzel...) 

Persze ettől kezdve Kata csak ezeket a dalokat hallgatta, többször megnézte a filmet is - így én is. Számára egyáltalán nem voltak ijesztőek a figurák. Teljesen elvarázsolta a történet és a dalok. Egy kicsit közelebb kerültem én is ahhoz, hogy megértsem hogyan is gondolnak Mexikóban az elmúlásra. 

A koponyákkal kapcsolatban akkor ért az első trauma, mikor Kata unokám kb. egy éves volt és a mexikói nagyszülőktől kaptak 1-1 papírmasé koponyát virágosra kifestve, és a homlokukra rá volt írva a nevük... Bizarrnak találtam. Nagyon. 

Most egyszerűen nem tudtam ellenállni Mr & Mrs Skull-nak. Meg kellett fűznöm!

 Lesz még Halloween-es füli! Ezeket tervezem még (képek a Pinterestről):

Esetleg egy igazi mexikói koponya?

 Nos hogy tetszik? Melyiket szeretnéd?