Egyesítsük blogjainkat!

Mármint csak én az enyémeket :)

Némi gondolkodás után úgy döntöttem, sok nekem öt blog, és ha tartom magam az eddigiekhez, akkor a harmadik gyermekemnek is kéne egy külön blog, hat meg már pláne sok. És a gyerekes blogokat nem is lehet igazán különválasztani, még Marcit és Regőt úgy-ahogy sikerül, de az se az igazi, de a két kicsit szerintem biztos nem lehetne, meg azért a három gyereket se szívesen már. A könyves, kreatív, kertes blogokkal meg egy csomószor elmaradtam, amit nem vesz jól a lelkiismeretem... szóval ha most mindent egyben írok, abban biztos mindig lesz olvasnivaló.

A meglévő blogokat nem zárom be, nem törlöm, a mostani helyükön olvasható lesz mindegyik, nekem is biztosan hasznos lesz ezt-azt visszakeresni.

Várok szeretettel mindenkit itt: http://egyboszorka.blogspot.com/

Gyerekkorom kedvenc ételei

Pati játékra hívott, ennek most nagyon örültem, egyrészt mert így talán kicsit visszahúz a blogíráshoz, másrészt mert nagyon tetszik a téma. A játékról:

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit blogunkon!

Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is!:)
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

Jó olvasgatást és kellemes időtöltést kívánok a játékhoz!

Nos, én nem ígérem, hogy minden kedvencemre úgy emlékszem, ma már főleg a saját ételeim a kedvenceim. Nálunk anyukám volt a fő szakácsnő, aki a dédimtől tanult. Nagymamám (az anyai, akivel együtt éltünk) nem igazán tudott főzni, hiába volt három gyereke, viszont keményen dolgozó anya volt, szabónő sok megrendeléssel és sok varrólánnyal. Szerencséje volt, mert velük élt a dédi, aztán mire a dédi öreg lett, addigra már anyukám nagylánnyá, asszonnyá cseperedett, és ő tudott főzni. Emlékszem, amikor nem lehetett beférni a konyhába, mert hárman nyújtották az igazi rétest... Később, amikor mi gyerekek a nagymamára voltunk bízva, daragaluskalevest (nálunk gríznokedli) és tejbegrízt kaptunk, vagy anyu előre megfőzött, de nosztalgiával és szívesen emlékszem a mama csomós tejbegrízére is.

Úgy emlékszem, már gyerekkoromban is az egyszerűbb és nem édes ételeket szerettem jobban. Anyukám néha jól kinevetett, amikor születésnapomra bármilyen finomságot kívánhattam, és mondjuk mákos tésztát vagy zöldbabfőzeléket kértem. Hát istenem, épp azt kívántam, nem kérhetek akkor pecsenyekacsát :D!

Ezenkívül nagy krumplistót voltam (vagyok), a krumpli bármilyen formában jöhetett. Volt olyan, hogy egy tál héjában főtt krumpli volt a vacsora vajjal, nagyon szerettem. Meg olyan is, hogy nem szerettem a húst, amit a többiek ettek, úgyhogy krumplit ettem salátával, de azt háromszor :)

Nagyon szívesen emlékszem anyukám szilvásgombócára, császármorzsájára, máglyarakására, és a kedvenc levesem azóta is a fokhagymás rántott leves. De zseniális a húslevese is!

A másik nagymamám viszont nagyon jól tudott főzni! Ő is csak két utcányira lakott tőlünk, sokszor aludtunk náluk, mentünk át délután vagy mentünk velük nyaralni. A mamánál az volt a szabály, hogy mindent meg kell enni, különben útilaput kötnek a talpunkra. Ettől jól beijedtünk, aztán a mama megkérdezte, mit főzzön :) a trükkre már csak jócskán kamaszkoromban jöttem rá. Mamánál a csúcs a krumplibaba volt, ezt ő hívta így, és a nyomán mi is mind a mai napig, ez a tócsni vagy lapcsánka, amit minden vidéken többféleképpen készítenek, mifelénk nyers reszelt krumpli, reszelt hagyma, leve jól kicsavargatva, esetleg pici víz hozzá, só, bors, kis liszt, ebből olajban kerek, szabálytalan pogácsákat sütünk. Ezt mindig kértem. Ő készítette a legfinomabb házi lángost, és az a köret, ami azóta is a kedvencem, bár nem valami diétás: héjában főtt krumpli meghámozva, lereszelve, és már reszelten zsírban pirítva, nagyon finom! Szívesen emlékszem még Mama kerti levesére, pedig igazából sose - azóta se - szerettem a vegyes zöldségleveseket, de ez még az útilapus történethez tartozik. Amikor megkérdezte Mama, hogy mi legyen, és mondtuk mondjuk a palacsintát, azért főzött elé a kert kincseiből egy vegyes zöldséglevest, amit szigorúan tálalt ki azzal, hogy ezt meg kell enni, mese nincs! Kis asztalnál ültünk a kertben kis fa székeken, félárnyékban, és sürgősen kanalaztuk a nemszeretem levest, aztán persze megkaptuk a palacsintát. Az útilaput sosem :)

Kinek adjam tovább a játékot? Lássuk csak:

Eszter

Maimoni

Zsuzsa

Ági

Vera

Nem tűntem ám el...

...bár tudom, hogy úgy tűnik, ami nem is csoda. De készülnek azért a dolgok: kilenc üveg cseresznyebefőtt, hat üveg meggylekvár és tizenkilenc sárgabaracklekvár csücsül már a spájzban, nem beszélve a zöldségeltevésről - ami egyelőre borsó és zöldbab. Azt írtam, hogy kötni biztosan kevesebbet fogok a nyáron, ez így is van, de azért megint nekiálltam egy nagyobb lélegzetű dolognak, ami még nincs fotózható állapotban, viszont Ági (magnes 67, vatera) gyönyörű fonalaiból készül.

Az is lehet, hogy összeolvasztom az összes blogomat egybe, és akkor akit érdekelnek a gyerekeim, az olvasmányaim, a kertem, a konyhám és a kézimunkám, mindet olvashatja, és nem marad hetekig olvasnivaló nélkül :)

Málnahabos torta

Ezt a tortát sütöttem a páromnak a névnapjára. Persze névnapra nem kell torta, de egyszerű, könnyű, szinte diétásnak mondható gyümölcsös sütemény, oly mindegy, hogy tepsiben vagy tortaformában sütöm meg - sőt, a kapcsos tortaformából még könnyebb is kivenni, mint egy tepsiből. A recept Stahl Judittól való.

Hozzávalók:

3 dkg teljes kiőrlésű liszt

3 dkg finomliszt

1/2 kávéskanál sütőpor

1 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor

2 tojás

6 dkg barna cukor

A málnahabhoz:

30 dkg málna, plusz a díszítéshez

30 dkg natúr joghurt

15 dkg méz

1 kk. vaníliaaroma

1 citrom reszelt héja

2 csapott ek (2 deka) zselatin

2 dl hideg tejszín

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, és összeállítjuk a tésztát. A két lisztet összekeverjük a sütőporral, hozzászitáljuk a kakaóport és félretesszük. Robotgéppel 5-6 perc alatt jó habosra verjük a tojásokat a cukorral, majd fakanállal óvatosan elkeverjük a kakaós liszttel. Egy 24 centis kapcsos tortaformát kivajazunk-lisztezünk, belesimítjuk a  tésztát, és kb. 12 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

Közben elkészítjük a málnahabot. A megmosott málnát összeturmixoljuk a joghurttal, a mézzel és a vaníliaaromával (én botmixert használtam) és hozzáreszeljük a citrom héját. A zselatint egy kis lábosban 5-6 ek. vízzel simára keverem, és lassú tűzön addig melegítem, amíg feloldódik, majd a joghurtos keverékhez öntöm, és jól elkeverem. A tejszínt kemény habbá verem, és fakanállal ezt is hozzáforgatom.

Közben megsült a tészta, kis hűlés után, a tortaformában ráöntöm a málnahabot is. Stahl Judit számomra bonyolult, kiborítós, folpackos megoldást ír, én úgy szoktam az ilyen zselatinos, habos tortáknál, hogy a formában hagyom megdermedni - a recept szerint egy éjszakára, az én tortám majdnem 24 órát volt hűtőben - majd körbevágom, és a csatos tortakarikát leveszem róla, az alaplap marad. Ha ez is megvan, friss málnával díszítjük.

Íme a végeredmény:

Bodzaszörp

Hűűűű, de régen írtam! Nem is sok minden készült a takaró óta, van egy félkész dolog, amit majd megmutatok, a hétvégén be kellene fejeznem. Addig is készült bodzaszörp a héten. Lehet, hogy a nyáron több lesz a lekvár, szörp, gyümölcsös süti a blogon, mint a kézimunka :)

A bodzaszörpöt én úgy készítem, hogy szedek 25 szép, nagy tányérú bodzavirágot, ha kisebben vannak, akkor kettőt beszámítok egynek. Megmosom a virágokat és jó alaposan, kefével lesúrolok négy citromot.

A citromokat felkarikázom, és egy jó nagy edény aljára teszem (az enyém 9 literes).

A tetejére teszem a bodzavirágot, és ráöntök öt liter vizet.

Ezt aztán hűvös helyre teszem - spájzba, pincébe - és két napig állni hagyom. Nekem ez kicsit hosszabbra sikerült, csütörtök este kellett volna befejeznem, de csak péntek reggel szűrtem le.

Szóval két nap után leszűrjük, a virág és a citrom mehet a komposztra. Óvatosabbak egy textilpelenkán is átszűrhetik, én is ezt tettem. A nagy edényt kiöblítjük, és visszaszűrjük bele a levet. Teszünk bele másfél kiló cukrot, négy evőkanál citromsavat és egy kávéskanál, előzőleg egy fél deci meleg vízben feloldott nátrium-benzoátot. (Én tartósítok, be kell valljam. Sokan csodákat művelnek tartósítószer nélkül, én már jártam pórul kiforrt paradicsomlével és hasonlókkal, amiben nem volt tartósítószer. Inkább teszek ekkora adaghoz egy kávéskanálnyit.) Fakanállal addig kevergetjük, amíg mindez teljesen feloldódik benne, majd üvegekbe töltjük, és kész is a frissítő, savanykás nyári italhoz való szörp.

Kéééész!

Kicsit el vagyok késve, nem is most lett kész, hanem már csütörtökön :) Csak annyi minden volt, nem találtam az időt fotózni, feltenni, blogolni. De most íme:

Sajnos a szegélyei kicsit összehúzzák, de ez csak akkor látszik, ha simán ki akarja teríteni az ember, ami babatakarónál elég ritka. 80x72 cm lett, remélem, egy ideig elég lesz Janka babának, aki biztos tudta, hogy már kész a takarója és megszülethet, így aztán tegnap éjjel ki is bújt anyukája pocakjából. Isten hozott, Janka! :)

Nemsokára :)

Ígérem, nemsokára jövök egy hatalmas felkiáltással, miszerint kéééész! Mármint a szirmos takaró, már a szegélyét kötöm. Megint rájöttem, hogy nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint előtte képzeltem, hiszen több, mint egy hónapja kötöm, az egyik lentebbi bejegyzés szerint március 20-án tartottam 20 négyzetnél. Azóta kész az összevarrás, a blokkok kitalálása, összevarrása és készül a szegély. Azért megmutatom az összevarrt állapotot, sokat agyaltam, hogy hogy legyenek elrendezve a színek, végül amellett voksoltam, hogy négy egyszínű négyzet adjon ki egy virágot, és a négy négyzetből álló blokkokat varrtam össze felváltva.

Ez az összevarrás előtti állapot, amikor kiraktam a mintát:

Ez pedig már összevarrt blokkokból kirakva:

Húsvétra méteres kalácsot készítettem, és most sül épp a répatorta. A tortát elég, ha belinkelem, itt találtam, ebben az oldalban bízom, találtam már egy-két finom tortát itt, jó leírásokkal és fotókkal. Annyit változtattam rajta, hogy durvára tört dió helyett mandulalapocskákat tettem a tortába, attól nem félek, hogy Regő esetleg nem tudja elrágni. A méteres receptjét viszont leírom, elég pepecsmunka, nagyon szeretem, de egy évben egynél többször eddig nem készítettem :)

Hozzávalók:

A tésztákhoz: 4 tojás, 26 dkg porcukor, 11 ek. víz, 7 ek. étolaj, 26 dkg (rétes)liszt, 3/4 cs sütőpor és 2 ek. kakaópor.

A krémhez: 2 csomag puncspudingpor, 8 dl tej, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, mazsola ízlés szerint, esetleg egy kis rum

A mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanél étolaj

A tésztákhoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a porcukorral jól kikeverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral. Apránként a cukros tojáshoz adunk 10 kanál meleg vizet, az olajat, a lisztet és a tojások kemény habbá vert fehérjét. Elfelezzük a tésztát, az egyik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és még egy ek. vizet. Mindkét tésztát 28 cm-s, kivajazott-lisztezett őzgerincformában tűpróbáig sütjük. Ha kihűltek, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk őket.

A krémhez a pudingport tejjel simára keverjük, készre főzzük és kihűtjük. A margarint hidegen kihabosítjuk a cukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük. Mazsolát keverünk bele, amit előzőleg megáztathatunk egy kis rumban. 

Összeállítás: egy barna szeletet vastagon megkenünk krémmel, majd egy sárga szelet következik, ennek a másik oldalát megkenjük krémmel, mellé egy barna szelet és így tovább, amíg el nem fogy. Gőz felett megolvasztott, olajjal elkevert csokoládéval bevonjuk, és másnap ferdén szeleteljük. Az enyém még egyben van, de ha felszeleteltem, hozok fotót! :) Megjegyzés: nekem nem volt elég egy tábla csokoládé a bevonáshoz, hármat is elhasználtam.

Tegnapi szülinap

Csak két képet hoztam, tegnap szülinapot ültünk, Párom töltötte be a soron következőt. Nem akartam nagy vacsorát csapni, de azért a kicsiből szerettem volna kihozni, amit lehet, így aztán így nézett ki az ünnepi asztalunk:

Egy halom magvas péksütemény, sajttál és sonkatál főtt tojással, tálkákban feldarabolt zöldségek, körözött, virág, felnőtteknek fehérbor, gyerekeknek narancslé. Az ünnepelt vegetáriánus, a sonka és szalámi a többiek kedvéért van. Vacsora után pedig jött a torta:

Majdnem ugyanolyan, mint Marcié volt, de emeletes, és az emelet belül túrókrémes. Szerencsére Regő szülinapja óta van kisméretű tortaformám, így az eredeti receptben található mennyiségeket megmásfélszereztem, és egy normál méretű meg egy kicsi tortát sütöttem, a nagyot a narancsos krémmel töltöttem, a kicsit túrókrémmel, egymásra pakoltam, díszítettem és ennyi. Finom, még van belőle :)

Itt tartok

Hű, de eltűntem... :) Ritkaság nálam, hogy két hétig nem írok az egyik blogomba, azt hiszem, csak tél végén fordult elő a kertesbloggal. Most azért járt így ez a szegény blog, mert egyrészt lassan haladós munkám van, másrészt kitört a tavasz, a kert, a kintlét a gyerekekkel. És ez jó! :)

Azért beszámolok. A lejjebb látott szirmos takaró 24 fehér kockája kész, plusz azt hiszem, a 22. másik színűnél tartok. Rosszul írtam a lenti posztban, nem rózsaszín a másik szín, világosabbra emlékeztem, mint ami el volt téve erre a célra, valójában ciklámenszínű, vagy talán meggyszínű. Igen, leginkább meggyfagyira hasonlít. Úgyhogy mivel lassan kész a 2x24 négyzet, nemsokára várhatók a fotók az összeállításról. 

Közben a másik nagy fa, amibe a fejszémet vágtam, a húgomnak készülő női ruha, ez. Még akkor kezdtem el, amikor a kockákból olyan 10 darab körül volt kész, és azt gondoltam, unni fogom az egyforma kockák gyártását, meg kihívás is volt: sosem kötöttem még női ruhát, sosem kötöttem még körben és angol leírás alapján csak apróságokkal próbálkoztam eddig. De félretettem az első nagy mintaelem után, mert a kockák határidősek, és nem is unom őket :)

A konyhában a keksz óta is készült egy s más, például hétfőn egy isteni fahéjas kalács, nagyon finom lett és egészen egyszerű ahhoz képest, amennyire tartottam tőle. Ma pedig egy torta a párom holnapi születésnapjára, ezt majd mutatom, ha már az ünnepelt is látta :)

Maxicsokis keksz

Ezt a receptet megint csak Stahl Judittól vettem kölcsön (na jó, örökbe megvettem az egyik könyvével) de egy kicsit változtattam, mert persze amikor csokis kekszet ennék, akkor pont nincs itthon annyi csoki, meg ilyenek... Dupla mennyiséget készítettem, biztos voltam benne, hogy hamar elfogy, és igazam is lett. Ezek a hozzávalók már a dupla (és általam megváltoztatott) mennyiséghez kellenek:

30 dkg liszt
2 ek. cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. őrölt fahéj
5 dkg étcsoki
5 dkg cukrozott kakaópor
20 dkg puha vaj
30 dkg cukor
2 tojás

A sütőt 200 fokra előmelegítjük, és egy-két tepsit kibélelünk sütőpapírral. (Közbevetném, hogy a múltkori sütőpapíros kudarcom után újra kipróbáltam a régi módszert, azaz olajjal kentem ki a tepsit a sütőpapír előtt, és működött, semmi nem ragadt le!) Az étcsokit apró darabokra vágom, és összekeverem a liszttel, a szódabikarbónával, a fahéjjal és a kétféle kakaóporral. Egy másik tálban robotgéppel habosra keverem a vajat a cukorral és a tojásokkal. Ezt aztán eleinte fakanállal összedolgozom a szárazanyagokkal, a végén valószínűleg egy kis kézi gyúrásra is szükség lesz. Ha jól összeállt a tészta, kézzel kis gombócokat formálok belőle, amiket tenyérrel ellapítok, és így teszem a tepsibe, viszonylag távol egymástól. 12-13 perc alatt megsül egy adag, addig lehet gombócozni a többit.

Marci szerint ha bármikor kekszet akarunk sütni, ne is csináljunk már másmilyet, csak ilyet :) Azt meg inkább nem fotóztam, hogy Regő hogy nézett ki utána :D

Féligkész

... vagy még félig se... :) Csak hogy ne higgyék kedves olvasóim, hogy mert olyan régen írtam ide, már nem is készül nálunk semmi, megmutatom, min dolgozom most:

Ilyen kis szirmos négyzeteken dolgozom, 24 darabra lesz szükségem, 20 van kész, épp az ölemben hever kötőtűstül a huszonegyedik, aztán még jön 24 darab rózsaszín is. Majd megmutatom, mi lett belőle! De valószínűleg a fehérek után kicsit félreteszem, mert van több terv is a tarsolyomban, ráadásul itt a tavasz, beindult a kertészkedés, szóval lehet, hogy kevesebb kötés fog kerülni a blogra, bár az estéket, esős napokat szívesen töltöm ezzel továbbra is.

Kötőtűtartóm

Már napokkal ezelőtt ki kellett volna blogolnom, csak valahogy mindig elmaradt: ezt a szépséges kötőtűtartót kaptam Vikitől: 

Nem tudom, félig-meddig ismeretlenül hogy találta el ennyire az ízlésemet, nagyon szeretem a zöld színt és az ilyen stílusú virágmintás anyagot is. Már bele is költöztek a kötőtűim, és az a három darab horgolótű is, amelyek várják, hogy megtanuljak velük horgolni :) Köszönöm, Viki!

Marci születésnapi tortája

Az én nagyfiam tegnap nyolcéves lett. Narancsos-csokis tortát rendelt a szülinapjára, így mivel tavaly nagyon csokisat kért, meg is kapta, de aztán nem igazán fogyott, narancstorta-receptet keresgéltem, és gondoltam, hogy majd beleillesztek némi csokit. Íme:

Ha lehetek picit szerénytelen, életem első jól kinéző tortája, mindig ronda, de finom tortákat szoktam sütni :D A recept:

Tészta:

4 tojás

20 dkg kristálycukor

5 dkg cukrozott kakaópor

1 narancs héja és leve (1 dl lé)

4 ek. forró víz

20 dkg liszt

1 cs sütőpor

A tojások sárgáját a cukor 2/3 részével és a kakaóporral habosra keverjük (a kakaópor benne a "beleillesztett" csoki, hogy csokis-narancsos legyen). Hozzáadjuk a narancshéjat és -levet, a forró vizet, majd a sütőporral elkevert lisztet, és jól összekeverjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a vége felé hozzáadjuk a maradék cukrot is, és fakanállal a tésztához forgatjuk. Kivajazott-lisztezett kapcsos tortaformában, előmelegített sütőben 175 fokon körülbelül 35 perc alatt megsütjük.

Krém: 

2 narancs héja és leve (2 dl lé)

2 cs vaníliás pudingpor

20 dkg kristálycukor

2 tojás

5 dl tej

20 dkg puha margarin

A díszítéshez: narancslé, narancs, tejszínhab, 10 dkg szeletelt mandula

A narancshéjat és -levet lábasba tesszük, hozzáadjuk a pudingport, a tojásokat, a tejet, elkeverjük és sűrűre főzzük. Amikor már langyos, jól kikeverjük. A margarint először magában habosra keverjük, majd kanalanként beledolgozzuk a narancskrémet.

A tortát három lapra vágjuk, és mindhármat meglocsoljuk 2-3 ek. narancslével. A kihűlt krémmel megkenjük úgy, hogy az oldalára és a tetejére is jusson. A szeletelt mandulát szárazon megpirítjuk egy kicsit, és a torta oldalára szórjuk. A tetejét narancsszeletekkel és tejszínhabbal díszítjük. 

Nagy sikere volt a tortának, Péter is ilyet kért a születésnapjára :)

Kókuszos lepény

Ez a süti még a múlt héten készült, csak közben annyi minden más is volt :) De megírom, mert kérték páran a receptet, meg azért is, mert érdemes népszerűsíteni :)

A recept Stahl Judittól van, kivételesen változtatás nélkül készítettem el, és volt bennem némi félsz a múltkori leragadós keksz miatt, de ez most jól sikerült.

Hozzávalók:

Tészta:

10 dkg vaj

20 dkg kakaós keksz

Krém:

2 tojás

10 dkg cukor

3 ek. étkezési keményítő

4,5 dl tejszín

15 dkg kókuszreszelék

2 ek. rum

10 dkg puha vaj

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, és kivajazunk egy hullámos szélű tortaformát. A tésztához való vajat felolvasztjuk, a kakaós kekszet aprítógépben vagy turmixgépben megőröljük, és a kettőt összekeverjük. Belenyomkodjuk a formába úgy, hogy legyen egy kis pereme is, és 15 perc alatt megsütjük.

Közben elkészítjük a krémet: a tojásokat szétválasztjuk, és a sárgájukat egy fazékban habverővel elkeverjuk a cukorral, a keményítővel és a tejszínnel. Hozzáadjuk a kókuszreszelék 2/3 részét, és mérsékelt lángon, kevergetve 10-12 perc alatt sűrűre főzzük. Ezután hozzáadjuk a rumot és a vajat, és robotgéppel jól elkeverjük. Utána keményre verjük a tojásfehérjéket is, és fakanállal a krémhez forgatjuk. 

Ha kihűlt a tészta, rásimítjuk a krémet, megszórjuk a maradék kókuszreszelékkel, és egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Amellett, hogy nagyon finom, számomra külön sikerélmény volt, hogy az eredeti recept külön figyelmeztet, hogy az első szeletet képtelenség egyben kivenni a formából, mert összetörik a tészta - de nekem sikerült! :)

ViDorka pulcsik

Tegnap elkészültem a Lina barátnőm kislányainak kötött pulcsikkal. Viki ötéves, Dorka másfél lesz hamarosan, innen a ViDorka név, Lina blogjának is ez a címe.

Először Vikiét találtam ki, jó kis meleg színekből akartam, és ezt a narancs-pink kombinációt találtam a fonaltartóban. A fonalaknak megvan a történetük :) a narancssárgát még Marcinak vettem a születése előtt, amikor meleg színű babatakarót kötöttem neki. Sokáig használtuk, aztán őrizgettem, majd elbontottam, de nem tudtam, mit köthetnék belőle. Most végre megtalálta a helyét :) Remélem, Viki szeretni fogja.

Dórinak már csak az volt a szempontom, hogy ne legyen fiús, és a fazonja, mintája ugyanolyan legyen, mint Vikié. Az övé ugyan nem lett olyan meleg színű, viszont elegánsabb és pihepuha. A fonalat pedig még a nagymamám tekercselte sok évvel ezelőtt, a nagypapám tartotta neki a két kezére tekerve, mint a karikatúrákon :) A pink és a fehér csak apró maradék-gombolyagok voltak. Vikiére hímeztem egy virágot, de mivel nem sikerült valami tökéletesre, Dorkának már nem mertem. Majd megtanulok horgolni, és küldök utána horgolt virágot rátétnek :)

A minta és a méret saját tervezés, tetszett ez a plasztikus csíkos minta, ahogy a fordított sorok kidomborodnak a simán.

A fazonhoz segítséget nyújtott egy réges-régi, talán 1986 körüli Fürge Ujjak magazin :) Remélem, a pulcsik tetszeni fognak a lányoknak és anyukájuknak, és szívesen fogják hordani.

Olaszos, paradicsomos tészta - saját recept

Vasárnap eljött az a ritka pillanat, hogy tésztaételt kívántam meg ebédre. Nem vagyok egy nagy tésztás, vegetáriánus párom viszont annál inkább, úgyhogy hétvégén elég gyakran szoktam lasagnát, cannellonit vagy valamilyen tejszínes, sajtos, zöldséges tésztát készíteni. Most viszont, ahogy nézegettem a receptjeimet, nem találtam olyat, ami fogamra való is lett volna, és volt is hozzá minden otthon. Főleg a tejszínt hiányoltam, abban viszont biztos voltam, hogy paradicsomos és sütőben sült tésztának kell lennie. Így aztán körülnéztem a hűtőben meg a kamrában, és a következő tésztát hoztam össze - sajnos fotó nem készült, mert közben nem tudtam, hogy ebből blogtéma lesz, de nagyon jól sikerült :)

Tehát a hozzávalók:

kb. 1 dl olaj (annyi, amennyi egy lábos alját épp elfedi)

2 ek. liszt

fél l tej

1 tojás

3-4 gerezd fokhagyma

kb. 7 dl paradicsomlekvár (akinek ilyen nincs otthon, annak egy hámozottparadicsom-konzerv, két fej hagyma és némi bazsalikom)

kb. 2 dl paradicsomlé

só, bors, bazsalikom

40 dkg tészta (orsó, kis csavart vagy más hasonló, nagy felszínű tészta, ami sok mártást felvesz) 

némi reszelt sajt

A tésztát bő, sós-olajos vízben kifőzzük. Közben az olajon megpirítjuk a lisztet, és a tejjel besamelmártást készítünk, amibe egy tojást is beleütünk, és felforraljuk. Amikor már jó sűrű, fűszerezzük és beleöntjük a paradicsomlét és a paradicsomlekvárt. Akinek nincs paradicsomlekvárja, botmixerelje szét kicsit darabosra a hámozottparadicsom-konzervet, szelje karikákra a hagymát, párolja meg egy nagyobb serpenyőben olajon, és forralja össze a paradicsomkonzervvel, majd szórja meg bőven bazsalikommal, és ezt keverje a besamelhez és a paradicsomléhez. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát is.

A tésztát terítsük szét egy jó nagy, téglalap alakú jénai tálban, és merőkanállal merjük rá a mártást időnként megkeverve, hogy mindenhová jusson. Ennyi mártás nekem még külön réteget is képezett a tészta tetején. Betoljuk a sütőbe, és fokozatosan emelve a hőfokot, süssük meg. Közben egyszer keverjük meg, hogy a sűrűsödő mártás egyenletes legyen, a tetején képződő réteg is a tészta közé kerüljön. Amikor már majdnem kész, szórjuk meg sajttal - amikor ez is ráolvad, kicsit megsül, kész az ebédünk.

Péter üzeni mindenkinek, hogy szerinte isteni kaja, ő szívesen evett belőle háromszor is :)

Zabpelyhes keksz két felvonásban

Eljött az idő, amikor megint kekszet kellett sütni, keresgéltem is, de valahogy nem volt ihletem. Aztán hétvégén vásároltam a dm-ben, és egy forintért meg valahány pontért megkaptam Stahl Judit: Gyors édességek c. könyvét. Megörültem neki, hogy egy csomó gyors kekszrecept meg persze más finomság is van benne, és ezt a kekszet hétfőn meg is sütöttem - kétszer. Kis változtatásokkal íme a recept:

Hozzávalók:
7,5 dkg zabpehely
15 dkg finomliszt
1 kk őrölt fahéj
15 dkg cukor
1 kk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
2 ek. méz
1 cs vaníliás cukor
4 ek. tej

A zabpelyhet, a cukrot, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a sót egy tálban összekeverjük. A margarint a mézzel és a vaníliás cukorral kis lángon összeolvasztjuk, a keverékhez adjuk, és hozzáöntjük a tejet is. 

Ha a fentiek alapján csináljuk, akkor egy nagyon képlékeny masszát kapunk, én még szórtam hozzá egy kis lisztet, az eredeti recept szerint fakanállal jó sűrű tésztává kell keverni. Sűrűnek sűrű lett nekem is, de nem igazán tészta, inkább massza. Ebből kellett volna vizes kézzel diónyi golyókat gyúrnom. A masszát gyúrni lehetetlen küldetésnek tűnt, de vizes kézzel diónyi kis plecsniket formálni és sütőpapírral bélelt tepsibe dobálni sikerült.

175 fokos, előmelegített tepsiben 12-13 perc alatt aranybarnára sülnek. Kivenni csak hűlés után szabad őket, mert melegen még puhák, és könnyen sérülnek. Igen ám, csakhogy az én kekszeim egy emberként ragadtak rá teljes felületükkel a sütőpapírra! Sehogy se tudtam leszedni róluk a papírt. Eszembe is jutott, hogy amikor elkezdtem sütőpapírt használni, először mindig beolajoztam a tepsit alatta, és így nem ragadtak bele a sütik, de később ezt elhagytam, mert úgy is működött. Ez most egy ismeretlen márkájú, olcsó papír, amit most használtam először, lehet, hogy a minősége volt a hibás, nem tudom. Mindenesetre két sütit megettem, ahogy sikerült, papírt köpködve, aztán összeszedtem magam, és bekevertem még egy adagot. Ezt már vajazott-lisztezett tepsiben sütöttem meg.

Végül ugyan ezeket is csak vésővel és kalapáccsal tudtam eltávolítani a tepsiről, de legalább a tepsi fenekét nem kellett kiköpködnöm :D. Nagyon finom keksz, ha rájövök a le nem ragadás trükkjére, gyakrabban fogom készíteni!

Kókuszos csiga

Ez a süti régi nagy kedvencem, még a gyerekkori farsangokról, szülinapi zsúrokról. Nálunk soha nem csináltak ilyet, de az ilyen alkalmakkor valakinek az anyukája, nagymamája biztosan sütött, és akkor én el nem mozdultam a kókuszos csigás tálca mellől :) Felnőve sokáig kerestem a receptet, míg végül két-három éve a nővéremtől megkaptam, és azóta én is készítem. Egyetlen hátránya, hogy Marci nem szereti, bár legutóbb már ő is azt mondta rá, hogy finom.

Tehát a recept:

Tészta: 

60 dkg liszt

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. cukor

4 tojás sárgája

20 dkg margarin

Töltelék: 

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg kókuszreszelék

Az élesztőt a meleg, cukros tejben felfuttatjuk, a lisztbe keverjük, majd a többi hozzávalóval elkeverjük és összegyúrjuk. Lágy, jól nyújtható tésztát kell kapnunk, ami lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet, hogy ne legyen ragadós, de vigyázzunk, hogy lágy maradjon. Nem kell keleszteni, elég neki annyi, amennyit sütés közben kel.

A tojásfehérjéket habbá verjük, és belekeverjük a porcukrot és a kókuszreszeléket. A tésztát kinyújtjuk - én két részletben nyújtottam - jó vékonyra, vékony tészta, sok töltelék, így lesz finom a csiga :) - és megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük.

A tekercset óvatosan, éles késsel felszeleteljük, hogy ne nyomódjon össze, és a szeleteket kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 175 fokon sütjük, közben időnként ellenőrizve, nehogy megégjen, de most csak tippelni tudnék, mennyi ideig. Nagyon finom lett :)

Citromos gyümölcskenyér

Püspökkenyeret szerettem volna sütni, ilyen recept után bóklásztam a neten. Újabban szívesebben használom a gasztrobloggerek kipróbált receptjeit, mint a különféle receptes oldalak gyűjteményeit, az valahogy olyan személytelen. Így bukkantam rá Maimoni gyümölcskenyerére, és amikor megláttam, hogy ez még a maradék tojásfehérje felhasználásához is ideális, gyorsan döntöttem. Mellette. :)

Az alaprecept:

6 tojásfehérje

18 dkg cukor

12 dkg liszt

2 citrom leve és reszelt héja

Én most üveges citromlét használtam, a héjat meg kihagytam, mert épp nem volt itthon citrom, de így is finom lett. A fentieken kívül lehet bele tenni bármilyen aszalt, kandírozott gyümölcsöt, csokidarabkákat, magvakat, diót, mogyorót, mandulát, kókuszreszeléket, ahogy tetszik. Én egy-egy maroknyi mazsolát, apróra vágott aszalt szilvát és sárgabarackot, valamint kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, miután habbá vertem a tojást a cukorral, hozzákevertem a lisztet és a citromlét.

Az egészet jól összekeverve kivajazott-lisztezett őzgerincformába öntöttem, és kb. 40 perc alatt, 165 fokon megsütöttem. Ilyen lett:

Ezután egy tábla kockára tört étcsokit és kb. 5 deka felkockázott margarint gőz fölött összeolvasztottam egy tálban, és a sütire öntöttem. Szilárdulás után szeleteltem:

... és már el is fogyott :)

Kis sál, végülis Regőnek

Ez a gyors kis sál két nap alatt elkészült úgy, hogy egyszer el is bontottam közben, és vékonyabbra vettem, na és persze nem az egész napomat töltöttem vele :)

Marcinak szántam, mert az a sál, amit a szezon elején kapott, már eléggé elnyűtt állapotban van, de csak a kettejük pulcsijáról maradt sötétkék fonalat akartam hozzá elhasználni, ami elég kevésnek bizonyult, így lett olyan rövidke a sál, hogy végülis Regő kapta. Sebaj, az ő sapkájához is megy :)

A maradék sötétkék Aldis nagygombócos fonal, egyszerű öt sima-öt fordított kockaminta.

Marci a pulcsiban

Nos, amikor Marci hazaért az iskolából, kiderült, hogy az elkészült nyakszegéllyel már nem fér át a feje a kivágáson :D béna anyja... :) Lebontottam a szegélyt, és ma gyorsan kötöttem rá egy másikat, rövidebbet, nagyobb átmérővel, és hogy jól nézzen ki, nem patentot, hanem kifelé pöndörödő simakötést. Ilyen lett:

Marci még mindig ott tart, hogy nem veszi fel iskolába, fanyalog, de egyszer ráveszem, és remélem, megdicsérik :) Vagy neki tetszik meg.

Még egy díj :)

Ezúttal Iza tisztelt meg vele, nagyon szépen köszönöm! Neki is mondtam, hogy nagyon örülök neki, de továbbadni nem szeretném, mert ha én továbbadom hét embernek és ők is mind hét embernek, akkor aztán semmi meg nem állítja :) de szívesen kiteszem ide:

És a hozzá kapcsolódó játékban is szívesen részt veszek, azaz el kell árulnom 7 dolgot magamról. Próbálok ideillő dolgokat keresni:

1. Két dolgot nem tudok még kézimunkában, ami nagyon érdekel és szeretném megtanulni: horgolni és 4-5 tűvel kötni. Annyira kinyílna előttem a világ, ha ezeket is tudnám! Persze még egy csomó dolgot nem tudok, de ezek olyan nagyobb falatok, amik érdekelnek és hiányoznak.
2. Azon kívül, amit itt megmutatok, nagyon szeretek és szeretnék rajzolni, gobelint hímezni, megtanulni fotózni, de ezek azok, amik egyelőre nem férnek bele az időmbe.
3. Anyukám sose gondolta volna rólam, hogy egyszer majd bejglit sütök, pláne fánkot :D
4. Mondjuk azt se gondolta volna, hogy egyszer majd kertet művelek. Gyerekkoromban nagyon nem szerettem, akkor mondta, hogy majd meglátom, milyen jól kikapcsol munka után. Igaz, mióta kertem van, azóta pici gyerekem is van, és munka után még nem csináltam - mármint munkahelyen végzett munka után - de legjobban azt élvezem benne, hogy milyen hálás, mennyire látszik az elvégzett munka gyümölcse, és mennyi örömet ad.
5. Nagyon örülök, hogy - talán épp az internet nyomán - újra kifejezetten divat lett a kézimunka és a sütés-főzés. Néha olyan cikinek érzem magam esténként kétdiplomás közgazdászként kötögetve, de akkor ismeretlen ismerőseimre gondolok és a gyönyörűségekre, amiket készítenek, és már el is hessegettem ezt a gondolatot. 
6. Na ez már nem kreatívblogos dolog, de nem jutott több eszembe :) Nagyon szeretek vitatkozni, nem veszekedni, csak kulturáltan vitatkozni, és szeretem, ha a beszélgetőpartnerem vitapartner is. Szeretem megváltani a világot, akár csak valamelyik apró részletét is.
7. Végül, de nem utolsósorban, nagyon sokat olvasok - múltkor összeszámoltam, tavaly márciustól szilveszterig 28 könyvet - és nagy öröm, ha könyvet vásárolok, kapok, megosztom olvasásélményeimet, és csereberélünk is a barátaimmal.

Marci pulcsija

Tegnap majdnem elkészült az első pulcsi, amit körülbelül egyéves kora után Marcinak kötöttem, és egyben az első, ami teljesen saját tervezésű. 

Mackókötéssel készült, így az ujja szaporítása nem volt egyszerű feladat, így egyenesebb lett, mint amilyenre akartam, illetve a karkivágásba illesztése sem tökéletes, de hordható, működőképes pulcsi. Tegnap felpróbálta Marci még úgy, hogy a nyaka szegélye nem volt meg. Úgy jó volt rá, most izgulok, hogy belefér-e még a feje :) Majd hazajön, és megpróbálja, de nincs oda érte, azt mondja, nem csinos benne, és iskolába nem fogja hordani. Pedig szerintem olyan csinos, nagyfiús, majd ráveszem, hogy üljön modellt benne :) Ma már kész a szegély is.

A fonalak: a kék és a fehér az Aldis nagy negyvendekás gombócból van, a zöld pedig egy még korábban vásárolt tízdekás török fonal. A kék ugyanaz, amiből Regő pulcsija is készült, és még maradt is belőle.

Túrófánk

Ezt a bejegyzést már pár napja meg kellett volna írnom. Amikor ugyanis meséltem Kincső barátnőmnek, hogy fánkot sütöttem, megadta a túrófánk receptjét, amiről még nem is hallottam. A fánkot szombaton ebédre készítettem, bableves után ettük, aztán vacsora után is desszertnek, majd reggel hogy, hogy nem két darab kivételével elfogyott :) Így aztán elő is vettem Kincső receptjét, és hipp-hopp megsütöttem a túrófánkot, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Hozzávalók (én dupla adagot csináltam az eredeti mennyiséghez képest, ezek már a dupla mennyiségek)

50 dkg túró

4 tojás

4 ek. liszt (utólag nekem még felvett némi lisztet)

1 cs sütőpor

2 ek. cukor

pici só

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük, megnézzük, mennyi lisztet vesz fel. Krémesnek kell lennie, nem kell tésztává összeállnia. Teáskanállal forró olajba szaggatjuk, és kisütjük. Mivel sütés közben nagyon megnőnek, egy púpos teáskanálnyinál nagyobbakat tényleg ne szaggassunk. Én az első darab megkóstolásakor úgy éreztem, elbírna még némi cukrot is, így a kész fánkokat megszórtam porcukorral, illetve a maradék alapanyagba tettem még egy zacskó vaníliás cukrot. Maradt még rumos lekvár előző napról, azzal megettük, nagyon finom, és gyorsan elkészül.

Az egyszeri-kétszeri fánk

Ezt a posztot egy verssel kell kezdenem:

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? – gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átszaladok a szomszédba!” – mondom én...
Jaj, úgy röstellem, - húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

Ezt a verset szavaltam valamikor, talán harmadikban a versmondó versenyen. Azóta óhatatlanul eszembe jut, ha fánkról van szó :) Nálunk is kisült ma az egyszeri-kétszeri fánk, bár már nem fán, hanem gáztűzhelyen :)
Hozzávalók:
fél kg liszt
5 dkg élesztő
5 dkg porcukor
2 dl tej
6 dkg olvasztott vaj 
5 tojás sárgája
olaj

A tejet megmelegítem, belekeverem a cukrot és felfuttatom benne az élesztőt. Az élesztős cukros tejet aztán beleöntöm a lisztbe, hozzáadom a vajat és a tojások sárgáját. Először fakanállal összekeverem.

Aztán kézzel addig gyúrom, amíg szép sima tésztát nem kapok. Meleg helyre teszem, és körülbelül félóra alatt a duplájára kelesztem. Aztán kinyújtom, nem kell vékonyra, csak kb. egycentisre, és egy 6 centi körüli kerek kiszúróval - esetünkben a legnagyobb pogácsaszaggatómmal - kiszaggatom, amíg el nem fogy az újra meg újra összegyúrt, kinyújtott, kiszaggatott tészta. 

A fenti mennyiség nekem 22 darabra lett elég, az utolsót már csak kézzel formázgattam. :) A közepébe az ujjammal mélyedést formázok.

Letakarom a fánkokat, és amíg az olaj megmelegszik, még kelnek egy kicsit. Fedeles serpenyőre vagy mélyebb edényre lesz szükségünk, annyi olaj kell bele, amiben lebegnek a fánkok, nem érnek az edény aljára. Nem kell nagyon forrónak lennie, én a legkisebb lángon sütöttem. Először a lyukas felükkel lefelé tesszük az olajba a fánkokat, és fontos, hogy fedő alatt sütjük 3-4 percig, vagy ameddig látjuk, hogy szépen pirul, így lesz szép szalagos. 

Aztán megfordítjuk, és még 1-2 percig sütjük. Szedőkanállal egy papírral bélelt tálba szedjük őket. Én rumos baracklekvárral szeretem, ami annyiból áll, hogy a baracklekvárhoz némi sütőrumot löttyintek, és felforralom. Nekem fontos, hogy felforrjon, mert így az alkohol elillan belőle, az ízek meg maradnak, de ahol gyerekek nem kapnak belőle, ott elég csak egy kicsit összemelegíteni. Jó étvágyat!

Csokis-narancsos muffin

Az utóbbi napokban valahogy nem fűlt a fogam a sütéshez. Megcsináltam a mindennapi ebédünket, kötögettem, de sütikhez valahogy nem volt most kedvem. Pedig tudtam, hogy a narancslekvárból előbb vagy utóbb el fog készülni ez a muffin :) és íme, el is jött a pillanat. Nem is tudom, miért vártam vele eddig, hiszen talán egy félóra kellett hozzá, és Marci is mindig olyan lelkes.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg cukor

10 dkg étcsokoládé

10 dkg margarin

10 dkg narancslekvár

3 ek. narancslé

2 tojás

egy púpozott teáskanál sütőpor

Először is az étcsokit kockákra tördeljük, a margarint is felkockázzuk, és gőz felett összeolvasztjuk őket. Amíg olvadnak, a tojásokat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. Majd jöhet az addigra már összeolvadt vajas csoki (egy tál, amit a gyerekek kinyalhatnak) a narancslekvár és a narancslé. Kézi robotgéppel az egészet összekeverjük, nem kell nagyon, csak épp egyenletesre. Aztán a muffinforma mélyedéseibe töltjük - vagy papírtányérkákba, vagy vajazzuk-lisztezzük ki előzőleg a mélyedéseket - és mehet is a sütőbe. Közepes hőfokon körülbelül 20 perc alatt készre sül, és nagyon finom. A tészta formába töltögetésekor pedig keletkezett még egy kinyalásra váró tálunk kis kuktáink számára :)

Díjat kaptam :)

Barbus ezt a díjat küldte nekem, nagyon szépen köszönöm :)

A díjjal teendők is járnak:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

A fentiek alapján továbbadom Izának, Mókinak és Szofinak.

Jó lett a kardigán :)

Annustól megkaptam azt a képet, amelyben Iza az általam kötött kis kardigánt viseli :). Tényleg jó lett neki, úgy örülök, látszik a fotón, hogy a karja sem rövid, pedig ettől is tartottam, meg hogy a hossza is rövid lesz. Iza nem akart pózolni, úgyhogy olyankor készült róla fotó, amikor nem figyelt:

Kandírozott narancshéj

Íme a maradékok felhasználásának ideális példája, amikor semmi nem megy kárba :) A lekvárhoz felhasznált narancs héjának felét belefőztem a lekvárba, a másik felét pedig beáztattam, és ma elkészítettem belőle a kandírozott narancshéjat. Találtam egy nagyon jó oldalt lépésről lépésre képekkel illusztrálva, én is ez alapján csináltam. Itt kalkulátor is van, amivel ki lehet számolni, hogy a rendelkezésünkre álló narancshéj-mennyiséghez mennyi cukorra és vízre lesz szükségünk. 

A narancshéjat elvileg legalább egy napig kell áztatni hideg vízben, nekem ez két és fél lett, mire kedvem és időm lett hozzákezdeni. Utána átmossuk, vizet forralunk, és amikor forr, beletesszük a narancshéjakat, és hat percig főzzük. Lecsöpögtetjük, és amilyen súlyt most mérünk, ahhoz kell kiszámolni a cukor és a víz mennyiségét. Nekem 407 gramm narancshéjhoz 473 gramm cukrot kellett adnom, és 1,8 l vizet. A cukrot és a vizet feltettem főni, és amikor forrt, beletettem a narancshéjat.

Jó sokáig kell főzni, nekem volt körülbelül másfél óra, és a vége felé kezd látványosan elforrni róla a víz, és üvegessé válni a narancshéj. Féltem, hogy nem ismerem meg, hogy milyennek kell lennie, de elég jól felismerhető. Amikor üveges lett, elzártam alatta a lángot, szűrőkanállal kiszedtem, és a grillrácsos tepsim rácsára tettem száradni.

Ezalatt gőz felett, egy kis margarinnal megolvasztottam egy bő fél tábla étcsokit, ennyi volt itthon. Jó tanács: ne verjétek le az olvasztott csokis edényt, mert a csoki egy része szétfolyik, és nem könnyű feltakarítani. Tapasztalat...

Amikor a csoki teljesen felolvadt, az addig valamelyest megszikkadt narancshéjakat belemártogatjuk, és visszatesszük száradni. Nekem a fenti balesetből adódóan a fele se lett csokis, de csokitlanul is nagyon szeretem. Csemegének is jó, de felaprítva süteményekbe, püspökkenyérbe, müzlibe is lehet keverni.