Ugrás a tartalomhoz

Léva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Léva (Levice)
Léva címere
Léva címere		 Léva zászlaja
Léva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangváros
PolgármesterJán Krtík[1]
Irányítószám934 01
Körzethívószám00421 (0) 36
Forgalmi rendszámLV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség31 974 fő (2021. jan. 1.)[2][3]
Népsűrűség571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület60,9963 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 49″, k. h. 18° 36′ 25″48.213611°N 18.606944°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 49″, k. h. 18° 36′ 25″48.213611°N 18.606944°E
Léva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Léva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A lévai várjáték
A lévai vár rekonstrukciós rajza
Léva ostroma, 1664 júliusa
Ez a szócikk Léváról szól. Hasonló címmel lásd még: Kisléva.

Léva (szlovákul Levice, kiejtéseⓘ németül Lewenz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye. Hozzá tartozik Csánk, Génye, Hontkiskér, Hontvarsány, Horhi és Kereszthegy is.

Fekvése

[szerkesztés]

A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

1347-ben említik először „Leua" néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév változata.

Története

[szerkesztés]

A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja.[4] Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja.[forrás?] Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. Léváról két helyszínről származnak honfoglaláskori sírleletek, illetve Génye lelőhelyről 1898-ban és 2005-ben kerültek elő leletek.[5] A város egyik legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár cseh király hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Záh Felicián Sebe nevű lányát. 1428-ban Zsigmond király Sárosi László fia Lévai Cseh Péter, macsói bánnak adományozza az ősei által már korábban bírt és általa is birtokolt Lewa várát annak Bars és Hont megyei tartozékaival.[6]

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen,[7] de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak.[8] 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövidesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tábornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Vak Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1736-ban a városi tisztujítás során a református tisztségviselők nem tették le az esküt a katolikus templomban, s lemondtak. Ezután kimondták, hogy a jövőben kizárják őket az összes hivatalból. A vallási türelmetlenség odáig fajult, hogy 1740-ben a vármegye rendeletéből templomukat lebontották, két harangjukat elvették és az egyiket a katolikus, a másikat pedig a ferencesek templomának tornyában helyezték el. Ugyanúgy lerombolták iskolájukat és a prédikátor házát is. A gyülekezetük által fenntartott ispotályt lefoglalták és eladták.[9]

1810 körül és 1822-ben nagy tűzvész pusztított a városban.[10] Csáky László gróf, országgyűlési képviselő jobbágyainak ingyen megengedte, hogy tarlójáról a szalmát ingyen elvigyék. Innen ered a Csáky szalmája szólás, amikor valami szabad préda. 1885. május 7-én nyitották meg Léván a – Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült – 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Máriusz volt.[11]

A lévai vásár, 1938

A trianoni diktátumig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok).

1945 után a város magyar lakosságának 8%-át deportálták, 9,3%-a elmenekült, túlnyomó többsége pedig reszlovakizált.[12] A szlovák betelepítések, a reszlovakizáció és az 1945 után a szlovák falvakból történő felgyorsuló betelepülés hatására a magyarok aránya 1961-re 16,9%-ra esett vissza. 1991–2011 között az asszimiláció révén ez az arány tovább csökkent 15,2%-ról 9,2%-ra.[13]

Népessége[14]

[szerkesztés]

1880-ban 6491-en lakták, ebből 5106 magyar és 778 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 7400 lakosából 6282 magyar és 784 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 8488 lakosából 7449 magyar és 785 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 9675-en lakták: 8752 magyar, 688 szlovák és 199 német anyanyelvű.

1919-ben 10 838 lakosából 7405 magyar, 3263 cseh és szlovák, 119 német, 1 ruszin és 50 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 7785 római katolikus, 1276 zsidó, 1298 református, 442 evangélikus, 31 görög katolikus és 6 egyéb vallású volt.[15]

1921-ben 10 343 lakosából 6676 magyar, 331 zsidó, 215 német, 2960 csehszlovák, 12 egyéb nemzetiségű és 149 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 12 576 lakosából 4974 magyar, 5956 csehszlovák, 954 zsidó, 214 német és 447 állampolgárság nélküli volt.

1941-ben 12 758-an lakták: 11 763 magyar és 723 szlovák.

1970-ben 16 845 lakosából 2929 magyar, 13 611 szlovák és 240 cseh volt.[16]

1980-ban 26 132 lakosából 4010 magyar, 21 646 szlovák és 357 cseh volt.[17]

1991-ben 33 991 lakosából 28 126 szlovák (82,75%), 5165 magyar (15,2%), 438 cseh (1,1%), 159 cigány (0,5%) és 11 ruszin (0,03%) nemzetiségűnek vallották magukat.

2001-ben 36 538 lakosából 30 997 szlovák (84,8%), 4469 magyar (12,2%), 365 cseh (1%), 146 cigány (0,4%) nemzetiséghez tartozónak mondták magukat.

2011-ben 34 844 lakosából 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%), 229 cseh (0,65%), 153 cigány (0,43%), 38 lengyel (0,1%), 19 morva (0,05%), 12 német (0,03%), 12 bolgár (0,03%), 11 ukrán (0,03%), 7 orosz (0,02%), 5 horvát (0,01%), 4 ruszin (0,01%), 3 szerb (0,008%), 2 zsidó (0,005%), 64 egyéb (0,18%) és 4033 ismeretlen nemzetiségű lakta (11,5%).

2021-ben 31 974 lakosából 26 652 szlovák (83,36%), 2644 magyar (8,27%), 195 cseh (0,61%), 124 cigány (0,39%), 33 ukrán (0,1%), 29 lengyel (0,09%), 16 bolgár (0,05%), 14 német (0,04%), 7 morva (0,02%), 7 horvát (0,02%), 5 ruszin (0,02%), 5 szerb (0,02%), 5 zsidó (0,02%), 66 egyéb (0,21%) és 2071 ismeretlen nemzetiségű lakta (6,48%). [18]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak. Az 1970-es évek kezdetén még három rovásírásos kőtömb volt a vár egy azóta elbontott falában.
  • 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
  • Barokk plébániatemplom. 1645-ben került újra a katolikusokhoz, új védőszentje Szent Mihály arkangyal lett. 1696-ban a lévai tűzvészben leégett a templom is. Az 1772-es tűzvészben még a harangok is megolvadtak. Az 1780-as években Esterházy Miklós herceg építtette újjá. Faharanglábja 1831-ben kapott új harangokat (5), majd 1896-ban Toronyépítő Egyletet hoztak létre. Közadakozásból 1902-ben kettős kőtornyot építettek.[19] A templom kriptájában temették el Kollonich Siegfriedet.[20]
  • Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
  • Református temploma is barokk stílusú, 1785-1788 között épült. Faharanglábja volt, 1808-ban a templommal együtt leégett.[21] Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Szlezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló, 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel. A templom előtt a lévai gályarab prédikátoroknak, Czeglédi Péternek és Rimaszombati Kis Jánosnak állított emlékkő áll, amelyet 2016. április 30-án avattak fel.[22]
  • Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18,5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.[23]
  • Lévai Vadásznapok
  • Barsi Múzeum

Képtár

[szerkesztés]
  • A vár légi fotója
    A vár légi fotója
  • A lévai várrom
    A lévai várrom

Híres emberek

[szerkesztés]

Itt született

[szerkesztés]

Itt hunyt el

[szerkesztés]
  • Itt tanított Horváth Adolf János (1870-1945) tanár, Szob és környéke régészeti emlékeinek kutatója, a Börzsöny Múzeum kiállítási anyagának megalapozója.
  • Itt tanított Alaksza Ambrus (1903-1983) költő, műfordító, kritikus.

Itt tanult többek között:

  • Baross Gábor (1848-1892) magyar gazdaság- és közlekedéspolitikus.
  • Gyürky Gyula (1860–1949) bányamérnök.
  • Loczka József (1855-1912) magyar ásványkémikus (mineralógus), a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató őre
  • Matis Gyula (1894-1973) pedagógus, tanfelügyelő, természetvédő.
  • Pálmay József (1863–1928) genealógus. Udvarhely vármegye múzeumának titkára.
  • Tuba Károly (1879-1958) költő, író, újságíró.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050. 
  2. ↑ https://www.scitanie.sk/obyvatelia/zakladne-vysledky/struktura-obyvatelstva-podla-narodnosti/OK/SK0232/OB
  3. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  4. ↑ levice.sme.sk
  5. ↑ Pölhösová, M. 1991: Kostrový hrob z 10. storočia na Ludanskej ulici v Leviciach. AVANS 1989, 83; Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 52-53.
  6. ↑ DLDF 71946.
  7. ↑ [1] Tinódi Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág, és Murán várának megvevése (1549)
  8. ↑ [2] Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  9. ↑ Bakó István: Léva. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség; Kovács Teofil 2018: A lévai református templom lerombolása Szilágyi Sámuel levele alapján. Új nézőpont 5/1, 59.
  10. ↑ Makkai 1987, 25.
  11. ↑ RNDr. PhMr. Ernest Alt, Eugen Bába, MUDr. Ladislav Huljak: Dejiny levickej nemocnice 1885-1985, OÚNZ Levice, 1985, magyar összefoglalóval
  12. ↑ Popély Árpád: A Lévai járás etnikai arculata
  13. ↑ Szlovák népszámlálási adatok, 1991, 2011
  14. ↑ Archivált másolat. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
  15. ↑ A városi monográfia hibásan a következő adatokat közli: 10 338 lakosából 6763 magyar, 2985 csehszlovák, 337 zsidó, 230 német és 23 egyéb. Ebből 7139 római katolikus, 1361 zsidó, 1330 református és 398 evangélikus vallású volt (2016 Levice – monografia mesta. 91.)
  16. ↑ Gyurgyík 2017 43. oldal
  17. ↑ Gyurgyík 2017 101. oldal
  18. ↑ Počet obyvateľov podľa národnosti v obciach v okrese Levice k 1. 1. 2021. [2022. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 21.)
  19. ↑ Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 121; 1903 Bars vármegye. Budapest, 139-140; A lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom nem mindennapi története
  20. ↑ emlekhelyek.csemadok.sk
  21. ↑ Sz. Kiss Károly 1879: Monografiai vázlatok a barsi ref. esperesség multja s jelenéből. Pápa, 298.
  22. ↑ Pásztor Péter: Czeglédi Péter Napok: Emléktáblát avattak a református gályarab prédikátornak (magyar nyelven). felvidek.ma, 2016. május 2. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  23. ↑ Múlt-kor történelmi portál

Források

[szerkesztés]
  • Haiczl Kálmán 1932: Léva története a XVI. sz. végéig. Léva
  • Haiczl Kálmán 1933: Léva története a XVII. században. Léva
  • Vojtech Ondrouch 1937: "Barbarské" mince z Levíc. Bratislava XI, 16-22.
  • Jan Filip 1956: Keltové ve střední Evropě. Praha, tab. XCIX: 10.
  • Randík, A.: Ornitologické poznámky z rybníkov pri Leviciach. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 1962, 103-107. o.
  • Sándor Károly 1964: A lévai vár történetéből. Új Ifjúság 13/27. (1964. július 7.)
  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM - História 4, 118.
  • Hamar Kálmán 1971: A Barsmegyei Népszava és a Garam-vidéki lapok 1919-ben, valamint a lévai direktórium tevékenysége. Irodalmi Szemle 1971/10.
  • Réti László 1973: A Magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecsétjeik. Budapest, 114
  • Behula, Pavol 1973: Z dejín Levíc po roku 1918
  • Ondrej Ožďáni: Nové praveké a včasnodejinné nálezy v Leviciach. AVANS 1975, 172-173.
  • Zoltán Drenko 1976: Archeologický výskum Levického hradu. Zbor. SNM – História 16, 113-126.
  • Sándor, Karol 1980: Z dejín levických cechov.
  • Dejiny levickej nemocnice 1885–1985
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 24-25.
  • Sándor, Karol 1991: Levice – Z dejín mesta a múzea – A város és a múzeum történetéből
  • Pálffy Géza 1995: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108, 162-163.
  • Beata Suchánska 1998: História piaristického gymnázia v Leviciach (1815-1919). Zborník Tekovského múzea v Leviciach III, 55-88.
  • Korpás Zoltán 1999: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. század közepén vívott magyarországi háborúkról. Adalékok Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységéhez (1548–1552). Fons 6/1-2
  • Kopčeková, Monika - Bielich, Mário - Čurný, Marián 2007: Záchranný archeologický výskum na Námestí hrdinov v Leviciach. AVANS, 2005, 104-107. és 240. o.
  • Jarmila Bátovská: Schoellerovci a Levice. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Šľachtici v Leviciach v dobe Esterházyovcov. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején. In: Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére, 2008
  • I. Rusina a kol. (Ed.) 2009: Renesancia – Dejiny slovenského výtvarného umenia. Bratislava. ISBN 978-80-8085-940-4
  • 2010 Levice - monografia mesta.
  • 2011 Synagóga v Leviciach. Pamiatky a múzeá 60/4, 23-27
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 178-179, 188, 193.
  • Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 50-59.
  • Marta Švoliková 2014: Maďarské protižidovské zákonodarstvo a jeho dosahy - Príklad židovskej komunity v Leviciach. In: M. Fialová (zost.): Protižidovské zákonodarstvo na Slovensku a v Európe.
  • Mihálová, N. 2015: Bitka pri Leviciach a mesto Levice na medirytinách zo 17. storočia v zbierkach Tekovského múzea v Leviciach. Acta Musei Tekovensis Levice X.
  • Pilinský, P. 2015: Židovská populácia mesta Levice podľa údajov z celonárodného sčítania 1869. Acta Musei Tekovensis Levice X.
  • Tolnai Csaba 2015: Levice na starých fotografiách - stratené mesto.
  • Novák Margaréta 2016: Myšlienky na margo jednej brány. In: Zborník z II. medzinárodnej konferencie Modrý Kameň, september 2014 - Valentín Balaša a jeho doba - historické súvislosti.
  • ↑ Gyurgyík 2017: Gyurgyík László. Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján (2017) 
  • Novák Margaréta 2018: A lévai nőegylet története. In: Musaeum Hungaricum 7, 25-32.
  • F. Romhányi Beatrix 2019: A középkori magyar plébániák és a 14. századi pápai tizedjegyzék. Történelmi Szemle LXI/3, 343.
  • Prohászka Péter - Alois Stuppner 2019: Bemerkungen zu einer Tonlampe des C. Atilius Vestalis aus Levice: In: Salve, Edvarde!
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 52-53.
  • 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 639.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Léva&oldid=27514394”