Kötött mamusz és némi bemutatkozás

Sziasztok!

Dóra vagyok, két kislány édesanyja, a néhány hónapja indított summami blog szerzője. A kétkezi alkotás – rajzolás, festés, korongolás, varrás, majd kötés, horgolás – gyerekkorom óta érdekelt. Mindkét nagymamamám a kötőtűk mestere volt, gyakran figyeltem, hogyan szaporítják a tűk alatt a sorokat. Saját kedvtelésemre kötni azonban csak körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem, ruhadarabot még soha nem is kötöttem, inkább a játékok, állatfigurák kötése vonzott, elsősorban talán azért, mert egy pulóver vagy kardigán megkötése egyelőre még túl nagy falatnak tűnik.

Az Együtt kötünk bloghoz a nyár elején csatlakoztam, de az elmúlt idők horgolási mániájának köszönhetően nem volt még alkalmam bejegyzést írni. A múlt héten azonban nagyobbik lányomnak, a hároméves Zitának kötöttem egy mamuszt, amolyan „benti cipő” gyanánt.

A fonal Artesano Aran, színkód: 5570 Fleet, a kötésminta The Children’s Year című könyvből származik. További részletek és fotók a blogon: summami.blogspot.com

Kívánok mindenkinek szép nyárutót és kötögetésben bővelkedő napokat, az Együtt kötünk blognak pedig sikeres felébresztést! :)

Sziasztok!
Örülök hogy rátaláltam erre a blogra, és hogy csatlakozhatok.
A kötés régi szenvedély, olyan 8 évesen kezdtem. 10 évesen már pulcsikat kötöttem magamnak, a csodájára járt mindenki a csupa csavarás, vagy norvégmintás műveimnek, ezekről sajnos nincsenek képek.
Mutatok pár dolgot amik mostanában születtek.

Bemutatkozás - Boczee

Sziasztok!

Zsófi lennék. Szinte mindenféle alkotási módot kedvelek, de leginkább a rajzolást és a horgolást szeretem. A kötéssel szeretnék minél hamarabb jó kapcsolatot kialakítani, és az ismerkedés folyamatát habár lassan, de biztosan elkezdtem.

Egy-két gyakorló dolog született, de végül szinte mindet visszabontottam. Ami megmaradt, az egy sál - éppen kötőtűkön ül, arra várva mikor bontom vissza, mert szegény túl sűrű lett, de nincs hozzá szívem. Na de majd...!

Ami pedig tényleg megmaradt, az a félig horgolt félig kötött sapka, ami szerintem eddigi legjobb darabom, úgyhogy büszke vagyok rá: 

Örülök, hogy csatlakozhattam, jó néha-néha benézni ide. Remélhetőleg hamarosan nálam is születik egy-két használható kötött darab. :) Én itt vagyok elérhető.

Szép hétvégét mindenkinek!

Bemutatkozás

Sziasztok! Mint oly sokan, én is gyerekkoromban kezdtem el kötni. Máig is ez a legnagyobb hobbim (a fotózás a másik). Emlékszem, volt, hogy tinikoromban nagyon gyorsan meg akartam kötni egy kagylómintás hosszú ujjú pulcsit. Egész hétvégén csak kötöttem és kötöttem...és kész lett! Amúgy viszont én azon kötők közé tartozom, akit maga a kötés élménye izgat. Nehogy azt higgyétek, hogy az a kagylómintás pulcsi olyan sokszor volt rajtam! Több olyan holmit kötöttem, amit soha életemben nem hordtam, de ez már mellékes volt számomra. Az se érdekelt, ha valamit 10x le kellett bontanom és újrakezdenem. Az utóbbi időben az előbbi azért kicsit változott...főleg a gyerekek miatt:). Jó látni őket az általam kötött holmikban... például itt a legutóbbi kötögetésem eredménye:
További képek és információk erről és sok más kötött holmiról a blogomban. Ez a blog a korábbi blogom folytatása is egyben, így nemcsak kötött holmikról találsz bejegyzéseket. Kellemes kötögetést Mindenkinek!

bemutatkozom

A nevem Kósa Andrea. Felesség vagyok és három gyermek anyukája. Azt az időt, amit nem a családom testi-lelki fejlődésére fordítok, lakásunk csinosítgatására, gyerekeim öltözékeinek elkészítésére fordítom. Ezért többféle kreatív tevékenység megfordul a hétköznapjainkban. A kötés már gyerekkorom óta. Talán nem is tudok felidézni olyan időszakot, amikor nem tudtam kötni. Nagyszüleim kötöttek (ó, igen a nagyapám is), anyukám norvégminták fölött görnyedezett. Igy én sem maradtam ki a sorból. Nem tudok nagy dolgokat csinálni, de ha leülök a tv. elé, a kötőtű mindig a kezembe kerül...
Bár nem rég inditottam a blogomat, egy-két kötött ruhadarab felkerült oda.
köszönöm szépen a hozzátok tartozás lehetőségét...

Első bejelentkezés, bemutatkozás

Sziasztok!

Először is köszönöm szépen a meghívót :) Timi vagyok, 31 éves, két kisfiú anyukája, a nagyobbik hét és fél éves, másodikas, őt Marcinak hívják, a kicsi 15 hónapos lesz a hónap végén, Regő a neve. Vele vagyok a képen :) Jelenleg ez a főállásom, hogy az ő anyukájuk vagyok, és remélem, ez még másfél évig így is lesz.

Közben sok mindennel foglalkozom. Fejér megyében, Úrhidán élünk, ez egy kis falu Székesfehérvár szomszédságában. Hatalmas kertünk van, megtermelünk magunknak sok mindent, erről is van egy blogom. Így aztán a kötésre inkább ilyenkor jut időm, amikor ősszel lassan megszűnnek a kerti munkák. 

Én is még gyerekkoromban, vagy húsz éve tanultam meg kötni, első alkalommal kaptam a nagymamámtól egy kis gombolyag fonalat, megmutatta a lustakötést, és azt addig gyakoroltam, amíg el nem fogyott a fonal. :) Aztán a fordítottat, és így tovább. Anyukám is sokat kötött, amióta a gyerekei megnőttek, valahogy leállt vele. Marcinak még kötött, a többi unokájának már nem nagyon. Aztán a továbbiakat újságokból meg csak úgy, a gyakorlat alapján tanultam. Nekem is volt kihagyásom, amikor gyesről visszamentem dolgozni, akkor kezdtem újra, amikor megint itthon voltam. De a Fonalfaló és most már ez a blog is remélem, motiválni fog, hogy többet kössek :)

Kötős blogot (ami nálam egyben konyhás is) csak a napokban hoztam létre, ez az. Reményeim szerint gyorsan fognak szaporodni a bejegyzések, most például Marcinak dolgozom egy sálon.

Köszönöm, hogy beengedtetek :)

Timi

Bemutatkozás és Isabella, aki Emma

Sziasztok! Sokan emlékeztetek vissza arra, hogyan és mikor kezdtetek el kötni. Én, ha erre gondolok, azt látom magam előtt, amint kétségbeesve nézek fel anyukámra, kezemben a kötőtűvel, amin olyan szorosan állnak a szemek, hogy erőnek erejével sem tudom arrébb csúsztatni őket. Emma lánykám a fonalráncigálásban és gombolyaggörgetésben már jeleskedik, remélem, ő is szeretni fogja a kötögetést. Neki készült ez a nagyon egyszerű sapka is, melyről bővebben írok kis blogomban, ahol a leírása is megtalálható. 

Jandó bemutatkozik

Sziasztok!

Jandó (Dóri) vagyok, és egy kicsit kakuktojásnak érzem itt magam . De mivel KAnyának megígértem, hogy majd azért én is bemutatkozom, hát legyen. :)

Kötni nem tudtam se régen, se most, sajnos. De mindent szeretek, ami kötött, és csodálattal nézem a szebbnél-szebb munkáitokat. Egyelőre nincs semmi időm kötni tanulni, de egyszer majd szeretnék, nagyon.

Mégis akkor hogy kerültem ide? Én indítottam el a Horgo-blogot, ami egy közösségi horgolós blog (talán többen ismeritek is).Az ötlet onnan jött, hogy szerettem volna megtanulni horgolni, de nem ismertem senkit, aki segíthetett volna. Így ezt láttam a netes segítség legjobb módjának. Szerencsére, és persze hála a többieknek, sok kedves és segítőkész horgolótársra akadtam, akik csatlakoztak a bloghoz. KAnya pedig volt olyan kedves, hogy megkeresett a kötős blog indulása előtt, mit szólnék egy kötős bloghoz, a horgolós mintájára. Persze rögtön nagyon tetszett az ötlet, és örültem neki. :)

Baján élek a családommal, van egy 2 éves lányom, akivel még itthon vagyok. Hihetetlenül élvezem, hogy a családom a "munkahelyem", és Janka lányommal mindig együtt lehetünk. Amég ő alszik, addig varrok és horgolok. Ezek adják azt a pluszt, amire valahogy mindenkinek szüksége van. Munkáimat megnézhetitek a blogomon.
Janka születése előtt tanítottam, és közösségeket szerveztem, ahol csak alkalom nyílt rá. Talán ezért is a szívem csücske a közös blog.

Gira bemutatkozik

Sziasztok!

Netes berkekben Gira néven vagyok ismert. Három lányommal és a férjemmel egy alföldi tanyán élek, ahol igyekszünk kihasználni a lehetőségeket. Mivel a gazdálkodás időszaka a telet kevésbé érinti, levélhullástól rügypattanásig kézimunkázok. Az alap kézimunka nálam is a kötés. Ez volt az, amibe már 6 évesen beleszerettem és mindig úgy csináltam, mintha kötnék. Az első pár évben csak a szemfelszedés ment, aztán megtanítottak az alapokra is de iszonyú szorosra sikerült és 2-3 sor után már nem tudtam beszúrni a tűt a szembe. Ilyen lassacskán haladtam a tanulással (mint egyébként mindennel a világon). 12 éves koromra már tudtam "kötni" (legalábbis felszedtem, és haladtam...) Jelentkeztem az iskolába egy apácához továbbképzésre, aki pár sorom után felvilágosított, hogy én nem tudok rendesen kötni, mert ez a lusta kötés. Ő még egy kis pluszt adott, és már tudtam manót kötni (nem kell nagy dologra gondolni). Nem igazán éreztem, hogy nagy sikereim lennének, az apáca sem tanított tovább, így felhagytam vele. Aztán amikor 8 évvel ezelőtt összekerültem a férjemmel és közelivé vált a család gondolata, újra belefogtam a tanulásba, ezúttal könyvből. Megtanultam zoknit kötni. Nekiálltam egy pulóvernek, meg még egynek, meg még egynek, de befejezni nem tudtam őket tapasztalat és segítség híján. Így aztán az elmúlt években úgy haladtam, hogy a téli hónapokban lelkes voltam, de amint elrontottam valami visszafordíthatatlant (rengeteg munkát le kellett volna bontani), egy évig újra pihentettem a témát. Ezen a télen azonban valami változott. Talán nőtt az önbizalmam, de idén már több munkát is befejeztem, amiket a blogomon megnézhettek. Valahogy nekem nem megy a mintakövetés, úgyhogy végül mindig egyéni akcióba kezdek. Tavaly tanultam meg horgolni Mártától ihletve, de a szívem csücske továbbra is a kötés. Szeretem benne azt, hogy ha meg van tervezve, akkor teljesen monoton idegnyugtató, és nagyszerű filozófiai elméleteket tudok közben gyártani.
Örülök, hogy csatlakozhattam hozzátok, és remélem, gyümölcsöző lesz a közös munka!

Zsuzska bemutatkozik

Jelen pillanatban három kisember (meg egy nagy) felelőse, főállású családlogisztikus. Hivatását tekintve gyógypedagógus.
(Egyik) legkedveltebb pozitúrája:

A kötés alapfogalmai az anyukájától származnak, de soká-soká nem volt a kötőtűkkel túl nagy baráságban. Egészen 2009 év elejéig, amikoris rájött, hogy egy pici lakásban a varrógép hangja túlontúl felveri az éjszaka csöndjét...
Ekkor történt a kötés újrafelfedezése. Manapság pedig már nincsen napja fonal nélkül. Ismerkedik, tanul, próbálkozik. És "haladási naplót" is vezet.

Bemutatkozás - Iza

Sziasztok!



Pár napja fedeztem fel hogy van egy kötös blog is a horgo-blog mellett és természetesen nyomban meghívást kértem, hisz a kötés egy hajszálnyival közelebb áll hozzám mint a horgolás.



Na de lássuk is a dolgok kezdetét. Őszintén szólva nem emlékszem pontosan hogy hány éves lehettem amikor belekerültem a kötés csodálatos világába, de mindenképp 10 év alatt. A nagymamám tanított meg az alapokra azokon a napokon amikor nem tudtam kinn játszani az udvaron, a többit pedig anyumtól és aztán a kötös könyvekből, magazinokból tanultam meg.

Mindig is a nehezebb, látványosabb kötötteket szerettem. Már az első pulcsim több színből állt, aztán megismerkedtem a csavart mintával, a csipkekötéssel és náluk is ragadtam. Nem tagadom voltak olyan pulcsijaim amik nagyon megteszettek, megkötöttem és aztán rájöttem hogy nem az én stílusom, és mivel nem volt akinek elajándékoznom ezért fájó szívvel visszabontottam és újat alkottam belőle.

Pár munkámat megnézhetitek a blogomon (a blogolás előtti munkáimat még nem sikerült felraknom, de ami késik nem múlik).



Mint ahogy a képen is látszik, van egy 10 hónapos kisfiam (sajnos nem találtam olyan képet amin csak egyedül szerepelek, remélem nem baj hogy ketten vagyunk rajta ) aki nem nagyon díjazza ha fonalat lát a kezemben, így nagyon kevés időm jut alkotgatni valamit, de próbálkozok. :D Ha nem is leszek olyan termékeny mint a közösség többi tagja, segítségért, ötletért nyugodtan fordulhattok hozzám is.

Piszke - bemutatkozásféle

Piszke anyóca vagyok, de más oldalakon littleorsi-ként is megtaláltok. Nem szándékos félrevezetésről van szó, csak így alakult. Nem gondolkodtam rendszerszerűen, amikor blogot hoztam létre.

A fonallal való szoros barátságom nagyjából öt éves korom tájékán keletkezett, jóval több, mint 30 éve. Sokféle hurkolási, csomózási, öltési technikát megismertem, a kötés lett mind közül a nagy szerelem. Az alapokat nagymamámtól sajátítottam el, majd a már sokat emlegetett gyakorlati órák ráerősítettek erre a készségre. Azonnal norvég- és csavartmintával kezdtem, mert már akkor is vonzottak a kihívások. Nagyjából a gimnáziumi évek végeztével kénytelen-kelletlen eltávolodtam a kötőtűktől. A gyermekeim szülétese mindig alkalmat adott egy kis „kicsapongásra”, így újból hódolhattam a régi kedves időtöltésemnek. Mivel merész vállalkozásaink során nem régiben ismét gyermekünk született, így megint adódott alkalom a kötésre. Változatlanul szeretem a kihívásokat, a nehezített terepet, ezért engem is rabul ejtett a csipkekötés, leginkább kendők és sálak formájában. Ezt Krókusz Annamarinak köszönhetem, ő húzta el a mézesmadzagot az orrom előtt. Nagy hálával tartozom neki érte, valamint köszönöm Ercsunak és Nönének, hogy szenvedélyes tevékenységükkel jó példával, ihlettel és segítőkészséggel járnak mindannyiunk előtt.

Köszönöm a csatlakozás lehetőségét!

.

Bemutatkozás

Zazálea vagyok, de képet nem mellékelek, nem célszerű a hétvége előtt riogatni a jónépet, maradjunk ennyiben. Én képviselem a kezdő szintet, én teszem majd fel azokat a kérdéseket, amelyekre adott válasz oly egyértelmű vagy mégsem, kell az ilyen is, no, remélem, lesz társaságom.
Rajtam ki lehet élni a tudásátadás feletti örömet, Ercsu gyakorolja is bőséggel, amit kötöttem, azt neki köszönhetem, s úgy érzem, még nincs vége. A klasszikus kötés, sálkötés, meg stólakötés már alakul, szeretem azt, amikor felszedek x szemet, majd szépen követve a mintát, lineárisan haladok előre, hogy a kellő hossz elérése után leláncoljam a szemeket- itt legalább az iskolában tanult kötésre visszanyúlhatok. Ámde a kendők! Meg a zoknik! És a kardigánok! :o)

Jöhetek?

Ercsu

Sziasztok!

Köszönöm szépen a meghívást!

Kislány korom óta kötök én is, az alapokat édesanyámtól tanultam. Mára már ő tanul tőlem, és ő az egyik legnagyobb rajongóm. :-)

Legfőképpen csipkét kötök, de mindenevő vagyok, és bolondulok a fonalakért.
Mostanában inkább saját terveken dolgozom, "papíron" is, és a gyakorlatban is őket kötöm hetek óta. Hamarosan jelentkezem az eredményekkel!

Fordításban (angolról) szívesen segítek, meg minden más kötéssel kapcsolatos dologban is, ahogy eddig is szoktam. :-)

A blogomban láthatjátok az ámokfutásomat. :-)

Ahama

Sziasztok, üdv mindenkinek és nagyon köszönöm a meghívást.
Igen, én is, ahogy sokan, még kora gyerekkoromban ... :). Azzal a különbséggel, hogy Anyukám - aki balkezesen kötött gyönyörűen - helyett a gyakorlatitanár mutatta meg az alapszemeket a jobbkezes módon. Elméleti okosságokat azután már Anyutól tanultam.
Biztos, hogy kell hozzá hajlam, ami talán örökletes is, de nagyon lényeges a korai bevésődés szerepe is. A kötés volt az első kézimunkatípus amit alaposabban megtanultam és bár nagyon szeretem a többi fonalas-textiles technikát is ( nemezeltem, varrtam, a textilbaba készítésnek külön helye van a szívemben :) ), ez maradt amit leginkább közel érzek magamhoz.A hosszabb kötős időszakok is mindig a kiegyensúlyozott életszakaszaimhoz kapcsolódtak.

Szeretem benne, hogy mindig megújul, rengeteg új információt, mintát, módszert lehet megismerni. (Mit nem adtunk volna akár 15 éve is ilyen internetes kötős tobzódásért, nem is beszélve a mai csodás fonalakról :) ). Egyetlen "bánatom", hogy a mai kötős világ nem igazán figyel a férfiakra. A lányaim szívesen hordják a kötött cuccaimat, a nagyfiam viszont kedvesen, de határozottan mondja, hogy inkább mást vesz fel, a férjem is inkább csak a sapkáimat viseli. Remélem újra "divat" lesz a kézi kötött a férfiaknál is.

Az utóbbi 1-2 év termését a blogomban megtalálhatjátok.

Örülök, hogy tagja lehetek a csapatnak és kiváncsian várom mivé is alakítjuk majd a közös blogot.

Natti vagyok...

Ma reggel (mivel nem tudtam aludni)elég hamar a gép elé ültem.Ekkor találtam rá erre a jó kis közösségre.
A párom korán ment dolgozni a lánykáim pedig még aludtak. Kicsi lány 3 éves és bölcsibe jár, a nagy lányom pedig 5.osztályos. Én egy elég zord helyen( börtön) dolgozom.
Az ott összeszedett rossz negatív energiát kihorgolom és kikötöm magamból.







Én is mint elég sokan közületek kiskamaszként ismerkedtem meg a kézművességgel még gyakorlati órák keretein belül. Megtanultam mindennek az alapját, majd gyakoroltam és egyszer csak abbamaradt.
Amikor a kicsivel voltam itthon GYED-en akkor vettem elő a horgolótűt és a kötőtűt, majd a csajoknak készítettem ezt-azt. Inkább horgoltam de azért készült pulóver és sapka ill. sál is.
Én is tagja vagyok a horgo-blognak is, de szeretnék aktív tagja lenni ennek a kis közösségnek is.
Az én irományaimat itt találhatjátok meg,ha esetleg kíváncsiak vagytok rám.

NAGYON KÖSZÖNÖM A MEGHÍVÁST.

Szihaj

Sziasztok,

köszönöm, hogy én is csatlakozhattam Hozzátok :)

Mivel nálunk a család összes nőtagja kézimunkázott szabadidejében, már gyerekkoromban megtanultam én is kötni, horgolni, hímezni. Eleinte a babáimnak készítettem új ruhát, aztán 9-10 éves korom körül megkötöttem az első pulóvereimet is :)
A szerelem azóta is tart, bár közben el-elcsábulok más kreatív technikák felé is. Kipróbáltam már a szalvétatechnikától kezdve az olajfestésig mindent, mára a három legkedvesebb hobbim a kötés, a keresztszemes hímzés és a gyöngyfűzés lett. Változó, hogy mikor melyik kerül jobban előtérbe, most éppen kötök, amikor csak lehet :)))
A blogomban bővebben is olvashattok a munkáimról.

Gabella is bemutatkozik

Sziasztok! Gabella vagyok

Én abban az időszakban voltam általános iskolás, mikor nem volt divat a lányokat kézimunkázni, főzőcskézni tanítani. Mi a technika órán fúrtunk, faragtunk, áramköröket meg biciklit szereltünk. De otthon persze nem ez érdekelt. 9-10 évesen kezdtem kötni, mert anyu is kötött (milyen érdekes, nálam is több, mint 20 éve volt :-D ), és rögtön csipke mintát akartam. Anyu nem tanított, de én azért csak figyeltem, azt hitte, úgyse menne. Így a nagynénémet nyúztam. Meg inkább őt is csak figyeltem. Aztán meg próbálkoztam. Sok dolgot kitaláltam magamtól, ami nem ment, megmutatta, aztán a kis mintás könyvből a csipkés tulipán mintát is addig csináltam, amíg nem sikerült. Sajnos a könyvet nem találjuk sehol, anyu kölcsönadta valakinek, és nem került vissza. Horgolni is tudok, de azt - mostanáig - annyira nem szerettem. Kötöttem, horgoltam középiskolásként is, aztán kicsit leálltam vele.

Majd 2007-ben újra intenzíven nekiláttam a kötésnek!

Első kötős blogom. És a mostani, a Gombolyító.

77-ben születtem, Békés megyében élek, van egy elsős fiam, egy kiscsoportos lányom, meg egy hivatásos katona férjem. Ja! És egy éve belevágtunk a kötőtű-bizniszbe is! :)

Köszönöm, hogy csatlakozhattam!

Csilla - Kreatív Kézimunka blog

Láttam már vagyunk Csillák ketten is ezen a blogon, ezért oda írtam a blogom nevét is a címbe.
Romániából, Szatmárnémeti mellől írogatok, 36 éves anyuka vagyok, van egy tüneményes kislányom, Lilla-Dorka aki ősszel lesz 3 éves.
Már legalább 20 éve kötök, szinte állandó jelleggel, az anyukámtól tanultam, aki nagyon szépen köt, horgol, hímez és varr, de tud szőni is. Nálunk is minden női családtag kézimunkázott, mindig és mindenhol, tehát nem volt nehéz kedvet kapni, bár amikor tanitgatták olyan 10 évesen annyira nem érdekelt, de aztán megfertőződtem alaposan.
A nem túl egyszerű minták híve vagyok, imádok csavartat is és csipkét is kötni, régebben nagyon szerettem a színes norvég és valamilyen alakokat ábrázoló mintákat is kötni, ezek most annyira nem vonzanak, de azért el-el csábulok ebben az irányba is néha, erről olvashattok a blogomban is. A kötés mellet még rengeteget varrok, már ha időm engedi, horgolni csak ritkán szoktam és akkor is csak a minimum megy.
Nagyon irigyeltem (persze csak pozitív értelemben) a Horgo-blog-os lányokat, ezért is nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek és egyből csatlakozni akartam ahogy Helennél megláttam a felhívást. Nagyon szépen köszönöm a meghívást, örülök, hogy köztetek lehetetk.

Zsófi

a Rózsaszín pöttyök blog írója vagyok. Nagyon régóta tudok kötni, az anyukám tanította meg a csavart sima kötését még valamikor 30 évvel ezelőtt... Aztán az iskolában megmutatták a csavart fordítottat is és attól kezdve már tudtam sima mintát is kötni. :-D

Mikor középiskolába jártunk, akkor nagy divat volt a kötés, majd' mindenki kötött. Ekkoriban jöttem rá az egyszerű sima, és az egyszerű fordított kötésének módjára. Ez volt az az időszak is, mikor a '80 olasz kötött modell és további társai megjelentek. Minden szabadidőmet olvasással és kötéssel töltöttem, hatalmas nagy pulóverek születtek meg a kezem alatt.

Azóta is inkább pulóvereket kötök, de kikerülnek apróságok is a kezem közül. Leginkább az ír mintákat kedvelem, sőt próbálkozom saját mintakombinációk kitalálásával is. Vannak emiatt nagy bukásaim, de addig alakítom a fonalat, amíg nekem tetsző eredményt nem kapok. 

Még egy jellegzetességet tudok megemlíteni: mivel a divat és a ruhatáram is változik; sőt egy idő után megunom a ruhadarabok egy részét, ezért 2-3 évente újra kötöm a pulóvereinket. Ez néha teljes átalakulás, néha csupán egy-egy részlet megváltoztatása. Ezt különösen szeretem a kötésben: környezetbarát.

Jucuunál pillantottam meg a blog létezését, örömmel jelentkeztem. :-)

A mamusz

:-D