NeNcsi

A tanítónénink már nagyon aggódott, hogy mi lesz a pillangószárnyakkal. Ugyanis pénteken előadás lesz az iskolában és a másodikas kislányom lepke lesz a darabban. Igaz, hogy kaptunk egy szárnyat, de jobbnak láttam, ha olyat készítek, ami könnyű, és a mi szánk íze szerint való.

Ráadásul a kislányomnak holnap lesz a 8. szülinapja, ezért az iskolába is kellett sütnöm valamit. Így készült még délután egy tepsi kakaós szelet tészta, amit kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, félbevágtam, majd sárgabaracklekvárral megkentem. Porcukorból és meggyléből készült a cukormáz a tetejére és apával hozattam gyümölcsös rágócukrot (régen Tutti-Frutti) - most azt sem tudom, mi a becsületes neve - és abból alkottam a kis tortácskák tetejére egy-egy rózsát. Remélem sikere lesz..

Íme itt van a mai nap termésérÅ‘l egy kép, ami nem igazán lett jó, mert most fényképeztem.

Ma délután végre befejeztem ezt az aranyos kis kocsikabátot és sapkát, ami a picúré lesz. Pár napja vettem meg hozzá a gombokat, amiket most varrtam fel.

Íme az eredmény:

Lehet, hogy a sapit majd nem kell felhajtani, ezt még meglátjuk.
Nagyon szerettem ezzel a fonallal dolgozni, de rengeteg elfolyott ehhez a kis szetthez (25 dkg).
Kicsit nagyobb méret, kb 74-es lehet, a minta ugyanolyan, mint amit a lányok táskáján láthattatok.

Volt egy kevés maradék fonalam, és azon gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék belőle, ezért elkészült az első horgolt tutyim. Vagyis nem az enyém, hanem az egyik lányomé lett végül.
Betartva a fokozatosság elvét ezt sem egy túl bonyolult minta alapján alkottam, lesz ez még jobb is, de nagyon örülök neki.

















A babakelengyéhez használt kék és vajszínű fonalak egy-egy szálát fogtam össze, így lett a fonal megfelelő vastagságú. Azt hiszem, hogy egyszínű és egy kicsit vastagabb fonalból szebb lenne, de így sem rossz. Mezítláb nem igazán nyerő hordani, mert a horgolás anyaga maga nem túl homogén anyagot adott, ezért minden apró göbörcöt lehet benne érezni, de zoknival már szuper kényelmes és meleg.

Esténként, amíg apa itt alszik mellettem, már a húsvéti ajándékok készülnek nagy titokban. Psszt....
A nagyobbik lányom 11 éves, és mániája a táska. A bejárati ajtón nem lép ki legalább két táska nélkül, ezért úgy gondoltam, hogy csinálok neki egy kis vállra akasztható szüttyÅ‘t, hadd örüljön. A jómúltkorában találtam egy elég masszív, de egyszerű és mutatós mintát, az pont jó lesz erre a célra. Világos szürke fonalat vettem a Müllerben, 5-ös horgolótűvel dolgozom. Ha kész lesz a táska, kap egy ugyanolyan színú vállpántot, majd a fedelét körben világos rózsaszínű mintával díszítem, és olyan kis virág lesz rajta, mint a kisebbik lánykám hajcsatján. Arra gondoltam, hogy a belsejét ki kéne bélelni valamilyen hozzá illÅ‘ anyaggal.
Fényképet most nem tudok feltenni a félkész műről, mert vasárnap lévén itthon vannak a gyerkőcök, de majd ha iskolában lesznek szerét ejtem a fényképezésnek is.
Egyébként sok dologgal vagyok úgy, hogy konkrétan nincs meg a fejemben a végleges formája, hagyom, hogy pillanatnyi döntések vezessenek, amikor valamit készítek. Ez a táska mondjuk nem egy nagyon bonyolult darab, de mint ahogy már korábban írtam, még csak próbálgatom a szárnyaimat.

Mivel most tiszta a levegő, le tudtam fényképezni a táskákat:


A munkámból kifolyólag hagytam, hogy a számoktól 'kockafejűvé' váljak, ezért most próbálok visszatérni korábbi önmagamhoz, mindenféle technikák, minták kipróbálásával, az elképzelések formábaöntésével.
Remélhetőleg egyre nagyobb sikerrel...

Konkrétan a múlt héten készültem el a babaszoba, illetve az elképzelt babaápolási motyó még hiányzó kellékeivel, melyeket varrtam, most, hogy anyukámtól elkomendáltam a kis hiper-szuper varrógépét. Ma töltöttem be a 33. hetet a kis pocaklakóval, ezért úgy gondoltam, hogy most, vagy soha muszáj nekiállni ezeknek a dolgoknak, mielÅ‘tt az apróság még kikívánkozna.
A fényképek nem lettek a legjobbak, mert délután készültek, de később lecserélem őket.
Fejvédő a kiságyba, hozzá illő párnácskával, és vékony nyári takaróval:

Mivel minden eddigi mű a legkisebbnek készült, ezért a két nagylány reklamált, hogy velük mi lesz, ők nem kapnak semmit? Megjegyzem teljes mértékben igazuk volt, amit én is tudtam, dehát kezem kettő van, az idő meg véges, ezért lassan, de biztosan elkészült pár apróság a nagyoknak is.

Két kis babasapi:

Eszméletlen, hogy milyen kreativitás van egyes emberekben. Csodálattal adózom azoknak, akiknek már úgymond kisujjból megy egy elképzelés formába öntése. Én egyenlÅ‘re még csak a szárnyaimat próbálgatom, Ã©s mások kreativitásából táplálkozom.

Elhatároztam, hogy egész állatkertet készítek a legkisebbemnek, melyhez itt találtam meg az elsÅ‘ mintákat, mint ez az édes kis viziló.


A következÅ‘ próbálkozásom egy saját tervezésű kiskacsa, és egy cica volt.

Annyi szépet láttam eddig blogokon, gondoltam én is belevágok, hátha kisül belőle valami jó. Nézzétek el nekem a (remélhetőleg kezdeti) bénázásokat.
Rövidesen összegyűjtöm az általam készített apróságokat és feltöltöm.

Érdekes dolog a kreatívkodás...legalábbis nálam ez érdekesen nyilvánul meg.
Mindig összefügg egy-egy új családtaggal. Bár lehet, hogy idő függvénye az egész. Legutóbb akkor éreztem ekkora indíttatást erre, amikor a második leánykám megszületett.
Most a harmadik gyerkőcöt várom, és csillapíthatatlan vágyat érzek arra, hogy horgoljak, kössek, varrjak, vagy bármi, amivel kiélhetem magam.

Egyenlőre ennyi, de nemsokára folytatom, mert már késő van, és a pocakom azt mondja, hogy Anya, menjünk aludni!!! - ezért jó éjt mindenkinek.