Polyák Imre
| Polyák Imre | |
 | |
| Polyák Imre, Rauno Mäkinen, Roman Dzeneladze a dobogón, az 1956-os olimpia eredményhirdetésén Melbourne-ben | |
| Született | 1932. április 16. Kecskemét |
| Elhunyt | 2010. november 15. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Szent István-bazilika[1] |
| Magassága | 170 cm |
| Birkózópályafutása | |
| Versenyszám | kötöttfogás pehely- és könnyűsúly |
| Klub | Újpesti Dózsa (1950–1964) |
| Edző | Marton László Matura Mihály |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Polyák Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Polyák Imre (Kecskemét, 1932. április 16. – Budapest, 2010. november 15.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó.
Sportpályafutása
[szerkesztés]Első edzője Lajosmizsén a budapesti születésű Marton László lett, aki Czája János[2][3] segítségével kezdte a birkózást még fiatalon. Később felnőttként, Lajosmizsére kerülése után összeszedte az utcán játszó gyerekeket és elkezdte tanítani őket birkózni. Így került a kezei közé Polyák Imre is, akiben látta a szorgalmat, ezért tovább segítette az útját Budapestig.
1949-ben jelentkezett a Budapesti Dózsába, ahol edzője Matura Mihály lett. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1952-ben a Helsinkiben megrendezett olimpián ezüstérmes lett pehelysúlyban. 1953-ban a nápolyi birkózó világbajnokságon helyezetlenül végzett. 1954-ben Budapesten főiskolai világbajnokságot nyert. 1955-ben Karlsruhéban aranyérmes volt a birkózó világbajnokságon. 1956-ban a melbourne-i olimpián ezüstérmes lett. 1958-ban megnyerte a budapesti birkózó világbajnokságot. 1960-ban a római olimpián ismét második helyen végzett. 1961-ben a jokohamai birkózó világbajnokságon könnyűsúlyban második volt. 1962-ben Toledóban – újra pehelysúlyban versenyezve – megnyerte a birkózó világbajnokságot. 1963-ban a hälsinborgi világbajnokságról ezüstérmesként térhetett haza. 1964-ben a tokiói olimpián – három olimpiai ezüstérem után – sikerült a döntőben is győznie, olimpiai bajnokságot nyert; emellett ezen az olimpián már a válogatott segédedzőjeként is tevékenykedett Gurics György mellett. 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt magyar válogatott, 12-szer országos egyéni bajnok (ötször pehelysúlyban, hétszer könnyűsúlyban). Kétszer csapatban is magyar bajnokságot nyert.[4]
Civil pályafutása
[szerkesztés]Budapestre kerülése után a Hordógyár kazánfűtője, majd a Rendőrség tagja lett. Tizennyolc évet töltött az V. kerületi rendőrkapitányságon. Rövid ideig a közrendvédelmi osztályon, majd a közlekedésrendészeten, 1964-től az útlevélosztályon dolgozott. Rendőr-akadémiát és a Testnevelési Főiskolán birkózó szakedzői tanfolyamot végezett. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, később birkózó-szakosztályvezetője, szaktanácsadója volt. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonult nyugdíjba. Vállalkozó lett, Budapest VII. kerületében, a Dob utcában lévő Olimpiai borozó tulajdonosa volt. 1997-ben nyugállományú rendőr alezredessé léptették elő.
1989-ben a MOB tiszteletbeli tagja, 1990-ben a Magyar Birkózó Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja lett. Síremléke a Szent István-bazilika altemplomában található.
Sikerei, díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyar bajnokság
- bajnok (11): 1952, 1953, 1954, 1955, 1956 (kötöttfogás pehelysúly), 1957, 1958, 1959, 1960, 1963, 1964 (kötöttfogás könnyűsúly)
- 2.: 1962 (kötöttfogás könnyűsúly)
- 3.: 1950 (szabadfogás, pehelysúly)
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[5]
- Az év magyar sportolója (1958, 1962)
- Az év magyar birkózója (1964)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
- MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
- A Köztársasági Elnök aranyérme (1996)
- az évszázad birkózója (2000)
- vitézzé avatták (2000)
- A birkózó Hírességek Csarnokának tagja (2003)
- A Nemzet Sportolója (2004)
- MOB-érdemrend (2005)
- Zugló díszpolgára[6]
Emlékezete
[szerkesztés]- Polyák Imre sportcsarnok Lajosmizsén (2014)[7]
További információk
[szerkesztés]- Borbély Pál: Erős akarattal; Sport, Bp., 1966
- Szekeres István: Polyák, az évszázad birkózója / Polyak, The Wrestler Of The Century; angolra ford. ifj. Petró Lajos; Perjési Grafikai Stúdió Kft., Bp., 2003
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_450/?pg=30&layout=s
- ↑ Czája János | Magyar életrajzi lexikon | Reference Library. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
- ↑ A sportbirkózás kezdetei. magyarbirkozas.hu. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
- ↑ nemzetisport.hu: Elhunyt Polyák Imre, a Nemzet Sportolója. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
- ↑ Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. október 14.)
- ↑ Sportcsarnokot neveztek el a négyszeres olimpiai érmes birkózóról, Polyák Imréről. www.mob.hu (2014. október 27.) (Hozzáférés: 2014. november 2.)
Források
[szerkesztés]- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1986–2008: Ötkarikás érmeseink. Budapest: Corvina. 2009. ISBN 978 963 13 5847 6
- Polyák Imre profilja a Magyar Olimpiai Bizottság oldalán
- Olimpiai gyász! Elhunyt Polyák Imre (11.15) a Wayback Machine-ben (2010. november 20.)
- Polyák Imre a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum honlapján a Wayback Machine-ben (2012. július 9.)
