McDonnell Douglas DC–10

McDonnell Douglas DC–10
Funkció	utas- és teherszállító repülőgép
Gyártó	McDonnell Douglas
Sorozatgyártás	1968 – 1988
Gyártási darabszám	446
Első felszállás	1970. augusztus 29.
Szolgálatba állítás	1971. augusztus 5.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Magasság	17,70 m
Háromnézeti rajz
A DC–10–30 jellegrajza
A Wikimédia Commons tartalmaz McDonnell Douglas DC–10 témájú médiaállományokat.

A Northwest légitársaság DC–10–30-as gépe

A McDonnell Douglas DC–10 egy amerikai szélestörzsű, 3 hajtóműves utasszállító repülőgép, amelyet főként a Boeing 747 vetélytársaként állítottak szolgálatba 1971-ben. 1968 és 1988 között gyártották, 386 db-ot légitársaságok, és 60 db-ot az U.S. Air Force számára légi utántöltő gépeknek. Ezek a KC–10 Extender nevet kapták. A típus utóda az MD–11, amely a DC–10-es modernizált elektronikával felszerelt változata. Az MD–11-est 2000-ig gyártották.

Története

A McDonnell Douglas gyár egy évvel a Boeing 747-ese után készült el széles törzsű, nagy befogadóképességű repülőgépével. A három hajtómű közül kettő a hátranyilazott szárnyak alatt, míg a középső a törzs felett, a függőleges vezérsíkba építve található. Vízszintes vezérsíkjai a törzs két oldalán vannak. A nagy pilótaablakokon kívül érdekessége, hogy a nagy hatótávolságú és ezért nehezebb változat futóműveit egy harmadik főfutóval egészítették ki, amely a két eredeti futómű között, középen található. Katonák is alkalmazzák légi üzemanyag-utántöltésre és teherszállításra.

Típusváltozatai

• DC–10–10 – A gép legelső változata, először 1970-ben repült. 122 db készült belőle. Egykori üzemeltetői : American Airlines (35), Continental Airlines (8), Laker Airways (6), National Airlines (11), Turkish Airlines (3), United Airlines (46) és Western Airlines (13). Ma már nincsenek szolgálatban. A repülőt GE CF6-6 hajtóművekkel szerelték fel.
• DC–10–10CF – Az első változatból alakították át, a gép egy részét utasok, a másikat gyorsan ki- és berakodható konténerek töltötték meg. Csak a Continental Airlines és az United Airlines használta. Kilenc db-ot építettek belőle.
• DC–10–15 – Új, erősebb GE CF6–50-C2F -es hajtóművekkel felszerelt változat, a magas fekvésű repterekre tervezték, mexikói légitársaságok használták, az Aeromexico és a Mexicana. 1981 és 1982 között gyártottak hét db-ot.
• DC–10–30 – A legsikeresebb típus, GE CF6–50-es hajtóművekkel, nagyobb üzemanyagtartállyal és középső főfutóval felszerelve. A második legnagyobb változat. 1972-től 1988-ig maradt gyártásban, a nagy európai légitársaságoknál is népszerű volt. Használta pl.: a Lufthansa, a Swissair, a KLM és az Iberia is. A Biman Bangladesh és az Omni Air International a mai napig használja. 164 db készült belőle.
• DC–10–30CF – A 30-as változatból kialakított kombi változat. A gép egy részét utasok, a másikat konténerek töltötték meg. Használta a Martinair Holland, az Overseas National Airways, a Sabena, a Trans International Airlines és a World Airways. 26 db-ot építettek.
• DC–10–30ER – A nagy hatótávolságú (extended range) változat. Hat darabot építettek. Első üzemeltetője a Finnair volt 1981-ben, majd a Swissair és a Thai Airways International használt ilyen gépeket. Maximális felszállási tömege: 263 160 kg, hatótávolsága : 10 620 km. GE CF6–50C2B hajtóművekkel gyártották.
• DC–10–40 – 1972–1982 között készült 42 db, a legnagyobb változat, Pratt & Whitney JT9D hajtóművekkel. A Northwest Orient Airlines és a Japan Airlines használta.

Műszaki adatok

	DC–10–10	DC–10–15	DC–10–30	DC–10–40
Személyzet	Három fő
Utasférőhelyek	380 (1 osztályon), 250 (2 osztályon)
A törzs hossza	55,5 m	55 m	55,4 m	55,5 m
Magasság	17,7 m
Szárnyfesztávolság	47,3 m		50,4 m
Törzs szélessége	6,02 m
Törzs magassága	6,02 m
Maximum belső szélesség	5,54 m
Üres tömeg	108 940 kg		120 742 kg	122 567 kg
Maximális felszálló tömeg	195 045 kg	206 385 kg	259 459 kg	259 459 kg
Gazdaságos utazósebesség	0,82 Mach (908 km/h)
Maximális sebesség	0,88 Mach (982 km/h)
Hatótávolság	6114 km	7000 km	10 010 km	9252 km
Szállítható üzemanyag	82 134 l	100 859 l	138 720 l	138 720 l
Kifutópálya-igény	2625 m	2212 m	2847 m	2817 m
Utazómagasság	12 802 m
Hajtómű típusa	GE CF6–6D	GE CF6–50C2F	GE CF6–50C	PW JT9D–59A
Hajtómű maximális tolóereje	177,9 kN	206,8 kN	226,9 kN	235,8 kN

Balesetek

1974. március 3-án a Turkish Airlines 981-es járata nem sokkal azután, hogy Párizsban felszállt, a tehertérajtó hibája miatt robbanásszerű dekompresszió után lezuhant. A katasztrófát a gépen tartózkodó 346 fő közül senki sem élte túl.

1979. május 25-én az American Airlines 191-es járata a chicagói O’Hare nemzetközi repülőtér betonjának elhagyása után nem sokkal a bal oldali hajtómű levált a szárnyról, ezután a gép egy lakókocsitelepbe csapódott. Az összes utas és személyzet (271 fő), valamint ketten a földön életüket vesztették. A vizsgálat során kiderült, hogy az érintett hajtóművet nem sokkal a baleset előtt cserélték ki, és az új hajtómű nem szakszerű felszerelésekor annak pilonja megsérült.

1989. július 19-én a United Airlines 232-es járatán tragikus események láncolata vette kezdetét: a kettes hajtómű ventilátor lapátjait tartó tárcsa eltörött, a nagy sebességgel forgó ventilátor így elszabaduló darabjai átvágták a hajtómű közelében húzódó hidraulikus vezetékeket. Ezután a pilóták a gépet csak a gázkarokkal tudták irányítani, és a szerkezeti károsodás miatt a gép csak jobb fordulókat tudott végrehajtani. Hosszú küzdelem után a személyzet a kényszerleszállást a biztonságosnál több mint másfélszer nagyobb sebességgel (220 csomó a 140 helyett), és több mint hatszoros merülősebességgel (9,4m/s az 1,5m/s helyett) volt kénytelen megkísérelni Sioux Cityben. A földet érést követően az utasszállító három részre szakadt és lángokba borult. A 285 utasból 112 életét vesztette.

2016. október 28. A FedEx Express DC-10-es teherszállító gépe a Fort Lauderdale nemzetközi repülőtéren földet érés után kigyulladt. Nemsokára a tank is berobbant a bal szárnyon; halálos áldozatok nem voltak.

További információk

• A McDonnell-Douglas DC–10 története, adatai (angol)