Juszt Ernő

Juszt Ernő
Személyes adatok
Születési dátum	1927. június 17.
Születési hely	Ungvár, Ungi zsupa, Csehszlovákia
Halálozási dátum	1992. április 21. (64 évesen)
Halálozási hely	Pécs, Magyarország
Állampolgárság	csehszlovák (1927–1938), magyar (1939–1945), szovjet (1945–1989), magyar (1990–1992)
Poszt	fedezet
Junior klubok
Időszak Klub 1937–1939 UMTE (Užhorod) 1939–1942 Ungvári gimnázium csapata 1943–1945 MTE Ungvár 1946–1947 Szpartak Uzsgorod
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1947–1948 Szpartak Uzsgorod 1948–1957 Dinamo Kijev 123 (1) 1959–1960 Szpartak Uzsgorod 32 (0)
Válogatottság
1952–1957 Ukrán SzSzK ? (?) 1952–1957 Szovjetunió ? (?)
Edzőség
Időszak Klub 1960–1961 Szpartak Uzsgorod (asszisztens) 1962 Avanhard Ternopol (edző) 1963–1968 Karpati Lvov (edző) 1969–1971 Karpati Lvov 1973 Karpati Lvov (edző) 1974–1978 Karpati Lvov 1990–1991 Magyarország U-17 (edző)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Juszt Ernő (szlovákul: Ernest Just, ukránul: Ернест Ервінович Юст, Erneszt Ervinovics Juszt, lengyelül: Ernest Just, oroszul: Эрнест Эрвинович Юст, Erneszt Ervinovics Juszt) (Ungvár, Csehszlovákia (jelenleg Ukrajnához tartozik), 1927. június 17. – Pécs, Magyarország, 1992. április 21.) csehszlovák, magyar, ukrán és szovjet jobb oldali fedezet labdarúgó, és labdarúgóedző. Szovjet sportmester (1952) és érdemes labdarúgóedző (1970). Egyike annak a két labdarúgónak, akiket Kárpátaljáról, illetve és második világháború utáni Dinamo Kijevből elsőként felvettek a ’’33 legjobb szovjet labdarúgó’’ listájára és meghívták az ukrán és szovjet válogatott-csapatba is. A kilencvenes évek elején tagja volt a magyar nemzeti U-17-es válogatott edzői stábjának.

Pályafutása

Játékosként

A pályafutását a csehszlovák labdarúgó-bajnokság szlovák csoportjában részt vevő UMTE Užhorod (1937-1939), az MTE Ungvár név alatt a magyar vidéki bajnokságban 1943–1945 között és az Szpartak Uszgorod ukrán másodosztályú bajnokságban 1946–1947 között szereplő ifjúsági csapatokban kezdte, majd az 1947/1948-as szezonban bekerült az Szpartak Uzsgorod felnőtt csapatába, amely azt megelőzően szerezte meg az első országos bajnoki címet (1946). (A gimnáziumi tanulmányai idején részt vett a tanintézetek közötti városi és országos bajnokságokban, és többször tagja volt a Kárpátaljai labdarúgó-válogatott csapatnak is.)

1948 novemberében több csapattársával együtt átigazolt a Dinamo Kijevhez. (Az ungváriak közül az év nyarán elsőként Láver György ment át a fővárosi elitklubhoz. Két hónappal később őt követte korábbi csapattársa Fábián János, ősszel pedig - a labdarúgás történetében egyedülálló módon - a Szpartak további hét oszlopos tagja is átigazolt a kijevi sztárcsapatba, nevezetesen: Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Komán Mihály, Gazsó László, Szengetovszkij Zoltán, Godnicsák László és ifj. Györffy Zoltán. Ehhez, a magyar és csehszlovák labdarúgóiskolán felnövő, fiatal kárpátaljai tehetségekből álló csoporthoz két év múlva csatlakozott a munkácsi születésű Popovics Tibor is.) A Kijevi Dinamo utánpótlás kerete az ő részvételével 1949-ben kis-aranyérmeket szerzett az első ízben kiírt, a szovjet tartalékcsapatok közötti országos bajnokságon. Ebből az országos sikerből ő is kivette a részét és kilenc éven keresztül elismert tagja volt a kijevi nagy-csapatnak, és kiemelkedő eredményeket ért el országos és nemzetközi szinten, nevezetesen: 1952-ben ezüstérmes lett a szovjet bajnokságban, 1954-ben pedig az ukrán klubok közül elsőként a csapatával elnyerte a szovjet kupát. A Kijevi testnevelési és sportfőiskolán folytatott felsőfokú tanulmányai befejezése után, 1958-ban egy kis időre visszatért Ungvárra a Szpartakhoz, ahol befejezte aktív pályafutását.

Edzőként

Ungvárott eleinte játékos-edzőként tevékenykedett, majd a vezetőedző asszisztense lett (1960-1961). Egy év múlva azonban őt meghívtak a szinten másodosztályú Avanhard Ternopolba, majd utána leszerződött az akkor alakuló Karpati Lvov csapathoz. Ott kisebb megszakításokkal majdhogy 15 évet edzősködött, ebből 8 éven keresztül vezetőedzője volt a galíciai főváros csapatának, amelyet bejuttatott az szovjet bajnokság elit csapatai közé úgy, hogy előtte a szovjet bajnokság 2. osztályában szereplő csapata - egyedülálló módon a szovjet labdarúgás történetében - elnyerte az országos kupát és részt vehetett a Kupagyőztesek Európa-kupája mérkőzésein (1969). (A Karpati Lvov az első osztályban kétszer ért el negyedik helyezést 1976-ban, s ez volt a klub legjobb teljesítménye a szovjet érában.)

Az 1972—1973 és az 1978—1987 közötti időszakban a helyi sportinternátusban a gyermekek felkészítésével foglalkozott. Irányítása alatt a különböző labdarúgócsapatokban több tucatnyi olyan, később híressé vált játékost készítettek fel, akik tovább öregbítették Lvov és Kárpátalja hírnevét az országban és a világban, és akik Ukrajna és más országok elit klubjaiban folytatták rendkívül eredményes pályafutásukat, nevezetesen: Dikovec János, Vajda Gábor, Gereg Iván, Rasztiszlav Potocsnják, Lev Brovarszkij, Edvard Kozinkevics, Vladimir Bulgakov, Igor Kulcsickij, Petr Danilcsuk, Gabovda János és mások. Élete utolsó éveit a felmenői történelmi hazájában, Magyarországon töltötte és a magyar nemzeti U-17-es válogatott labdarúgók felkészítésévél foglalkozott.

Sikerei, díjai

Ukrajna

• ’’Az év labdarúgója Ukrajnában’’
  • (5. hely): 1952

Szovjetunió

• Szovjet tartalékcsapatok bajnoksága
  • bajnok: 1949
• Szovjet bajnokság
  • 2. hely: 1952
• ’’Szovjet sportmester’’ kitüntető cím: 1952
• ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’
  • 2. számú lista: 1952
• Szovjet bajnokság
  • bajnok: 1968, 1970
• Szovjet kupa
  • győztes: 1954, 1969
• ’’Szovjet érdemes labdarúgóedző’’ kitüntető cím: 1970

Ajánlott irodalom

• Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (53., 56., 57, 114., és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994) 
• Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (65., 83., 92., 93., 109., 123. és 173. oldal). Ungvár: Karpati (2004) 
• Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (27., 79. és 84. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Források

• Sportéletrajza «ukrsoccerhistory.com» honlapján (oroszul)
• Adatlapja a «footbook.ru» honlapján (oroszul)
• Adatlapja a «klisf.info» honlapján (oroszul)
• Az FK Hoverla története (ukránul)
• Csehszlovák labdarúgó-bajnokság (második osztály, 1931-1939 (angolul)
• Dosszié :: Az őrjöngő negyvenes évek (oroszul)
• Dosszié :: Az első kristály (oroszul)
• Dosszié :: Koman Mihály (oroszul)
• Dosszié :: Kanjevszkij Viktor (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)- 1952 (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)- 1952 (oroszul)
• Szovjet labdarúgókupa (oroszul)
• A szovjet labdarúgókupa győztesei-1954 (oroszul)
• Három találat a ködben, azaz Kijev első trófeája (Jurij Trohimcsuk szócikke a «Komanda» című sportlapban, 2009.10.21.) (oroszul)
• Az ifjúságunk csapata a «football.com» honlapján (oroszul)
• Az év legjobb 33 labdarúgójának listája - 1952 (oroszul)
• Az év labdarúgója Ukrajnában - 1952 (ukránul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság, Második csoport, 1. alcsoport (2. osztály) - 1968 (oroszul)
• Szovjet labdarúgókupa - 1969 (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (2. osztály) - 1970 (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (1. osztály) - 1973 (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)- 1976 tavasz (oroszul)
• Szovjet labdarúgó-bajnokság (első osztály)- 1976 ősz (oroszul)
• Juszt Ernő - a lembergi «Karpati» kárpátaljai vezetőedzője (ukránul)
• Labdarúgó-emléktorna Juszt Ernő szovjet sportmester tiszteletére (ukránul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Юст Ернест Ервінович című ukrán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.