Ugrás a tartalomhoz

Földszin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Földszin (Floreşti)
Az evangélikus templom
Az evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségSzászszentlászló
Rangfalu
Irányítószám557117
SIRUTA-kód144759
Népesség
Népesség136 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság412 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 42″, k. h. 24° 39′ 47″46.161667°N 24.663056°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 42″, k. h. 24° 39′ 47″46.161667°N 24.663056°E
SablonWikidataSegítség

Földszin (románul: Floreşti, 1937-ig Felța, németül: Felsendorf, helyi szász nyelvjárásban Fälzendref) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Szászszentlászló községhez tartozik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a latin eredetű Felicianus férfinévből ered. Először 1305-ben Földsintelke, majd 1322-ben Feltevteluke, 1340-ben Vilzendorfh, 1349-ben Ffeuthuntelek és Feulthunteleke, 1357-ben Fetundorph, 1408-ban Fechyentelke, 1587–89-ben pedig Feoczentelke alakban említették.

Fekvése

[szerkesztés]

Szeben megye északkeleti részén, Nagyszebentől 99 km-re északkeletre, Erzsébetvárostól 15 km-re délkeletre, Rudály, Szászszentlászló, Keresd és Almakerék közt fekvő település.

Népesség

[szerkesztés]

A népességszám változása

[szerkesztés]

Népessége 1850-től a második világháborúig három–négyszáz fő között mozgott, azóta a szászok kivándorlása miatt felére–harmadára fogyott.

Etnikai és vallási megoszlás

[szerkesztés]
  • 1910-ben 372 lakosából 193 volt német, 137 román és 42 cigány anyanyelvű; 195 evangélikus és 177 ortodox vallású.
  • 2002-ben 127 lakosából 75 vallotta magát román, 45 cigány, öt magyar és két német nemzetiségűnek; 120 ortodox és 4 adventista vallásúnak. Anyanyelveként mind a 127 fő a románt jelölte meg.

Története

[szerkesztés]

Szász, később szász–román, illetve szász–román–cigány jobbágyfalu volt Fehér, majd Felső-Fehér vármegyében. Evangélikus egyháza 1766-ban 43 férfit és 50 asszonyt számlált. 1820-ban Bethlen Pál és József birtoka volt. Ötven jobbágy családfőjéből a nevek alapján kb. 37 lehetett szász és 13 román. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. Szász lakosságának többsége a szocialista rendszer második két évtizedében kivándorolt.

Látnivalók

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]