Szomotor

	Szomotor (Somotor)
	Református templom
	; Szomotor zászlaja
	; Szomotor zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1214
Polgármester	Juhász János
Irányítószám	076 35
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	1389 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	96 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	98 m
Terület	16,31 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 24′ 10″, k. h. 21° 48′ 31″48.402778°N 21.808611°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 10″, k. h. 21° 48′ 31″48.402778°N 21.808611°E
	Szomotor weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szomotor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk Szomotorról szól. Hasonló címmel lásd még: Újszomotor.

Szomotor (szlovákul: Somotor) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kisújlak és Bodrogvécs tartozik hozzá.

Fekvése

Királyhelmectől 15 km-re délnyugatra, a Bodrog bal partján fekszik.

Története

Területén már az újkőkorszakban a bükki kultúra települése állt. A bronzkorból a gávai kultúra településének és temetőjének maradványai kerültek itt elő, de megtalálták a korai hallstatt kor hamvasztásos temetőjét is.

A mai települést 1263-ban „Zomothor” néven említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint már a 11. században létezett. A zempléni váruradalomhoz tartozott. 1263-ban IV. Béla király a falut Péter mesternek adományozta. 1358-ban „Zomothar” alakban említik. Temploma és Bartha nevű papja az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben már szerepel. A 15. század közepéig a Szerdahelyi család birtoka, majd a század második felében a Kozmafalvi és Ronyvai családok a birtokosai. A 16. században újra a zempléni vár tulajdonában áll és vele együtt a Drugetheké. 1557-ben uradalmi major és 5 porta állt a településen. 1560-ban Serédy Benedek elfoglalta és Kövesd várához csatolta, de 1574-ben a Drugethek visszakapták. A 17. században többek között a Sennyeiek, Klobusiczkyak, Bocskayak tulajdona. A 17. század második felében fából épített nemesi udvarház állt itt. 1715-ben 16 elhagyott és 3 lakott háza volt. 1787-ben 36 házában 230 lakosa élt.

1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZOMOTOR. Elegyes falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Vecshez pedig tsak valami 600 lépésnyire, Bodrog vize follya körűl, erdeje nints, földgye fekete agyagos, réttye apró, és jó szénát terem, barmokat tartanak, piatzok Újhelyben 3 órányira.”^[2]

1808-tól a Szirmay család a birtokosa. 1828-ban 49 háza volt 389 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. századtól téglagyár működött a területén.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szomothor, hajdan (Zomoru Tor) magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, N. Kövesdhez 1 órányira: 63 r., 100 g. kath., 200 ref., 17 zsidó lak. Ref. templom. Szántóföldje 604 hold. A Bodrog, mellynek bal partján fekszik, áradásaival gyakran kárt okoz. Itt sok romai koporsók találtattak már. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szomotor, bodrogmenti magyar kisközség. Van 59 háza és 532 ev. ref. vallású lakosa, kiknek itt templomuk is van. A vármegye egyik legősibb községe s a XIII. század közepén Gera, Zompa és Mátyás birtoka, melyet 1263-ban István király Péter mesternek adományoz Zumutur földje néven. 1358-ban már a Zerdahelyiek birtoka, de 1443-ban Kozmafalvi Jánost és Ronyvai Miklóst is Zomotor némely részeibe iktatják. 1500-ban Zemplén várának tartozéka és a Drugethek a földesurai. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmondot s 1528-ban Zerdahelyi Lászlót iktatják némely részeibe, 1560-ban pedig Serédy Benedek foglalja el. Egy évvel később Serédy Gáspárt és feleségét: Mérey Annát iktatják be, de 1574-ben ismét a Drugethek birtokába kerül. Az 1598-iki összeírás már Melith Pált, Paczoth Ferenczet, Telegdy Jánost és Telegdy Pál özvegyét találja itt. 1614-ben Nyáry Istvánt, 1629-ben ’Sennyey Sándort, 1652-ben Klobusitzky Andrást s 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Györgyöt iktatják részeibe. Újabbkori birtokosai a Klobusitzky, Súghó, Hugka, Görgey, ’Sennyey és Szirmay családok, mely utóbbinak tagjai közül Szirmay Antal kapott 1808-ban egyik birtokrészére kir. adományt. Most a Reichard és társa czégnek van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó téglagyára. Az itteni régi úrilakot még a Klobusitzkyak építtették. E község elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaláskor állítólag halotti tort ültek s nevét e „szomorú tortól” vette volna. A határában álló Zompod nevű domb némelyek szerint az 1174-ben szerepelt Ompod vagy Ompud bán nevét tartja fenn, vagy az 1227-ben és 1228-ban szerepelt Dénes nádor apjáét, Ompodét.”^[4]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. 1943 és 1945 között Bodrogvéccsel egyesítve a Szomotorvécs nevet viselte.

Népessége

1910-ben 640-en, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 1679 lakosából 1162 magyar és 443 szlovák.

2011-ben 1571 lakosából 1004 magyar és 479 szlovák.

2021-ben 1389 lakosából 901 magyar (64,87%), 444 szlovák, 4 cigány, 1 lengyel, 1 egyéb, 38 ismeretlen nemzetiségű.^[5]

Oktatás, kultúra

A községben kétnyelvű (szlovák, magyar) alapiskola és szlovák tannyelvű óvoda működik.

Híres személyek

Itt tanított Boros Béla kántortanító, szerkesztő.

Nevezetességek

Református temploma 1801-ben épült klasszicista stílusban. Bejárata fölött korabeli latin felirat olvasható.^[6]
A második világháború áldozatainak emlékműveit a szomotori temetőben és Bodrogvécs központjában 1994-ben állították.
Katolikus templom.
Műkő feszület a katolikus templom mellett, öntöttvas temetői nagykereszt.
Kettős tornyú harangláb Bodrogvécsen.
Kisújlakon katolikus templom és református harangláb található.