Ugrás a tartalomhoz

Zsuanzsuanok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zsuanzsuanok – európai kutatók kínai forrásokra hivatkozva ázsiai avaroknak is mondják őket – a Zsuanzsuan Birodalom vezető törzsszövetsége voltak. Európai szerzők feltételezése szerint egyik törzsük a var nevet viselte. A birodalom bukása után ők jöttek volna Európába, és hozták volna létre az Avar Kaganátust. A bizánci források – állítják jeles tudósaink – tudtak arról, hogy a nagy hatalmú zsuanzsuanok nem azonosak az európai avarokkal, ezért utóbbiakat álavaroknak (pszeudoavaroi) hívták, avarok alatt a zsuanzsuanokat értve. Az álavar elmélet ugyanakkor azt is felveti, hogy az európai avarok uar törzse nem zsuanzsuan eredetű, hanem csak felvette az uralkodó törzs nevét, ahogy az abban a korban elterjedt szokás volt.

Felemelkedésük a Hszienpej Birodalom felbomlásával és a hszienpejek délre, Kínába történő vándorlásával kezdődött a 3. században, de egységes birodalmat csak 400 körül hoztak létre. A kagáni címet viselő uralkodók rendszeresen háborúztak a hszienpej eredetű topák által létrehozott Északi-Vej-dinasztiával, amely hol vazallusként, hol szövetségesként tekintett rájuk.[1] A Zsuanzsuan Birodalom vesztét a göktürkök és a Nyugati-Vej-dinasztia szövetsége hozta el; a sztyeppi kánság helyét a Türk Birodalom vette át. Az utolsó zsuanzsuan kagánt 555-ben végezték ki.

Nevük eredete

[szerkesztés]

A törzsszövetség neve a leggyakrabban zsouzsan és zsuanzsuan formában jelenik meg a kínai forrásokban, de ezen kívül még pár fonetikai variánsuk fellelhető. Mindezen alakok egy olyan barbár nyelvi szót adnak vissza, amelyet más forrásból nem tudunk azonosítani.[2] A zsouzsuanok saját nevét nem ismerjük. Kínai források a gúnyos zsuzsu (蠕蠕 vagy 茹茹, vonagló féreg, vonagló rovar, zsizsik) vagy zsouzsuan (蝚蠕: kúszó), illetve a 6. századtól a zsujzsuj (芮芮) megjelölést használták rájuk. Egyes tudósok szerint a szóban forgó nevek a mongol bölcs, tiszta, illetve a szabály, elv szó tükrözései, esetleg idegen vagy fekete üröm jelentésűek valamelyik altaji nyelven.[3][4]

A zsuanzsuanok története

[szerkesztés]

A füves pusztán élő sztyeppi népek birodalmai sok népet magukba ölelhettek, megnehezítve az egyes népek azonosítását.[5] Vásáry István "egyes kútfők szerint a zsuanzsuanok a hsziungnukból váltak ki, mások szerint a tunghuk, azaz a keleti barbárok leszármazottai lennének, megint mások szerint az Ordosz-vidéki szienpi csoportok közül valók." A 6. század közepén készült Vej su szerint, mely a topa eredetű[6] kínai Északi-Vej-dinasztia évkönyve volt, a zsuanzsuanok őse egy, a topákat szolgáló rab volt 270 körül.[7] Kínai források szerint a zsouzsuanok (柔然) pásztorkodó nép voltak Belső-Ázsia pusztáin az i. sz. 5–6. században. Úgy gondolják, hogy a keleti barbárok (東胡: Tung Hu) közé tartoztak, és a hszienpejek (鮮卑) rokonai voltak. Egyes kínai történészek azt mondják, eredetük szerint a belső-ázsiai pusztát az i. e. 3. századtól az i. sz. 3. századig uraló hsziungnuk (匈奴) leszármazottai voltak.[3][4]

Vita tárgya, vajon a zsouzsuanok azonosak-e a közép-ázsiai, későbben a Kárpát-medencében letelepedett avarokkal. Úgy gondolják, az avarok neve összekapcsolható a mongol abarga (kúszni) szóval, amely lényegét tekintve megegyezik a kínai zsouzsuan kifejezéssel. Egyes tudósok bizonygatják, hogy a vuhuan (烏桓) nevű nép, esetleg az avarok – kínai forrásokban nevük, többek között, hua (滑) – voltak a zsouzsuanok ősei.[3][4]

A zsuanzsanok 394–402 között hódoltatták a környező sztyeppei népeket, ordoszi hunokat és hszienpejeket, majd a kaoküket.[8] Az így egyesített birodalom határai északon a Bajkál-tóig, keleten a Hingan hegységig, nyugaton a Kara-sahrtól északra fekvő területekig értek. Később a Tarim-medencét is meghódították, és konfliktusba kerültek a heftalitákkal. A Zsuanzsuan Kaganátus belső megosztottság és külső támadások kombinációja eredményeként, hatalma csúcsán bomlott fel, amikor 552-ben az addig alávetett türkök uralkodója, Tumen összefogott a Nyugati-Vej-dinasztiával, és legyőzte a zsuanzsuanokat. Az uralkodó és megmaradt seregei a Nyugat-Vej területre húzódtak vissza, de a türkök nyomására az ottani uralkodó 555-ben kiadta őket nekik.[9]

Társadalom

[szerkesztés]

Had- és államszervezet

[szerkesztés]

A hadszervezetben (és valószínűleg máshol is) a tízes számrendszert használták.[10] 402-ben Sölun, az első zsuanzsuan uralkodó felvette a kagán címet. Ez egy fontos mérföldkő, rövidített formában -kán- ma is használják ázsia-szerte.[11] A kagán mellett volt a kagánasszony, kagatun, rövidített fomában: katun.[12] Használatban volt még a sanjü cím is.[13]

Vásáry értékelése: "A zsuanzsuan titulatúra tanulmányozása érdekes és fontos tudományos feladat, mivel a türkök, a régi Belső-Ázsia talán legjelentősebb birodalomalkotói, igen sokat vettek át egykori uraiktól, a zsuanzsuanoktól."[14]

A kagáni tisztséget a fiú örökölte az apjától. A kagatuni tisztség nagy hatalmi körrel járt, különösen trónvillongások esetében volt a kagánasszonynak fontos szerepe. A kínai források megemlékeznek a zsuanzsuanok kancelláriájáról, ahol feljegyzéseket készítettek s bizonyos asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek.[15]

"A törzsi vezérek minden évben ugyanabban az időben összejöttek a kagán vezetésével egy állandó helyen Tunhuangtól északra, ahol ünnepélyesen áldozatot mutattak be és tanácskoztak."[16] Hittek az Égben -Tengri, tengrizmus-, de alapvető egyistenhitük (monoteizmus) mellett a szellemekben is bíztak. A szellemek és az emberek között közvetített a törzsi vallás papja. "Bizonyos mértékig a buddhizmusnak is lehetett hatása körükben, ami nem csoda, hiszen Kínában éppen ez idő tájt, az 5. században terjedt el tömegesen a buddhizmus."[16][17]

Életmód

[szerkesztés]

A zsuanzsuanok a kínai forrásokban nagyállattartónak (ló, juh) és vadásznak jellemződnek. "Hadi erejük a lovasságra épült, de nagyszámú harcikocsival is rendelkeztek, melyeket az alávetett kaokü néptől szereztek be. Lópáncélt és arany lószerszámot is használtak előkelőik. Kerek nemezsátrakban laktak, melyeket vándorlásaik során összecsomagoltak és kocsikon szállítottak tovább. Táplálékuk kumisz és hús volt, valamint frissen főtt gabona, köles és kendermag. Hajukat kontyba fonva hordták."[16][18] "Nagy keletje volt a brokátnak, ezt főleg Kínából és Perzsiából szerezték be. Bár kevés tárgyi emlék ismert, valószínű, hogy fejlett bronz- és vasművességgel rendelkeztek."[16]

Nyelv

[szerkesztés]

Feltehetőleg a mongol egyik korai változatát beszélték.[19]

A Zsuanzsuanok uralkodói

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ "A 400 és 550 közötti másfél évszázad a zsuanzsuan és észak-kínai összecsapások hosszú sorának tanúja. A kínaivá szelídült topák állandó konfliktusban voltak az ősi ellenséggel, s nem egyszer folytattak hadjáratot a zsuanzsuanok ellen, mélyen behatolva a zsuanzsuanok területére, a Góbitól északra. Taj Vuti császár alatt (423–452) két nagy zsuanzsuan hadjáratról is tudunk, az eredmény mindig ugyanaz: a nomádok kikerülték a döntő ütközetet, s a visszavonuló kínai csapatok elpusztultak a nélkülözésekben. A zsuanzsuanok elleni harcokban a kínaiaknak gyakori szövetségesei voltak a kelet-tien-sani kaokü törzsek, így például 429-ben is. De más nomád szövetségest is felhasználtak alkalomadtán, így 448-ban a hsziungnu eredetű jüepanokat. Akkor a közös vállalkozást siker koronázta." Vásáry i.m.
  2. ↑ "A kínai forrásokban gyakori a népnevek etimológiás eltorzítása, ami azt jelenti, hogy olyan kínai írásjegyet választanak az idegen szó lejegyzésére, amely a kínaiban egy bizonyos, az illető népre nézve általában pejoratív értelemmel bírt. Ebbéli igyekezetükben nem egyszer az eredeti szó fonetikáján is torzítottak, többet, mint amit az idegen szavak lejegyzésére amúgy is nagymértékben alkalmatlan kínai írás okozott volna. Így például a zsuanzsuanok nevének lejegyzésére leggyakrabban azt a két írásjegyet használták, melyeknek jelentése ’nyüzsgő féreg’ volt. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a zsuanzsuan név esetében nem egy idegen népnév kínai torzításával állunk szemben, hanem egy ’féreg’ jelentésű barbár népnév kínai fordításával. Ezt a feltevést bizánci és iráni forrásokban őrzött hagyományok alapján kockáztathatjuk meg, de nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy az utóbbi források már egy torzított kínai alakból vették értesüléseiket." Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  3. ↑ a b c Csou Ji-liang 1992a, 1992b
  4. ↑ a b c Jang Csing-csen 1993
  5. ↑ "A kérdést azért nehéz eldönteni, mivel a Zsuanzsuan Birodalom, mint minden nomád birodalom, sok elemből tevődött össze, s az összes fent említett nép vagy néptöredék alkotórésze lehetett a zsuanzsuanok vezette konglomerátumnak." Vásáry, i.m.
  6. ↑ Szintén egy belső-ázsiai sztyeppei nép.
  7. ↑ "Ez a híradás, bár bizonyára nem mentes bizonyos politikai aktualizációtól sem (hiszen a topa eredetű Vej-dinasztia uralmának másfél évszázada alatt Kína fő barbár ellenségei éppen a zsuanzsuanok voltak), az igazság elemét rejtheti magában." Vásáry, i.m.
  8. ↑ "Mikor az egyik nomád nép, a topák elfoglalták Kína északi részét, és 386-ban Topa Kuj személyében az első Vej-császár lépett a trónra, a másik nomád hatalom, a zsuanzsuanok megszerezték Kelet- és Belső-Ázsia felett a hegemóniát. Valószínűleg éppen a topáknak Kínába vonulása tette lehetővé a gyors zsuanzsuan terjeszkedést. Sölun zsuanzsuan vezér 394 után először az ordoszi hsziungnukat és hszienpejeket vetette uralma alá, majd a topákkal való szakadatlan harcok során a Góbitól északra vonult, s 402 táján Kara-sahr vidékén legyőzte a kaoküket. (A kaokü elnevezés a tielö törzsszövetségnek volt egy másik kínai neve.) A zsuanzsuanok birodalma fokozatosan felvette a kelet-belső-ázsiai birodalmaknak már a hsziungnuk óta ismert határait." Vásáry i.m.
  9. ↑ "Anakujt, az új uralkodót elűzte Polomen, aki előzőleg már a kínaiaknál keresett menedéket egy kaokü támadás elől. Anakuj most szintén a kínaiakhoz fordult segítségért, akik elérkezettnek látták az időt, hogy a Zsuanzsuan Birodalmat megosszák. Anakuj kapta a birodalom keleti felét, ennek központja a Huangho nagy kanyarjától északra helyezkedett el, míg Polomennek a nyugati fél jutott, Kuku-nór központtal. Polomen azonban nem nyugodott bele helyzetébe, s nyugati szomszédainak, a heftalitáknak szövetségét kereste. A heftalita uralkodó a szövetség megpecsételéseként el is vette Polomen három nőtestvérét feleségül, de az együttműködés rövid életű volt, mivel a kínaiak elfogták Poloment, és valószínűleg eltették láb alól. Anakuj maga kínai hercegnőt kapott feleségül, nővére pedig Sziao Vuti kínai császár felesége lett. Ezek az események már jelzik, hogy a kínaiak vették át az események irányítását. 546-ban Tumen, a zsuanzsuanoknak alávetett türkök vezetője feleséget kért magának Anakujtól. A zsuanzsuan uralkodót felháborította alattvalójának kérése, és joggal látott a házassági ajánlat mögött politikai terveket. A kérés megtagadása után Tumen a kínaiakhoz fordult, akik készséggel szállították számára a kínai menyasszonyt 551-ben. A következő évben, 552-ben aztán a türkök leverték Anakuj csapatait, s a vesztes zsuanzsuan uralkodó öngyilkosságot követett el. A legyőzött zsuanzsuanok egy töredéke a meghalt uralkodó fiának, Anlocsennek a vezetésével Kínába menekült. Rövidesen azonban a kínaiak kiadták a türköknek a menekülteket, akiket a türkök mind egy szálig kivégeztek." - Vásáry, i.m.
  10. ↑ "A zsuanzsuanok hadszervezete, éppen úgy, mint a hsziungnuké és a topáké, a tízes rendszeren alapult: tíz, száz, ezer és tízezer lovasból álló egységek alkották a hadsereget." - Vásáry i.m.
  11. ↑ "Ez a fontos méltóságnév a szienpiknél bukkant fel, a topák is használták, de először a zsuanzsuanok alkalmazták széles körben a vezető tisztségviselő neveként. Ez a cím aztán a türkökön át egészen a mongolokig eljutott, s a belső-ázsiai uralkodók legáltalánosabban használt címévé vált. Belső-Ázsia talán legelterjedtebb méltóságneve volt, mely rövidített kán alakjában egészen napjainkig él Ázsia különböző részein. A közép-ázsiai török kánságoktól kezdve az iráni és észak-indiai muszlim világig sok helyen ismerték és használták."
  12. ↑ "A kagán mellett állt a kagánasszony, a kagatun (kínai feljegyzésben kohotun), amely cím szintén a szienpik óta ismert Belső-Ázsiában. Rövidebb katun formájában számtalan régi és mai török nyelv őrzi e szó emlékét, miközben a szó jelentése az ’előkelő asszony’-tól kezdve egészen a ’nő’ jelentésig változott." - Vásáry, i.m.
  13. ↑ "A hsziungnuknál feltűnt sanjü cím is tovább élt a zsuanzsuanoknál, igaz, a név értéke közben lejjebb szállott." - Vásáry, i.m.
  14. ↑ Vásáry, i.m.
  15. ↑ "Sajnos egyéb adatok ismeretének a hiányában eldönthetetlen, hogy ezen a kancellárián a kínai nyelvet vagy pedig a zsuanzsuanok nyelvét használták-e, s ha az utóbbit, vajon milyen írással jegyezték le. Mindenesetre az írásos ügyvitel megjelenése a zsuanzsuanoknál azt mutatja, hogy birodalmuk elérkezett az államiság küszöbére. A következő nagy belső-ázsiai birodalomban, a türkök államában az írásbeliségnek már jelentős emlékei is fennmaradtak." Vásáry i.m.
  16. ↑ a b c d Vásáry i.m.
  17. ↑ "E szempontból érdekes Anakuj rokonának és riválisának, Polomennek a neve, mely feltehetőleg a brahman szó kínai átírását rejti." Vásáry i.m.
  18. ↑ "Az egyik zsuanzsuan kagán fejéről a kontyot a győztes kaokü vezér a topáknak küldte el győzelmi trófeaként." Vásáry i.m.
  19. ↑ "A zsuanzsuanok nyelvéről biztosat nem mondhatunk, de a zsuanzsuanoknak a szienpikhez és topákhoz fűződő kapcsolatai és a kínai feljegyzésű zsuanzsuan szavak jellege alapján valószínűleg Paul Pelliotnak van igaza, aki a zsuanzsuanok nyelvében egy korai mongol nyelvet lát."Vásáry i.m.
  20. ↑ Grousset (1970), pp. 61, 585, n. 91.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsuanzsuanok&oldid=27005189”