Ugrás a tartalomhoz

Yoko Tawada

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yoko Tawada
Született1960. március 23. (64 éves)
Tokió, Japán
Állampolgárságajapán[1]
Nemzetiségejapán Japán
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Gunzou Prize for New Writers (1991)
  • Akutagava-díj (1992)[2]
  • Adelbert von Chamisso-díj (1996)[3]
  • Izumi Kjóka irodalmi díj (2000)
  • Bunkamura Les Deux Magots Literature Award (2002)
  • Tanizaki-díj (2003)
  • Sei Itō Award (2003)
  • Goethe-érem (2005)[3]
  • Noma Literary Prize (2011)[4]
  • Murasaki Shikibu Prize (2011)
  • Jomiuri-díj (2012)
  • Erlangen Literature Prize for Poetry in Translation (2013)
  • Art Encouragement Prizes (2013)
  • Kleist-díj (2016)
  • Carl Zuckmayer-medál (2018)
  • Japan Foundation Award (2018)
  • National Book Award for Translated Literature (2018)
  • Aszahi-díj (2020)
  • Becsületmedál lila szalaggal (2020)
  • Mainichi Publication Culture Award (2023)
  • Japan Art Academy Prize (2024)

A Wikimédia Commons tartalmaz Yoko Tawada témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Yōko Tawada (japánul: 多和田葉子) (Tokió vagy Tokió, 1960. március 23. –) japán író, aki jelenleg Berlinben él. Japánul és németül is ír. Korábban az MIT és a Stanford Egyetem írórezidense volt.

Számos irodalmi díjat kapott, köztük az Akutagava-díjat, a Tanizaki-díjat, a Noma irodalmi díjat, az Izumi Kjóka irodalmi díjat, a Gunzo-díjat új íróknak, a Goethe-érmet, a Kleist-díjat és a Nemzeti Könyvdíjat.

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés]

A tokiói Nakanóban(wd) született.[5] Apja fordító és könyvkereskedő volt.[6] A tokiói Tachikawa Metropolitan középiskolába járt.[7] 1979-ben, 19 éves korában a Transzszibériai Vasúttal Németországba utazott.[8] Az egyetemi tanulmányait a Vaszeda Tudományegyetemen végezte 1982-ben orosz irodalom szakon, majd a diploma megszerzése után a németországi Hamburgba költözött, ahol apja egyik üzlettársával egy könyvterjesztő vállalkozásban kezdett dolgozni.[9] Az üzletet otthagyva a Hamburgi Egyetemen tanult, és 1990-ben kortárs német irodalomból szerzett mesterdiplomát.[10] 2000-ben német irodalomból doktorált a Zürichi Egyetemen, ahol Sigrid Weigel(wd), a tanszékvezetője volt a disszertációjának konzulense.[11][12] 2006-ban Tawada Berlinbe költözött, ahol jelenleg is él.[13]

Karrier

[szerkesztés]

Írói karrierje 1987-ben kezdődött a Nur da wo du bist da ist nichts—Anata no iru tokoro dake nani mo nai (Csak ahol te vagy, ott nincs semmi) című versgyűjteményével, amely német és japán kétnyelvű kiadásban jelent meg. Első novellája Kakato o nakushite (Hiányzó sarok) címmel 1991-ben elnyerte az új íróknak járó Gunzo-díjat.[11]

1993-ban elnyerte az Akutagava-díjat Inu muko iri című novellájáért, amely még abban az évben megjelent a Kakato o nakushite című novellával és egy másik történettel együtt az Inu muko iri című kötetben.[14] Az Arufabetto no kizuguchi 1993-ban könyv formájában is megjelent, és Tawada első jelentős elismerését Japánon kívül a Lessing-ösztöndíj elnyerésével kapta.[15] Az Inu muko iri című három novelláskötetének angol nyelvű kiadása 1998-ban jelent meg Margaret Mitsutani fordításában, de kereskedelmi szempontból nem volt sikeres.[9] A New Directions Kiadó(wd) 2012-ben újra kiadta az egyetlen Akutagawa-díjjal kitüntetett novella Mitsutani-fordítását The Bridegroom Was a Dog címmel.[16]

Számos további könyv követte, köztük a Seijo densetsu (A szent legendája) 1996-ban és a Futakucsi otoko (A két szájú ember) 1998-ban. E könyvek egy részét Margaret Mitsutani fordította le angolra, és 2009-ben összegyűjtötte a Facing the Bridge (A híddal szemben) című könyvben.[17] Tawada 1996-ban elnyerte az Adelbert von Chamisso-díjat, a német nyelvet nem anyanyelvi szinten beszélők számára odaítélt német irodalmi díjat.[18] 1997-ben a Villa Aurora(wd) rezidens írója volt, 1999-ben pedig négy hónapot töltött a Max Kade(wd) alapítvány Distinguished Writer-in-Residence címmel a Massachusetts Institute of Technology-ban.[19][20] 2000-ben Hinagiku no ocha no baai című könyvéért elnyerte az Izumi Kjóka irodalmi díjat,[21] 2003-ban pedig a Sei Ito irodalmi díjat[22] és a Tanizaki-díjat is a Yogisha no yako ressha (Gyanúsítottak az éjszakai vonaton) című könyvéért.[23][24]

Tawada 2004-es Das nackte Auge című regényét kétnyelvűen írta meg, először németül, majd japánul, végül pedig külön német és japán kéziratot készített.[25] A regény egy vietnámi lányról szól, akit fiatalon elraboltak, amikor Németországban tartózkodott egy ifjúsági konferencián. A német kéziratból Susan Bernofsky(wd) által lefordított angol nyelvű változat 2009-ben jelent meg a New Directions Publishing gondozásában The Naked Eye címmel.[26] 2005-ben Tawada elnyerte a Goethe Intézet rangos Goethe-érmét(wd), amelyet nem német személynek a német kultúrához való érdemi hozzájárulásáért ítéltek oda.[27] 2009 januárjától februárjáig a Stanford Egyetem Irodalmak, Kultúrák és Nyelvek Tanszék vendégszerzője volt.[28]

2011-ben az elárvult jegesmedve, Knut története ihlette három, egymásra épülő novellát írt, amelyek az emberek és állatok kapcsolatát vizsgálják a fogságban élő jegesmedvék három generációjának szemszögéből. Korábbi munkáihoz hasonlóan külön kéziratokat írt japán és német nyelven.[29] 2011-ben Japánban megjelent a japán változat Yuki no renshūsei címmel. Elnyerte a 2011-es Noma irodalmi díjat[30] és a 2012-es Yomiuri-díjat.[31] 2014-ben jelent meg a német változat Etüden im Schnee címmel Németországban.[6] 2016-ban jelent meg az Etüden im Schnee angol nyelvű kiadása Susan Bernofsky fordításában a New Directions Kiadó gondozásában Memoirs of a Polar Bear címmel,[32] amely elnyerte az első Warwick-díjat a női fordítóknak.[33]

Tawada 2013-ban Erlanger-díjat kapott japán és német nyelvű versek fordításáért.[34]

2014-ben jelent meg Japánban Kentoshi című regénye, egy közel jövőbeni disztópikus történet egy dédnagyapáról, aki egyre erősebb lesz, míg dédunokája egyre gyengébb.[35] Az angol változat Margaret Mitsutani fordításában 2018-ban jelent meg az Egyesült Államokban a New Directions Kiadó gondozásában The Emissary címmel[36] és The Last Children of Tokyo címmel a Portobello Books/Granta Books kiadásában az Egyesült Királyságban.

2016-ban megkapta a Kleist-díjat(wd)[37][38], 2018-ban pedig a Carl Zuckmayer-érmet a német nyelvért tett szolgálataiért.[39] Szintén 2018-ban kapta meg a National Book Award for Translated Literature díjat (a díj első évében) a The Emissary című regényéért, amelyet Margaret Mitsutani fordított. 2022-ben a Scattered All Over the Earth című regénye, amelyet szintén Mitsutani fordított, a National Book Award for Translated Literature döntőjébe került.

Írásmódja

[szerkesztés]

Japánul és németül ír. Munkásságának kutatói átvették az általa használt exofónia[40] kifejezést a nem anyanyelven való írás állapotának leírására.[41][42] Pályája elején Tawada fordító segítségét vette igénybe, hogy japán kéziratainak német nyelvű kiadásait elkészítse, később azonban „folyamatos fordításnak” nevezett eljárásával mindkét nyelven egyidejűleg különálló kéziratokat készített.[43] Idővel művei műfajilag és nyelvileg is eltértek egymástól, Tawada hajlamos hosszabb műveket, például színdarabokat és regényeket japánul, és rövidebb műveket, például novellákat és esszéket németül írni.[44] Emellett hajlamos több neologizmust alkotni, amikor németül ír, mint amikor japánul.[45]

Tawada írása rávilágít egy nyelv, vagy egy nyelv bizonyos szavainak idegenségére egy másik nyelvet beszélő szemszögéből nézve.[46][47] Írásaiban váratlan szavakat, ábécéket és ideogramokat használ, hogy felhívja a figyelmet a fordítás szükségességére a mindennapi életben.[48] Azt mondta, hogy a nyelv nem természetes, hanem „mesterséges és mágikus”,[49] és arra ösztönözte műveinek fordítóit, hogy a kézirataiban szereplő szójátékokat saját nyelvükön új szójátékokkal helyettesítsék.[50]

Munkáinak közös témája a szavak és a valóság közötti kapcsolat, és különösen az a lehetőség, hogy a nyelvi különbségek lehetetlenné teszik az asszimilációt egy másik kultúrába.[51] Például felvetette, hogy egy japán anyanyelvű beszélő a „ceruza” különböző szavait németül és japánul úgy értelmezi, mint amelyek két különböző tárgyra utalnak: a japán szó egy ismerős ceruzára, a német szó pedig egy idegen, „más” ceruzára utal.[52] Munkája azonban a nemzeti nyelv és a nacionalizmus közötti kapcsolatot is megkérdőjelezi, különösen a kokugo/kokutai(wd)[53] viszonyát a japán kultúrában.[54]

Történeteiben gyakran utazik a határokat átlépve.[55] Írásai az országok és kultúrák közötti utazások során szerzett saját tapasztalataiból táplálkoznak,[56] de absztraktabb határokat is vizsgálnak, például az ébrenlét és az álmok,[57] a gondolatok és az érzelmek,[58] vagy a katasztrófa előtti és utáni idők közötti határokat.[48] „Bioskoop der Nacht” című novellájának főszereplője például olyan nyelven álmodik, amelyet nem beszél, és egy másik országba kell utaznia, hogy megtanulja a nyelvet és megértse saját álmait.[57] Tawada munkáiban a mágikus realizmus elemeit is alkalmazza, mint például a Memoirs of a Polar Bear-ban az állat- és növényantropomorfizmus, hogy megkérdőjelezze az egyébként megszokott határokat, például az ember és az állat közötti különbséget.[45][59] A határok megkérdőjelezését tovább vizsgálja The Last Children of Tokyo című regény, amelyben a katasztrófa, amely előtt a regény játszódik, „újra összekapcsolja az embereket a nem emberi szereplőkkel, megkérdőjelezve az »ember« kizárólagos fogalmának jelentését. Azzal, hogy a gyerekeket úgy képzeli el, mint akik inkább visszamennek egy korábbi szakaszba, mintsem hogy folyamatosan fejlődnének - ez a kanyargás tükröződik a regény nem lineáris, asszociatív elbeszélésében -, Tawada megszünteti a jövőhöz való kötődésüket, és ezzel együtt a folyamatos fejlődés kapitalista mítoszát.”[60]

Fontos irodalmi hatásként említette Paul Celant és Franz Kafkát.[61][62]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Eredetileg japánul

[szerkesztés]

Eredetileg németül

[szerkesztés]
  • Nur da wo du bist da ist nichts / Anata no iru tokoro dake nanimo nai, 1987, Konkursbuch Verlag Claudia Gehrke, OCLC:55107823 (bilingual edition)
  • Opium für Ovid: Ein Kopfkissenbuch von 22 Frauen, 2000, Konkursbuch Verlag Claudia Gehrke, ISBN 978-3-88769-156-1
  • Das nackte Auge, Konkursbuch Verlag Claudia Gehrke, 2004, ISBN 978-3-88769-324-4
  • Etüden im Schnee, Konkursbuch Verlag Claudia Gehrke, 2014, ISBN 978-3-88769-737-2
  • Paul Celan und der chinesische Engel, Konkursbuch Verlag Claudia Gehrke, 2020, ISBN 978-3-88769-278-0

Angolra fordított, könyvhosszúságú művek

[szerkesztés]
  • Where Europe Begins, translated by Susan Bernofsky(wd) and Yumi Selden, New Directions Publishing(wd), 2002, ISBN 978-0-8112-1515-2
  • The Bridegroom Was a Dog (Inu muko iri, 犬婿入り), translated by Margaret Mitsutani, Kodansha, 2003, ISBN 978-4-7700-2940-9. This edition includes Missing Heels (Kakato o nakushite).
  • Facing the Bridge, translated by Margaret Mitsutani, New Directions Publishing, 2007, ISBN 978-0-8112-1690-6
  • The Naked Eye, translated by Susan Bernofsky, New Directions Publishing, 2009, ISBN 978-0-8112-1739-2
  • Yoko Tawada's Portrait of a Tongue: An Experimental Translation by Chantal Wright, University of Ottawa Press, 2013, ISBN 978-0-7766-0803-7
  • Memoirs of a Polar Bear, translated by Susan Bernofsky, New Directions Publishing, 2016, ISBN 978-0-8112-2578-6
  • The Last Children of Tokyo (UK) / The Emissary (US), translated by Margaret Mitsutani, New Directions Publishing, 2018, ISBN 9780811227629
  • Opium for Ovid (Limited Edition), translated by Kenji Hayakawa, Stereoeditions, 2018 – ongoing. Collection of 22 separate books.
  • Scattered All Over the Earth, translated by Margaret Mitsutani, New Directions Publishing, 2022, ISBN 9780811229289
  • Three Streets, translated by Margaret Mitsutani, New Directions Publishing, 2022, ISBN 9780811229302
  • Paul Celan and the Trans-Tibetan Angel (US) / Spontaneous Acts (UK), translated by Susan Bernofsky, New Directions Publishing / Dialogue Books, 2024, ISBN 9780811234870 (US) / ISBN 9780349704234 (UK)
  • Suggested in the Stars, translated by Margaret Mitsutani, New Directions Publishing, 2024

Válogatott rövidebb művek angol fordításban

[szerkesztés]
  • "Hair Tax," translated by Susan Bernofsky(wd), Words Without Borders, April 2005 issue[63]
  • "Celan Reads Japanese", translated by Susan Bernofsky, The White Review, March 2013[62]
  • "The Far Shore", translated by Jeffrey Angles(wd), Words Without Borders, March 2015 issue[64]
  • "To Zagreb", translated by Margaret Mitsutani, Granta 131, 2015[65]
  • "Memoirs of a Polar Bear", translated by Susan Bernofsky, Granta 136, 2016[66]

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Egy jegesmedve emlékiratai (Etüden im Schnee) – Jelenkor, Budapest, 2020 · ISBN 9789636769451 · Fordította: Dobosi Beáta
  • Tokió utolsó gyermekei (Kentoshi) – Jelenkor, Budapest, 2023 · ISBN 9789636769475 · Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Elismerések

[szerkesztés]

További olvasmányok

[szerkesztés]
  • Bettina Brandt, "Scattered Leaves: Artist Books and Migration, a Conversation with Yoko Tawada", Comparative Literature Studies, 45/1 (2008) 12–22
  • Bettina Brandt, "Ein Wort, ein Ort, or How Words Create Places: Interview with Yoko Tawada", Women in German Yearbook, 21 (2005), 1–15
  • Maria S. Grewe, Estranging Poetic: On the Poetic of the Foreign in Select Works by Herta Müller and Yoko Tawada, Columbia University, New York 2009
  • Ruth Kersting, Fremdes Schreiben: Yoko Tawada, Trier 2006
  • Christina Kraenzle, Mobility, space and subjectivity: Yoko Tawada and German-language transnational literature, University of Toronto (2004)
  • Petra Leitmeir, Sprache, Bewegung und Fremde im deutschsprachigen Werk von Yoko Tawada, Freie Universität Berlin (2007)
  • Douglas Slaymaker (Ed.): Yoko Tawada: Voices from Everywhere, Lexington Books (2007)
  • Caroline Rupprecht, ‘Writing Emptiness: Yoko Tawada’s The Bath, The Naked Eye, and Flucht des Mondes,’ Asian Fusion: New Encounters in the Asian German Avant-garde, 2020. 55-78.
  • Caroline Rupprecht, ‘Haunted Spaces: History and Architecture in Yoko Tawada’ South Central Review 33:3 (2016)111-126.
  • Caroline Rupprecht, ‘Co pani robi w Niemzcech? Yoko Tawada & Emine Sevgi Ozdamar’ Tygiel Kultury, 7-9 (Łódź, 2005) 124-128.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. november 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. 芥川賞受賞者一覧. Bungeishunjū
  3. a b Sechs neue Mitglieder in der Akademie der Wissenschaften und der Literatur. Akademie der Wissenschaften und der Literatur, 2015. december 17.
  4. 野間文芸賞. Kodansha
  5. リーディングパフォーマンス 雲をつかむ言/雲を飛ばす音
  6. a b Galchen, Rivka. Imagine That: The Profound Empathy of Yoko Tawada (2016. október 27.) 
  7. 第二回 早稲田大学坪内逍遙大賞 多和田 葉子氏に決定! (japán nyelven). Waseda University, 2009. december 3. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  8. Pirozhenko, Ekaterina (2008). „"Flâneuses", Bodies, and the City: Magic in Yoko Tawada's "Opium für Ovid. Ein Kopfkissenbuch von 22 Frauen"”. Colloquia Germanica 41, 329–356. o. JSTOR 23981687. 
  9. a b The Bridegroom Was a Dog by Yoko Tawada, translated by Margaret Mitsutani + Author Interview [in AsianWeek | BookDragon]”, Smithsonian Asian Pacific American Center: BookDragon, 2003. szeptember 12. (Hozzáférés: 2018. június 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  10. Itakura, Kimie. „Double Wordplay”, Asahi Shimbun, 2001. október 28. 
  11. a b c Brandt, Bettina. Ein Wort, ein Ort, or How Words Create Places: Interview with Yoko Tawada, Women in German Yearbook: Feminist Studies in German Literature and Culture. Lincoln, Nebraska: University of Nebraska Press, 1–15. o. (2006. november 24.). ISBN 978-0-8032-9859-0 
  12. Tawada, Yōko (1998), Spielzeug und Sprachmagie in der europäischen Literatur : eine ethnologische Poetologie, University of Zurich
  13. Yoko Tawada. New Directions Publishing, 2011. szeptember 8. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  14. a b Porter, Michael. „Never Marry A Dog”, The New York Times, 1999. január 31. (Hozzáférés: 2018. június 20.) 
  15. a b Yoko Tawada: zur Person (német nyelven). University of Hamburg. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  16. Galchen, Rivka. Yoko Tawada's Magnificent Strangeness (2012. október 19.) 
  17. Cozy, David. „Transcending boundaries with writer Yoko Tawada”, The Japan Times, 2007. szeptember 2. (Hozzáférés: 2018. június 21.) 
  18. a b Adelbert von Chamisso Prize of the Robert Bosch Stiftung. Robert Bosch Stiftung. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  19. Villa Aurora Grant Recipients 1997. Villa Aurora & Thomas Mann House e.V.. (Hozzáférés: 2018. július 10.)
  20. Yoko Tawada: Max Kade Foundation Distinguished Writer-in-Residence. Massachusetts Institute of Technology. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  21. a b 泉鏡花文学賞 (japán nyelven). City of Kanagawa. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  22. a b 伊藤整文学賞 (japán nyelven). 伊藤整文学賞の会. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  23. a b Writing across Languages and Cultures: An Afternoon with writer Yoko Tawada. University of Queensland. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  24. a b 谷崎潤一郎賞受賞作品一覧 (List of Tanizaki Prize Award Winners) (japán nyelven). Chuo Koron Shinsha. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  25. Mihaly, Ryan. Conversations with Susan Bernofsky, Part One (2016. május 30.) 
  26. Manthripragada, Ashwin: The Naked Eye, by Yōko Tawada (amerikai angol nyelven). TRANSIT: A Journal of Travel, Migration, and Multiculturalism in the German-speaking World. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  27. a b GOETHE-MEDAILLE: DIE PREISTRÄGER 1955 – 2018 (német nyelven). Goethe Institut. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  28. Writers in Residence. Stanford University Department of Literatures, Cultures, and Languages. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  29. Smith, Jordan: Narration Between Species: Yoko Tawada's Memoirs of a Polar Bear, Translated by Susan Bernofsky. Reading in Translation, 2017. február 21. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  30. a b 過去の受賞作品 (japán nyelven). Kodansha. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  31. a b 読売文学賞 第61回(2009年度)~ 第65回(2013年度) (japán nyelven). Yomiuri Shimbun. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  32. Ausubel, Ramona. „Humans and Polar Bears Share Dreams in This Novel”, The New York Times, 2016. november 25. (Hozzáférés: 2017. december 17.) (amerikai angol nyelvű) 
  33. a b Dugdale, John. „Going for a gong: the week in literary prizes – roundup”, The Guardian, 2017. november 17. (Hozzáférés: 2018. június 20.) 
  34. a b Übersetzerpreis der Kulturstiftung Erlangen für Yoko Tawada (német nyelven). Buchreport, 2013. július 19. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  35. Hungate, Andrew: Yoko Tawada's Dystopian Novel "The Emissary" Delivers a Bitingly Smart Satire of Present-Day Japan. Words Without Borders, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. június 22.)
  36. Sehgal, Parul. „After Disaster, Japan Seals Itself Off From the World in 'The Emissary'”, The New York Times, 2018. április 17. (Hozzáférés: 2018. június 22.) 
  37. a b Būrger, Britta: Schreiben über das elfte Gebot (német nyelven). Deutschlandfunk Kultur, 2016. november 20. (Hozzáférés: 2018. június 20.)
  38. 2016 Yōko Tawada – Kleist-Archiv Sembdner (német nyelven). Heinrich von Kleist (Kleist-Archiv), 2016. június 6. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
  39. a b Gries, Marika. „Lob für die ausgefallene Sprache”, SWR2, 2018. január 19. (Hozzáférés: 2018. június 20.) (német nyelvű) 
  40. Az exofónia írás olyan nyelven, amely nem az anyanyelvünk.
  41. Tawada, Yoko. エクソフォニー : 母語の外へ出る旅 (japán nyelven). Tokyo: Iwanami Shoten (2003. november 24.). ISBN 978-4-00-022266-2 
  42. Yoko Tawada's Portrait of a Tongue: An Experimental Translation by Chantal Wright. Ottawa: University of Ottawa Press, 1. o. (2013. szeptember 26.). ISBN 978-0-7766-0803-7 
  43. Kaindl, Klaus. Of Dragons and Translators: Foreignness as a principle of life, Transfiction: Research into the realities of translation fiction. John Benjamins Publishing Company, 87–101. o. (2014. január 28.). ISBN 978-90-272-7073-3 
  44. Yildiz, Yasemin. Chapter Three: Detaching from the Mother Tongue: Bilingualism and Liberation in Yoko Tawada, Beyond the Mother Tongue: The Postmonolingual Condition. Fordham University Press, 109–142. o. (2012. november 24.). ISBN 978-0-8232-5576-4 
  45. a b Steinberg, Claudia. The Fabulist: Yoko Tawada (2017. október 1.) 
  46. Kim, John Namjun (2010. november 24.). „Ethnic Irony: The Poetic Parabasis of the Promiscuous Personal Pronoun in Yoko Tawada's "Eine leere Flasche" (A Vacuous Flask)”. The German Quarterly 83 (3), 333–352. o. DOI:10.1111/j.1756-1183.2010.00087.x. 
  47. Stoehr, Ingo Roland. German Literature of the Twentieth Century: From Aestheticism to Postmodernism. Boydell & Brewer, 456. o. (2011. november 24.). ISBN 978-1-57113-157-7 
  48. a b Maurer, Kathrin (2016. november 24.). „Translating Catastrophes: Yoko Tawada's Poetic Responses to the 2011 Tōhoku Earthquake, the Tsunami, and Fukushima”. New German Critique 43, 171–194. o. DOI:10.1215/0094033X-3329247. 
  49. Totten, Monika (1999. november 24.). „Writing in Two Languages: A Conversation with Yoko Tawada”. Harvard Review 17 (17), 93–100. o. JSTOR 27561312. 
  50. Sobelle, Stephanie: Susan Bernofsky Walks the Tightrope: An Interview About Translating Yoko Tawada's "Memoirs of a Polar Bear". Los Angeles Review of Books, 2016. november 9. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  51. Fachinger, Petra. Chapter 6: Cultural and Culinary Ambivalence in Sara Chin, Evelina Galang, and Yoko Tawada, Reading Chinese Transnationalisms: Society, Literature, Film. Hong Kong University Press, 89–201. o. (2006. július 1.). ISBN 978-962-209-796-4 
  52. Natiw, Paul. Experiencing the "Other" through language in Yoko Tawada's Talisman, Cultural Perspectives on Film, Literature, and Language: Selected Proceedings of the 19th Southeast Conference on Foreign Languages, Literatures, and Film. Universal-Publishers, 99–105. o. (2010. november 24.). ISBN 978-1-59942-548-1 
  53. A kokutai a japán nyelvben k.b. nemzetként fordítható fogalom.
  54. Tachibana, Reiko. Chapter 12: Tawada Yōko's Quest for Exophony: Japan and Germany, Yōko Tawada: Voices from Everywhere. Lexington Books, 153–168. o. (2007. szeptember 30.). ISBN 978-0-7391-2272-3 
  55. Yōko Tawada: Voices from Everywhere. Lexington Books (2007. szeptember 30.). ISBN 978-0-7391-2272-3 
  56. Kraenzle, Christina (2008. november 24.). „The Limits of Travel: Yoko Tawada's Fictional Travelogues”. German Life and Letters 61 (2), 244–260. o. DOI:10.1111/j.1468-0483.2008.00422.x. 
  57. a b Redlich, Jeremy (2017. november 24.). „Representations of Public Spaces and the Construction of Race in Yoko Tawada's "Bioskoop der Nacht"”. The German Quarterly 90 (2), 196–211. o. DOI:10.1111/gequ.12032. 
  58. Tobias, Shani (2015. november 24.). „Tawada Yōko: Translating from the 'Poetic Ravine'”. Japanese Studies 35 (2), 169–183. o. DOI:10.1080/10371397.2015.1058146. 
  59. O'Key, Dominic. Writing Between Species: Yoko Tawada's Memoirs of a Polar Bear (2017. május 16.) 
  60. (2023. május 15.) „Writing back to the Capitalocene: Radioactive foodscapes in Japan's Post-3/11 literature” (angol nyelven). Contemporary Japan 36 (2), 243–260. o. DOI:10.1080/18692729.2023.2208399. ISSN 1869-2729. 
  61. Klook, Carsten. „Yoko Tawada: Die Wortreisende”, 2008. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. december 12.) 
  62. a b Tawada, Yoko: Celan Reads Japanese. The White Review, 2013. március 1. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  63. Tawada, Yoko: Hair Tax. Words Without Borders, 2005. április 1. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  64. Tawada, Yoko: The Far Shore. Words Without Borders, 2015. március 1. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  65. Tawada, Yoko: To Zagreb. Granta, 2015. június 10. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  66. Tawada, Yoko: Memoirs of a Polar Bear. Granta, 2016. szeptember 20. (Hozzáférés: 2018. június 25.)
  67. The Emissary: Winner, National Book Awards 2018 for Translated Literature. National Book Foundation . (Hozzáférés: 2018. november 15.)
  68. 朝日賞 2019年度 (japán nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 14.)
  69. SOAS Awards 'Academic Luminaries' with Honorary Doctorates as Part of the 2022 Summer Graduation Ceremonies, 2022. július 25. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  70. Yoko Tawada imagine un Japon isolationniste, liberticide et toxique (et remporte le prix Fragonard). Le Nouvel Observateur, 2023. június 1. (Hozzáférés: 2023. június 1.)

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yoko Tawada című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.