A megyeközpont Nagyszebentől 39 kilométerre északnyugatra fekszik, és a DJ107B megyei szintű úton közelíthető meg. A község területének 39%-a szántóföld, 21%-a erdő, 18%-a legelő, 14%-a rét és 3%-a szőlő.
Külterületén villa rustica maradványait és 206 darab római kori érmet találtak. Első írásos említése 1289-ből maradt fenn Apoldya Inferior néven.[1] A középkor végén Szerdahelyszékhez tartozó szász falu volt, vásártartási joggal. 1510-ben 36 adófizető családfő lakta. Az átvonuló hadak többször pusztították, főként 1599 és 1601 között Mihály vajda és Basta katonái, és szász lakosságát lassanként románok váltották fel. 1628-ban még a teljes elöljáróságot szászok alkották, 1649-ben, amikor negyven román és nyolc szász családfőt írtak össze, választottak be először két román esküdtet. 1656-ban tette le az esküt az első román falubíró (folnagy), Roman Carata. 1752-ben hatvan landlert telepítettek be, akik azonban valószínűleg nemsokára továbbköltöztek. Evangélikus egyháza 1776-ban öt férfiból és hét nőből állt. Az elnéptelenedett egyházat 1865-ben számolták föl. 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. Lakói zöldség-, burgonya- és szőlőtermesztéssel foglalkoznak.
Kis ortodox fatemploma 1770-ben vagy 71-ben épült, illetve egy legenda szerint Vízaknáról szállították ide. 1772-ben a craiovai Simion Oprovici festette ki belsejét.
Mellette áll az 1818 előtt épült kőtemplom, melynek belső festése 1998 és 2001 között készült.
↑Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5
.JPG)
Románia
é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 51′45.866667°N 23.850000°EKoordináták: é. sz. 45° 52′, k. h. 23° 51′45.866667°N 23.850000°E
