Ugrás a tartalomhoz

Orosz irodalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz irodalom
11. század – napjaink
ElterjedéseOroszország
Világtörténelmi korszakközépkor, újkor, legújabb kor
Eredetebizánci irodalom
Jellemzői
Könyvtárak[1]

Az orosz irodalom az oroszokhoz illetve Oroszországhoz kötődő minden irodalom összessége, a világirodalom egyik legismertebb és egyik legolvasottabb, valamint az általános vélekedés alapján az egyetemes irodalomtörténet egyik legmagasabb minőségű irodalmi kultúrája.

Az írástudás mestersége az oroszokhoz a délszlávoktól, különösen a Bulgáriában akkor élt szlávoktól ment át a kereszténység felvétele idejében (988), mégpedig az egyházi könyvek, különösen a Biblia révén. E könyvek bolgárul voltak írva (azokkal a betűkkel, melyeket két szerzetes, Cirill és Metód már előbb, 855 táján állítottak össze a szláv nyelvhez alkalmazva), de ez nem azt jelenti, hogy azok bolgár nyelven lettek volna írva, csak azt, hogy azoknak a szlávoknak a nyelvén, akik akkor Bulgária területén laktak. Ez a nyelv az ún. egyházi, mely az ortodoxoknál mai napig is dívik a templomi szolgálatban, s melyet az oroszok mai napig is értenek, még a műveletlenek is.

11–15. század

[szerkesztés]

Ilyen nyelven írt legrégibb nyelvemlék az Osztromir-féle evangélium, melynek 1056-57-ből származó kézirata annak idején a Novgorodi Köztársaság feje számára készült. A 11. század közepe és a 12. század eleje táján élt Nyesztor, az orosz történetírás atyamestere, kijevi szerzetes, aki Oroszországnak első krónikáját írta meg, sok becses történeti adattal.

Az egyik legrégibb irodalmi nyelvemlék az Ének Igor hadáról, v. Igor-ének – (Слово о полку Игореве, 1185 körül) – Igornak a polovecek elleni hadjáratáról szóló éneke, amelyről azt sejtik, hogy Igor valamelyik kortársa írta. A népköltészet nyomait tartalmazza sok költőiséggel.

Ebben az idő tájban igázták le az oroszokat a tatárok több mint háromszáz évre, az elnyomás megszűnte után is csak nagy nehezen bírt az ország visszazökkenni a kultúra régi kerékvágásába.

17. század

[szerkesztés]

A 17. században a világi témák térhódítása jellemző az orosz irodalomban. Az írók figyelme az egyén, az emberi jellem felé fordul. Népszerű műfajok a kalandos művek és a szatirikus elbeszélések.

18. század

[szerkesztés]

Oroszországban az irodalomban is új korszak kezdődik Nagy Péter cár uralkodásával. Ez főképp annak köszönhető, mivel a cár reformjainak véghezviteléhez támaszkodott azokra az írókra is, akik szatirikus hangú írásaikkal korholták az elmaradott viszonyokat. Emellett iskolákat, akadémiákat alapított. Sok fiatalnak lehetősége nyílt arra, hogy külföldi egyetemeken képezze magát, s ők hazatérve az irodalomban és tanári katedrákon terjesztették a nyugat-európai szellemet.

A klasszicizmus képviselői:

A felvilágosodás kora:

A szentimentalizmus: Az 1770-es években terjed el Oroszországban is a szentimentalizmus. Mihail Nyikityics Muravjov (1757-1807) az első jellegzetes képviselője. Az orosz irodalmi nyelv megújítója Nyikolaj Mihajlovics Karamzin (1749-1802). A kor neves írója még Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev (1749-1802).

19. század – az orosz irodalom fénykora

[szerkesztés]

A 19. században az orosz irodalom virágkora köszöntött be, ekkor emelkedik világirodalmi szintre.

Az orosz romantika irodalma

[szerkesztés]
  • Az orosz romantika konzervatív irányzatának képviselője: Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (1783-1852).
  • a dekabrista irányzat alkotói:
    • Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837): az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, ki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője, Anyegin című műve az irodalom klasszikusa.
    • további képviselői: K.F. Rilejev (1795-1826), Alekszandr Szergejevics Gribojedov (1795-1829).
  • Mihail Jurjevics Lermontov (1814-1841): művei már a romantika és realizmus határán mozognak, a Korunk hősében kiemelkedő jelentőségű karaktert teremt. Jelentős költészete is.

Az orosz realizmus irodalma

[szerkesztés]

A regény és novella világszintre emelkedik:

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852): új kritikai realizmus.
  • Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812–1891): Oblomov című műve kiemelkedő jelentőségű.
  • Ivan Szergejevics Turgenyev (1818–1883): az 1850–70-es években lép színre, elbeszéléseiben először jelenik meg a felesleges ember ábrázolása.
  • Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821–1881): az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
  • Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910): Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobbja, „legragyogóbb lángelméje”, a realista orosz próza mestere. Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke, valamint az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.

A dráma megújhodásának képviselői:

  • Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij (1823–1885) még az orosz népi-nemzeti dráma hagyományait folytatta, ám darabjaival már az egyes társadalmi osztályok életformáját jelenítette meg. Az "orosz dráma atyja" rendkívül termékeny alkotóként több, mint ötven darabot írt. Legismertebb műve A vihar (1859).
  • Anton Pavlovics Csehov (1860-1904): drámáinak hősei a szebb élet után áhítozó kisemberek.

20. századi orosz irodalom

[szerkesztés]
Majakovszkij, a futurizmus egyik atyja

A századforduló költői

[szerkesztés]
  • Anna Andrejevna Ahmatova (1889–1966): költőnő, verseskötetei: Este 1912, Fehér csapat 1917, Útilapu 1921, Anno domini 1922, Fűzfa 1940, Hat könyvből 1940, Válogatott versei 1961, Idő futása 1965.
  • Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895-1925) korának egyik legjelentősebb orosz költője, az avantgárd és a népköltészet jegyeit egyesítette.

A szimbolisták

[szerkesztés]

Akmeisták

[szerkesztés]

Futuristák

[szerkesztés]
  • Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Burljuk tört utat a csoport többi tagjának, ő tette őket „költővé”, szellemi mesterüket a tanítványok mind hamar felülmúlták.
  • Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930): az orosz futurizmus egyik megalapítója.
  • Velemir Vlagyimirovics Hlebnyikov (1885–1922)

Írók

[szerkesztés]

Költők

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • szerk.: Zöldhelyi Zsuzsa: Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig, Második, javított kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó (2002). ISBN 9631939405 
  • Világirodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • A Pallas nagy lexikona

További információk

[szerkesztés]